Elmélkedések, Idők jelei

7000 év meg egy kicsi – a világ elejéről és végéről másképpen

Éden, bukás, bűn, ígéret, üdvösség, antikrisztus, fenevad bélyege, megváltás, szövetség, menyország, pokol, világvége. Ismerős szavak, manapság ráadásul egyre gyakrabban bukkannak fel akár a hétköznapi híroldalokon is, de vajon látjuk bennük az összefüggést? Ha megkérnének, hogy használjuk őket egy rövid, összefüggő és könnyen érthető szövegben képesek lennénk rá? Érdemes megpróbálni, mert biztos sokan tapasztaltátok, hogy egyre többeket foglalkoztatnak ezek a témák, én pedig azt látom, hogy az Úrral éppen ismerkedők nehezen látják át, hogy a világban folyó események hogyan illeszkednek az összképbe vagy hogy egyáltalán mit is ábrázol ez a kép, hiszen innen nézve ritkán van lehetőségünk mennyei magasságokból letekinteni rá. Ennek tükrében talán hasznos lehet egy ilyen próbálkozás, ugyanakkor az alábbi rövid írással nem egy „ki tud többet a Bibliáról” versenybe szeretnék benevezni és nem is teológiai értekezésre készülök. Tisztában vagyok vele, hogy a végeredmény minden igyekezetem ellenére sem lesz tökéletes, akadnak majd, akik gyermekdednek találják, de sebaj. A célom mindössze annyi, hogy röviden és érthetően leírjam, mit keresünk itt a Földön, miért tartunk ott, ahol tartunk és mi lesz a vége a történetünknek, merthogy ez a történet igazán a sajátunk. Talán sikerül megláttatnom másokkal is ezt a hihetetlen, minden képzeletünket felülmúló alkotást. És ha már képekről beszélünk, tekintsünk erre az írásbeli próbálkozásra vázlatként, aminek segítségével a végső mű remélhetőleg saját szívünkben elevenedik majd meg és persze mindenki hozzátehet pár ecsetvonást a vázlathoz is.

Hol is kezdhetnénk a történetet, mint a kezdet kezdetén, ami nekünk emberi halandóknak a földi lét születését jelenti. Arról, hogy azelőtt mi volt, mi járhatott a Művész fejében mielőtt alkotni kezdett, csak néhány halvány sejtésünk van, de a végső alkotás ismeretében tudható, hogy ez sem marad örök titok számunkra.

Történelmünk hajnalán Isten megteremtette az embert és egy csodálatos otthont adott neki a frissen megalkotott Föld egyik szegletében, ami nemcsak lakóhelyéül szolgált, de mintát is biztosított arra, hogy a Föld többi részét milyen állapotba kellene hoznia.1

Az első emberpár minden tekintetben tökéletes volt, tökéletesen egészséges, boldog és szabad, a szabadság azonban magában hordozta annak a lehetőségét, hogy mindezt visszautasítsa. Isten tudta, hogy a tökéletes boldogsághoz mire van szükségünk, csakhogy nem robotokkal tervezte benépesíteni a Földet, hanem olyan lényekkel, akik szabadon választják mindezt. Szabadon boldogok, és szabadon döntenek arról, hogy viszontszeressék Alkotójukat. Keresztényként úgy gondoljuk, hogy megteremtésünk legfőbb célja is az volt, hogy az Istenben és a Lényéből fakadó háromságban létező feltétel nélküli szeretetet másokkal is megoszthassa.

Az Istenből fakadó szereteten alapuló boldogság egyik legfontosabb eleme annak elismerése, hogy az ember soha nem lehet igazán elégedett, boldog vagy szabad, ha saját magát teszi élete középpontjába. Fel kell ismernünk, hogy akkor leszünk szabadok, amikor Urat választunk, akkor igazán boldogok, ha magunk helyett másokkal törődünk, fejet hajtva leszünk nagyok és az igazi egyéniséget is az engedelmességen át találjuk meg.  

Az első emberpár úgy gondolta, hogy kipróbálja ennek az ellenkezőjét. Bár a reakciójukat nem ismerjük, a kísérlet bebizonyította, hogy Istennek igaza volt. Amikor Ádám és Éva Isten helyett saját akaratát kezdte követni, mindent elveszített. A kísértő örök életet ígért nekik, amit éppen a világ legismertebb harapásával veszítettek el. Tudást ígért, pedig pont a tiszta tudás megszerzésének lehetőségének fordítottak hátat, amikor Istennel való szoros, közvetlen kapcsolatuk megszakadt.

Ezt nevezi a kereszténység bűnbeesésnek, aminek következményeként egyetlen ember sem képes tökéletes szeretetben, bűn nélkül élni.

Isten az embert örök életre szánta, csakhogy a földi boldogsághoz egyedül az eredeti, tökéletes és bűntelen embertípus juthatott volna, aki ezt a tökéletességet feladta. Istent mindez nem érte meglepetésként és az örökéletű ember vonalának helyreállításához, valamint a bűnért járó büntetés megfizetésére az előre elkészített „B” tervhez folyamodott, így bár az ember már induláskor elveszítette az elmúlhatatlan életet, Isten megígérte, hogy mindenki kap egy új esélyt. Ádám, Éva, az ő gyermekeik és azok gyermekei, egészen Jézus születéséig, a jövőbe tekintettek az Édenben kapott ígéret beteljesedéséért, későbbi leszármazottaik, te, én és minden ma élő ember pedig a múltba, de mindannyian ugyanarra a Megváltóra, Jézusra.

Elképzelhetjük mindezt egy szerető család példáján keresztül is, amelyben az Apa tényleg tudja, hogy mi a legjobb a gyerekeinek, mégis lehetővé teszi számukra, hogy más utat válasszanak és minden pillanatban tárt karokkal várja őket vissza, akár sikerrel jártak távollétükben, akár elbuktak.

Ezzel elérkeztünk a történet fordulópontjához, ami egyúttal mindennek a közepe is, függetlenül attól, hogy időben hol helyezkedik el, mert az idő minden pillanatát átjárja.

