Első olvasásra a Jelenések könyve nem csak titokzatos, hanem zavaros is. Ha megértjük a szerkezetét, mindjárt világosabb lesz.
Három, hét fejezetből álló részre osztható. A 22. fejezet, mint utolsó, tulajdonképpen a 21. folytatása.
Az első rész bevezetéssel kezdődik, majd intelemmel és ajánlással folytatódik, amit János apostol ‘hét’ akkori gyülekezethez, a hívők csoportjához intézett (Apostolok Cselekedetei 2,44-47). Aztán a negyedik fejezet elején János a Mennyben tett látogatására utal, amikor Isten trónja elé vitetett, és tanúja volt, amint Jézus kinyitott egy titokzatos tekercset, ami hét pecséttel volt lezárva. Minden egyes pecsét felnyitásakor egy lelki lény, illetve az utolsó idők egy-egy eseménye tűnik fel.
A következő hét fejezetben az Úr részletesebb betekintést enged a világra elkövetkezendő három és fél évbe, amit a “nagy nyomorúságként” ismerünk (Máté Evangélium 24,15-21). Itt olvashatunk a jó és a gonosz lelki csatájáról, az Antikrisztus megjelenéséről, akit “fenevadként” említ. Ezek az események Jézus második visszatérésében teljesednek ki, amikor összegyűjti választottait, mindenkit, aki hisz Őbenne.
Az utolsó rész azokkal az eseményekkel kezdődik, melyek Jézus közvetlen visszajövetelét követik. Az időrendi sorrendet a két fejezetben leírt “nagy Babilon” jellemzése szakítja meg, ami a mai világ arcátlan anyagiasságát szimbolizálja, illetve még több jellemzést ad a fenevadról. Ezután az események ismét visszatérnek az időrendi sorrendhez, kezdve egy nagy mennybéli ünnepség leírásával, amin Jézus és azok vesznek részt, akiket második eljövetelekor gyűjtött össze a földön. Ezt az armageddoni csata követi, ahol Jézus és követői legyőzik az Antikrisztust, majd Jézus ezer évig tartó uralkodása következik, miután a mennyei város, az Új Jeruzsálem leszáll végleges helyére, az újjászületett Földre, ahol Isten maga lakozik majd a megváltottakkal (Jelenések könyve 21,2-3).
Majdnem mindenkiben felmerül annak kérdése, hogy vajon János látomásai szó szerint értendők, vagy jelképesek. Minden bizonnyal egy kicsit mindkettőről szó van.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy látomásában olyan dolgokat látott, amit azelőtt még soha – a jövőben megtörténő eseményeket – és csak a saját korabeli szavaival, és az akkor ismert tárgyakkal tudta leírni, hogy a korabeli emberek is megértsék. Például János soha nem látott tankot, repülőgépet, fegyvereket, vagy bombát, sem a hangjukat nem hallotta. Tehát, ha egy mai csatát látott, a tankokat valószínűleg szekereknek, és a repülőket, melyek számára elképzelhetetlen magasságban repültek, mint óriás szöcskéknek írta le.
A Jelenések könyvében sok minden talány marad, csak találgathatunk. Ahogy a jövő eseményei kibontakoznak, Jézus bizonyára segít majd, hogy egyre többet megértsünk belőle.
Tanulság
A gonosz erők soha nem lesznek képesek az Úr fiai felett teljes győzelmet aratni. Dacolva a “nagy nyomorúság” három és fél éve alatt ördögi diktátorként a világon uralkodó Antikrisztus minden dühe, kegyetlensége és Isten gyermekeinek üldöztetése ellen, mi keresztények örömmel várjuk és üdvözöljük Urunk Jézus Krisztus újbóli eljövetelét (Máté Evangéliuma 24,21.29-31).
Jézus az egyetlen, Aki megállíthat minket, hogy magához vigyen a Bárány menyegzőjére a Mennyországba. Ezután együtt térünk vissza, hogy véget vessünk a gonosz uralmának! (Jelenések könyve 19.)
ki | mit | mikor | hol | hogyan | miért
Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, hogy közölje követőivel mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak (Jelenések könyve 1,1).
Mit – Jézus Krisztus kinyilatkoztatását – mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie.
Ki – Maga Isten, Aki ezt a látomást Jézus Krisztusnak adta, hogy “közölje szolgáival”.
Hogyan – Jézus ezt a látomást egy mennyei üzenetvivőre bízta, aki elvitte Jánosnak, a 12 tanítvány egyikének. Ő juttatta el a keresztényekhez (akkori gyülekezetekhez) hét városba, melyek a mai Törökország területén voltak.
Hol – János a látomást az Égei-tengeren fekvő Pátmosz szigetén kapta, ahová a római Domitianus császár alatti keresztény üldöztetés következményeként száműzetett, “az Isten Igéjéért és Jézus bizonyságtételéért” (Jelenések könyve 1,9). Úgy hiszik, egy évvel a jelenések után Jánost szabadon engedték, és visszatérhetett Efézusba (mai Törökország). A leírásban használt múlt idő arra enged következtetni, hogy, bár a jelenést Pátmosz szigetén kapta, a könyvet a szárazföldre való visszatérése után írhatta.
Mikor – Feltevések szerint János Kr. u. 95-ben kapta a jelenést, és a következő évben, 96-ban írta le.
Miért – Minden bizonnyal azért, hogy mi, akik ma élünk, megértsük az utolsó idők kibontakozó eseményeit. “Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket” (Thesszalonikaiakhoz írt 1.levél 5,4).