Elmélkedések

Rendes emberek és új emberek

walk-dark-light-5

Miért ne kezdenénk az Új Évet azzal, hogy új emberekké válunk? Igenis lehetséges megváltoztatni a világot, de csakis úgy, ha saját magunkkal kezdjük. Ehhez nem szükséges mindenféle listákat gyártani vagy újévi fogadalmakat tenni. A legtöbb ember szeretne jobbá válni, de mint ahogyan nem tudjuk saját magunkat felemelni a földről, a megváltáshoz is külső segítségre van szükségünk.

Ha úgy gondolod, hogy szeretnél nekilátni ennek a fontos feladatnak, és szeretnéd megismerni a Jézus által kínált megoldást, vagy egyszerűen nem tudod, kinek higgyél, most azonnal megismerkedhetsz Vele és megtudhatod az igazságot. Egyszerűen mondd el ezt a rövid imát vagy valami hasonlót, saját szavaiddal:

Jézus, szeretnélek megismerni. Kérlek, gyere a szívembe és add nekem az örök élet ajándékát. Bocsásd meg a hibáimat, bűneimet és segíts, hogy rajtad keresztül megtaláljam az utam és a válaszokat kérdéseimre. Ámen.

?Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.? ? János 3:16

Az alábbiakban C. S. Lewis Keresztény vagyok című könyvének egy részlete olvasható, amiben az író azt fejtegeti mit jelent új emberré válni és miért nem minden keresztény rendesebb ember, mint az összes nem keresztény:

Isten komolyan gondolja, amit mondott. Akik kezébe adják magukat, tökéletesek lesznek, mint ő — tökéletesek a szeretetben, bölcsességben, örömben, szépségben és halhatatlanságban. A változás nem fejeződik be ebben az életben, mert a halál fontos része a kezelésnek. Hogy egy bizonyos keresztényben meddig megy el a változás a halál előtt, az bizonytalan.

Azt hiszem, ez a megfelelő pillanat arra, hogy megvizsgáljunk egy gyakran felmerülő kérdést: Ha a kereszténységnek igaza van, miért nem minden keresztény rendesebb ember, mint az összes nem keresztény? Ami e kérdés mögött meghúzódik, az részben nagyon ésszerű, részben egyáltalán nem ésszerű. Az ésszerű rész az alábbi. Ha a kereszténységre való áttérés nem hoz magával javulást az illető külső cselekedeteiben — vagyis ha továbbra is olyan sznob, rosszindulatú, irigykedő vagy törtető, mint volt –, akkor azt kell feltételeznünk, hogy ,,megtérése” nagyrészt csak képzeletbeli volt. Ha valaki igazán megtért, úgy véli, hogy előbbre lépett — nos, ez az alkalmazandó vizsgálati módszer.

A szép érzések, újabb belátások, a vallás iránti nagyobb érdeklődés csak akkor jelentenek valamit, ha jobbá teszik tényleges magatartásunkat; mint ahogy az sem ér sokat, ha betegségben ,,jobban érezzük magunkat”, s ugyanakkor a hőmérő arról tanúskodik, hogy a lázunk még emelkedik. Ebben az értelemben a külső világnak teljesen igaza van, ha a kereszténységet eredményei szerint ítéli meg. Krisztus mondta nekünk, hogy eredmények szerint ítéljünk. Gyümölcséről ismerjük meg a fát; vagy ahogyan mi mondjuk, a puding próbája, ha megeszik. Amikor mi, keresztények, nem megfelelő módon viselkedünk, vagy nem vagyunk képesek helyesen viselkedni, akkor a külső világ számára nem tesszük hihetővé a kereszténységet. A háború alatti plakát azt hirdette, hogy a gondatlan beszéd életekbe kerül. Ugyanígy az is igaz, hogy a gondatlan életek beszédet eredményeznek. Nemtörődöm életünk beszédre ad okot a külső világnak; méghozzá olyan beszédre, amely kétségbe vonja még magának a kereszténységnek az igazságát is.

Az eredmények megkövetelésének azonban van egy másiik módja is, amelyben a külső világ egészen logikátlannak bizonyulhat. Nemcsak azt követelhetik meg ugyanis, hogy az egyes ember élete legyen jobb, ha kereszténnyé válik; hanem azzal az igénnyel is felléphetnek, hogy mielőtt hinnének a kereszténységben, az egész világot két, világosan elkülönített táborra osztva láthassák — nevezetesen keresztényekre és nem keresztényekre –, és hogy az elsőben, egy adott pillanatban, mindenki nyilvánvalóan sokkal rendesebb legyen, mint valamennyi ember a második táborban. Ez több okból is ésszerűtlen.

(1) Először is a tényleges világban ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. A világ nem áll száz százalékig keresztényekből és száz százalékig nem keresztényekből. Vannak (méghozzá nagyon sokan), akik lassan megszűnnek keresztények lenni, de még így nevezik magukat: köztük egyesek még egyháziak is. Vannak viszont mások, akik lassan keresztényekké válnak, bár még nem hívják így magukat. Vannak aztán olyanok is, akik nem fogadják el a teljes keresztény tanítást Krisztusról, de oly erősen vonzza Magához őket, hogy sokkal mélyebb értelemben tartoznak Hozzá, mint ahogy azt megérthetnék. Olyan más vallású emberek is vannak, akik Isten titkos befolyása által vezettetve vallásuk azon részeire koncentrálnak, amelyek megegyeznek a kereszténységgel, s így Krisztushoz tartoznak anélkül, hogy tudnák. [Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik. – Róma 2:14-15] Például egy jóakaratú buddhista arra érezheti magát vezettetve, hogy egyre inkább az irgalomról szóló buddhista tanításra koncentráljon, és hagyja háttérben a buddhista tanítás más vonatkozású pontjait (bár továbbra is azt mondhatja, hogy ezeket is hiszi). A jó pogányok közül sokan lehettek ebben a helyzetben Krisztus születése előtt. És természetesen mindig nagyon sokan vannak olyanok, akiknek elméjében egyszerűen zavarodottság és egy csomó, egymásnak ellentmondó hiedelem uralkodik.

Ennélfogva nem sok értelme van, ha keresztények és nem keresztények tömegéről próbálunk meg ítéletet mondani. Annak még csak van valami értelme, ha macskák és kutyák vagy éppen férfiak és nők tömegét hasonlítjuk össze, mivel ez esetben mindenki pontosan tudja, melyik melyik. Aztán meg egy állat nem alakul át (sem lassan, sem hirtelen) kutyából macskává. Amikor azonban keresztényeket hasonlítunk össze nem keresztényekkel csak úgy általában, akkor rendszerint nem létező emberekre gondolunk, akiket valóban ismerünk, hanem csak két, homályos elképzelésre, amit regényekből vagy újságból vettünk.