A mindenség közepe, eleje és vége Krisztus. Lineáris idővonalunkon természetesen Jézus születésénél, nagyjából mai időszámításunk kezdetén járunk. Jézus születése, halála és feltámadása volt Isten terve az ember és a Közte lévő kapcsolat és örök életünk helyreállítására. A kapcsolat és a tökéletes emberi élet egy ember által veszett el, így azt Isten szabályai szerint csakis egy ember állíthatta helyre.2 Persze nem akármilyen, hanem egy tökéletes ember. Tökéletes ember pedig egyedül Isten lehetett, mivel a tökéletesség az ember bukása óta a bűn miatt lehetetlen. Isten tehát lejött közénk, hogy tökéletes emberként kifizesse a bűn által felhalmozott adósságunkat, visszaadja az elherdált örök életet, aminek ára egy tökéletes ember élete és halála volt.

Innentől kezdve az örök élet mindenki számára újra nyitva állt. Isten kifizette a számlát, teljesítette az ígéret Rá eső részét, számunkra nem maradt egyéb tennivaló, mint átvenni, amit felkínált.  Átvenni az élete által megvett életet és bűneink megbocsátását.  

Az emberen és a Föld egyéb lakóin kívül Isten más lényeket is teremtett. Nem kötötte az orrunkra, hogy pontosan mikor, de a lényeg szempontjából ez nem is annyira fontos. Amit tudni érdemes, hogy léteznek szellemi teremtmények, akiket többnyire angyalként emlegetünk. Ahogy az embereknél, úgy az angyalok között is létezik hierarchia. (Ez nem összetévesztendő a sokszor igazságtalan, vagy legalábbis annak tűnő világi hierarchiákkal vagy az egyes emberek értékével, amit nem hierarchiák, hanem Isten szeretete határoz meg.) Az egykor a ranglétra csúcsán álló arkangyal, Lucifer, nem volt elégedett pozíciójával. Úgy gondolta, hogy Isten szerepében is megállná a helyét, amikor pedig az előléptetést nem kapta meg, fellázadt Teremtője ellen, azonban mennyei trón megszerzése helyett korábbi pozícióját is elveszítette, vagyis elbukott, közben pedig úgy tűnik, hogy magával rántotta vagy csábította angyaltársai egyharmadát.3

Most tekintsünk el attól a nevetséges feltételezéstől, hogy egy teremtett lény, legyen akármilyen hatalmas vagy okos, átvehetné az őt teremtő, mindenható, mindenhol jelenlévő és mindentudó Isten szerepét, de hát ide vezet a büszkeség, márpedig azt igenis tudjuk, hogy az egykori fényvivő bukásához ez vezetett.4

Szóval történetünk szempontjából Lucifer szerepe nem elhanyagolható, hiszen lázadása óta mindent megtesz Isten tervének meghiúsítása érdekében. Ő csábította Ádámot és Évát engedetlenségre és ő áll a világtörténelem sok sötét momentuma mögött. Mielőtt elkezdenénk ujjal mutogatni rá és megkérdeznénk, hogy miért mi isszuk meg mindennek a levét, ne felejtsük el, hogy a döntés azért mégiscsak a miénk volt, vagy hogy az Édenkertben történtekhez visszatérjünk, Ádám és Éva döntött így, nem Lucifer. És ha ezekután ugyanezt a kérdést feltesszük első őseinkkel kapcsolatban, felháborodva, hogy miért mi bűnhődünk miattuk, gondolkodjunk el azon is, hogy vajon mi jobban teljesítettünk-e volna a helyükben.

Lucifer így tehát évezredek óta próbálja szítani a feszültséget ember és Isten között, abból a feltevésből kiindulva, hogy minden Isten ellen hozott döntés az ő táborát erősíti. Ügyködése Jézus halála és feltámadása óta sokkal nehezebbé vált, hiszen egyetlen döntés vagy főhajtás, egyetlen „igen” vagy feltartott kar, egy szempillantás alatt eltörölheti egy elveszett élet valamennyi hiábavaló próbálkozását. Lucifer, másik ismert nevén Sátán, mégsem adja fel. Bár a háborút elveszítette, úgy számítja, hogy a történet végéig megpróbál minél több embert saját vesztes oldalára csábítani. Célja a kezdetek óta változatlan: elnyerni a világ elsőszámú pozícióját, magáénak tudni minél több ember akaratát és a világ feletti uralmat. Isten akar lenni és ennek eléréséhez mindenben saját Teremtőjét utánozza. (Ez talán az irónia terén megy neki a legrosszabbul.)

Miközben Isten nemcsak mindenható, mindentudó és mindenhol jelenlevő, az emberi szíveket és gondolatokat is ismeri, sőt mi több, szabad bejárása van hozzánk, ha mi is úgy szeretnénk. Lucifer ezzel szemben maga is teremtmény. Egyszerre a térnek csak egyetlen pontján képes jelen lenni, nem gondolatolvasó és nem mindentudó. Ahhoz, hogy a Föld minél nagyobb darabja felett uralkodhasson nagyon sok követőre van szüksége, földire és föld alattira egyaránt, hogy tökéletlenségét általuk pótolni próbálja.

Ezzel pedig elérkeztünk napjainkhoz és az utolsó vagy végső időknek nevezett korig.

Mivel Sátán célja a világuralom, a szó legszélesebb értelmében, vagyis nemcsak a fizikai világ, hanem az emberek szíve és lelke felett is hatalmat akar, az évszázadok, sőt évezredek alatt igyekezett olyan birodalmat létrehozni, aminek segítségével képes lehet erre. Mivel, ahogy fentebb írtam, Istennel szemben komoly hátrányban van a mindenhatóság terén, fizikai eszközökkel és követők hadával kénytelen kiegészíteni képességeit. Isten mindenhol jelen van és ismeri a gondolatainkat. Sátán az emberek megfigyelésével törekszik ugyanerre. Drónok és műholdak figyelik az eget és a földet, az eszközeinkbe épített mikrofonok hallgatják a „gondolatainkat”, a keresőmotorok és egyéb netes segédeszközök figyelik, hogy mi foglalkoztat bennünket. Ugyanezt a célt szolgálták régmúlt korok besúgói és kémhálózatai a társadalom különböző rétegeiben, az ókortól egészen napjainkig.

