Elmélkedések

Raszkolnyikov lázálma

Rogyion Romanics Raszkolnyikov gyilkosságért rárótt büntetését töltötte egy szibériai fegyenctelepen. Egy alkalommal megbetegedett és „az egész nagyhetet a kórházban, ágyban töltötte. Mikor már lábadozott, visszagondolt a lázálmaira.

Egyszer azt álmodta, hogy valami szörnyű, sose látott, sose hallott, gyilkos ragály fertőzte meg az egész világot, Ázsia mélyéről terjedt át Európába. El kellett pusztulnia mindenkinek, kivéve néhány kiválasztottat. Valamilyen új trichinák, mik­roszkopikus lények támadtak, és megfészkelődtek az emberek testében. De ezek szellemek voltak, eszük és akaratuk volt. Akinek a testébe behatoltak, tüstént olyan lett, mint az ördögtől megszállott, őrjöngeni kezdett. De ember még soha olyan okosnak nem hitte magát, olyan rendíthetetlenül nem bízott a maga igazá­ban, mint ezek a megfertőzöttek. Soha senki olyan rendíthetetlenül nem bízott az ítéletében, tudományos eredményeiben, erkölcsi törvényeiben és elképzelései­ben.

Egész községek, egész városok, népek fertőződtek meg, és estek őrületbe. Mindenki izgalomban élt, egyik nem értette a másikat, és mind azt hitte, hogy egyedül ő hordozza magában az igazságot, gyötrődve nézte a többit, mellét verte, zokogott, kezét tördelte. Nem tudták, kit ítéljenek el, és hogy ítélkezzenek felette. Képtelenek voltak megegyezni, mit tekintsenek jónak, mit rossznak. Nem tudták, kit hibáztassanak, és kinek adjanak igazat. Egymást öldösték dühükben, minden ok nélkül. Egész hadseregekkel rontottak egymásra, de a seregek már menetelés közben hirtelen önmaguk ellen támadtak, felbomlottak, a harcosok egymásnak estek, ütötték, vágták, harapták, felfalták egymást. A váro­sokban naphosszat fújták a riadót: mindenkinek mennie kellett, de hogy ki hívja és miért, azt senki se tudta, mindenki reszketett.

A legegyszerűbb mesterségeket abbahagyták, mert mindenki a maga gondolatait fejte­gette, a maga leleményét adta elő, és nem tudtak megegyezni. Abba­maradt a földművelés. Volt, ahol csoportba verődtek az emberek, megállapodtak valami­ben, esküvel fogadták, hogy összetartanak – de már abban a pillanatban valami egészen másba kezdtek, mint amit terveztek, vádolta egyik a másikat, összevere­kedtek, kaszabolták egymást. Tüzek támadtak, éhínség tört ki. Pusztult, veszett mindenki és minden. És a vész egyre nőtt, terjedt tovább, tovább.

Az egész világon mindössze csak néhányan menekülhettek meg, a tiszták, a választottak, akiknek hivatása egy új emberfajtát és egy új életet elindítani, meg­újítani, megtisztítani a földet. De ezeket még senki sehol nem látta, szavukat, hangjukat se hallotta.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkíj, Bűn és bűnhődés, Epilógus)

Raszkolnyikov, aki egykor azt vallotta, hogy a magunk szemében igaznak tűnő ügy érdekében minden törvényt áthághatunk, ekkor már csupán néhány lépésre volt a megváltástól…

Előző posztKövetkező poszt

24 hozzászólás

  1. Most pedig megszegem saját szabályaimat a hozzászólásokkal kapcsolatban. 😀
    Egy kedves olvasó egy konkrét posztot keres hiába az oldalon, amiben említésre kerül, hogy Sátán birodalmában egyáltalán nincs egység, és nem olyan jól szervezett vagy jól működő, mint sokan gondolnák. Én is próbáltam rákeresni, emlékszem is a szóban forgó bekezdésre nagyjából, de mégsem tudtam ráakadni a cikkre. Kérlek, segítsetek, hátha valaki emlékszik, hogy melyik posztban volt. Emlékszem, hogy elég sok hozzászólás volt ott is és konkrétan ez a kérdés (van-e egység/összhang Sátánéknál) is szóba került.

