Forrás: Zero Hedge
Az ember azt gondolhatná, hogy az adósságplafon kiigazítása körüli harc lényege, hogy az egyik oldal a kiadások fenntartását, esetleg növelését követeli, míg a másik drasztikus kiadáscsökkentést akar. Az igazság ettől nagyobb messze van. A hangzatos nyilatkozatokat félretéve az igazi vita lényege a kormánykiadások növekedésének mértéke körül forog.
A megvitatott tervek nem igazán a kiadáscsökkentésről szólnak, legalábbis nem úgy, ahogyan azt egy hétköznapi ember gondolná. A javasolt ?csökkentések? csupán illúziók, melyek nem a jelenlegi kiadások csökkentését, hanem az előrevetített kiadásnövekedés csökkentését célozzák. Ahhoz lehetne hasonlítani a helyzetet, ha egy család úgy akarna 40 millió forintot megspórolni, hogy lemond az áhított Lamborghini megvásárlásáról és inkább egy full-extrás Mercédesz megvásárlása mellett dönt, amikor a jelenleg tulajdonukban levő Toyota Corollával sincs semmi baj, csak el kellene vinni olajcserére. Ilyen képletek alapján számítják Washingtonban a kiadáscsökkentést.
A csőddel és az Egyesült Államok jó hitelminősítésével való ijesztgetést arra használják, hogy az USA történelmének valahai legnagyobb költségvetés tervezetét, a stagnáló bevételek ellenére keresztülnyomják. Vajon bölcs döntés lenne egy családnak a kiadások növelését tervezni, ha bevételeik évek óta ugyan azon a szinten vannak, csak azért, hogy a család tagjai gazdagabbnak érezzék magukat? Ez történik most Amerikában, azzal a különbséggel, hogy a javasolt kiadások egyes tételei némiképp eltérnek a két oldalon.
A kiadások csökkentése nem lenne annyira bonyolult feladat. Nem kell hozzá egyéb, mint tartani a kiadások jelenlegi mértékét, ami a kormány ?csökkentési? definíciója szerint 400 milliárd dollár megtakarítást eredményezne néhány év alatt, az általuk elfogadott 25 milliárddal szemben. Öt év alatt már 1000 milliárd dollárt takaríthatna meg a kormány, ha csupán tartaná a kiadások jelenlegi mértékét. Ezt a legszigorúbb definíció szerint sem lehet megszorításnak nevezni.
Egy kiegyensúlyozott költségvetés elérése sem lenne bonyolult, csak minimális mértékű józanész szükséges hozzá. A kormány bevételei jelenleg körülbelül évi 2200 milliárd dollárt tesznek kki, ami a válság miatt valószínűleg nem fog emelkedni. A kormánykiadások ezzel szemben 3700 milliárd dolláron állnak és évről évre emelkednek. Csupán 2004-ig kell visszamennünk az időben, hogy az évi 2200 milliárd dolláros kormánykiadáshoz visszaérkezzünk, és a költségvetés abban az évben sem volt kicsinek nevezhető. Nem kellene egyebet tenni, mint a 2004-es, megszorítások nélküli költségvetéshez visszatérni és meglenne az egyensúly. A kiadások mértékének megtartásával, az előre jelzett növekedési ütemet figyelembe véve, a költségvetési egyensúly 2015-re magától kialakulna megszorítások nélkül.
A hadseregnek 35%-kal fizet többet a kormány ma, mint 10 évvel ezelőtt, ugyanazokért a képességekért. Ugyanez elmondható a kormány többi részéről is. Miért emelkedett a költségvetés a duplájára 10 év alatt? A lakosság vagy az ország területe nem duplázódott meg, hogy kétszeres költségvetésre lenne szükség.
Washingtoni meghatározás szerint a kiadások jelenlegi szinten történő befagyasztása nagyobb ?csökkentés? lenne, mint bármelyik megvitatott javaslat. Ha a valós kiadások valós csökkentését elképzelhetetlennek tartják a politikusok, legalább a kiadások növekedését megakadályozhatnák, hogy a gazdaság egy lélegzetnyi időhöz juthasson. Akkor talán lenne esély a kilábalásra.
“A hadseregnek 35%-kal fizet többet a kormány ma, mint 10 évvel ezelőtt, ugyanazokért a képességekért. Ugyanez elmondható a kormány többi részéről is. Miért emelkedett a költségvetés a duplájára 10 év alatt? ”
Mondjuk ebben benne van az is, hogy több mint duplájára emelkedett az olaj hordónkénti ára 10 év alatt ami minden kiadást magával húz.