Mindentudó lévén, Isten természetesen a kezdetektől tisztában volt Sátán törekvéseivel. Ezért is adott különböző nyelveket a népeknek és határozta meg5 lakóhelyük határait. Lucifer egységes világbirodalmat akar, aminek létrehozását többször is megkísérelte a világtörténelem folyamán. Ennek egyik legismertebb és legkiterjedtebb példája az ókori Róma volt, aminek földi hatalmát Jézus is megtapasztalta a testben. Érdemes megjegyezni, hogy mi sem bizonyítja jobban ennek a törekvésnek nevetséges és erőtlen voltát, hogy Jézus, a világ Teremtője és Ura, földi élete során egyetlen percet sem szánt ennek a világi birodalomnak a megdöntésére. Tudta, hogy Isten királyságához és Sátán vesztéhez, az emberi szíveken át vezet az út.

Az emberiség technológiai ismeretei napjainkra jutottak arra a szintre, hogy az áhított világbirodalom megvalósítása karnyújtásnyi távolságra kerüljön Lucifer számára. Istenutánzó törekvéseinek másik fontos eleme megszerezni az emberek imádatát és ez az a pont, ahol a kép homályosabbá válik. Persze tudjuk, hogy léteznek sátánisták, akiktől ezt megkapja (bár sokszor ezt is inkább a világi hatalom vagy Isten iránti dacból, mint Sátán igazi csodálata révén), de ő nyílt és mindenkire nézve kötelező tiszteletre áhítozik. Ennek a törekvésnek lesz fontos eleme a Bibliából Fenevad Bélyegeként ismert valami, amivel követőit megjelöli majd. Istennek ilyesmire nincs szüksége. Ismeri az övéit mindenféle fizikai jel nélkül is. Sátán ezt is technológiai vívmányokkal igyekszik pótolni, amelyek egyúttal hatalma konszolidációját is erősíteni hivatottak.

Történetünk fordulópontjánál esett szó Jézus szerepéről, illetve arról, hogy halála és feltámadása által helyreállt kapcsolatunk Istennel és visszakaptuk az örök élet lehetőségét.

Ez Isten tervének azon része, amit Sátán napjainkban próbál saját képére formálva a világ elé tárni. Mivel mindenben Istent igyekszik utánozni, hatalmi terveinek fontos része, hogy imádatát egy olyan ember által valósítsa meg, akinek az emberiség általi követése a lehető legjobban hasonlítson Isten Fiának követésére. Ez az ember lesz az Bibliában sokféleképpen nevezett, de azért leginkább Antikrisztusként ismert személy. Ő az a bizonyos Fenevad, akinek a bélyegét már említettem és akinek nemcsak Bélyege, hanem valamiféle képmása is lesz, amit mindenki imádni lesz köteles.

Isten követőinek csupán arra kell figyelni, hogy ezt a kettőt, a Fenevad és rajta keresztül Sátán imádatát elkerüljék.

Az emberiség történelmének ezen szakaszáról számos elmélet létezik. Van, aki szerint 7 évig tart majd, van, aki úgy hiszi, már el is kezdődött és vannak olyanok, akik szerint már be is fejeződött. Ezek a kérdések történetünk szempontjából másodlagosak. Egy biztos, a világtörténelemhez és az örökkévalósághoz viszonyítva nagyon rövid időszakról beszélünk és akár hamarosan elkezdődik, akár tart már, akár megérjük, akár nem, egyre kell csupán figyelnünk: Jézusra. Az Alfára és Omegára, a Kezdetre és a Végre6, mert Ő vár majd a túloldalon és Ő lesz az, akinek jelére a függöny szétnyílik és elkezdődik az utolsó jelenet, aminek immár másodszor, a testben is főszereplője lesz.

Ezeket az utolsó éveket sokan a világ végeként emlegetik, pedig pont annyira nem a világ végét hozzák el, mint ahogy a halál sem az élet végét jelenti. Lesz néhány éles kanyar, rögös hegymenet, de közben lesz örömre forduló szomorúság7, minden értelmet meghaladó béke8, a végén pedig elmúlhatatlan élet is9.

Ez tehát a mi történetünk dióhéjban, aminek egyes szakaszairól számtalanszor beszélgettünk már és sok írás is felkerült az oldalra.

A megváltásról például ITT olvashatsz bővebben.

Jézusról és a hitről a könyvtárban találsz sok anyagot: LINK

Az idők jeleiről pedig ITT és ITT

Ha pedig egyelőre túltelítődtél és most nem szeretnél tovább olvasni, erre a pár sorra vess még egy pillantást: LINK

Azt pedig ne feledd: akik Istent szeretik, sohasem találkoznak utoljára!

  1. Mózes 1. könyve 1. fejezet []
  2. I. Korinthus 15:45 []
  3. Jelenések 12:3-9 []
  4. Ezékiel 28:17, 1. Timótheus 3:6 []
  5. Ap. Csel. 17:26, V. Mózes 32:8 []
  6. Jelenések 1:8, 21:6, 22:13 []
  7. János 16:20 []
  8. Filippi 4:7 []
  9. II. Timótheus 1:10 []
Előző posztKövetkező poszt

17 hozzászólás

    1. Egy Bibliai gondolatmenet, mely szerint Isten ennek a világnak 7000 évet szán, azután kezdődik egy új világ.
      Persze hatezer év után is jelentősen megváltozik a világ rendje, de a hetedik ezer év után lesz végleg vége.

