azaz kilátások 2011-re és a következő 10 évre
Írta: Dian L. Chu, BusinessInsider.com
Kínát 2001 óta a legnagyobb ütemben fejlődő országok között tartják számon a világon és sokan úgy gondolják, hogy ez még legalább 5 évig így is marad (lásd a grafikont). Az elmúlt három hónap során Kínából érkező hírek azonban nem túl bátorítóak. A kérdés egyre kevésbé az, hogy a kínai gazdaság is lufivá alakult-e, hanem, hogy mikor fog kidurranni.
Az infrastruktúra sok sebből vérzik, a népességdinamizmus aggasztó, a rosszul összehangolt munkavállalási adatok, inflációs problémák, ingatlanpiaci lufi, a zavaros és potenciálisan fizetésképtelen bankrendszer 
(ha a valós értéken történő könyvelést alkalmaznák), a geopolitikai gondok Észak-Koreával és Tajvannal, valamint az alulteljesítő tőzsde (Lásd a táblázatot) sok aggodalomra adnak okot.
Az okos pénz elhagyja az országot
Míg a ?forró pénz? folyamatosan áramlik az országba, az okos, helyi pénz minden erejével azon van, hogy kijusson Kínából, ami részben megmagyarázza a Shanghai Értéktőzsde alulteljesítését más piacokhoz képest az elmúlt év során (Lásd az összehasonlító táblázatot).
Ez a sok tényező a világ legnagyobb gazdasági szerencsétlenségéhez vezethet, ami mellett az európai költségvetési problémák eltörpülnek.
Nagy ország, nagy gondok
Kína a népességéből adódó társadalmi gondokkal is küzd. Sok szempontból megpróbálták kihasználni a rendelkezésükre álló végtelen munkaerőt, két évtizeden át építve az alacsony béreken alapuló és így olcsó termékeket előállító termelési birodalmukat.
A kemény valóság azonban az, hogy az ország infrastruktúrája, a minőségi munkahelyek, élelmiszerek és erőforrások hiánya lehetetlenné teszik egy ilyen népes lakosság ellátását és képtelenek a kormány céljának teljesítésére, ami nem más, mint egy középosztály zökkenőmentes létrehozása a növekvő gazdasághoz szükséges belső kereslet kialakulásához.
Aki szerint a nyugdíjkorhatár megemelése miatti tüntetések Görögországban aggodalomra adnak okot, várja meg mi lesz, amikor a pekingiek elkezdenek elégedetlenkedni azért, mert a korábban 200 forintba kerülő levesért ma kilencszázat kell fizetniük a kialakuló élelmiszerhiány és az egyre erősebb infláció miatt.
A könnyelmű hitelezés eredménye: ráfizetéses projektek
A média nem sokat ír erről. Vegyük például a bankok számára előírt tartalékok összegének megemelését. Ez a hatodik alkalom, hogy a kínai központi bank megemelte ezt az összeget 2010 során.
Az intézkedések célja a túlzott hitelezés megakadályozása, ami rengeteg fölösleges építkezést eredményezett és ingatlanspekulációhoz vezetett, mivel Kína mesterséges munkaerő- és ingatlanigényekkel próbálta elkerülni a gazdasági válságot.
Ennek eredményeként a bankok túl sok rossz hitelt folyósítottak. Az olcsó hitel rendelkezésre állása miatt rengeteg cement gyár és egyéb termelőüzem vett fel kölcsönt olyan ingatlanpiaci beruházásokra, ami messze meghaladta cégük erőforrásait és kompetenciáját.
Az ?ingatlannyomor? nem jár egyedül: Kína és Spanyolország
Az eredmény: rengeteg többlet készlet és rosszul átgondolt építési beruházás, ahol nincs esély a befektetett összeg visszaszerzésére, ami nélkül pedig a hitel visszafizetése lehetetlen.
Ez a gyakorlat kísértetiesen hasonlít a spanyol helyzetre, ahol egész épületkomplexumok állnak lakatlanul és kerülnek valószínűleg bontásra anélkül, hogy valaha használták volna őket. De Spanyolországban legalább spanyol fejlesztők kezdeményezték az építési lázat és nem valami külső építőipari egység, mint Kínában.
