Mit is mondhatnék az Újév kapujában, főleg egy hosszabb csend után? Ezen gondolkoztam egész reggel, mert az a szelíd hang arra ösztönzött, hogy ezúttal jó lenne írni pár sort. Aztán elém jöttek C.S. Lewis gondolatai a könyvem utolsó oldalán és rájöttem, hogy az ő sorai tökéletesen összefoglalják, amit gondolok és amire szükségem van az elkövetkezendő hónapokra és közben tanító helyett tanuló maradhatok.
A dicsőségről szóló esszéjének zárásaként Lewis a dicsőségről, mint ragyogásról, tündöklésről és fényességről ír:
„Azt mondja, úgy fogunk ragyogni, mint a Nap1, és nekünk adja a Hajnalcsillagot2. Azt hiszem, kezdem érteni, hogy ez mit jelent. Bizonyos módon Isten már nekünk adta a Hajnalcsillagot, hiszen minden csodás hajnalon élvezhetjük a fényét, ha elég korán felkelünk. Mi többet kívánhatnánk, kérdezed? Ó, ennél sokkal többet! Olyasmit akarunk, amiről az esztétika nem sokat beszél, a költők és a mítoszok, viszont annál többet.
Nemcsak látni akarjuk a szépséget, bár Isten a tudója, ez is nagy jutalom. Olyasmit akarunk, amit nehéz szavakba önteni. Eggyé akarunk válni a szépséggel, amit látunk, bele akarunk merítkezni. A részévé akarunk válni. Ezért népesítettük be az eget, a földet és a vizeket istenekkel és istennőkkel, nimfákkal és tündékkel. Mert bár mi magunk nem vagyunk képesek rá, ezek a lények helyettünk is élvezhetik azt a szépséget, bájt és erőt, aminek a természet csupán a képe. Ezért énekelnek a költők annyi csodás hazugságot nekünk. Úgy beszélnek, mintha a nyugati szél tényleg át tudna fújni a lelkünkön, pedig nem képes rá. Azt mondják, hogy a „morajból született szépség”3 az emberi arcba hatol, pedig nem tud. Vagy legalábbis még nem. Mert ha komolyan vesszük a Szentírás szóképeit és elhisszük, hogy Isten egy napon tényleg nekünk adja a Hajnalcsillagot és magunkra ölthetjük a nap dicsőségét, akkor azt feltételezhetjük, hogy bár az ősi mondák és a modern költészet, történelemként nézve hamisak, próféciaként nem is járnak annyira távol az igazságtól. Most még a világon kívül állunk. A kapu külső oldalán. Látjuk a reggel frissességét és tisztaságát, de az mégsem tesz minket frissé vagy tisztává. Nem tudunk eggyé válni a szépséggel, amit látunk, de az Újszövetség lapjai hangosak a hírtől, hogy ez nem mindig lesz így. Egy napon, Isten akaratával, bejutunk.”
Áldott Újévet kívánok!
Ámen