      1. A csodálatos EZER ÉV az Úrral és mindörökké nem sokára megkezdődik, “csak” a legeslegnagyobb harcunk van még hátra.

  1. Hogy az örök életet hogyan lehet elveszíteni, nem tudom. 🙂 Ha komolyan vesszük azt, amit mondunk, tehát, hogy örök, örökké tartó élet, akkor nyilván sehogy sem.Az egy átverés, hogy el lehet veszíteni.Ilyesmire nem lehet alapozni a Jó hírt, mert nem igaz. “Isten az idő minden pillanatát átjárja”, olvasható a cikkben.Tehát, mindig van.Most is, éppen ebben a pillanatban.Nincs olyan, hogy nincs itt.Ám, mi várni szeretünk. “Hej, ráérünk arra még!” 🙂 Ha az idő minden pillanatát átjárja, akkor nyilván átjárja a tér minden pontját is.Vagyis: “mindenhol jelenlévő”, olvasható a cikkben.Tehát annak semmi értelme, hogy lejött hozzánk, ami szintén a cikkbe foglalva van.Ha mindenhol jelenlévő, nem kell sehová sem mennie.Mindenhol jelenlévő.Kinyitom a fiókot, és Istent látom benne.Kinyitom az ablakot, és Istent látom odakint.Kinyitom a szívem, és Isten néz vissza rám.Isten van mindenki szemében, akire csak nézek, mert az én szememben is a mindig és mindenhol jelenlévő Isten van.Ha belenézünk a tükörbe, a mindenhol és mindig jelenlévő Isten néz vissza ránk.A nyáron ennél jobb hírt már nem olvasol. 🙂

    1. Az idő fogságában.

      Az idő nem mindenhol és nem mindenki számára telik egyformán.Elég egy rosszul működő óra.Van, aki eléri a vonatot, és van, aki lekési.Persze, ez nem (elsősorban) az óráinkon múlik.Mégis: nincsen emberkéz alkotta tökéletesen pontos óra.Még a legpontosabb órák is mutatnak eltérést a valóságtól.Még ha csak ezer vagy tízezer évente késnek vagy sietnek egyetlen másodpercet, már akkor sem hű tükörképei a valóságnak.És nincsen a világon két egyforma időpontot mutató óra sem.Összehangolásuk éppen ilyen lehetetlen: el fognak térni egymástól, és nem lehet majd eldönteni, melyik mutatja a valósághű időpontot.Ezeket fontos tudni egy olyan weboldalon, ahol az idők jeleit kurkásszuk.

      Az idő mindenki számára másképpen telik, és mindenki számára más valóságot jelent.Nem csak a világ legpontosabb óráit, de az emberek ‘valóságos idejét’ sem lehet összehangolni.Melyikünk van birtokában a valóságnak megfelelő idővel?Ahány ember, annyi időpont.Két ember nem tud a vonathoz tökéletesen pontosan érkezni.De még ez a szemléltetés sem pontos.A tér méretarányai függővé teszik az idő értékét.Ez fordítva is igaz.A hétköznapi térben nem vehető észre különbség a vonathoz egyszerre érkezők között, és értelmetlen is lenne ezt méregetni.Csakhogy nincs olyan, hogy ‘hétköznapi tér’. A tér nem hétköznapi.Ugyanúgy két szuper pontos óra között sem vehető észre eltérés a hétköznapi időben.Csakhogy, nincsen hétköznapi idő sem.Azonban a megszokott idő és tér viszonyainkban a tér is, az idő is hétköznapivá válik számunkra.És ez egy illúzió.Mert csak abban a térben és időben gondolkodunk, amit személyünk közvetlenül érzékel.Ám közben mi is csak egy szeletét, egy intervallumát foglaljuk el térnek is, időnek is.És mi folyton ezt a csekélyke felszínt méricskélve, ennek az illuzórikus kiterjedésnek adunk szerepet.Igen szűkre szabva ezzel saját határainkat.És nem csak a sajátunkét, hanem másokét is bekorlátozzuk önmagunkkal együtt.Mert a vonat senkit sem vár meg.A vonat szigorú.A vonat elindul, mert az állomásfőnök elindítja.Pont úgy, ahogy az állomásfőnököt is elindította valaki, és azt a valakit is elindította valaki… És a társadalom idő- és térérzékét megszabta mindig is a Nap állása, hogy mikor ebédeljünk, vagy az évszakok szerinti változása, hogy mikor öntözzünk, mikor öltözzünk melegebben.Személyünk érdekeire szabtuk az idő múlását.És ez térérzékelésünket is befolyásolja.Így teltek el az évezredek.

      Ma már valódi felhúzós órákká váltunk magunk is, egy olyan fals óraművé, aminek neve: társadalom.Az ilyen mechanikus szerkezetek pedig nem néznek utána saját működési elvüknek, és még csak eszükbe sem jut megkérdőjelezni ennek az egésznek a valóságos létjogosultságát.Miért?Egyszerűen azért, mert senki sem akarja lekésni a vonatot.Kit érdekel a pontos idő, ha együtt tudok ketyegni a társadalommal?Mert ha nem arra az ütemre járok, még a végén csúnyán kitaszított válhat belőlem, és akár éhen is halhatok.Így hát, azt hisszük a térről is, az időről is, hogy az annyi és hogy az olyan, amennyit látunk belőle.Ki többet, ki kevesebbet.De egyikünk sem egyformán.Ha azt hisszük, hogy egyforma időt mutat mindenki vagy akár csak két ember benső órája, az azért van, mert teljesen hétköznapi módon gondolkodunk az időről és a térről is.Tehát illúzióban élünk.Sem a tér, sem az idő nem hétköznapi.Csak a pusztán mechanikus szemek számára, akiknek saját túlélésük és kényelmük egyre fontosabbá vált.Valljuk be: a valóságot cseréltük el egy kis túlélésért.És aki azt hiszi, hogy két ember benső órája a kommunikáció eszközével összehangolható, az hétköznapi módon gondolkodik a kommunikációról is.Egyrészt, melyikünk van birtokában a valóságnak megfelelő idővel?Másrészt, maga a kommunikáció is idő igényes, és a tér függvénye.Jobb a csend.Ettől félelmetesebbet a nyáron már nem olvasol.