        1. Kedves mbandee!
          Nagyon köszönöm! Nem tudom hogyan, de mostanáig elkerülte a figyelmemet jóváhagyásra várakozó hozzászólásod!

        2. “Nemrégiben egy okkultból megtért férfi tett bizonyságot arról, hogy a sötét oldal berkeiben teljes a káosz.”

          És merre található az a “sötét oldal” amelyben a káosz uralkodik?

        3. Én is kerestem, de nem találtam. De még arra sem emlékeztem, hogy én írtam azt a szöveget. Öregszik az ember. Tudtok valami jó memóriajavító természetes szert. 🙂

      1. Bezzeg arra az általad félremagyarázott idézetemre milyen gyorsan emlékeztél több hónap után, sőt még olyan dolgokra is, amikre én magam sem. Ez a szelektív memória.

        1. Felhívták rá a figyelmem.
          Nem emlékezhettem rá, mert nemigen olvasom a hozzászólásaidat.Amiket nekem szánsz, azt kénytelen vagyok.A helyzet pedig már így kezd lelkiismeret furdalást okozni nekem, mert te meg igazi törődést mutatsz irányomban.

        2. Oszkár ! Ne furdaljon semmi miattam. Mindenki a maga urának áll vagy bukik.

    1. Nekem is rémlik valami, mintha én is beleszóltam volna, és mintha a Pokolra velük honlaparól írt volna valamit az a valaki. Utánanézek.

  2. Sajnos folyamatosan aktuális ez a könyv, de nem kínál megoldást. A gyilkosság bűn és ezt nem írhatja felül semmi. Az is teljesen lényegtelen, hogy Raszkolnyikov célt tévesztett, az eredeti célpont esetén sem lett volna mentség, a legprimitívebb megoldást választotta a problémájára. Persze lehet okolni a környezetet, a nyomort, de az embernek mindig van más választása.

    1. Nem tudom mikor olvastad, de a megoldás benne van. Nem szájbarágósan, de félreérthetetlenül ott van. Dosztojevszkíj saját korábbi téveszméit állítja pellengérre. Ez megint egy olyan könyv, amit nem igazán lehet megérteni szellemi újjászületés nélkül. Bizonyára anélkül is sokat ad, hiszen egy irodalmi remekmű, de a lényeg elveszik enélkül. Ezt saját példámmal tudom igazolni, mert nem egy hasonló könyvet olvastam újra megtérésem óta és ledöbbentem, hogy korábban mennyire nem értettem.

      1. Nálam ennek van egy olyan vonzata is, hogy “mióta meg vagyok térve”, egyre kevésbé értem a dolgokat. 🙂 Sajnos, még nem olvastam ezt a regényt, de nem is ilyesmire értem, hogy nem értem.De még csak mostanában kezd nem bosszantani és nem frusztrálni, hogy bizonyos alapvetőségeknek számító dolgokat nem értek. 😀 Az viszont világos, hogy az a világ, ahol efféle gondolatok csikorodnak ki az Élet kozmikus acélgyárában (mint ami a cikkben is idézve van), ott igazi baj nem lehet.Ahol ilyen meglátás felvetődik, felvetődik ott más is…

        1. Ez velem is így van 🙂 Egyszerre erősödik a vágy a megismerésre és nő a béke, ha nem megy.
          “Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.” 1. Kor. 8:2 🙂

        2. Engedelmetekkel én itt megmaradok “világi hívőnek” és néha ide-oda firkantok ezt-azt, ha nem zavarok. 🙂
          Oszkár, amit írtál, ez a kétkedés és béke szerintem természetes dolog. Az a jó, ha együtt jár. Ady ugrott be róla:

          https://www.youtube.com/watch?v=zqoDkHIegwk

        3. Udvarias ember vagy, Assassin, azt meg kell hagyni, Isten hozott! 🙂 Engem biztosan nem zavarsz.Ha meg zavarnál is, most mit tehetnék? 😀 Neked is ugyanazok a dolgok fájnak és okoznak örömet, mint bárki másnak.Ugyanaz az élőlény vagyunk, és nem szeretjük ha betegek vagyunk, de meggyógyulni azt szeretünk.Ilyen egyszerű az egész, de remélem, még ennél is egyszerűbb.Ez az előbb említett élőlény pedig sem nem keresztény, sem nem világi hívő; illetve, lehet, hogy mégis, ezek mind, de ennek ellenére -vagy talán inkább éppen ezért-, nem beskatulyázható.Heisenbergnek az pohara, amiről Thea írt, és amit te is visszaemlegettél, tele van a lehetőségek végteleneivel.Ezért hiába van tele, mindig fog férni bele… 🙂

