Hit és vallás

Krisztusban

Egyesek időt és energiát nem kímélve harcolnak más hívőkkel, azt gondolva, hogy ők az ellenség. Nem a keresztény hívők az ellenségeink. Ők a mi oldalunkon állnak. Ahogy a háborúban is előfordul, hogy egy katonát a bajtársai golyója öl meg, a hívőket is rendszeresen éri támadás más hívők irányából, akik meg vannak győződve arról, hogy Isten akaratát cselekszik.1

Ennek javarészt a szellemi éretlenség az oka. A támadás gyakran azért érkezik, mert valaki a miénktől eltérő nézeteket vall Istennel kapcsolatban, és sok keresztény az általa elfogadott teológiai nézetek alapján határozza meg saját identitását. Tudat alatt egyenlőségjelet teszünk az Istennel kapcsolatos teológiai nézeteink és identitásunk közé, így amikor valaki megkérdőjelezi ezeket a nézeteket, az eltérő véleményt az identitásunk elleni támadásként kezeljük. Mivel az identitásunk létünk alapja, sok keresztény támadólag lép fel azokkal szemben, akik Istennel kapcsolatos nézeteiket megkérdőjelezik.

Egy érett keresztény az identitását az Atyából meríti, nem pedig abból, amit az Atyáról gondol. Pontosan tudja, hogy ki ő: az identitását az Atya jelentette ki. Mivel az identitása nem egyenlő Istenről alkotott nézeteivel, nem fog személyes támadást indítani azok ellen, akik más véleményen vannak, hiszen nem az identitásával, csupán nézeteivel nem értenek egyet.

Gyakran azért lépünk fel támadólag hívőkkel szemben, mert nem fogadtuk el igazi identitásunkat, ez pedig meggátolja, hogy teljessé legyünk a szeretetben.

A szellemi érettség egyik legjobb barométere a mások iránti szeretetre való képességünk.

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”2

Amikor identitásunkat Istentől merítjük, feltétel nélkül szeretni is könnyebb.

Identity-in-Christ

A Praying Medic, American Sniper című könyvének felhasználásával

  1. Lásd: János 16:2 []
  2. 1. Korinthus 13:4-7 []
Előző posztKövetkező poszt

22 hozzászólás

  1. Az iranyvonalat isten irasai szabjak meg nem mi es nem is hires emberek citatjai. Harcolni nem de terjeszteni az igazsagot ami peldaul a bibliaban all , helyes. Maskepp hamis alaptalan ertelmetlen hitröl van szo. Hinni valamiben alaptalanul …….. meg egy ertelmes gyermek sem teszi.

  2. Az oszd meg és uralkodj elv tökéletesen működik sajnos a keresztény egyházak, felekezetek, gyülekezetek között is! Az egységet kellene keresni, nem az ellentéteket, mert így nehezen hiszi el az ember, hogy felállhat egy győztes egyház az idők legvégén, pedig fel fog!

    1. A győztes “egyházat” majd mindenki meg akarja ölni, mert olyan nagyok lesznek az ellentétek közöttük, mint ég és föld.A maradék tartaik meg, ahogy irja a Rómaibeliekhez irt levél 9. fejezete.

    2. “És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
      Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;
      Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
      Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
      A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.” Rómabeliekhez írt levél 9. rész

      1. Péter!
        Ez mondta Pál:

        “Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, A KIK AZ IGAZSÁGOT NEM KÖVETTÉK, AZ IGAZSÁGOT ELNYERTÉK, MÉG PEDIG A HITBŐL VALÓ IGAZSÁGOT.”

        Ezt írtad te nekem:
        “Peti,
        A törvény maga Krisztus, ha ő él benned hit álltal, akkor győzedelmeskedni fogsz a büneid felett. Úgylátom nehéz ezt megértened.”