      1. A FENEVAD BÉLYEGE

        Az idő, abban a formában, ahogy mi ismerjük, nem lényeges.Társadalmunkban megszabják, mennyi az idő.Olyanok szabják meg, akiknek szintén megszabta valaki, ahogy ezeknek a valakiknek is megszabták valakik, hogy hogyan járjon az órájuk.Így jött létre egy közmegegyezéses illúzió, egy fogaskerék alapú, mára azonban agyondigitalizált rendszer.És mi ösztönösen érezzük, hogy ez az egész folyamat vagy késik vagy siet, de így nem jó.Hiszen mindannyian hordozzuk annak végtelenségnek a lenyomatát, eredendő valónk lényegét, amivel szemben az idő lényegtelenné válik.Az idő merő illúzió a valósághoz képest.Számukra mégis áthatolhatatlan lepellé lett.Mi szőttük ezt a leplet, és mi húztuk a saját szemünk elé.Hamis kényszert érzünk ehhez a társadalomhoz igazítani óránkat, hogy megfeleljünk virtuális rendszerének.Minden egyes fogaskerekének, ami hamis biztonságérzetünket szavatolja: az oktatás vonatkozásában hagyjuk, hogy megmondja, mit tudjunk, illetve, miről legyen az a meggyőződésünk, hogy tudjuk.Az egészségügy vonatkozásában átvesszük ennek a rosszul működő óraműnek a nem is létező betegségeit.Vallás vonatkozásában pedig innen másoljuk hitünket, csakhogy hűséges, de sokkal inkább megfélemlített fogaskerekekként illeszkedni tudjunk…….egy merő semmihez.És mi nem nevetjük ki ezt az időt, hanem beletörődöttségünket is már feledve, hordjuk és viseljük a Fenevad bélyegeként gyászba és elmúlásba csomagolt óráját.Hogy adhassunk és vehessünk.Mi magunk könyörögjük ki magunknak ezt a stigmát.Nem is kelünk fel másért reggelente, minthogy hűséges, de sokkal inkább megfélemlített fogaskerekekként csúszva-mászva kiérdemeljük a Fenevad bélyegét még egy kis túlélésért, megbecsülésért.Már réges-régen benyeltük a Fenevad bélyegét, ezért vagyunk eltévedve egy olyan valóságban, aminek nem alapja az igazság, tehát nem is létezik.Ez pedig maga az idő.Összekeveredtek számunkra a dolgok.Sorrendbe álltak.Úgy követik egymást, mint a vak fogaskerekek.Ahogy a futószalag megy a gyárban.Az embergyárban.

        Azt választottuk, hogy meg legyünk jelölve.És választásunk pillanatában meg is alapoztuk minden félelmünket.Nem merünk kilépni a saját magunkra szabott kerékvágásból.A saját magunkra kényszerített folyásából az időnek.Nem merjük a semmibe dobni a semmi óráját, amit a karunkra vettünk, többnyire a jobb kezünkre, sőt, inkább vallásos félelemmel imádjuk az érkező vonathoz, a munkakezdéshez, a szupermarket nyitva tartásához, az orvos rendelési idejéhez, a mise celebrálásához és az istentisztelet megkezdéséhez szabott bélyeget, a Fenevad bélyegét.Azt hisszük, különben keresztre feszítenek minket.Pedig ez nem igaz!Nincs senki sem, aki ezt tehetné velünk.Tudjuk ezt az igazságot, de a képzelt lepel takarja ezt előlünk, amit a Fenevad bélyegével minden nap hitelesítünk is.Nem szükséges ezt számon kérni önmagunkon.De azt tudnunk kell, hogy a Fenevad bélyegével megjelölt személyünk nem tudja követni az idők jeleit, hanem csak a Fenevad jeleit.Hogy a Fenevad jelei helyett az idők jeleit követhessük, a Fenevad bélyegén, az időn felül kell emelkednünk.Csatlakozva Pál apostolhoz azt mondom, nem kell kimennie senkinek a világból.Hiszen nem vagyunk ebben a világban. “Ha e világból valók volnánk, a világ szeretné azt, ami az övé.” A Fenevad bélyege nem valóságos.A személy, aki felvette, nem valóságos.A világ nem valóságos.Mi magunk hoztuk létre ezt a “szentháromságot”. Menekülés helyett inkább felvenni ezt az igát, mert könnyű és gyönyörűséges.Nem vagyunk árulók, sem bűnözők.Ezért nem is a Fenevad bélyegének igájáról, és nem is a bűn terhéről van szó.

        https://pics.me.me/order-chaos-7732698.png

        1. KRONOSZ, AZ IDŐ URA

          “Az az óra pedig most vagyon.” Mondta Jézus, és valójában egy igen hatalmas, felmérhetetlen vagyonról beszélt.És ez a vagyon most vagyon. 🙂 Soha értékét nem vesztő vagyon.Kimeríthetetlen vagyon, ezért mindannyiunk vagyona.Kronosz, a kronológiai, vagyis az időrendi sorrend atyja mást állít.A múltban és a jövőben hisz, és a köztük eltelő ok-okozatiságon nyugvó változásban.És ez az a rend, Rend, aminek minden eddigi emberi társadalom behódolt.Az áttekinthetőség illúziója miatt.Mi akarjuk kiszámítani az időket, mert már nem látjuk Isten, és nem hisszük el, hogy vele az ismeretlenen, sőt még a láthatatlanon is átkelhetünk.Szemeket növesztettünk tehát.Meg órákat.Afféle hitpótlékot.Am az idők jelei helyett csak Kronosz jeleit fogja.Fogja lett az ember a szabadságnak: mindig tudja, mennyi az idő.Sosem jut eszünkbe, de ahányszor egy órára pillantunk, Kronosznak, az időistenségnek áldozunk félelemmel vegyes imádattal.Felesleges ezért szemrehányást tennünk magunknak, Barátaim.Mert ez a dolgok rendje.Nagyon kevesen tudjuk ezt elkerülni……talán egyedül csak Jézus tudta.

          Kronosz, az illúzió ura.Mert az idő, abban a formájában, ahogy mi ismerjük, elszakadt a valóságtól.Úgy vagyunk az idővel, mint éjjeli lepkék a gyertya lángjának világosságával.Látják a fényt – vesztükre.Tudjuk, mennyi az idő, de csak azért, mert nem késünk le kenyérkeresetünkről, a javunkat még nem szolgálja.Kenyerünket mi már rég Kronosztól, nem pedig Istentől kapjuk.(Egyétek és vegyétek, ez az én testem.)Kronosztól tudunk az időről mindent……..az idők jeleit is eszerint értelmezzük.Érdemes lenne összevetnünk, hányszor nézünk órára egy nap, és hányszor imádkozunk.És hogy ezek után……….kihez imádkozunk egyáltalán.

