Forrás: online.wsj.com
Huszonhétben a kettő egyenlő tizenhét és marad tíz. Ez az új euró képlet.
Előbb-utóbb véget ér az euró zóna válsága. A görög, ír, portugál és valószínűleg a spanyol hitelezők leírják veszteségeiket, a bankokat feltőkésítik, a német exportőrök továbbra is euróban teszik zsebre a gyengítést készséggel vállaló déli partnerektől befolyó nyereséget, az Eutokrácia pedig talál majd új okot a rendszeres találkozókra. Európa azonban örökre megváltozik.
Két fontos területet érint a változás. Először is a 27-tagú Európai Unió kettő, egy 17 és egy 10-tagú frakcióra szakad. Másodszor pedig a 17-ek bandája a francia-német koalíció központi irányítása alá kerül, míg a 10 maradék, kénytelen lesz vesztett csatát vívni, a számukra is fizetős uniós irányelvek betartásáért. A két frakció közötti békés együttélés egyáltalán nem garantált.
A 17 euró zóna tagállam világosan megfogalmazta merre tart. Az eladósodott tagállamok csődjének elkerülésére irányuló érezhető igény egy áthatóbb, központilag irányított gazdaságirányítási rendszer bevezetését vetíti elő. A 17-ek hozzáférése a német egyenleghez továbbra is biztosított, cserébe Németország beleszólhat a többiek gazdaságpolitikájába, és ez alatt, nemcsak a költségvetés, hanem az egyes országok versenyképességét meghatározó tényezők is értendők, azaz a bértárgyalásoknál alkalmazott módszerek, a szociális juttatások kérdése, a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjba vonulás feltételei, és ami a legfontosabb, az adózás.
Nem igazságos, hogy Görögország kölcsönt vesz fel az erősebb euró zóna tagállamoktól, miközben veszteséget termelő, állami tömegközlekedési rendszert működtet, és az sem fair, hogy az euró zóna országok a bérekhez, nem pedig a kiskereskedelmi árakhoz indexálják a nyugdíjakat, vagy, hogy egy tagállamban a társasági adó mértéke az uniós átlag fele, úgy, hogy végül mindig Németország állja a számlát. Egyre inkább egyértelművé vált, hogy az egységes kulcsokat, egységes pénzügyi és gazdasági irányelvekkel kell kiegészíteni. Nagy az öröm Párizsban, hogy újabb lépéssel közeledtek az áhított ?gazdasági kormányzás? megvalósításához.
A másik 10 nemzet megtartja saját valutáját és a kamatok feletti irányítást. Valutáik értéke szabadon változhat, így a le- vagy felértékelés eszköze megmarad számukra, ha a gazdasági körülmények ezt szükségessé teszik. Központi bankjaik szabadon változtathatják a központi kamatlábat a gazdasági körülményekben bekövetkező változások által teremtett igények szerint. Bizonyos fokig több mozgásterük van liberálisabb gazdasági elvek alkalmazására, és nem kell a szabadpiac-ellenes 17-ek által meghúzott vonal mögé szorulniuk.
A tizenhetek és tízek közötti fenti különbségek komolyan veszélyeztetik az összesen 27 tagállamból álló Európai Unió összetartását. Az euró zóna tagállamok a kizárt 10 tagállam megkérdezése nélkül alakítják ki az Unió gazdasági szabályzatát. A következő lépés: az új szabályokat az Unió egészére alkalmazni, nehogy az euró zónán kívüli tagállamok versenyképesebbek legyenek az euró zóna tagállamoknál. Franciaország is pont ezért panaszkodik az Egyesült Királyságra, mivel a szigetország kevésbé szigorúan szabályozza a munkaerőpiacot és a szociális szolgáltatások területét, a font szabad mozgásáról nem is beszélve.
Mivel a 10-ek nem vehetnek részt az új irányelveket meghatározó gyűléseken, az Uniós tagság egyre kevésbé tűnik vonzónak számukra. Mivel az új törvények elfogadásához csak a többség szavazata szükséges, a 17 ország a másik 10 nélkül is bármit megszavazhat, a 10 kint rekedt tagállam viszont köteles betartani a megszavazott törvényeket.
Franciaország természetesen kész a probléma megoldásával. Csatlakozni kell az euró zónához, feladni a nemzeti valutát, és máris bele lehet szólni a dolgok alakulásába. Persze nem olyan mértékben, mint Franciaország vagy Németország, inkább csak amolyan jelzésértékű beleszólásról lenne szó, de hát elvégre az is valami. Nemde bár? Úgy tűnik ezen az áron Nagy-Britanniának, és valószínűleg a többi tagállamnak sem éri meg jegyet váltani a gyűlésekre.
Eközben a svédek arra próbálják meg felhívni az EU figyelmét, hogy az ő gazdaságuk növekszik a leggyorsabb ütemben az Unión belül, a dán szavazók pedig kikérik maguknak, hogy Írországhoz hasonlítsák őket és azzal sem értenek egyet, hogy szorult helyzetbe került társaiknak uzsorakamatot kelljen fizetni a kapott hitelért.
Az amerikai kolóniák hosszú háborút vívtak Angliával függetlenségükért, mert hittek abban, hogy ?a képviselet nélküli megadóztatás zsarnokság.? A döntéshozásból kizárt 10 országnak el kell dönteni, meddig tolerálják, hogy a partvonalon kívülről nézhetik csak a meccset. Könnyen arra a következtetésre juthatnak, hogy a képviselet nélküli szabályozás nem kevésbé zsarnoki módszer.