Ha egy rossz keresztényt és egy jó ateistát akarunk összehasonlítani, akkor két, valódi személyre kell gondolnunk, akikkel már tényleg találkoztunk. Ha nem térünk rá ily módon a lényegre, akkor csak vesztegetni fogjuk az időnket.

(2) Tegyük fel, hogy most már a valóság talaján állva, nem egy képzeletbeli keresztényről és nem egy képzeletbeli nem keresztényről beszélünk, hanem két valóságos emberről a környezetünkből. Még ekkor is óvatosnak kell lennünk, hogy a helyes kérdést tegyük fel. Ha a kereszténységnek igaza van, akkor az alábbiaknak kellene ebből következnie: (a) Minden keresztény rendesebb lesz, mint ugyanaz a személy lenne, ha nem volna keresztény. (b) Mindenki, aki keresztény lesz, rendesebb lesz, mint korábban volt. Ugyanígy, ha a Whitesmile fogpaszta hirdetése megfelel a valóságnak, akkor ebből annak kell következnie: (a) hogy mindenki, aki ezt használja, jobb fogakkal fog rendelkezni, mint ugyanaz a személy, ha nem használná ezt, (b) hogy mindenkinek, aki ezt használja, javulni kezdenek a fogai. De annak kijelentése, hogy énnekem, aki Whitesmile-t használok (és mindkét szülőmtől rossz fogakat örököltem), nincs olyan remek fogsorom, mint valamelyik egészséges, fiatal négernek, aki sohasem használt semmilyen fogpasztát, önmagában véve még nem bizonyítja, hogy a hirdetés nem mond igazat. A keresztény Bates kisasszonynak lehet élesebb nyelve, mint a nem hívő Dick Firkinnek. Ez önmagában véve még nem árulja el, hogy hatékony-e a kereszténység. A kérdés az, hogy milyen lenne Bates kisasszony nyelve, ha nem lenne keresztény, és milyen lenne Dické, ha keresztény lenne. Bates kisasszonynak és Dicknek különböző természeti okok és a kezdeti nevelésük következtében van egy bizonyos vérmérséklete. A kereszténység azt hirdeti, hogy ha az érintettek hozzájárulnak, mindkettőjük vérmérsékletét új irányítás alá veszi. Azt azonban joggal kérdezhetjük, hogy ez az új irányítás, ha hozzájárulnak a vezetés átvételéhez, vajon javítja-e az érdekeltséget. Azt tudjuk, hogy amit Dick Firkin esetében kell irányítani, az sokkal ,,rendesebb”, mint Bates kisasszonynál. De nem ez a lényeg. Egy gyár irányításának megítélésében nemcsak a teljesítményt, hanem magát a gyárat is figyelembe kell venni. Az ,,A” gyár üzemeinek figyelembevételekor talán még azon is csodálkoznunk kell, hogy egyáltalán termel valamit; az elsőrendű felszereléssel rendelkező ,,B” gyár elbírálásánál kitűnhet, hogy bár jelentős a termelés, még mindig jóval alacsonyabb, mint lennie kellene. Egy jó igazgató az ,,A” gyárban biztosan új gépeket fog beállítani, mihelyt csak lehet, de ez időbe kerül. Az alacsony termelés eközben nem jelenti azonban azt, hogy az illető tehetségtelen.

(3) Most nézzük meg a kérdést kissé alaposabban. Az igazgató új gépeket állít be: mielőtt Krisztus befejezte volna Bates kisasszony átalakítását, ez utóbbi már valóban nagyon ,,rendes” lett. De ha minden ennyiben maradna, úgy tűnne, mintha Krisztus egyetlen célja az lett volna, hogy Bates kisasszonyt arra a szintre emelje, amelyen Dick már hosszú ideje volt. S tulajdonképpen eddig úgy beszéltünk, mintha Dicknél minden teljesen rendben volna; mintha a kereszténység olyasvalami lenne, amire csak a rossz embereknek van szüksége, a rendesek megvannak nélküle is; mintha a ,,rendesség” volna minden, amit Isten megkíván. Ez azonban végzetes tévedés. Az igazság az, hogy Isten szemében Dick Firkin minden porcikájának éppen úgy szüksége van a ,,megmentésre”, mint Bates kisasszonyénak. Bizonyos értelemben (mindjárt megmagyarázom, milyenben) a ,,rendesség” aligha jön tekintetbe.

Nem várhatjuk el Istentől, hogy úgy tekintse Dick békés természetét és barátságos alkalmazkodását, ahogy mi. Ezek olyan természetes okok következményei, amelyeket Isten Maga idézett elő. Minthogy pedig csak vérmérsékleti tényezők, szinte mind megváltozhatnak akár Dick emésztésétől függően is. A rendesség alapjában véve Isten ajándéka Dicknek, nem pedig Dick ajándéka Istennek. Ugyanígy Isten az évszázadok óta bűnnel terhelt világban működő természetes okokra hagyta, hogy Bates kisasszonynak szűk látóköre és rossz idegei legyenek, ami megmagyarázza zsémbes természetét. De Isten, jókedvében, ezt helyre akarja nála hozni. Ám az ő szemében nem ez a dolog kritikus része. Nem itt a bökkenő. Nem ez aggasztja Istent. Amit ő figyel, és vár, és amin munkálkodik, az olyan valami, ami még Isten számára sem könnyű, mivel a dolog természetéből fakadóan még ő sem képes azt pusztán hatalmi aktussal előidézni. Ő ezt a valamit várja és figyeli mind Bates kisasszonyban, mind Dick Firkinben. S ezt a valamit ők vagy maguktól nyújtják Istennek, vagy maguk tagadják meg Tőle. Hozzá fognak-e fordulni, vagy sem, betöltik-e az egyetlen rendeltetést, amelyre születtek? Szabad akaratuk úgy remeg bennük, mint egy iránytű. De ennek az iránytűnek van választása. Mutathat az igazi észak felé, de nem kell ezt tennie. Vajon kilendül-e a tű, megállapodik-e, és Isten felé mutat-e? ő segíthet abban, hogy így tegyen, de nem kényszerítheti. Nem nyújthatja ki a kezét, hogy úgy mondjam, és nem terelheti a helyes irányba, mert megszűnnék a szabad akarat. Északra fog-e mutatni? Ez az a kérdés, amelytől minden függ. Felajánlja-e Bates kisasszony és Dick a maga természetét Istennek? Hogy vajon természetük — amelyet vagy felajánlanak, vagy visszatartanak — ebben a pillanatban rendes-e vagy rossz: másodrendű fontosságú. Isten gondoskodni tud a problémának erről a részéről.