Szorozzuk meg a rossz üzleti projekteket tízzel és talán lesz némi elképzelésünk a kínai bankok által nyújtott rossz kölcsönök léptékéről. A helyzetet tovább súlyosbítja a spanyolországihoz hasonló banki gyakorlat, melyben a bank további hiteleket folyósít az adósnak, hogy azok képesek legyenek visszafizetni az eredeti adósságot.
Az egyetlen kivezető út ebből a helyzetből az lenne, ha ezek a projektek valami csoda folytán elkezdenének bevételt termelni. Sajnos Spanyolország esetében a 20%-os munkanélküliségi ráta és a még mindig túlértékelt lakáspiac arra engednek következtetni, hogy mire a spanyol gazdaság eléggé felépül a többletingatlanok fenntartásához, a magukra hagyott projektek lakhatatlanná válnak.
A kínai helyzet is könnyen így alakulhat.
Az igazi okos pénz tart a ?leírás-dominótól?
Az ingatlanpiaci leértékelés közepén tapasztalt túlépítkezés csak olaj a tűzre, így az ingatlanok valós piaci értéken történő könyvelése katasztrofális következményekkel járhat a kínai bankok számára.
Ezért jelent meg hirtelen minden nagy kínai bank a tőzsdén 2010 során. Több tőkére volt szükségük, mielőtt befektetőik rájönnek, hogy milyen rosszul áll a szénájuk, hiszen ezeket a rossz hiteleket előbb vagy utóbb kénytelenek lesznek leírni könyvelésükben.
Victor Shih, a Northwestern University professzora szerint a kínai helyi önkormányzatok körülbelül 11,400 milliárd renminbi összegben vettek fel kölcsönt 2009 során, aminek finanszírozása Kína 2009-es GDP-jének egyharmadába kerül.
Shih professzor szerint a nem fizető önkormányzatok aránya egyre magasabb lesz Kínában az elkövetkezendő évek során. A kínai bankrendszernek óriási mértékű újratőkésítésre lesz szüksége ahhoz, hogy képes legyen megbirkózni ezzel a problémával. Valószínűleg az ország valutatartalékának nagy része rámegy majd, ami lelassíthatja a növekedést.
Véleményem szerint Peking képes elkerülni a teljes körű bankválságot és kimenteni bajbajutott intézményeit néhány alkalommal, de ez nincs jó hatással a pénzpiacokra. Valószínűleg ezért látjuk azt, hogy a bennfentesek ingatlanból a tőzsdére mentik át tőkéjüket az összes kínai bankot érintő átárazás közetlen veszélye elől.
A folyamat ezen korai szakaszában ez a kínai tőzsde más globális piacokhoz viszonyított alulteljesítésében mutatkozik meg. Ne feledjük, külföldiek nem fektethetnek be közvetlenül ezeken a piacokon, tehát a kivonuló tőke, száz százalékban ?okos tőke?.
A logisztikai zsákutca megfojtja a középosztályt
Következőnek érdemes megvizsgálni a Pekingben nemrégiben bevezetett komoly autó eladási korlátozást, amit valószínűleg több nagyváros is követ majd Kínában. A 240 ezres korlátozás oka (a 2010-es 700-ezres autóeladáshoz képes) valószínűleg a pekingi 9-napos dugóhoz hasonló fennakadásokra vezethető vissza.
Kína más országokat másolva próbálja kialakítani infrastruktúráját. Megfelelő központi tervezéssel az alapvető elképzeléseket még azelőtt kellett volna meghatározni, hogy a vidéki, mezőgazdaságból élő lakosság modern, nagyvárosi, üzleti és termelési társadalommá alakul.
Egyszerűen fogalmazva, ha minden megfelelő anyagi hátérrel rendelkező kínai állampolgár autót vásárolna, illetve használna, a kínai közlekedési rendszer összeomlana.