        Tisztelettel és szeretetben kérdem tőled, látod a különbséget?
        Ha nem akkor megint tisztelettel és szeretetben mutatók rá, hogy lásd miért, amiben te hiszel az nem az evangélium.
        Pál azt mondja, hogy akik hittek azok már elnyerték az igazságot, a megváltást, az üdvözülést. Te meg abban hiszel és azt terjeszted, hogy aki hisz az üdvözülni fog, majd valamikor a jövőben,….ha tesz is érte,…ha mindvégig kitart, ahogy idézni szoktad. Ez barátom nem más mint a részemről annyiszor említett cselekedet megváltás, ami szembe megy az igaz megváltással, ami hitből van, és Isten kegyelme által.
        A megváltás pillanat műve, a cselekedet általi megváltás egy folyamat. Ez egy másik evangélium kedves barátom és ideje feleszmélni belőle. Nem csak neked.

        Jaj nekem, ha nem a helyes evangéliumot prédikalom, amit mások persze kötekedésnek, támadásnak értelmeznek. Itt tartunk és lesz ez még rosszabb is, mert ma már nem kōvezik meg az embert, hanem szeretettel és szeretetből tiltjā ki, üldözik el, a köz és a béke érdekében.
        Ismétlem, nem én szoktam megfutamodni az igazság elől.

        Az evangélium ami üdvözít az a 1 Cor. 15:1-4-ben olvashatunk, a többi hazugság és halál. Ezért érdemes harcolni ellene, a hamis evangélium ellen,…nem Péter, Pisti meg Mari ellen harcolunk. Csak a büszkeség mondja azt, hogy valaki szándékosan személyeskedik.

        1. Peti, hit álltal igazulunk meg, de ez nem jelenti azt, hogy máris elkészültél, mihelyt elültettek a jó földbe! Jézus a hitben való növekedést-melyet kétségkivül követnek a cselekedetek is a mustárfa példázattal szemléltette. mily kicsiny mag Krisztus magja, mégis nagy fát képes növeszteni! Ott van a nagy aratás példázata, vagy jó és rossz fügefa esete. A növénynek idő kell mig megerösödik, megérik és gyümölcsöt terem. Szerencsére ott a nagy kertész, Krisztus-aki munkálja bennünk a teljességre jutást. Pál apostol nem véletlenül irta még azt is saját magáról, hogy még nem érte el a tökéletességet, mert ez egy folyamat:

          “Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,
          És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján:
          Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;
          Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.
          Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
          Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
          De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Filippibeliekhez irt levél 3. fejezet

        2. Tragikus módon épp a katolicizmus terjesztette el azt az eretnekséget, miszerint elegendő Isten országához az, ha valaki megtart bizonyos keresztény cselekedeteket. Megkeresztelkedés, úrvacsora, adakozás, a szent-napi misén való részvétel stb. Önmagában ezek a cselekedetek vagy az, hogy valaki kereszténynek vallja magát, még nem tudják az embert szentté-tökéletessé tenni. Ettől a külsőséges dolgoktól, melyekhez nem szükségeltetik hit-óvták az Apostolok a hiveket, ugyanis a zsidók is ugyanebbe a hibába estek. Hit nélkül is lehet jó dolgokat cselekedni, de mit ér önmagában, ha valaki nem szivből és természeténél fogva teszi-csakmert a vallása kötelezi rá, vagy egy jól bevált hagyomány. Eléggé tragikus, hogy ez az eretnekség egyre jobban terjed neo-protestáns körökben is, boldog boldogtalant bevesznek a keresztelkedés jegyében, azzal hitegetve őket, hogy e szimbólikus cselekedettel már Isten országába jutnak, vagy csak azért mert egyháztagok. Igy kárhoztatnak el rengeteg embert halálra. Nem tárják eléjük a Hit álltali megigazulás lényegét és értelmét, teljesen kiforgatják az Irásokat is, kicsufolják Krisztus áldozatát. Nem kizárt, hogy ez a fajta világias, üres ritus jelenti a Fenevad bélyegét, ami le van irva a Jelenések könyvében.