Kérem, ne értsenek félre. Természetesen Isten a rossz természetet szerencsétlen és sajnálatos dolognak tartja. És persze a jó természetet jónak, mint amilyen a kenyér, a napsütés vagy a víz. De mindezeket a jó dolgokat ő adja és mi kapjuk. Ő adta Dicknek az erős idegeket és a jó emésztést, s még annyi mást, ahonnan mindezek származnak. Amennyire mi tudjuk, Istennek semmibe sem kerül, hogy jó dolgokat alkosson, de a lázadó akarat megtérítésének ára a keresztrefeszítés volt. S mivel az akarat szabad — rendes emberekben éppúgy, mint rosszakban –, visszautasíthatja Isten kérését. És akkor, mivel a rendesség Dickben is csak a természet egy része, végül minden darabokra fog hullani. Hiszen a természet maga is teljesen elmúlik. Természetes okok működtek közre Dickben ahhoz, hogy kellemes pszichológiai alkata legyen, mint ahogy szintén ezek játszanak közre a napnyugta ragyogó színeiben. De mindkettő hirtelen szét fog esni (mert a természet ilyen), és el fog tűnni. Dicknek megvolt a lehetősége (vagy inkább Isten megengedte neki), hogy ezt a képet az örök szellemi szépség szférájába emelje, de a lehetőséget nem ragadta meg.

Itt azonban van egy ellentmondás. Amíg Dick nem fordul Isten felé, azt gondolja, hogy rendes természete a sajátja, pedig éppen ameddig ezt gondolja, nem az övé. Csak amikor Dick megérti, hogy rendessége nem a sajátja, hanem Isten ajándéka, és amikor azt újra felajánlja Istennek, akkor kezd igazán az övé lenni. Ugyanis Dick most már kezd részt venni a saját teremtésében. Csak azt tarthatjuk meg, amit önként Istennek adtunk. Amit megpróbálunk magunknak megtartani, azt biztosan elveszítjük.

Ezért nem kell meglepődnünk, ha a keresztények között találunk rossz embereket. S ha alaposan átgondoljuk, még külön oka is van annak, hogy miért fordulnak Krisztushoz nagyobb számban a rosszak, mint a jók. Éppen ez volt az, amit az emberek Krisztusnak földi élete folyamán szemére vetettek: azt, hogy ,,olyan borzasztó embereket” vonz Magához. Ez az, amit még ma is kifogásolnak az emberek és mindig is fognak. Nem értik, hogy miért? Krisztus mondta, hogy ,,Boldogok a szegények” és hogy ,,Milyen nehéz a gazdagnak bemenni a mennyek országába”, s minden bizonnyal elsősorban az anyagilag gazdagokat, illetve szegényeket gondolta. De vajon nem vonatkoznak-e szavai egy másfajta gazdagságra és szegénységre is? Ha sok pénzünk van, az azzal a veszéllyel járhat, hogy egészen megelégszünk a boldogsággal, amit a pénz nyújthat, és így nem ismerjük fel Isten szükségességét. Ha mindent megszerezhetünk csekkek egyszerű aláírásával, akkor könnyen elfelejthetjük, hogy teljes mértékben Istentől függünk. Nos, egészen nyilvánvaló, hogy a természet ajándékai is hasonló veszélyt hordoznak magukban. Ha jó idegeink vannak, intelligensek és egészségesek vagyunk, bizonyos népszerűséggel rendelkezünk és jó nevelésünk is volt, akkor nagyon valószínű, hogy megelégszünk azzal a jellemmel, amivel rendelkezünk. ,,Miért vonjuk be Istent?” — kérdezhetnénk. A jó viselkedés egy bizonyos fokára meglehetősen könnyen juthatunk el. Hiszen nem tartozunk azon szerencsétlenek közé, akiket folyton a szexen, iszákosságon, idegességen vagy ingerlékenységen kapunk rajta. Aztán meg mindenki azt mondja, milyen rendesek vagyunk, és (magunk közt) egyet is értünk ezekkel. Valószínűleg elhisszük, hogy mindez a rendesség a mi művünk, és nem nagyon fogjuk érezni annak a szükségességét, hogy még jobbak legyünk. Gyakran nem is tudjuk beláttatni azokkal az emberekkel, akik a jóságnak ilyen természetes ajándékaival rendelkeznek, hogy szükségük van Krisztusra mindaddig, amíg ez a természetes jóság egy szép napon cserben nem hagyja őket és önelégültségük megrendül. Más szóval, akik ilyen értelemben ,,gazdagok”, azoknak nehéz bemenni a mennyországba.

Egészen más a helyzet a rossz emberekkel, a kicsinyes, aljas, gyáva, romlott, könnyűvérű, társtalan vagy a szenvedélyes, érzéki, kiegyensúlyozatlan emberekkel. Ha egyáltalán kísérletet tesznek a jóra, úgy igen hamar megtanulják, hogy segítségre van szükségük. Választaniuk kell: vagy Krisztus, vagy semmi. Vagy felveszik a keresztet és követik őt, vagy kétségbeesnek. Ők az elveszett juhok. Krisztus főleg azért jött, hogy őket megtalálja. A szó igazi és rettentő értelmében ők a ,,szegények”: s Krisztus áldottnak mondotta őket. Ama ,,borzasztó népség”, akikkel Krisztus együtt járt — és persze a farizeusok –, ma is mondják, mint ahogy mondják kezdettől fogva, ,,Ha volna valami a kereszténységben, azok az emberek nem lennének keresztények.”

Mindnyájunk számára figyelmeztetés és bátorítás rejlik ebben. Ha rendes emberek vagyunk — ha könnyen teszünk szert erényre –, legyünk óvatosak! Sokat várnak el attól, aki sokat kapott. Ha saját érdemünknek tekintjük azt, amit valójában Isten ajándékozott nekünk a természet által, és megelégszünk azzal, hogy egyszerűen rendesek legyünk, akkor lázadók maradunk: és ezek az ajándékok csak még borzalmasabbá teszik majd bukásunkat, romlottságunkat még bonyolultabbá, és rossz példánkat még végzetesebbé. Az ördög valamikor arkangyal volt; természetében rejlő ajándékai annyira fölötte álltak a mieink fölött, mint a mieink egy csimpánzéi fölött.

De ha szegény, szerencsétlen teremtések vagyunk, akiket már a nyomorúságos nevelkedés megmérgezett a közönséges féltékenykedés és értelmetlen veszekedés légkörével, akiket bár nem a maguk jószántából, de valami visszataszító szexuális elferdülés gyötör, és állandóan kisebbségi komplexus kínoz, ami miatt a legjobb barátainkra is ráförmedünk — ne essünk kétségbe. Egy vagyunk azon szegények közül, akiket ő megáldott. Ő tudja, hogy milyen nyomorúságos egy gépet próbálunk irányítani. Folytassuk csak. Tegyünk meg minden lehetőt! Egy napon majd (talán egy másik világban, de lehet, hogy ennél sokkal hamarabb) Krisztus a szemétdombra, illetve az ócskavastelepre veti majd és egy újat ad helyette. S akkor az illető elcsodálkoztat majd mindnyájunkat, önmagát nem kevésbé: mert nagyon nehéz iskolában tanult meg vezetni. (Utolsókból lesznek az elsők és elsőkből az utolsók.)

