A közelmúlt gazdasági eseményeinek hatására sokan elgondolkoznak, merre is tart a világ és vajon az események egy határozott tervet követnek vagy véletlenszerűen, talán a hozzáértés hiánya miatt sodródnak a szakadék felé.
A világban körülöttünk folyó történések szinte mindegyike valamilyen szerepet tölt be az utolsó időknek nevezett szomorú, ám hála Istennek rövid korszak előkészítésében. Ezek jelentőségét és pontos kimenetelét számos tényező befolyásolja: például az emberek reakciói, döntései, a politikai vezetők és egyes nemzetek által hozott döntések és természetesen a háttérben, az Antikrisztus színrelépésének előkészítésén munkálkodó erők döntései.
Igazi vízválasztó előtt állunk és bár az események pontos alakulása, a fenti okokból még nem egyértelmű, olyan alapvető változásoknak vagyunk szemtanúi, amelyek az Antikrisztus színrelépését időben közelebb hozzák. Az emberiség által hozott döntések csupán a sebességre lesznek hatással. (Joseph Candel)
Forrás: Zerohedge.com
A történelem során a fizetésképtelenné vált kormányok minden esetben a régi, jól bevált forgatókönyv szerint jártak el.
A forgatókönyv része, hogy MINDEN felett átvették a hatalmat, a bérektől, az árak, a kereskedelem, a tőke felügyeletén át, egészen a határok és az emberek ellenőrzéséig. Minden felett. A módszer a civilizáció kezdetéig visszavezethető.
Az ókori Mezopotámiában a harmadik dinasztia például kialakította a határidős piacok kezdetleges formáját. Az emberek agyagtáblákon rögzítették a mezőgazdasági termékek jövőbeli leszállítására vonatkozó feltételeket, majd tulajdonképpen magukkal a táblákkal kereskedtek. Zseniális ötlet.
Amikor azonban a gazdaság helyzete kezdett kétségbeejtő lenni, a kormány egy bizarr, igen összetett és nem kevésbé bürokratikus rendszert vezetett be, hogy szabályozza a kereskedelmet és természetesen adót szedjen belőle. Odáig mentek, hogy elkezdték korlátozni az egy fő által felhasználható forrásokat és szabályozást vezettek be az öntözésre.
Az intézkedések megbénították a gazdaságot. A piac nem volt képes rendesen működni és a társadalom összeomlott.
Később, a IV. században, Diokleciánusz, római császár, ismert intézkedéseivel próbálta megzabolázni az elszabadult inflációt. Rögzített árakat vezetett be mindenre, a munkától az élelmiszereken át egészen a ruházatig.
Az 1790-es években, a forradalom előtti Franciaországban, a kormány ugyanezzel a trükkel kísérletezett, teljesen elértéktelenítve az éppen csak bevezetett új papírpénzt. A francia gazdák nem tudtak nyereségesen termelni, végül pedig az 1793-as Maximum törvény súlyos hiányokat teremtett szinte minden fontos élelmiszerből.
A modernkorban Argentína a legjobb példája ezeknek a taktikáknak. A kormány rögzítette a bolti árakat, betiltotta a reklámot és a nemesfémek és a külföldi valuták magántulajdonát, államosította a nyugdíjpénztárakat és korlátozta a marhaexportot.
Mondanom sem kell, hogy ez a politika szerencsétlenségbe sodorta az országot. Közben a világ, ezeket az eseményeket látva azt gondolja, hogy ?itt ilyesmi nem történhet meg?.
Ez veszélyes hozzáállás és tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot.
A ?szabadság hazájában? például csak a múlt hét során két törvényjavaslatot nyújtottak be szép csendben.
Az S.435-ös törvényjavaslat megtiltaná az Egyesült Államokból származó nyersolaj vagy finomított kőolajtermékek kivitelét.
A másik pénzügyi tranzakciós adót vezetne be az Egyesült Államokban is, az európai modell mintájára. Mint minden adó esetében, először ez is egy csekély összeg (jelenesetben mindössze 0,03%) lenne, de természetesen mérget vehetünk rá, hogy a többi adóhoz hasonlóan idővel ez is emelkedne.
A tranzakciós adó szinte minden pénzeszközre vonatkozna, részvényekre, kötvényekre, opciókra, derivatív szerződésekre, stb. Mindenre, kivéve természetesen az Államkincstártól közvetlenül megvásárolt amerikai államadósságot.
Egyelőre törvényjavaslatokról van szó, de ezek is mutatják milyen messzire hajlandó elmenni a politikai elit.