        3. Kedves Péter
          a “katolicizmus” szót nagyon nem szeretem, de, miután használtad, a jobbik felét ragadom meg, amiben nincs bemosott bűn .. mert volt/van elég. Beleszülettem gyermekkoromtól, hála Istennek, így nincsenek téves fogalmaim viszont közel lehetek a “szívéhez”: aztán megtértem már kamaszlányként – nagyon komolyan vettem, de katolikus maradtam – aztán csalódások jöttek … ennek következtében hűtlenség, később ennek fájdalma.
          Részleteiben jobban érthető lehet, ez most nem hely és alkalom arra.
          Az biztos, hogy amikor VALÓJÁBAN megtértem, amiről az Úr mondta Péternek – pedig előbb megvallotta hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia és mégis képes volt megtagadni Őt: “mikor megtérsz, majd te erősíted meg testvéreidet”. Ilyen volt a végső és teljes megtérésem, és – utólag látom – csodálatos “felkészítő lépések” történtek Jézus részéről 🙂
          Ezért csodálkozom, hogy a KERESZTSÉG (?) cselekedet ? Minden évben, sőt többször is, megújítása a keresztségi fogadalomnak: cselekedet ? Elsoroljam a kérdéseket – melyre a “hiszünk” és az “ellene mondunk” a válaszok ?
          A “misére járás” : még szinte a keresztségnél is mélyebb történet … Nem is folytatom. Az biztos, protestáns karizmatikus egyetemi kurzus után megvallhatom: “a pokol kapui nem vettek erőt rajta” és: “együtt nőtt a konkoly a tiszta búzával”. A mai napig így van ez … A magam részéről biztos vagyok, már voltam is több éve, hogy az Antikrisztus “az egészet” le akarja nyelni ezért a – tragikusan sajnálatos – “ökumenikus” folyamat (Assisi-folyamat .. ahogy ismerik többen). És EZÉRT lehetséges, hogy a pápai “trónt” akarja-fogja majd elfoglalni … a hűségesek pedig üldözve lesznek …
          Az egy megcsontosodott tévedés (inkább a csodálatos hit-gyümölcsök miatt fogalmazódott meg külső szemlélők részéről): a cselekedetek, amelyek katolikusoktól származnak, rendkívüliek, ami Jézus élő személyével való találkozásból, együtt-élésből származik.
          Inkább a pokol ténye körül volt lájtos megközelítés, “van, de üres” – egyes teológusok részéről. DE azok csak egyes teológusok …
          A magam részéről mindent bizonyítani tudok a Bibliából, nem “készen” fogadtam-fogadom el amiben hiszek, amit tudok. Persze vannak még sokan, akikben egy rutin, “cselekedet” a vasárnapi, ünnepi templomba járás … DE még ott is történhet megtérés ..
          Nincs mindenki “teljes fegyverzetben”: mindannyian napról napra teljesebbé válunk keresztény hitünkben – szerintem. Ugye ezért írogatunk erre az oldalra, beszélgetünk, eszmét cserélünk …