        2. ADAT-ALAPÚ LÉTFORMA

          Nem Jézus igáját és terhét nehéz felvenni.Éppen ez a könnyű és gyönyörűséges.Hanem egy illuzórikus világ terhét letenni a nehéz, amihez szükségtelenül, de elkerülhetetlenül hozzákapcsoltuk magunkat.Láthatjuk, a folyamat ellenkező irányú az elvárásainkkal: Jézus igájának a felvétele, egyenlő a világ igájának letételével.Sokunk abba öl fáradtságot és energiát, hogy Jézus terhét emelje, ám így az ellenkező hatást elérve pont a világ elvárásainak felelünk meg.Ami erőfeszítést igényel, az a világhoz való viszonyunk – nemlétező terhekkel birkózni a legfáradtságosabb.Ma már senki sem hiszi el, hogy ezek nemlétező terhek.Olyan réginek hisszük ezt a civilizációnkat és társadalmunkat, hogy arról lettünk meggyőződve -hiszen az elődeinktől is azt tanultuk- hogy az időtlen az időbe foglalható.És meg lettünk arról győzve, hogy érdemes valami olyasmit mérni, ami végtelen.Időpontról időpontra bonyolódunk bele ebbe egyre inkább.Időpontok.Adatok.Minden csupa adat.Mi, akik a valamikori jövőben (egy újabb adat) sejtjük a Fenevad bélyegét, csak adatokból állunk.Mert az idők jeleit sosem vesszük észre, csak az idő múlását, mert aki csak azt nézi, mennyi az idő, az a jelekre nem tud figyelni.Mert két úrnak nem lehet szolgálni.És belénk van ivódva, hogy ha nem követjük az óra állását, akkor kitaszítottakká válunk.De egy pillanatig sem szabadna emiatt szégyenkeznünk magunk felett.(Mármint, hogy elhittünk egy mesét.) Mert akkor sosem nyer világosságot személyünk adat-alapú létformája.Hogy hagytunk mindent puszta adattá silányulni bennünk és körülöttünk.Aki számára az idő adatok sora, annak számára az idők jelei is csak puszta adatok lesznek.Aki hagyta maga felett az időt eluralkodni, az nem pillanthatja meg a szabadság jeleit.Márpedig, merő időzítés az életünk.De valóban élet-e ez?Állandóan az óránkat lessük.Nem, ez nem élet, hanem pont annak a hiánya.Ez is fordított állású a számunkra: ahogy Jézus mondta, hogy az tartja meg az életét, aki elveszti azt.Nem merünk kilépni az órák rendszeréből és megszűnni fogaskeréknek lenni, mert ha megáll és megszűnik felettünk az idő, az számunkra a halállal egyenlő.Jézus szerint azonban maga az élet.

          Mi, akik ódzkodunk a Fenevad bélyegétől, már eleve csupa adathalmaz vagyunk.Születési hely, -idő, anyja neve.Személyi szám.TAJ szám.Adó szám.Bankszámla szám.Lakcím.Telefonszám.E-mail cím.PIN-kód.Munkahely, munkahely címe.Foglalkozás és munkakör.Ilyen vagy olyan vallás.Adatok, adatok, adatok… Valódi időtlen elevenségünk és lényegünk már régen feledésbe merült.Eltakartuk adatokkal.Időtlent az idétlennel. 🙂 Mert a valóság nem fogható adatokba, de mi már másban sem tudunk gondolkodni.Ha kezdjük figyelmen kívül hagyni az adatokat, előbb vagy utóbb (de inkább előbb, mint utóbb) jön valaki és figyelmeztet minket, hogy ezzel büntetendő és szégyenletes dolgot csinálunk.Meg is szégyenítenek minket.Hogy eleve rossz érzésünk legyen, amikor arra gondolunk, hogy nem engedelmeskedünk adatoknak.És minden adat alapja valamilyen időpont, maga a civilizált időszámítás.Világunk alapja az időszámítás.Mert az idő számít.Még a templomok tornyain is órák vannak.Nem szégyen, hogy ezt fogadtuk el istenünknek.Aki szégyenként éli meg, az egy illuzórikus rendszer hipnózisának a foglya.Ébredni ebből a hipnózisból ugyanannyi, mint észrevenni alvó személyünket, és hogy ez a fogság éppen annyira illúzió, mint a pontos idő.

        3. VAKCINADIKTATÚRA – AVAGY: AZ IDŐ PÉNZ

          Világszerte sok-sok millió ember ördöginek kiáltja ki ezt a “vakcinadiktatúrát”, miközben ugyanennek a diktatúrának fogyasztja a javait születése óta.Miért, mit vártunk?Hogy az uradalmi istenség, akit létrehoztunk magunknak, nem fogja behajtani jogait azok felett, akiket itat-etet, iskoláztat, pénzel, ellát kényelemmel és biztonsággal?Persze, nekünk a dolgoknak csak ez a része kell.Mert azt hisszük, nekünk csak ezek a javak dukálnak.Nem akarjuk elfogadni a számunkra kellemetlent attól, akinek az uradalmába kéredzkedtünk, és akinek javai olyan nagyon fontosak számunkra, hogy még önmagunkat is eladtuk érte.Önmagunk árúba bocsájtásakor magunkra vettük Bélyegét, és onnantól kezdve nem csak abba egyeztünk bele, hogy mit ad nekünk, hanem, hogy azt mikor adja.Mert az idő pénz.A pénzt elfogadjuk, de az ezzel járó kellemetlenségek alól ki akarunk bújni?(Lásd: apró betűs rész. 😀 ) Elköteleztük magunkat, de mégis engedetlenek vagyunk?Attól, aki a jót adja, a rosszat nem akarjuk elfogadni?Úgy csinálunk, mintha lázadnánk, de közben szolgálatkészen mégis állandóan az órát lessük és a pénzt számoljuk?A rendszer részévé tettük magunkat, hogy adhassunk, vehessünk, és közben azt képzeljük, hogy mint valami Zorró vagy valami szuperhős a rendszer felett állunk?A gyerekek szeretnek felnőttesdit játszani.Az igazság hősének a képzelt jelmezébe bújni.Megjátszani a szabad embert, ha már igazából nem lehetünk azok.Én sem oltattam be magam. 😀 :mrgreen:

          Jézus ezért nem foglalkozott Róma antikrisztusi elnyomórendszerével.És az Ő példája a követendő számunkra.A döntés nem kívül, hanem belül, a szívben születik.Ezért az elnyomóhatalmak helyett Jézus az emberi szívvel foglalkozott.Mert a szívnek nem parancsol az idő.A szív dobbanása nagyon nem ugyanaz, mint az óra ketyegése.