Tehát aki úgy gondolja, hogy saját országában nem történhet meg az aranybefektetések betiltása, a rögzített árak bevezetése vagy a nyugdíjpénztárak lefoglalása, gondolja át az álláspontját. Ezeknek a lépéseknek az esélye mindenképpen nagyobb a nullánál.
Az első igazi kapitalista propaganda cikk itt…..mi van lefizettek és 180 fokos fordulat?
Ez a sírás egy vérbeli tőzsdeügynök jajjveszékelése polgári köntösben ráadásul hazugsággal és csúsztatással teli.
Argentína nem azért ment csődbe mert megpróbálták az akkor már kontrollálhatatlan inflációt megállítani, mint ahogy törökország sem és brazilia sem és itt lehetne sorolni az összes olyan országot aminek egy közös gazdasági pojtja van: az IMF…..
A magánnyugdij féle kamu pénzrablás is délamerikában volt tesztelve: mire elért a befizető “ügyfelek” jelentős része a nyugdíjkorba, minő “csoda” a magánnyugdíj intézetek 80%-a csődöt jelentett……..itt is ez lett volma ha marad pl.
(az igazság persze az, hogy az államiban sem lesz annyi a nyugdíjad ami elég lenne a megélhetésre, de több min az ellopott/eltőzsdézett/csődbemenő magánosoktól kapnál)
A tranzakciós adó meg pont a nagymennyiségű seftelőknek pénzmosóknak és a fenti cikkírójának nem jó csak…..
Biztos igazad van, azzal is egyetértek, hogy a fő “ludas” az IMF.
A hangsúly ennél a cikknél nálam azon volt, hogy a drasztikus változások bárhol, bármikor elindulhatnak. Tehát az “itt ilyen nem történhet meg” mentalitás ellen szólt. Ennyi.
A tranzakciós adó szerepe pedig szerintem a pénzmozgás megfigyelése.
Egyáltalán nincs 180 fokos fordulat a szerzô nézeteiben, ezt csupán te látod így, hiányos információ bortokában.
Most nem kezdek el elméleti eszmefuttatásokat, mert nincs értelme, de a gazdasági folyamatokba szinte mindenféle állami beavatkozás a versenyképesség rovására ment és megy.
Azért nem mondanám, hogy egyértelműen minden állami megmozdulás, mert nyilván a tôkés rendszer kapzsiságát, önzését és gátlástalanságát valakinek kompenzálni is kell.
De azt is tudjuk, hogy az IMF csupán egyetlen eszköz, egyetlen lehetôség a beavatkozásra, de nyilván akkor is beavatkoznak s ezt nem nehéz elfogadni, ha valaki nem óhajt az IMF nyújtotta csapdába belemászni, mint ahogyan mi sem voltunk hajlandóak legújabban.
Ettôl még nem lettünk szabad ország!!!
A tranzakciós adó meg egy olyan dolog, aminek nincs semmi értelme.
Gondolkodj ember!
Milyen értéket teremtenek a bankok?
Semmilyet.
Minden, ami a bankban van, az a Te pénzed és a többi kisemberé. (Kivéve amit amit mostanában szinte ingyen kapnak a pénzverdéktôl, mint pl a FED…)
Mindaz a teher, ami a bankokat súlytja elôbb utóbb a Te nyakadba köt ki, mivel ôk nem tudják azt neked csak úgy puszira megfinanszírozni
a semmibôl.
A dolog csupán egyik módja annak a kényszermegoldásnak, hogyan szerezzünk pénzt. Vegyük el attól, akinek éppen van. S a bankoknak
persze most van, mert a nyugati államok pénzverdéi nekik nyomják a pénzt éjjel nappal, de ez nem volt így akkor, amikor még fair-play játékszabályok uralkodtak.
Eddig elég volt a nyereségadó is, most, hogy mindenütt hatalmas államadósságok vannak s egyre nehezebb a törlesztés, más, eddig nam használt módszereket is keresni kell, arról nem is beszélve, hogy kemény recsesszió idején az állam bevételei is jelentôsen csökkennek,
a kiadásai viszont nem annyira.
Ezt is a kisember, vagy leginkább a középosztály szívja meg, aki banki tranzakciókkal találkozik vásárlásainál, utalásainál…
Egyszer majd a tömeg azt mondja vége, nem kérünk többet a hazugságból. Akkor fog a “Fractional Reserve System”, vagyis a mai nyugati pénzvilág összedôlni.