A ,,rendesség” — az egészséges, teljes személyiség — kitűnő valami. A hatalmunkban álló valamennyi orvosi, nevelési, gazdasági és politikai eszközzel olyan világot kell kialakítanunk, amelyben a lehető legtöbb ember ,,rendes” felnőtté váljék; mint ahogy olyan világot kell teremtenünk, amelyben mindenkinek bőven van mit ennie. Azt azonban nem szabad feltételeznünk, hogy még ha sikerülne is mindenkiből ,,rendes” embert faragni, akkor ezzel a lelküket is megmentettük. A rendes emberek világa, amely elégedett a saját rendességével, nem néz előbbre, és elfordult Istentől — ugyanúgy igényelné a megváltást, mint egy nyomorúságos világ, és talán azt még nehezebb is lenne megmenteni.

Ugyanis a puszta javulás még nem megváltás, bár a megváltás mindig jobbá teszi az embereket még itt és most is, és végül oly mértékben fogja megjavítani őket, hogy azt el sem tudjuk képzelni. Isten azért lett emberré, hogy az embereket gyermekeivé tegye; nemcsak azért, hogy a régi fajta embereket megjavítsa, hanem hogy újfajta embert teremtsen. Ez nem olyan, mint amikor egy lovat megtanítunk egyre jobban ugrani, hanem mint amikor egy lovat szárnyas, táltos paripává alakítunk át. Persze, ha egyszer szárnyakat kap, olyan kerítések, akadályok fölött fog átröpülni, amelyeket sohasem tudott volna átugrani, s így felül fogja múlni a közönséges lovakat a versenyben. Lehet azonban közben egy olyan időszak, amikor szárnyai még csak nőnek, s még nem tudja az előbbieket megtenni; és ebben a szakaszban, vállain a kinövésekkel, amelyekről ránézéssel még senki sem tudja megmondani, hogy egykor szárnyakká lesznek, talán még külső megjelenése is esetlen lesz.

De talán túl sok időt fordítottunk erre a kérdésre. Ha olyan érvet akarnak, ami a kereszténység ellen szól (nagyon jól emlékszem még, milyen türelmetlenül kutattam ilyen érvek után, amikor attól kezdtem félni, hogy a kereszténységnek igaza van), könnyen találhatnak valamilyen ostoba, az elvárásoknak meg nem felelő keresztényt, s akkor mondhatják: ,,Óh, szóval ez az ön által dicsért új ember?! Inkább maradok a régi fajtánál!” Ám ha egyszer belátjuk, hogy a kereszténység más alapokon valószínű, akkor bensőnkben azt is tudni fogjuk, hogy ez csak a kérdés megkerülése. Mit tudhatunk mi egyáltalán mások lelkéről, kísértéseikről, lehetőségeikről, harcaikról? Az egész teremtésben egyetlenegy lelket ismerünk: ez pedig az, amelynek sorsa kezünkbe van letéve. Ha van Isten, akkor bizonyos értelemben egyedül vagyunk Vele. Nem téveszthetjük meg őt sem a szomszédainkra vonatkozó feltevésekkel, sem olyan emlékekkel, amelyeket könyvekből merítettünk. Mit számít majd mindez a sok fecsegés és híresztelés (egyáltalán képesek leszünk rájuk emlékezni?), ha majd az érzékeinket elhomályosító köd, amelyet ,,természetnek” vagy ,,valódi világnak” nevezünk, semmivé válik, és Isten jelenléte, Aki előtt mindig is álltunk, egyszerre tapintható, közvetlen és elkerülhetetlen lesz?

Elmondtam az imát. Most mi van?

Előző posztKövetkező poszt

14 hozzászólás

  1. Jézus az Atyához (az ő Atyjához is) tanított imádkozni és nem magához. Úgyhogy ennek a Jézushoz intézett imának nincs írásszerinti alapja.

    Én inkább ezt javasolnám:
    Világegyetem szuverén ura, te, Aki egyedüli igaz Isten vagy, segíts, hogy megismerjem az igazságot, segíts, hogy pontos ismerethez jussak és hogy azt tudjam tenni, ami a te akaratod. Segíts, hogy tisztán lássak a sokféle tanítás között és ezután a keskeny ösvényre léphessek, amely az örök élethez vezet. Adj tiszta szívet, alázatosságot, hogy a vezetésedre és ne a saját értelmemre tudjak támaszkodni….Jézus Krisztus nevében, Ámen!
    (Zsoltárok 139: 23,24 János 17:3, Sofóniás 2:3)

    Ha elmondtad az imát, figyeld meg mi fog történni a közeli jövőben az életedben és hagyd magad vezetni az igaz Istentől!

    1. Szia Kedves Fantomas!

      Kérlek ne utálj meg nagyon! De, ez itt nem az igazság:

      “Jézus az Atyához (az ő Atyjához is) tanított imádkozni és nem magához. Úgyhogy ennek a Jézushoz intézett imának nincs írásszerinti alapja.”

      Ha Istenhez imádkozol világosságért(megtérés előtt!), Ő rámutat a Fiára, Jézus Krisztusra!
      Ján. 6,45
      …. VALAKI AZÉRT AZ ATYÁTÓL HALLOTT, és tanult, ÉN HOZZÁM jő.
      [expand title=”Teljes hozzászólás” swaptitle=”Bezár”]
      De nem mehetsz Isten elé, csak ha elfogadtad Jézust Megváltódnak, Uradnak! Isten elé, “bűnökért való áldozat nélkül”, aki a Jézus Krisztus, soha nem léphetünk! Soha!?
      Ján. 1,29
      Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé AZ ISTENNEK AMA BÁRÁNYA, AKI ELVESZI A VILÁG BŰNEIT!
      Mert:
      Ján. 10,9
      ÉN VAGYOK AZ AJTÓ: HA VALAKI RAJTAM MEGY BE, MEGTARTATIK és bejár és kijár majd, és legelőt talál
      Eféz. 3,12
      AKIBEN van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által.

      Addig, amig Jézus Krisztus áldozatát el nem fogadod, amig Őt be nem fogadod a szívedbe, addig nem mehetsz az Atyához!
      Ján. 14,6
      Monda néki Jézus: ÉN VAGYOK AZ ÚT, az igazság és az élet; SENKI SEM MEHET az Atyához, hanemha ÉN ÁLTALAM.
      Ján. 10,7
      Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy ÉN VAGYOK a juhoknak ajtaja.
      Ján. 1,17
      Mert a törvény Mózes által adatott, a KEGYELEM pedig és az IGAZSÁG JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL LETT.