        4. Péter! Abszurd dolgokat írsz. A hit által üdvözülünk. Nem később, nem majd, nem, ha majd elkészültét, hanem azonnal, amint elhiszed az evangéliumot.
          Az Írás is azt mondja, hogy a törvény szellemi, mi pedig testiek… bűnben, mint régi emberi természet. Az uj ember, aki Jezusban van, már nincs a törvény rabságában. Szabad. Pált érthetően elmagyarázza a Róma 7-ben. A törvény jó, de nem üdvözít, üdvözített senkit. A törvény szerepe az volt, hogy felismerjük a bűnt, a rosszat és, hogy az Krisztushóz vezessen minket bűnös őszinte embereket. Az új ember, az így újjászületett ember, nem testileg lentről születik újjá, hanem szellemileg, fentről.
          Pál, te meg mindenki azért nem érjük el a tökéletességet, mert még ebben a haldokló testben vágyunk, amit Ádamtól és Ádám miatt örököltünk.
          Testi, szellemi. A kettő nem fér össze, ha benned él Jézus, ha nem.
          Egy embert sem tudsz mondani, aki bűn nélkül tud élni. Ha senki sem tud, még van keresztények sem, akkor az azt jelenti, hogy Jézus erőtlen? Vagy azt, hogy Jézus követi el a bűnt?
          Ismétlem Péter, ez a Lorship Salvation egy hamis tan, mert fölöslegessé teszi Jézus értünk kiontott vérét. Nincs olyan, hogy Jézus + én. Jézus az egyetlen út, nincs más. Csak egyedül Őt magasztálják a keresztények. A kegyelem is csak így értelmezhető, csakis így logikus.
          A Black Israelites szektások hisznek abban, hogy kegyelem addig van míg elfogadtad Jézust, utána egy)az egyensúlyra kell figyelni a törvény és a kegyelem között. Ez képtelenség.

        5. Abban igazad van, Péter, hogy boldog-boldogtalant “bevesznek” a kereszteltek körébe – sajnos !
          A Fenevad bélyege viszont KONKRÉT .. és száma emberi szám … “hogy senki ne tudjon venni se eladni ha nincs rajta a száma” !

        6. Rendben Peti, legyen úgy-ahogy gondolod magadról-hogy te már üdvözöltél, nem erőltetem ezt a témát továbbra is, mert úgy látom hasztalan tovább pazarolni a betüket. Részemről a vita lezárva.

        7. Ebben az egészben a legszomorúbb az, hogy mind hallgatok pedig sokan tudjátok, hogy Péter téved. Úgy tűnik, inkább lepaktáltok a hazugsággal és hagytok egy szerencsétlen embert elveszni, tudniillik akár holnap, vagy egy óra múlva is meghalhat valaki, mint nehogy Petinek legyen igaza. Ez a személyválogatás, büszkeség illetve képmutatás egyszerűen hihetetlen.
          Azt hiszem itt már tényleg nincs mit keresnem, ez a képmutatás már nagyon nyomasztó, adieu!

        8. Az a szomorú, hogy könnyebb azt hinned az emberekről, hogy képmutató személyválogatók, mint elfogadnod, hogy nem értenek veled egyet.
          Talán ezt hívják büszkeségnek?

        9. Peti! Ön a kanonizált bibliából Jézus azon szavait nézi, amikor azt mondja, hogy “aki hísz én bennem, az már át is ment a halálból az életbe…”, és azt, hogy “senki nem radhatja ki az én kezemből őket”. Péter viszont azt , hogy hoppácska, nem úgy van az, mert sokan lesznek azon a napon majd, akik azt mondják nekem, hogy Uram, Uram.., de én azt mondom majd nékik, hogy távozzatok tőlem ti átkozottak …”. Mert ez utóbbi szövegekből is rengeteg van ama könyvben. A kérdés pedig az, hogy melyik akkor az igaz?! Szóval nem képmutatásról van szó, csak nem értésről.

        10. Régebben engem is kissé feszélyezett ez a kettősség Jézus szavaiban.Mára kifejezetten megkedveltem őket.Nemigen (nem / igen) tehet egyértelművé szavak által senki sem dolgokat egy dualitásokra, jóra és rosszra osztott gondolkodás számára.Márpedig az ember gondolkodása eléggé ilyen.Ezért amikor valaki egyértelműen ki akarja jelenteni a “frankót” és a “tutit”, az mindig gyanús.Nem hagy a hallgatójának / olvasójának gondolkodni és megemészteni valót.Amiben nincs benne a saját munkánk és erőfeszítésünk, abból a személyes tapasztalatunk is kimarad, így nem lehet vérünkké a megértés sem.Aki folyamatosan önmagára mer ismerni Jézus mondataiban, legyenek azok akár édesek vagy keserűek számára, annak ezen dualitások megszűnnek ellentmondások lenni.De egyértelműen elbeszélni majd ekkor sem tudja.Megélni azonban igen.És ez a lényeges, míg az előző cseppet sem számít egyáltalán.Egy szöveg, ami elgondolkodtat, és ezen keresztül bevon, beépít saját magába, életrevalóbb, mint amelyik parancs-szerűen kijelentéseket tesz, és ezzel különválasztja magát olvasójától.Azonban aki nem betűben gondolkodik, hanem a lélektől ihletett, annak mind a kettő egyformán hasznos és pont úgy javára van.

