Természeti katasztrófák

Amit nem mondanak el a fukusimai helyzetről

18950-620x-800_fukushima_dai_ichi_plant_ap_110317.jpeg

Forrás: Counterpunch.com

Interjú Hirose Takashival

Hirose Takashi számos könyvet írt, leginkább az atomenergia és hadi iparral kapcsolatban. Legismertebb munkája az ?Atomerőművek Tokiónak?, amelyben az atomenergia támogatóinak logikáját követve teszi fel a kérdést: Ha az atomerőművek annyira biztonságosak, miért több száz kilométerre az általuk generált áram felhasználási helyétől építik fel őket, a generált áram felét elveszítve az odavezető vezetékekben?

Az alábbi cikk az Asahi NewStar csatornán 2011. március 17-én sugárzott interjú kivonata. Hirose, egy személyes beszélgetés során elmondta, hogy annak idején fontos dolognak tartotta felhívni a közvélemény figyelmét az atomenergia veszélyeire, ma már inkább csöndben maradna, de a televízióban és egyéb médiumokban a fukusimai katasztrófa kapcsán közölt hazugságok hallatán úgy döntött nem maradhat csendben.

A műsor házigazdái Yoh Sen?ei és Maeda Mari

Yoh: Az emberek láthatták a híradásokban, hogy ma helikopterekről és tűzoltóautók segítségével locsolták a reaktorokat. Ez hatékony módszer?

Hirose: Ha egy reaktort le akarunk hűteni a vizet keringetni kell, majd elvezetni a hőt, különben nincs értelme. Az egyetlen megoldás az áram visszakapcsolása lenne, mert így olyan, mintha forró lávát locsolgatnánk.

Yoh: Visszakapcsolni az áramot, hogy a hűtőrendszer is működőképes legyen?

Hirose: Igen. A balesetet az okozta, hogy a cunami elárasztotta a tartalékgenerátorokat és elsodorta az üzemanyagtartályokat. Ezek megjavítása nélkül nem lehet megállítani a bajt.

Yoh: A Tepco azt mondta, hogy magasfeszültségű vezetéket vezetnek a helyszínre még ma (17-én) este.

A JR-3 atomreaktor Japánban
Egy reaktor belseje

Hirose: Igen, ez némi bizakodásra ad okot. Ami viszont aggasztó, hogy egy atomreaktor egyáltalán nem úgy néz ki, mint ahogyan azt a híradásokban bemutatott sematikus rajzokon ábrázolják. Azok csupán leegyszerűsített rajzok. Így néz ki a reaktor a valóságban (felmutat egy fotót). Ez a hátsó rész. Látják? Ez egy igazi kapcsoló, kábel és csőrengeteg. A médiában megjelenő úgynevezett szakértők, egyetemi professzorok nagy okosan elmagyarázzák, hogy ezt és ezt kell tenni és minden rendben lesz. Az igazság az, hogy csak a helyszínen levő mérnökök tudják milyen összetett a helyzet, és mi történik valójában.  Ide öntötték a vizet. Ez a csőrendszer olyan bonyolult, hogy az ember beleszédül, ha ránéz, túl összetett ahhoz, hogy egy hozzá nem értő ember megértse, miről van szó pontosan. Egy hete locsolják vízzel a reaktorokat. Sós vízzel. Ha egy forró kazánra sós vizet öntünk, mi történik? A víz azonnal elpárolog, és ott marad a só. A só pedig tönkreteszi a sok érzékeny szelepet. Minden mozgó alkatrész beragad. Szóval nem elég visszakapcsolni az áramot, attól a vízkeringés még nem áll helyre. Akinek van egy kis képzelőereje, megértheti, hogy milyen komplex problémáról van szó. Itt a rendkívül bonyolult rendszer és helikopterről vízzel locsolják. Lehet, hogy nekik van valami elképzelésük arról, hogy ezzel mit érhetnek el, szerintem értelmetlen.

Yoh: A négyes és hármas reaktorok kiégett fűtőelem medencéjének feltöltéséhez 1300 tonna vízre lenne szükség. Ma 30 tonna vizet vittek fel helikopterrel, holnap a védelmi erők további 30 tonnát locsolnak rá a tűzoltóautókból. Ez nem sok, azonkívül a locsolást folyamatosan kellene végezni. Mire elég ez?

Hirose: Elméletben nem sokra. Egy reaktorban a hőmérséklet szinten tartása tökéletes üzemi állapotban is rendkívüli körültekintést és folyamatos odafigyelést igényel, ahhoz, hogy biztonságos legyen. Fukusimában azonban szinte minden tönkrement. Amikor arra az 50 emberre gondolok, akik ott maradtak, összeszorul a torkom. Nyilvánvaló, hogy komoly sugárfertőzés érte őket és tisztában vannak azzal, hogy kicsi az esélyük a túlélésre. Vajon meddig bírják? Úgy értem fizikailag. Ide jutott a helyzet. Amikor nézem a híradásokat, nagyon szívesen megmondanám a magamét: ?Ha olyan biztonságos a helyzet, miért nem mész oda te és rakod rendbe a dolgokat?? Értelmetlen dolgokat beszélnek, próbálják megnyugtatni az embereket és elkerülni a pánikot. Amire szükség volna az pánik a megfelelő körökben. Oda jutottunk, hogy a veszély nagyon is valóságos.