      A Jézus Krisztus nevében semmiképpen, hiszen nem vagy benne! Lehet, hogy hiszed, hogy Jézus a Krisztus, de mint tudjuk, az ördögök is hiszik, sőt tudják, de ettől még nem lesz üdvösségük! Mert az Írások ezt mondják:
      Mát. 11,28
      JÖJJETEK ÉN HOZZÁM mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és ÉN megnyugosztlak titeket.
      Ján. 6,37
      Minden, a mit NÉKEM ád az Atya, ÉN HOZZÁM JŐ; és AZT, a ki HOZZÁM jő, semmiképen ki nem vetem
      Ján. 6,44
      Senki sem jöhet ÉN hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; ÉN pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
      Ján. 6,45
      Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, ÉN HOZZÁM jő.
      Ján. 6,29
      Felele Jézus és monda nékik: AZ AZ ISTEN DOLGA, hogy higyjetek ABBAN, AKIT ő küldött.
      Ján. 11,25
      Monda néki Jézus: ÉN VAGYOK a feltámadás és az élet: a ki hisz ÉN bennem, ha meghal is, él;
      ?Ján. 7,37
      Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, JÖJJÖN ÉN HOZZÁM, és igyék.
      Ján. 13,8
      Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, SEMMI KÖZÖD SINCS ÉN HOZZÁM.
      Mát. 28,18
      És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: NÉKEM ADATOTT minden hatalom mennyen és földön.

      Akiben nincs a Fiú, abban nincs élet, nincs üdvösség:

      Ján. 5,40
      És nem akartok HOZZÁM jőni, hogy életetek legyen!
      Ján. 17,3
      Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek TÉGED, az egyedül igaz Istent, ÉS a kit elküldtél, A JÉZUS KRISZTUST.

      “Úgyhogy ennek a Jézushoz intézett imának nincs írásszerinti alapja.”

      Imé a Jézushoz való imák közül néhány:

      (Ján. 13,3
      Tudván Jézus, hogy AZ ATYA MINDENT A HATALMÁBA ADOTT néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, )

      Márk. 10,47
      És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: JÉZUS, Dávidnak Fia, KÖNYÖRÜLJ RAJTAM!
      Márk. 10,51
      És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
      Luk. 23,42
      És monda Jézusnak: URAM, EMLÉKEZZÉL MEG ÉN RÓLAM, mikor eljősz a te országodban!

      És mint látod, meghallgathatja az imákat:

      ?Luk. 23,43
      És MONDA néki JÉZUS: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
      Luk. 18,42
      És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

      Továbbá:

      Mát. 9,6
      Hogy pedig megtudjátok, hogy az EMBER FIÁNAK VAN HATALMA A FÖLDÖN A BŰNÖKET MEGBOCSÁTANI (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.

      Azonkivül:

      ?1 Pét. 5,7
      Minden gondotokat Ő REÁ vessétek, mert néki gondja van reátok.

      Ez azt is jelenti, hogy nem mint “tárgyként”(kapu, ajtó, vér) bánsz vele, hanem: köszöntöd Őt reggel, beszélsz hozzá napközben, (imádkozol), elmondod, hogy mi az örömöd, a gondod-bajod, dicséréd Ő, megköszönöd , hogy feláldozta magát érted, hogy közbenjár az Atyánál érted, hogy mennyire szeret téged, hogy te mennyire szereted Őt…stb! Ne felejtsd, Ő a VŐLEGÉNY! Jó esetben az egész örökkévalóságot Vele töltjük!

      “Világegyetem szuverén ura, te, Aki egyedüli igaz Isten vagy, segíts, hogy megismerjem az igazságot,(Ján. 14,6
      Monda néki Jézus: ÉN VAGYOK az út, az IGAZSÁG és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.)
      “segíts, hogy pontos ismerethez jussak”(2 Kor. 4,6
      Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, Ő GYÚJTOTT VILÁGOSSÁGOT A MI SZÍVÜNKBEN AZ ISTEN DICSŐSÉGE ISMERETÉNEK a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
      Fil. 3,8
      Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy A KRISZTUST MEGNYERJEM,)

      “és hogy azt tudjam tenni, ami a te akaratod.”

      1 Tim. 2,4
      AKI AZT AKARJA, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.
      Csel. 17,30
      E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy MEGTÉRJENEK:
      Ján. 3,16
      Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő BENNE, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

      “….és hogy azt tudjam tenni, ami a te akaratod.”
      Csel. 16,31
      Azok pedig mondának: HIGYJ AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!

      “Segíts, hogy tisztán lássak a sokféle tanítás között” :
      Gal. 3,22
      De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret JÉZUS KRISZTUSBAN VALÓ HITből adassék a hívőknek.

      “és ezután a keskeny ösvényre léphessek, amely az örök élethez vezet.”
      Ján. 14,6
      Monda néki Jézus: ÉN VAGYOK AZ ÚT, az igazság és az élet; SENKI SEM MEHET az Atyához, hanemha ÉN ÁLTALAM.

      Ha pedig már döntöttél, és megtértél:
      Mát. 10,38
      És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
      1 Ján. 2,24
      A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is AZ ATYÁBAN ÉS A FIÚBAN MARADTOK.
      Luk. 14,26
      Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

      Csak megtérés, Jézus szívedbe fogadása után:
      ?Ján. 11,25
      Monda néki Jézus: ÉN VAGYOK a feltámadás és az élet: a ki hisz ÉN BENNEM, ha meghal is, él;
      Ján. 14,20
      Azon a napon MEGTUDJÁTOK majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
      ?Ján. 15,1
      ÉN VAGYOK AZ IGAZI SZŐLŐTŐ, és az én Atyám a szőlőműves.
      ?Ján. 15,5
      Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: AKI ÉN BENNEM MARAD, ÉN PEDIG Ő BENNE, az terem sok gyümölcsöt: mert NÁLAM nélkül semmit sem cselekedhettek.

      Ha valaki nem fogadja be a szívébe Jézust megváltóként, és Úrként:
      Róm. 8,9
      ……. AKIBEN PEDIG NINCS A KRISZTUS LELKE , AZ NEM AZ ÖVÉ.
      Róm. 8,14
      Mert AKIKET ISTEN LELKE VEZÉREL, azok Istennek fiai. (Belülről!!!)
      ?
      Mert:
      Ján. 6,35
      Jézus pedig monda nékik: ÉN VAGYOK az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz BENNEM, meg nem szomjúhozik soha.

