Elmélkedések

A viharon át

Rembrandt: Krisztus a viharos Genezáreti-tavon

Békét egy vihar közepén is találhatunk. Sok évvel ezelőtt egy művészeti pályázatot írtak ki. A feladat a béke illusztrálása volt. Nagyon sok alkotás érkezett. A legtöbb gyönyörű, békés, idilli tájakat vagy helyzeteket ábrázolt. Minden művész a teljes harmóniát és békét próbálta megörökíteni. Természetesen a béke ilyen is lehet, azonban a kép, ami a pályázatot megnyerte a békének legnehezebben elérhető formáját próbálta közvetíteni. A festményen egy dühöngő, habzó vízesés volt látható egy tomboló vihar közepén. Az örvények fölé nyúló ágon egy madár ült és énekelt, fittyet hányva a körülötte tomboló viharnak.

A vihar közepén is jelenlévő bizalom a legteljesebb béke formája, ami áthatja az elmét, a szívet és a lelket. A béke csak akkor válik igazi békévé, ha a vihar próbára tette.

[icon icon_name=”leaf”]

A múlt század első felében, amikor az emberek még inkább hajóval, mint repülővel tettek meg nagy távolságokat, egy óceánjáró hatalmas viharba került. A rendkívül erős szél két napig tartott és az utasok nagyon meg voltak ijedve. Végül egyikük, megelégelve a tétlen várakozást és bizonytalanságot, kiment a fedélzetre, ahonnan láthatta a kapitányt. Utastársaihoz visszatérve örömmel tudatta mindenkivel a jó hírt: ?Minden rendben lesz!?

Amikor társai értetlenül néztek rá, hozzátette: ?Biztonságban ki fogunk kötni. Láttam a kapitányt, és mosolygott!?

A Nagy Kapitánnyal életünk kormánykerekénél mi is mosolyogva vészelhetünk át minden vihart, tudva, hogy elérjük a kikötőt.

[icon icon_name=”leaf”]

A béke és a boldogság megszerzésének legbiztosabb módja, ha másoknak próbáljuk megadni ezeket.

[icon icon_name=”leaf”]

A béke nem a konfliktus hiánya, hanem Isten jelenléte függetlenül attól, hogy milyen gondokkal küzdünk.

[icon icon_name=”leaf”]

?Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!? ? János evangéliuma 14:27

Előző posztKövetkező poszt

4 hozzászólás

  1. Hogy Isten mi, afelől nincs kétség.
    De mi a vihar? Kinek hogy. Mindenki magához mér….pedig lenne egyetemes mérték is.
    Akinek a legnagyobb problémája az új autója hiteltörlesztése, az máshogy szemléli a világot, mint aki második napja nem tud enni adni a gyerekeinek.
    Mondjuk Magyarországon. Közben több ezerszer vannak többen olyanok, akik életük során soha nem laknak jól. Vagy soha nem isznak egy korty tiszta vizet.
    Milyen vihar….?
    Mérték…? A mérték nélkül való egyetemesség, például. Az abszolút tudás, ami embernek nem adatik meg.
    Tudás Istennél van. Az összes, az egyetemleges. Mi, emberek pedig hihetünk vagy tudhatunk. Ellentétes dolgok. Nem arra gondolok, hogy boldogok a tudatlanok. De ha már valaki eljut oda, akár egy élet munkája árán, hogy lényegében semmit sem tud, esetleg elkezd hinni. Nézzük csak meg a legelismertebb tudományos kutatókat. Mit mondanak életük vége felé, amíg tiszta a tudatuk…? Azt, hogy nem ők hozták létre, amiért tisztelik őket. Úgy kapták. Rajtuk csak átjött. És már tudják honnan.
    Pontosabban elhiszik.
    Na, ezzel se fogok nagy vihart kavarni… van még jegy arra a hajóra? 🙂

  2. “Azonban a mai világban, mely oly gyorsan változik és melyben a hitélet annyi nagy megrázkódtatást szenved, Szent Péter bárkájának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez erős test és elme szükséges.”

    A kapitany nem mosolyog…

Hozzászólás a(z) kishatár bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Send this to a friend