Elmélkedések

Hála és hisztéria

Szerettem volna írni néhány sort az újév alkalmából, de részben idő hiányában, részben pedig azért, mert nehezen ültem vissza a számítógép elé, mostanáig nem került rá sor. Ezt pótolva nagyon boldog és elsősorban áldott újévet kívánok mindenkinek, ami számomra elsősorban azt jelenti, mármint az áldottság kérdése, hogy felfedezzem és legjobb tehetségem szerint használjam az Úr által már eleve nekem ajándékozott áldások sokaságát.

Az újév persze köszöntés nélkül is elindult én pedig óvatosan elkezdtem olvasni a híreket. Gondoltam fokozatosan edzem magam. Lassan haladok és az eddigiekből azt látom, hogy a jómódú, fejlett országokon eluralkodott az elégedetlenség. Félreértés ne essék, egy bizonyos fajta elégedetlenségre mindig szükség van, hogy az ember ne kényelmesedjen el, mert ebben az életben lehetetlen egyhelyben állni. Tettek hiányában az ember azonnal megindul a lejtőn és ez a lelkiekre és testiekre egyaránt igaz. Azonban nem mindegy, hogy az ember azért elégedetlen, mert jobbá akar tenni egy adott körülményt vagy csak simán elégedetlenkedik.

Van min javítani, de nem mindegy, hogy segíteni akarunk vagy zúgolódunk.

Az Egyesült Államokban ma már egy-egy vicc is olyan hisztériát képes kiváltani, hogy a kritikusok a humorista halálát kívánják. Hisztiznek a személyes névmások, a bőrszín vagy akár az egynyelvű információs táblák miatt. Sajnos itthon is egyre nagyobb divat a hiszti. Szinte mindegy, hogy milyen ürüggyel, csak szidni lehessen a nem kívánatos oldalt, ami lehet jobb, bal, égtáj, geometriai alakzat vagy ideológia szerinti. A lehetőségek kimeríthetetlenek.

Amikor elindult az Idők jelei oldal elég sok kritikus hangvételű írás született és bár a kezdetektől fogva próbáltam a megoldást is beleszőni az írásokba, a hangsúly fokozatosan helyeződött át a földiekről az odafent valókra vagy legalábbis az odavezető Útra. Nyilván manapság is van mit kritizálni, látva azonban, hogy a médiából szünet nélkül ömlenek a minden segítő szándékot nélkülöző, negatív hírek, szeretném mindezt hatékonyan ellensúlyozni és elsősorban a válaszokra összpontosítani. Amikor látjuk vagy megláttatjuk a helyes irányt, a nem követendő példák úgyis egyértelműen kitűnnek majd.

Nem akarok hisztizni, ha kritika ér. Nem akarok hisztizni, ha a kereszténységet gúnyolják vagy megpróbálják elnyomni, mert nem ezt a példát állították elénk. Hallgatni sem fogok, csak a hisztérikus, sértődött hangvételt szeretném száműzni a kommunikációból.

Képzeljük csak el mennyi oka lett volna Jézusnak protestálni és hisztériázni! Elvégre a világtörténelem egyik legbrutálisabb birodalmának uralma alatt élt a Földön, amelyben a közönséges állampolgárok is kedvükre dirigálhattak az elnyomottaknak. Mondvacsinált vádak alapján, gondosan kiagyalt, a lehető legtöbb és leghosszabban tartó fájdalmat biztosító halállal halt meg, Ő pedig megmaradt testi erejét arra használta, hogy a kivégzőknek megbocsásson és elvégezze, ami rábízatott. Az igazi vétkeseknek elég volt saját lelkiismeretük. Nem pazarolt rájuk szavakat.

Mindemellett merjünk megszólalni, de tanuljuk meg, hogy mikor van itt az ideje a hallgatásnak és mikor a beszédnek! Merjünk kiállni az Igazságért, de tegyük ezt azért, hogy mások is megismerjék a kegyelmet, amit Isten „még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” és ami „nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.”1

  1. 2. Timótheus 1:9-10 []
Előző posztKövetkező poszt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Send this to a friend