      És megtérés és újjászületés után, akik befogadták Őt a szívükbe, a Szentlélek által:

      Róm. 8,1
      Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
      Róm. 8,16
      Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
      ?Róm. 8,17
      Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.

      És:

      Ján. 14,23
      Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz MEGYÜNK, és annál LAKOZUNK.
      1 Ján. 2,5
      A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Ő BENNE vagyunk;

      Természetesen a Mennyei Atyához is járulunk imában, de Urunkhoz is, sőtt, a Szent Lélek Isten is szereti, ha szeretjük Őt, és ezt el is mondjuk neki, és köszönetet mondunk neki is az irántunk való jóságáért, türelméért, szeretetéért, stb! Ne felejtsük el, hogy Ő is személy! Méghozzá nagyon kedves, szelid, figyelmes, szeretetteljes!
      [/expand]

      1. Szia Ida!

        Persze, nem utállak meg. Csak hát Jézus hogyan tanított imádkozni? Kihez? Kit kell megszólítani tehát, amikor imádkozunk?

        Az pedig, hogy földi élete alatt megszólították őt pl. a vakok, betegek, az sem bizonyíték, sem minta arra, hogy mi hogyan imádkozzunk. A mintát Jézus fektette le a Máté 6. fejezetében.

        Az pedig, hogy valaki az Atyához intézi az imáját, nem Jézushoz, nem jelenti azt, hogy Jézus megváltását és nélkülözhetetlen szerepét ne ismerné el és ne értékelné Isten tervében.

        Jók az írásszövegek, melyeket idéztél, de nem annak alátámasztására, hogy imánkat Jézushoz intézzük.

        Nem kukacoskodni akarok, de ez fontos dolog.

        Próbáld ki a tanácsom, imádkozz őszintén úgy, ahogy korábbi hsz-emben írtam és nézd meg, történik -e valamilyen érdekes dolog az azt követő napokban.

        1. Szia Fantomas!

          Természetesen, nem veszem egy percig se kukacoskodásnak, én se azért írom ! Jó, ha megbeszéljük, hogy mindannyian tudjuk, mit is akar mondani a másik! Én mint modtam a mennyei Atyához is imádkozom! De mint írtam, Úr Jézussal és a Szent Lélekkel is szoros kapcsolatban vagyok! Az Istenség lakozik a szívünkben! Mind a három személy! És én egyik személyről, jelenlétéről, vele való kapcsolatomról se mondanék le!
          Tudom, hogy vannak olyan “tanítások”, amelyek arról szólnak, hogy az Atyához imádkozzunk csak, de ez engem nem érdekel! Mert akik ezt tanítják, valószinüleg a Fiút, és a Szent Lélek Istent nem ismerik!
          A Fiúnak, csak a “tettét” ismerik el, a Szent Lelket pedig csak mint “erőt”!
          Ha pedig szeretek valakit, akkor nem mondom neki, hogy : …na, ide a véreddel, “nagy voltál, hogy megváltottál”, de ennyi elég is belőled…! És a Szent Léleknek se, hogy …Te csak az erőről gondoskodj, a többit meg bizd rám…!
          [expand title=”Teljes hozzászólás” swaptitle=”Bezár”]
          Én pedig tudom azt, hogy :
          Ján. 14,23
          Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz MEGYÜNK, és annál LAKOZUNK
          A Szent Lélekkel együtt, és által! Itt vannak velünk!( Ha valakikkel együtt laksz, kihez nem szólsz soha?!)
          Az pedig még hozzá jön, hogy mi Jézus nevéről neveztetünk, a Szent Lélek, Akit vettünk Őt dicsőiti bennünk, és mi is Ő róla teszünk bizonyságot!

          De én arra a hozzászólásodra írtam, amikor még a hitetlenek megtéréséről írsz, hogy az a megtérő ima nem ígei ( mert nem Jézushoz kell imádkozni) !
          Ez már a TANÍTVÁNYOKNAK szól:
          Luk. 11,2
          Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk,……

          Ahogy írtam, a hitetlenek, miután az Istentől kérték az igazság ismeretét, Úr Jézushoz kell hogy menjenek!
          Ehhez pedig Jézushoz kell, hogy imádkozzanak először (nem mondhatják, hogy …” Istenem, mond már meg Jézusnak, hogy költözzön be a szívembe, mert én elfogadom Őt megváltómnak…” “….vagy: szólj már neki, hogy segítségül hívom a nevét…” “….vagy,(mondjuk napközben) Istennem, szólj már Úr Jézusnak, hogy segítsen!…”::
          Csel. 2,21
          És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak(Jézusnak) nevét segítségül hívja, megtartatik.
          Ján. 14,6
          Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
          Zsid. 7,25
          Ennekokáért Ő mindenképpen IDVEZITHETI IS azokat, akik Ő ÁLTALA járulnak istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.
          Ján. 1,12
          Valakik pedig BEFOGADTÁK ŐT, HATALMAT ADA azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

          Miután ez megtörtént, már mehetünk Ő benne, és Ő általa az Atyához! De csak Vele együtt jelenhetünk meg Isten előtt!:
          Eféz. 2,18
          Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
          Zsid. 13,15
          Annakokáért Ő ÁLTALA vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz AZ Ő NEVÉRŐL(JÉZUSÉRÓL) VALLÁST TEVŐ AJKAKNAK GYÜMÖLCSÉT.

          Persze, tudom vannak sokan, akik nem mennek be az Atyához, a Szentek Szentjébe, és kizárólag Úr Jézushoz imádkoznak, de ez nem jelenti azt, hogy azok az imák nem hallgattatnak meg( mert a Fiú, továbbra is az Atyában van a Szent Lélek által! És az Atya szereti azt, aki a Fiút szereti:Ján. 14,21
          A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; AKI PEDIG ENGEM SZERET, AZT SZERETI AZ ÉN ATYÁM, ÉN IS SZERETEM AZT, és kijelentem magamat annak.És aki a Fiúhoz imádkozik “csak”, annak az imáját is elfogadja az Atya, mert szeretik a Fiút! És mert a Fiúban vannak!Ján. 17,24
          Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy AHOL ÉN VAGYOK, AZOK IS ÉN VELEM LEGYENEK; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. ):
          Ján. 14,13
          És akármit kértek majd az én nevemben, MEGCSELEKSZEM azt, hogy dicsőíttessék az Atya A FIÚBAN.
          Ján. 3,35
          Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.
          ?Ján. 14,14
          Ha valamit kértek az én nevemben, én MEGCSELEKSZEM azt.

          Mégpedig azért, mert:
          Ján. 10,38
          Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy AZ ATYA ÉN BENNEM VAN, ÉS ÉN Ő BENNE VAGYOK.