Én a miniszterelnök helyében azt tenném, amit végül Csernobilban tettek. Betonszarkofágba temetném az egészet. Japán minden cementgyártóját és építőipari cégét ráállítanám és felülről betemetném. Egy ilyen helyzetben egy szakembernek a legrosszabbat kell feltételezni. Fukusimában az egyes számú (Daiichi) erőmű hat reaktorán kívül, ott van még a Daini erőmű négy reaktora is, ami összesen tíz reaktor. Ezek közül, ha csak egynél elindul a teljes leolvadás, a munkásoknak vagy el kell hagyniuk a telepet, vagy ottmaradnak amíg össze nem esnek. Tehát ha egy reaktornál elszabadul a pokol a többi is követni fogja és a Daini erőmű sincs messze.

Most természetesen a legrosszabb eshetőségről beszélek, de sajnos ennek a valószínűsége sem kicsi. Ezzel a veszéllyel állunk szemben, csak erről nem beszélnek Japánban. Ahhoz, hogy a helyzet megnyugtató legyen, mind a négy kritikus állapotú reaktort helyre kell állítani. Ha ez nem lehetséges, olyan taktikát kell választani, hogy a lehető legkevesebb sugárzás szabaduljon ki, ez pedig nem a vízzel való spriccelés. Ez olyan mintha a sivatagot öntöznénk. Mindenki tudja milyen gyorsan képes egy tájfun végigsöpörni Japánon. Általában egy hét. Öt nap és egész Japánt beborítja a sugárzás. Nem 20-30 kilométerről beszélek, hanem Tokióról, Osakáról. Sokk függ az időjárástól. Jó lenne, ha a szél továbbra is az óceán felé fújna.

Yoh: A helyi önkormányzat minden nap méri a sugárzás mértékét. A televízióban azt halljuk, hogy bár a sugárzás erősödik, még mindig nem érte el az egészségre ártalmas mértéket. Egy hasi röntgen alatt kapott sugárzás mennyiségéhez hasonlítják, vagy a sugárzás erősödése esetén egy CT vizsgálathoz. Ebben mennyi az igazság?

Hirose: Tegnap például a Fukusima Daiichi mérőállomáson 400 milli-sievert sugárzást mértek óránként. Ez már Edano kabinetfőnök szerint is egészségre ártalmas mennyiség, de nem bocsátkozott részletekbe. A média téves információkat közöl ezen a téren. Olyan butaságokat mondanak, hogy az embert a mindennapok során folyamatosan éri sugárzás, normál körülmények között is, például a világűrből. Igen, csakhogy ennek mértéke maximum 1 milli-sievert egy év alatt. Egy év 365 napból áll, egy nap pedig 24 órából. 365-ször 24 az 8760 óra. Szorozzuk ezt meg 400-zal és azt kapjuk, hogy ez a 400 milli-sievert per óra sugárzás a normál 1 milli-sievert per év 3,5 milliószorosa. Ezt hogy mondhatják biztonságosnak? Hogyan hasonlíthatják ezt egy CT-hez, ami egy villanásnyi ideig tart csupán? A radioaktivitást azért lehet mérni, mert radioaktív anyagok szivárognak ki. Ez akkor veszélyes, ha ez a radioaktív anyag bejut a szervezetbe és belülről kezd sugározni. Az atomenergia ipart védelmező szakértők jönnek, és azt mondják, hogy a sugárzás erőssége a távolság négyzetével fordított arányban csökken. Én ennek az ellenkezőjét mondom. Belső sugárfertőzésről akkor beszélhetünk, ha a radioaktív anyag bekerül a szervezetbe. Mondjuk, belélegzünk egy tőlünk egy méterre levő radioaktív részecskét. Ettől kezdve a távolság már csak mikronokban, egy milliméter ezredrészében mérhető. Egy méter pedig 1000 milliméter. Ezerszer ezer, azaz ezer a négyzeten. Ez a távolság négyzetével fordítottan arányos veszély igazi jelentése. A szervezetbe jutva a veszély egymilliószor nagyobb. Egyetlen részecske miatt.

Yoh: Szóval nincs értelme egy röntgenvizsgálathoz, vagy CT-hez hasonlítani?

Hirose: Így van. Ha egyszer bekerül a szervezetbe, nem tudni hová kerül. A terhes nők és gyerekek vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve ebből a szempontból. Most a jódról és céziumról beszélnek, de ez csak egy része a problémának. Nem a megfelelő mérőeszközöket használják. Amikor a sugárzás nyomon követéséről beszélnek, csak a levegő radioaktív anyag tartalmát nézik. Ezek a mérőeszközeik nem táplálkoznak.

Yoh: Szóval a radioaktív sugárzás és a radioaktív anyagok által okozott kár nem ugyanaz?

Hirose: Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy itt a stúdióban van-e a fukusimai erőműből származó radioaktív részecske, a válasz nem. De a levegőn keresztül idekerülhetnek radioaktív részecskék. A reaktormag olvadásakor a reaktor belsejében található elemek, mint például a jód gázzá alakulnak. A gáz felszáll, és ha rést talál, kiszökik.

Yoh: Van mód arra, hogy ezt észleljék?

Hirose: Egy újságíró azt mondta nekem, hogy a Tepco jelenleg nincs olyan helyzetben, hogy rendszeres méréseket végezzen. Időnként mérnek egyet és Edano kabinetfőnök ezek alapján nyilatkozik a sajtónak. Ahhoz, hogy tudjuk, mi történik, folyamatosan kellene mérni, de erre most nem képesek. Azt is vizsgálni kellene, hogy milyen anyagok szivárognak ki és mennyi. Ehhez nagyon kifinomult eszközök kellenek. Egyetlen megfigyelőállás nem elég. Odahajtanak egy autóval, mérnek egyet és továbbmennek. Ennél pontosabb adatokra lenne szükség és jelenleg nincs erre kialakított rendszer.

Előző posztKövetkező poszt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Send this to friend