Furcsa és szomorú módon a karácsony megosztó témává vált. Kinek a fa és a dátum pogány vonatkozásai nem tetszenek, másoknak a túlzott költekezés és az ünnep elanyagiasodása, megint mások úgy gondolják, hogy amíg tömegek kénytelenek nélkülözni vagy üldöztetést szenvednek, háborús övezetben élnek, menekülnek, betegek, stb. képmutatás lenne ünnepelni.
Körbejárnak a szívünk húrjait célzó hírek és posztok.
Persze az együttérzés és empátia fontos. Jézus együtt sírt gyászoló barátaival, megszánta a betegeket és most is szánja a pásztor nélküli juhokként kóborló tömegeket.
Nekünk ugyanakkor azt mondja, hogy „örüljünk és ujjongjunk” akkor is, ha üldöznek bennünket. És miért ne örülhetnénk karácsonykor? Az év többi napján szabad, csak épp ilyenkor nem? És miért ne lenne jelen Jézus idén karácsonykor Betlehem vagy bármelyik háború sújtotta város utcáin? Visszatartják a fegyverek? Csak ott találhatjuk meg, ahol béke és biztonság van? Szerintem pont fordítva. Vajon hol találunk több imádkozó embert? A barikádok mögött vagy egy európai bevásárlóközpontban?
Szeretném azt gondolni, hogy karácsonykor mindenki egy kicsit többet gondol Jézusra, háborúban még inkább, de talán még egy plázában is, és ez a pár nap elég lehet arra, hogy a gondolatból döntés szülessen. Talán ilyenkor kicsivel többen segítenek a rászorultaknak és bár mondhatjuk, hogy ez csepp a tengerben, ugyanakkor annak, aki a segítséget kapja mégse mindegy. Persze jó lenne, ha ez az év többi napján is így lenne, de nem jobb, ha legalább ilyenkor ez van, mint sohasem? Legyen ez egy új nap, egy új lehetőség, egy új karácsony: egy olyan ünnep, amikor valaki a környezetünkben megkaphatja az egyetlen ajándékot, amit soha nem veszíthet el! Ha mellé ünnepi ebédet vagy vacsorát is főzünk neki, annál nagyobb az öröm, de ahogy a krumplipüré a karácsonyi pecsenye mellett, minden egyéb tett vagy döntés az életünkben csak körítés emellett.
Azoknak, akik ünneplik Jézus születésnapját, boldog karácsonyt kívánok, azoknak pedig, akik nem, örömet és minden értelmet meghaladó békességet az Úrban! Budapesten, Bukarestben, Betlehemben, Beér-sevában, Kijevben, Moszkvában, de még Los Angelesben és Brüsszelben is!
Szia, megoldottam, amit kellett. Nem volt egyszerű. Mikor előző életedben Császárnő voltál az meredekebb szitu volt. Most sokkal nyugisabb a helyzet. Voltak ennél keményebb idők. Én, mint testőr, akkor kifeszültem. Most kevesebb a feladat én is elkalandoztam. Múlnak az évek ebben az életben. És sokkal jobb, mint akkor. Csináljunk valami jót, attól megváltozik az idő. Még annak is örülök, hogy Oszkár megmaradt.
MINDEN NAP KARÁCSONY
A szemnyitogató cikkel (miközben Theának itt nem biztos, hogy jót tesz, ha én pozitívan írok róla) párhuzamban pedig minden nap Karácsony van.Minden percben Karácsony van.Minden lélegzetvételkor és minden szívdobbanásunk alkalmával Karácsony van.Nem csak az összes földrajzi helyen, mint pl. a barikádok mögött, Brüsszelben stb., de minden időben is Karácsony van.Ez nem azt jelenti, hogy így is éljük meg, de a lehetőség mindenki számára adott.Méghozzá, mindig.(És igen, mindenhol is.) Legalábbis, hogy Thea szavaival éljek (amit az előző cikkben megfogalmazott) “az örökkévalóság távlatából” nézve.Hiszen az örökkévalóság, örökké a valóság.Mindig.Most is.Ha már az idők jeleiről, mint manapság szuper divatos fogalomról beszélünk.De annak utána nézni, mit is jelent az, hogy ‘idő’, mit is jelent az, hogy ‘jel’, már cseppet sem ennyire divatos.Az idővel kapcsolatban kapunk némi benyomást akkor, ha képesek vagyunk az örökkévalóság távlatából szemlélődni.A ‘jel’ értelmezése pedig, nem meglepő módon, összefügg ezzel: jelen lét.A jelen lenni.Jel.Jelenlét = bepillantást nyerni az örökkévalóságba.Mindenhol is Isten társaságában lenni.(Kivéve pl. fent a kereszten, de nem baj.)
Két dolog van, amit ha elveszünk az emberektől, teljesen felborul még az a viszonylagos rend is, ami önmagukkal és a környezetükkel (némileg, alig, de valahogy mégis annál inkább a csodával határos módon) összeköti őket.Ez a két dolog: az idő és a gonosz.Ha az időt kivonjuk a képletből, olyan fontos alapot veszítünk el, amiről a szokott, divatossá lett módon sosem tudtunk volna az idők jeleiről beszélni.És akkor is ugyanezt kapjuk eredményül, ha a gonosz (vagy legalábbis az a jól bejáratott rendszer, ahogy gondolkodunk róla) válik semmissé.Az emberek ugyanis nem akkor zavarodnak össze és veszítik el lelki és pszichés egyensúlyukat amikor Istent veszik el tőlük, hanem amikor a gonoszt.Még az idők jeleiről szóló, szokásossá és kényelmessé tett kommunikációnk is elveszítené értelmét, ha a gonosz kivonódna.Még ennek a weboldalnak is itt eltűnne több, mint a háromnegyede ebben az esetben.Egy szempillantás alatt veszne így kárba egy csomó energiánk.Ezt nem engedhetjük meg magunknak.A gonosz kivonódásával (pontosabban egy soha meg nem kérdőjelezett, tüzetesebben megvizsgálni nem mert kép kivonódásával) életünk nagyon nagy része válna sohanemlétezővé.Így hát sosem fogunk szembenézni gondolkodásunk alapjaival.Hülyék lennénk!Hogy aztán kukába kerüljön felbecsülhetetlenül fontos világlátásunk szinte teljessége?!Csak nem kukázza ki ép eszű ember az egész életét!
Illetve azt a képet, amit eddig az életről gondolt vagy gondolni vélt.
Maradunk a biztonságos keréknyomon, még akkor is, ha autónk már tengelyig bevésődött a sárba.Nem mintha ezzel bármi baj is lenne, és hogy ez ne lenne természetes.
https://i.pinimg.com/originals/fd/43/07/fd430704bb4fa82fd9be629cf3fb6740.jpg
Szia, mi a téma, fürödté ma? Régen beszéltünk.