        4. “AZ IDŐ ILLÚZIÓ.AZ EBÉDIDŐ PLÁNE AZ.” 😉

          Nem vagyunk függvényei az időnek.Hacsak függővé nem tesszük magunkat tőle.Rászoktunk az időre, mint valami drogra. 🙂 Keresletünk megteremtette a kínálatot.Mert ez is fordítva van: nem a termék, a ‘cucc’ volt előbb, hanem az arra való igény, vágy és kereslet.Ez nagyban megváltoztatja a képet.Az idők jelei ugyanis így nem az antikrisztusi összeesküvésekben keresendőek, hanem bennünk, saját magunkban.Ahogy Jézus sem ‘vesztegette idejét’ 😉 (na, ez is egy elég hétköznapi megfogalmazás) a római elnyomás taglalására, hanem egyenesen az emberek szívéhez beszélt, mindannyiunk lényegét célozva közvetlenül.Aki a világban zajló események hátterében keresi az idők jeleit, az a világ jeleit találja csak.Valójában az idők jelei az időtlenségbe nyúlnak és visznek, szívünk mélységeibe.Az ‘idők jelei’ fogalom megtévesztő.Tökéletesen fogalmazott ezzel Jézus, de mi félreértettük, mert az időt mi a társadalom szempontjából értelmezzük rögzült, és ma már egyáltalán át nem gondolt sémák alapján, és ezt a művi értelmezést húzzuk rá erre a Jézus által megfogalmazott igére: idők jelei.Egy mesterséges rendszer pedig sosem fogja felismerni az eredetit.Ezért mondta azt, hogy hallani és látni fogunk háborúkat.Mert az időszámítás alapú társadalom adataihoz szabni magunkat megütközést jelent…..saját magunkkal.Ezekben a sorokban és a fenti írásaimban átfordítottam a puska csövét.Ezen a weboldalon többnyire a világ eseményei vannak célozva ezzel a puskával.Én saját magunk felé fordítottam.Ez ijesztő, ellenszenves, figyelmen kívül hagyandó és felháborító lehet azok számára, akik olyan mélyen belebonyolódtak ebbe az óramű rendszerbe, hogy éberségük képtelen az örökkévalóság megízlelésére, és így nem csak hogy nem tudják elképzelni a békét (én sem tudom, senki sem tudja, mert a béka minden képzeletet meghalad), de ilyen háborús viszonyok között ellenségüknek is tartják.Pedig miközben mi sűrű békétlenséget élünk meg harsány csatazajban, Jézus lényege, hogy kibékítse az embert önmagával.Nem a hajdani múltban.Nem is a valamikori jövőben.Még csaknem is most.Mert ez a fajta időfelosztás a társadalom mércéje.És mi mégis ezt vesszük alapul Isten igéje értelmezésénél is.

        5. AKI URALJA AZ IDŐT, URALJA AZ EMBERT

          Olyan természetességgel pillantunk óráinkra (naptárunkra) naponta nagyon soxor, hogy fel sem merül bennünk, hogy amikor óránkra nézünk, tulajdonképpen egy ‘idegen isten’ oltára előtt áldozunk.Ez az idegen isten olyannyira erősen fogva tart minket, hogy annak a gondolatát, hogy óránk helyett igazából egy oltárt látunk, még képesek is vagyunk felháborítónak tartani.Mert ha ez igaz, akkor mi nagyon komolyan elfordultunk Istentől.Ezt a kényes blaszfémiát pedig így nem engedhetjük tudatunk felszínére.Képzeljük el az elképzelhetetlent: nincs idő.Csak az óráink vannak.Azok is pontatlanok, még ha 10 000 évbe is telik az eltérésük.Márpedig, ha valamit nem tudunk pontosan megmérni, akkor arról józanul nem is lehetünk pontosan meggyőződve, hogy létezik… Ebből induljunk ki most.Ha nincs idő, eltűnik így minden, amit ismerünk, és minden, amihez annyira ragaszkodtunk egész eddigi életünk során.Az énképünk, a vallásunk, de még a háttérhatalom is.Mindezek alakja olyan mélyen ágyazódik bennünk, hogy Jézus mással sem volt elfoglalva, minthogy ezt a mélységet feltárja az ember előtt.Ezt a szívbéli mélységet.”Mert ahol a kincsünk, ott van a mi szívünk is.” Jézus nem foglalkozott a világgal.Mindig az elnyomó rómaiak és még inkább a szíveket elnyomó vallásosok foglalkoztak Ővele.Ám Jézus maradt a helyén: szívünk vizsgálója és doktoraként.Habár miközben a rómaiakkal egyáltalán nem volt dolga, az akkor uralkodó vallásosakhoz intézett némi szót többször is.Úgy látszik, a vallások képviselőit jóval veszélyesebbnek tartotta a rómaiaknál.Akik a fizikai fenyegetésen túlmutatóan a szív szabadságát fenyegették.Jézus azonban az időn felülre helyezte a szívünket, oda, ahová mindig is tartozott az ember.Megmutatta, hogy az idő nem uralkodik felettünk, és ha az idő nem uralkodik felettünk, akkor semmi és senki sem.Mi magunk vágyódunk Babilon igája után.A semmi után vágyódni pedig nagyon szánalmas.Az efeletti szégyenérzetünk, ami fényt derít meztelenségünkre, pedig csak még inkább elmélyíti vágyainkat.Ma már nem csak annak a gondolatát tartjuk veszélyesnek, hogy óráink valójában idegen istenek oltárai, hanem azt is (és ez még veszélyesebb), hogy mindezt mi magunk teremtettük.Ezért is mulandó.Sőt, amit az emberi elme teremt, már el is múlt.A mi ragaszkodásunk, vágyaink a múltat, jövőt illetően, vágyaink, hogy a jelen helyzet is másképpen legyen, ez tart életben egy illúziót.Ami tananyaggá, sőt áldássá válik számunkra, amint felismerjük mindezekben Jézus terhét és igáját – ami könnyű és gyönyörűséges.Mindez már meg is történt.Hiszen már Ézsaiás próféta is úgy írt róla múlt időben, mint ami megtörtént, végbement:
          “… nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos……….Útált és az emberektől elhagyott volt…….Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá……………És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért………Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” Szabadok vagyunk.Az idő relatív, és / ezért a kvantumok végtelen tengerén egyszerűen semmisnek tekintendő.