        4. Azt hiszem, ezért is olyan lehetetlen ezt az egészet (akár valami, akár semmi ez), követnünk az értelmünkkel.Jobb is a béke, mint a megértés.A békét nemigen lehet elmagyarázni, de a sok magyarázás = Raszkolnyikov rémálma… Én a dolgokból egyedül csak azt értem, hogy miért érthetetlenek a dolgok.Mert ezek a dolgok egy végtelen Univerzumban léteznek.Ami vagy végtelenül nagy, vagy végtelenül apró… Még csak egy-két éve döbbentem rá, hogy bizony, mind a kettő egyszerre. 😀 Most magyarázzam el?!… 🙂

      2. Régen olvastam, de már akkor is idealista voltam. Életre hívta az író ezt a bolsevik karaktert és nem tudott vele mit kezdeni. Erőtlen volt a keresztény vonal, vak vezet világtalant érzésem volt (a lánnyal kapcsolatban). Belekeverte Istent, de nagyon szűk keretek között. Isten nem egy erkölcsi gát, hanem végtelen választási lehetőség. Lehetősége lett volna pozitívan hatni a korszellemre, de ehelyett hagyta, hogy sunyin győzzön a nihilizmus, a materializmus, ateizmus aminek néhány évtized múlva beérett a gyümölcse az értelmetlen forradalomban. Dosztojevszkijnek lehetősége lett volna arra, hogy a bűn nem történik meg, azzal, hogy megmutatja Isten nagyságát. Ezt nem tette meg és ez nem azt jelenti, hogy egy könyvben nem halhat meg egy, kettő vagy akármennyi ember. Dosztojevszkij ügyesen úgy alakította, hogy a bűn, a szenvedés az út a boldogsághoz, ami valójában nem igaz.

        1. Érdemes az életrajzát is elolvasni mellé és akkor kiderül, hogy a Bűn és bűnhődést az Úrral való ismerkedése idején írta, vagyis nagyon az út elején. A Karamaov testvéreket ezzel szemben halála előtt. Abban Jézus és a hit központi téma. Ilyen a Félkegyelmű is, amibe most fogok belekezdeni. Ugyanakkor szerintem mindkét mű az Úr felé mutat, és a két teljesen eltérő megközlítéssel más-más beállítottságú embereket szólít meg. Az elsőben inkább saját kereséséről ír.

        2. Nekem ellenszenves Dosztojevszkij, részben az élettörténete miatt, részben a torz személyisége okán. Ez egy 20 éves ügy, akkor ugyanezért a kijelentésért megkaptam a leminősítést a kommunista irodalom tanáromtól aki régebben még oroszt is oktathatott, rajongott az orosz irodalomért. Dosztojevszkíj hitelekből élt, folyamatosan uzsorásoknak tartozott, Raszkolnyikovval megöletett egy uzsorást és azt gondolom, hogy nem bánta meg. Az ok-okozaton nem gondolkozott el, pedig az uzsorásokat a hozzá hasonló emberek hozták létre a választásaik miatt. Forradalmi ember volt, jólétet követelt, de nem tett érte semmit. Igazi lumpen forradalmár, aki mindent a körülményekre fog, de önmagában nem kereste a hibát. Dosztojevszkíj tipikusan az az ember akinek, ha hatalom kerül a kezébe bármire képes.
          A Karamazov testvérek jó könyv, de nekem az az érzésem, hogy ott inkább azt vizsgálja milyen lenne Isten nélkül, ahhoz kellett neki a keresztény köntös. Kíváncsi volt, hogy milyen lenne megölni az apját, akire haragudott és ehhez kellett a keresztény bűnbocsánat kiforgatása. Az ő messiása politikai ideológia volt, valószínűleg az Európában szárnyait bontogató kommunizmus.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Send this to a friend