          De valóban sajnálatos dolog kihagyni a mennyei Atyával való kapcsolatot:
          Zsid. 10,19
          Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
          Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
          És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
          Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,

          Az Atya azért szeret bennünket, mert mi szeretjük a Fiút!
          Ján. 16,27
          Mert maga az Atya szeret titeket, MIVELHOGY TI SZERETTETEK ENGEM, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.

          És ezt a tanácsot adja nekünk Isten, hogy így viseltessünk Úr Jézus iránt :
          Zsolt. 2,1
          Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
          ?A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő FELKENTJE ellen:
          Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
          Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
          Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
          ?Zsolt. 2,6
          ÉN KENTEM ÁM FEL AZ ÉN KIRÁLYOMAT a Sionon, az én szent hegyemen!
          Zsolt. 2,7
          TÖRVÉNYÜL HIRDETEM: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
          ?Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
          Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
          Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
          ?Zsolt. 2,11
          Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
          Zsolt. 2,12
          CSÓKOLJÁTOK A FIÚT, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik Ő BENNE bíznak!

          Ján. 8,42
          Monda azért nékik Jézus: HA AZ ISTEN VOLNA A TI ATYÁTOK, SZERETNÉTEK ENGEM: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

          A te imáddal az a baj, hogy egy hitetlen (nem keresztény) semmit nem kérhet a Jézus Krisztus nevében, mert akkor már nem hitetlen! Akkor már tudja( ki lett neki jelentve:
          Mát. 16,16
          Simon Péter pedig felelvén, monda: TE VAGY A KRISZTUS, az élő Istennek Fia.
          És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, MERT NEM TEST ÉS VÉR JELENTETTE EZT MEG NÉKED, hanem az én mennyei Atyám. ), hogy melyik Isten az igazi, és hogy az Ő Fia a Jézus Krisztus! Viszont, akkor már azt is tudja, hogy ezzel a tudással ,neki kell valamit kezdeni! Dönteni-e kell, vagy megtér ( elfogadja Jézus áldozatát, magára nézve, és befogadja a szívébe Úr Jézust, Megváltójaként és Úraként) , vagy nem! Mert akkor már azt is tudja, hogy az az Isten akarata! Ha a megtérés mellett dönt, akkor pedig Úr Jézushoz kell fordulnia!(Ekkor még nincs fogalma róla (többnyire), hogy az az út, keskeny út!)

          Ha pedig nem “hitetlen”, de Jézus Krisztus nevében kér ilyeneket:

          “Világegyetem szuverén ura, te, Aki egyedüli igaz Isten vagy, segíts, hogy megismerjem az igazságot, segíts, hogy pontos ismerethez jussak és hogy azt tudjam tenni, ami a te akaratod. Segíts, hogy tisztán lássak a sokféle tanítás között és ezután a keskeny ösvényre léphessek, amely az örök élethez vezet. Adj tiszta szívet, alázatosságot, hogy a vezetésedre és ne a saját értelmemre tudjak támaszkodni?”

          akkor meg nincs megtérve.Nem hajlandó Jézushoz menni! Ha meg lenne térve nem mondana ilyeneket, hiszen tudná, hogy Isten akarata, hogy Jézushoz menjen és megtérjen. Hogy befogadja Őt a szívébe( ami által újjászületik, szelleme összekapcsolódik Istenével, a Szent Lélek által), hogy bemerítkezzen, beteljesedjen Szent Lélekkel, Aki azután elvezeti minden ismeretre az Íge alapján, és kiformálja benne a Krisztust( Krisztus ábrázatára formálja), ha engedelmes, és türelmes!
          Mert az ÜDVÖSSÉG Isten kegyelméből van, nem pedig cselekedetek által!
          Ján. 1,17
          Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
          Ján. 1,14
          És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
          ?Ján. 1,16
          És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
          Róm. 11,6
          Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.

          Ha viszont nem hajlandó Úr Jézushoz menni imában, akkor Isten nem áll vele szóba!

          De ha ő mégis úgy gondolja, hogy Istent akarja( Jézus Krisztus megkerülésével ( nem elég csak azt hinni, hogy Ő a Krisztus!)), akkor más “ISTENT”, más “LELKET”, és más “JÉZUST” fog kapni, venni!

          2 Kor. 11,4
          Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

          Szóval ez az én bajom ezzel a te imáddal, hogy az Evangéliumban azt mondja Úr Jézus, hogy “gyertek hozzám”, hogy azután Istenhez is mehessetek általam! Attól még, hogy a világ összes emberének bűneiért meghalt, csak azok fognak üdvözülni, akik Ő hozzá mentek, és befogadták Őt!
          [/expand]

        2. Kedves Ida!

          Jézus megtanította, hogy hogyan és kihez kell imádkozni. Nem azt tanította, hogy Jézushoz kell kéréseinket intézni, a Szentlélekhez meg pláne nem.
          Ez nem választás vagy kívánság kérdése, ezért szomorú vagyok, hogy bajod van a véleményemmel.

          Jó sok írásszöveget másoltál be. Én csak egyet, kérlek gondolkodj el rajta ne miattam, hanem magad miatt.

          Pál ezt mondta vallásos kortársainak egy csoportjáról:

          “Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés(pontos ismeret) szerint.Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.”(Róma 10: 2,3)

        3. Az Miatyánk egy gyönyörű ima, de Jézus nem azért tanította a követőinek, hogy ezzel korlátozza a vele való kommunikációt vagy a pontos szóhasználatot. A “Jézus nevében” kifejezés sem szerepel benne, pedig még te is azt javaslod, hogy Jézus nevében imádkozzunk, amire persze több tucat Ige is utal.
          Például azért mert a “mindennapi kenyerünkért” imádkozunk benne, nem zárja ki, hogy ne kérjünk vizet is.

          Imádkozhatsz Istenhez, az Atyához és Jézushoz a Fiúhoz is, hiszen “Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30)

          Egyetlen példa Páltól: “Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;” (II. Kor. 12:8)