  2. Nem a legértelemesebb hozzászólás lesz, de legalább az első 😀
    Engem egy ideje foglalkoztat az a kérdés, hogy hogyan folytatódik a millenium alatt a gazdaság.
    Úgy értem, hogy vajon megmaradnak-e a jelenlegi technológiai vívmányok vagy valamilyen ókori szintre jutunk vissza, hogy onnan kezdjük újra lényegében?
    Nem sokat foglalkoztam ezzel a témával, de sok biztos előrejelzést nem is találtam, szóval csak érdekelne, ki-mit gondol erről.
    Tudom, nem ez lesz a lényeg, de hát na… 1000 év hosszú idő 😀

    1. Kedves Barátom! Ha a magán kinyilatkoztatásokra is figyelnél, megkapod a választ. Az Új Ég és Új Föld vagyis a Második paradicsom sokkal különb lesz, mint az első. Először is azért, mert már a “kísértő” nem lesz jelen mivel minden követőjével együtt bezárják ezer évre birodalmába, a pokolba! Másodszor, minden Krisztusban elhunyt FELTÁMAD, dicsőséges testben! Halál nem lesz! De a a lényeg, hogy valóban az öt okos szűzhöz hasonlóan, égjen a lámpásunk és legyen elegendő tartalék olajunk, és ne feledjük, akkor már nem oszthatjuk meg SENKIVEL! Tehát most még alkalmas az idő, és készüljünk fel minél jobban, lehetőségeink szerint! A technológiai “vívmányokból” semmi nem fog ott már lenni, ezt érdemes már mostan megszívlelni! “Kő kövön nem marad”, beteljesedett Jeruzsálemen, és beteljesedik mostan is! Egyébként ne feledjük, hogy már az odavezető úton sem lesz hozzáférésünk semmihez, mivel akik nem veszik fel a “jelet”, sem el nem adhatnak, sem nem vehetnek, teljesen ki leszünk közösítve, zárva a társadalomból! Elkezdődött már a “bemelegítés” a vírussal, maszkviselettel és az oltással! Folytatása következik hamarosan! Tehát érdemes minél hamarabb elkezdeni az EDZÉST! Én személy szerint már pár éve máról-holnapra élek falun, minimális körülmények között! Még nem vagyok “hajléktalan”, de saját lakásomból is “kilakoltathatnak” bármikor, ha az Úr megengedi! Pár lejre még szükségem van, de távlatilag ezt is mellőzni fogom. Egyébként az ember így döbben rá, hogy a túléléshez már nagyon kevés is elégséges! És csak így lehetséges a “rendszer” béklyóiból kiszabadulni! Mi tudjuk a Szűzanya üzeneteiből, hogy “jön a kommunizmus” és megfosztanak mindenkit, mindenétől! Sőt azt is, hogy jön a “vértanúság” ideje! Ezeknek mind be kell következnie! De ennek ellenére nincs okunk félni, aggodalmaskodni, sőt ez számunkra megerősítés abban, hogy a Mester nyomdokain a keskeny ösvényen haladunk a GOLGOTÁRA! Mert a halált követően jön a DICSŐSÉGES FELTÁMADÁS! Ami pedig a magán kinyilatkoztatásokat illeti, a Betlehemi pásztorok voltak az első látnokok, és akik hittek nekik akkor, nem csalódtak! Csupán a hamis prófétákat, látnokokat kell felismerni és kerülni! Ezt erősíti meg a gazdag és szegény Lázár példabeszédében is az Úr Jézus! Vannak Mózeseitek és Prófétáitok, nemzedékről-nemzedékre őket hallgassátok!

      1. Kedves Kapisztrán!
        Előre bocsátva, hogy nagyon sok idő, egy egész örökkévalóság vár ránk, hogy mindezt megértsük és megéljük, illetve, hogy nyilván sokkal több mindent nem tudok minderről, mint, amit igen, azért ennek az időszaknak a kronológiáját János elég érthetően leírta nekünk. Ha elolvasod a Jelenések könyvének utolsó három fejezetét, látni fogod, hogy kicsit eltér attól, mint, amit te itt leírtál.

    2. Szia Jack!
      Szerintem nagyon is értelmes 🙂 Én is szívesen elmélkedem ilyesmin. Olyan érzés fog el, mint amikor kisgyerekként egy olyan helyre készültünk, ahol korábban már csodás napokat töltöttem vagy hasonlóra számítottam és izgatottan beszélgettünk arról, hogy mit fogunk csinálni, amikor megérkezünk.
      Egy észrevétel a kérdéssel kapcsolatban, hogy minket ez csak közvetve fog érinteni olyan értelemben, hogy az új testünkben nem lesz szükségünk a mostani megszokott ellátmányra 🙂
      Én személy szerint természetközelibbnek képzelem el ezt az ezer évet, de lehet, hogy akkor is lesz eltérés régiók között.
      Az ezer év tényleg hosszú időnek hangzik, de ha belegondolsz, hogy a kezdet kezdetén mindenki nagyjából ezer évig élt, és hogy az ezer év után maga az idő is megszűnik, akkor egészen megváltozik a viszonyítási alap.

    3. Minden megvan a természetalapokon működő és nem a technokrácia által vezényelt gazdasághoz. Sőt, az utóbbi időben még társadalmi szervezés is van, csoportok a túlélésre és tetten érhető a nagyfokú szeretet.
      HA AZ ÚR megújítja a földet a kosztól, mind attól amit csináltunk,https://masodikeljovetel.hu/ez-alkalommal-jovok-megujitani-foldet-hogy-helyreallitsam-kiralysagomat-foldon hála Neki már fogjuk tudni. Addig be kell gyakorolni 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Send this to a friend