Nincs munka a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára
Sokat hallunk arról is, hogy Kínában egyre többen szereznek mérnöki diplomát és több komoly tapasztalattal rendelkező diplomás fiatal van az országban, mint a legtöbb fejlődő országban együttvéve. Ez azonban sajnos egy újabb problémát vetít előre.
A világ második legnagyobb gazdaságát sajnos nem ezeknek a képességnek az igényei szerint alakították. Óriási eltérés van az elmúlt húsz év során erősen támogatott termelési és építőipari ágazatok révén rendelkezésre álló munkafajták, és a közelmúltban végzett fiatalok képességeihez illő állások között, akik száma jelentősen megugrott az elmúlt 5 évben.
Az emberi ész nagy érték, vétek elfecsérelni
Kína elvesztegeti kincset érő emberi erőforrásait, mivel ez a rengeteg jó képességű és képzett fiatal kénytelen olyan állásokban elhelyezkedni, amihez szinte semmilyen szakértelem vagy tehetség nem szükséges. Azaz a felsőfokú végzettséget igénylő munkahelyek számához képes túl sokan szereznek diplomát, mivel Kína gazdasági modellje nem az ilyen munkakörökre épül. A munkavállalási és munkaadói igények egyensúlyának hiánya általában rosszul végződik és sok esetben társadalmi zavargásokhoz vezet.
8%-os infláció 2011-ben
Kína számára az infláció ugrásszerű emelkedése jelenti majd a legújabb kihívást, aminek legfőbb kiváltója, hogy túl sok ember versenyezik a rendelkezésre álló szerény erőforrásokért. A népességdinamikának ez az alapvető hibája meghatározza a jövő problémáit az ország számára.
A novemberi fogyasztói árindex adatok kitűnően illusztrálják milyen gondokat jelent az 5,1%-os infláció az előz év ugyanezen időszakára vonatkozó 4%-hoz képest. Ehhez adjuk hozzá a dráguló olajárak miatti 4%-os üzemanyag áremelést és akkor lesz némi elképzelésünk az inflációs ráta jövőbeli alakulásáról.
Mostanáig az infláció csak az élelmiszerárakat érintette, mivel 2010 során a kormány jelentősen támogatta az üzemanyagárakat. Most, hogy az energiaárak sokkal nagyobb szerepet játszanak Kína gazdaságában az inflációs nyomás jelentősen erősödni fog 2011-ben.
Mivel a mesterségesen alulértékelt yüan árfolyamát egyelőre a dollár árfolyamához kötik, a második mennyiségi enyhítés által a dollárra nehezedő nyomás tovább rontja a yüan pozícióját. A kínai lakosságra vonatkozó inflációs ráta valós értéke valószínűleg valahol 8% körül lesz 2011-ben.
A kínai problémák átterjedhetnek egész Ázsiára
Az inflációs aggodalmakat tovább rontja, hogy Peking egyre halogatja a nagyon is szükséges valuta-újraértékelést és az időszerű kamatnövelési intézkedéseket. Nem kétséges, hogy ezt a két intézkedést minél előbb meg kell hozni.
Mire odáig jutunk, hogy a kínai kormány kénytelen lesz meghozni ezeket a megszorító intézkedéseket a késlekedés által okozott károk valószínűleg komolyan érezhetőek lesznek a gazdaságban. Minél hosszabb a halogatás, annál nagyobb válság alakulhat ki az irányelvi változtatások utóhatásaként. Az végeredmény nem bátorító, hiszen az utóhatások a többi ázsiai gazdaságot is magukkal ránthatják.
A történelem megismétli önmagát
Talán a központi tervezésben résztvevők és a világ országainak pénzügyminiszterei egy idő után rájönnek, hogy a lufik kialakulását gerjesztő politika hosszú távon nem kívánatos eredményekre vezet. Addig azonban sajnos el kell szenvednünk ugyanazoknak a hibáknak a megismétléséből eredő következményeket.
Egy biztos, a Kínából érkező hírek szerint az ázsiai ország gazdasága gyengélkedik, így hátorozott és azonnali intézkedések hiányában egy újabb és igencsak rázós landolással végződő mélyrepülés lehetősége egyre valószínűbb.