James A. Francis
Egy eldugott faluban született és nőtt fel, egy egyszerű parasztasszony gyerekeként. Harmincéves koráig egy asztalosműhelyben dolgozott, majd három évig vándorprédikátor volt.
Soha sem írt könyvet, soha nem töltött be fontos tisztséget. Nem volt saját otthona vagy családja.
Nem volt egyetemi végzettsége és soha egyetlen nagyvárosban sem járt. Az igazság az, hogy szülőhelyétől nem jutott 250 kilométernél messzebbre. Egyetlen olyan tettet sem vitt véghez, amit a mai modern társadalom elismerésre méltatna vagy a nagyság jelének tekintene.
Saját maga igazolására csak saját személyét mutathatta fel. Semmije sem volt erről a világról, csak isteni embersége. Már fiatal korában ellene fordult a közvélemény.
Barátai megfutamodtak. Egyikük megtagadta, egy másik elárulta. Átadták ellenségeinek, tárgyalásán kigúnyolták és meghurcolták.
Két tolvaj között feszítették keresztre. Miközben haldoklott kivégzői sorsot húztak egyetlen földi vagyontárgyáért, a köpenyéért. Halála után egy barátja közbenjárására sajnálatból kölcsönsírba fektették.
Azóta eltelt húsz évszázad és ma ő az emberiség középpontja, az isteni útmutatás és inspiráció legfőbb forrása.
Nem túlzás azt állítani, hogy az emberiség összes hadserege, a világ összes tengerészete, a történelem valamennyi királya vagy parlamentje nem volt akkora hatással a világra és az emberre, mint ez a magányos ember, Jézus.