        4. Szia Kedves Fantomas!

          Kérlek gondolkozz el azon amit írok, én se magam miatt teszem!
          Az a jó sok ígevers, amit bemásoltam, mind azt bizonyitja: hogy akit az Atya az Úr Jézusnak ad, az mind Ő hozzámegy.( némán hiába állsz előtte)
          Ján. 6,37
          Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; …,
          ( Azért is másoltam be olyan jó sokat, hogy ne mondhasd, hogy csak egy kis “zúgverset” tudok előállítani! Az egész Újszövetség Jézusról szól, és Istenhez hív megtérésre Jézus Krisztus által!)
          És akit neki ad az Atya, az Ő nevét( az Úr Jézusnak a nevét!) hívja segítségül!
          Vagyis, ahogy Theáék “megtérő ima” sablonjában van, úgy a jó, Úr Jézust kell kérni, Őt kell befogadnunk a szívünkbe:
          Ján. 1,12
          Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;(és, ha nem fogadtad be Őt, akkor nem ismered, és Jézus se ismer téged! És nem vagy megváltva!)
          És, ha nem mentél hozzá, és nem fogadtad még be a szívedbe Úr Jézust, az Atya Istent se fogadhattad be ! Akkor nem azt az Istent imádod, aki a Jézus Krisztus Atyja! Ha az Atyát szeretnéd, Jézust is szeretnéd, úgyanis megtérésünk után kitöltetik a szívünkbe az iránta való szeretet, és nem tudnád figyelmen kívűl hagyni Őt! Ha a jegyese lennél megakarnád ismerni, és minnél többet vele lenni, az Ő ábrázatát szemlélni, az Ő jelenlétében élni! Ha a Szentlélek által a szívedben élne, akkor , értenéd az Ígét is, mivel Ő a testté lett Íge:
          Ján. 1,14
          És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
          És, ha ismernéd Őt, és az Atya Istent, akkor legfeljebb azon “problémáztál” volna a Theáék által leírt megtérő ima sablonnal kapcsolatban, hogy : ” mondjuk én inkább ezt javasolnám: Úr Jézus, kérlek jöjj az én szívembe, légy a Megváltóm, az én Uram, az életem Ura, bocsásd meg a bűneimet,….stb!
          Úgyanis Úr Jézus a mi URUNK, a mi MESTERÜNK! Melyik szolga nem áll szóba az urával? Melyik tanítvány nem foglalkozik a mesterével? Meg van írva: Ján. 15,5
          Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert NÁLAM NÉLKÜL semmit sem cselekedhettek.

          Igaz, az is az Ígében van, hogy :
          Ján. 6,44
          Senki sem JÖHET ÉN HOZZÁM, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

          Az Atya csak a gőgösöknek áll ellen, őket nem vonja!

          Nem véletlenül írtam le azt az ígeverset, hogy:
          Ján. 5,40
          És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!

          Az imádból látszott, hogy te az Úr Jézus nevét, csak “varázsigeként” használod!

          Ha megkeményíted a szíved, akkor nem kapsz világosságot(azért nem értetted a jó sok ígeverset, amit bemásoltam):

          Péld. 28,14
          Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.
          Jer. 17,23
          De ők nem hallgattak, és fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék
          (Azért írtam az ígeverseket, hogy ne gondold, hogy én akarlak oktatni!)

          És még itt vannak ezek az ígeversek is:
          Mát. 7,21
          Nem minden, a ki EZT MONDJA NÉKEM: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
          Ha nem állnánk szóba Úr Jézussal, ha nem imádkoznánk hozzá is, hogyan is mondhatnánk neki, hogy Uram! Uram!?
          Mát. 7,22
          Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te NEVEDBEN prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te NEVEDBEN?
          Mát. 7,23
          És AKKOR VALLÁST TESZEK MAJD NÉKIK: SOHASEM ISMERTELEK TITEKET; távozzatok tőlem, ti gonosztevők

          Mint ebből is látszik, sokan lesznek, akik Úr Jézus nevében csodákat, és egyebeket tesznek. És ezek között olyanok is lesznek akiket SOHA nem ismert! Lesznek persze olyanok is, akiket valameddig ismert, de elhagyták Őt! Meg olyanok is akik a Mennyei Atya akaratát nem cselekedték!

          Az ígeverset, amit nekem írtál, te is gondold át! Lehet, hogy nem nekem szól:”….Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.”

          Még utóljára, azon is gondolkozz el, hogy ki is az, aki nem birja Úr Jézust, és a nevét nevét elviselni?! Ki az aki nem állhat meg előtte, és a közelébe se megy?!

          ?Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés(pontos ismeret) szerint.”

          Ez pedig: “megismerés szerint”, nem a (betű szerinti) “pontos ismeretet”, hanem a Szentlélek által kijelentett ismeretet jelenti. Ezért nem ismerik Isten igazságát, mert “értelem” által, betű szerint értelmeznek! (újjászülétés(Szent Lélektől) nélkül, nem is tehetnek mást)Ján. 3,3
          Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
          Ján. 3,5
          Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába
          Ján. 3,6
          A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
          Ján. 3,11
          Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.

        5. Szia Fantomas!
          Gondolom Thea es Ida neked adott valasza,egy pillanatra sem mozdit ki abbol az igaz meggyozodésedbol,hogy kihez es miként kell imadkozni.Ugy latom,hogy miutan a testvéri szo mar nem hasznal nekik,imadkoznunk kell értük,hogy megszabadulhassanak e sulyos tévelygésükbol.Mit sem ér ha a fél Bibliat kiirogatjak ide,ha maguk sem értik,amit bizonygatni probalnak.
          (Ezt a nick nevedet bocs,de valahogy nagyon nem talalom keresztyenhez illonek).

        6. “Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
          És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
          ?Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; “(Luk. 24,50)
          ?

    1. Szia kedves Blai!

      “Jézus rendes volt, és kib@sztak vele! ”

      Nem! Ő saját maga vállalta, az összes szenvedést, megvetettséget,kereszthalált! Érted! Hogy Téged megmenthessen az örök kárhozattól, és örök élettel ajándékozhasson meg Téged! És, hogy megteremtse áldozatával, azt a jogalapot (amely bűneid miatt e nélkül nem lenne), hogy személyes kapcsolatba kerülhess vele, és Istennel! Csak mert szeret Téged, és öröktől fogva szeretett is! És Te voltál az utolsó gondolata a kereszten! Hogy Érted teszi!
      És mint látod, ennyire tiszteletben tart Téged, hogy nem akarja rád “tukmálni” magát erőszakkal , hanem alázatosan, és szerető szemekkel Rád nézve, áll melletted minden napon, és várja, hogy mikor nyújtod ki, kinyújtod-e a kezed feléje, hogy elfogadd tőle ezt az ajándékot!
      Mert, bár minden elvégeztetett Érted, ott a kereszten, Ő mégsem akar szabad akaratodban megsérteni , és Rád erőszakolni magát!

    2. De hiszen te szereted Jézust, te becsülöd őt, mégha trágár szót is használsz, de EZ egyértelmű !!!

    1. Szia kedves Knowing!

      ?Ne legyél rendes, mert csak kib@sznak veled!?

      És? Meddig élünk a földön? 0-50-80-100 évig? Ha keresztény az ember, akkor ennyi adatik, ami alatt megdicsőittethetik benne az Isten Fia!
      Ha nem(akar az lenni) az, ennyi adatik, hogy akár gonosz is lehessen!

      Utána, mindenki megítéltetik cselekedetei szerint! És jön az örökkévalóság….valahol! Lesz idő gondolkozni, hogy megérte-e az a pár év gonoszság!

      De, neked is szól, amit Blainak írtam!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Send this to friend