        11. Ez a kommentekben és cikkekben feldolgozhatatlan téma a Bibliában (is) felsejlő kettősségekről, ellentmondásokról és dualitásokról, megérne szerintem egy cikket Thea részéről. 😀 Naaaagyon nehéz téma, és minden bizonnyal komoly kihívás, ezért perpillanat ennél nem is látok lényegesebb problémát.(Illetve a téma egyszerű – inkább egyszerűnek lenni nehéz…) Szerintem még a chipek témája is csak egy csip-csirip ehhez képest. 🙂 Az egyik ember csak a fát látja, és meg van győződve, hogy a világ olyan, mint a fa, a másik meg csak az erdőt látja, és erről van meggyőződve.Az egyiknek minél inkább bizonygatja a másik, hogy a világ olyan, mint a fa, az annál inkább rögeszméjévé teszi, hogy a világ márpedig erdő.És fordítva.Emez amennyire hevesen, észerűen és logikusan érvel amellett, hogy a világ márpedig olyan, mint az erdő, csak annál intenzívebb tagadó ellenhatást vált ki.

          Ahelyett, hogy bármelyik mellett állást foglalnék, szerintem a megoldás arrafelé található, hogy sosem a másik álláspontját igyekezzünk cáfolni, hanem ehelyett inkább a saját álláspontunk folyamatos felülvizsgálatához gyűjtsünk és vegyünk bátorságot.Egyébként itt az Idők Jelein már volt hasonló téma, úgy emléxem.A fejlécén a képen ellentétes irányokba mutató irányjelző táblák voltak. 🙂 De lehet, hogy volt már más ilyen cikk is, most nem jut eszembe.Ha lesz még egyszer valamikor ilyen cikk a kettősségekről, én egészen biztosan nem tudom majd azt megoldani. :mrgreen: Legyen nagy válás erdő és fa között, vagy üljünk számukra kézfogót??? 😀 Vagy mindkettő legyen?Vagy egyik sem?
          http://nol.hu/velemeny/20120512-na_most_akkor-1309494 (L)

          https://i.pinimg.com/originals/bb/ce/9f/bbce9fc4552d7feaa4c65d7f6ff53dd8.jpg Na…?(Mi legyen?)

      2. Ellenben, a zsidók közül, akik felismerik az Urat, nem, amikor eljön, a nagy sírásukkal: Zakariás 12.10-14-től
        “És kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét: és ők majd rámtekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor. Azon a napon oly nagy lesz a sírás Jeruzsálemben, mint Adadremmon sírása Megiddón mezőjén. És sír majd az ország
        minden család külön-külön
        Dávid házának családjai külön
        és asszonyaik külön,
        Nátán házának családjai külön,
        és asszonyaik külön,
        Lévi házának családjai külön,
        és asszonyaik külön,
        Szemei családjai külön,
        és asszonyaik külön,
        az összes többi család:
        család és család külön
        és asszonyaik külön.”

        Akik MÁR hisznek, már “feltekintettek” Őrá, biztosan nem fogják megtagadni. Nem fogják az Antikrisztust elfogadni. Az ő örömük olyan nagy, olyan szoros a kötelék, hogy ez lehetetlen lesz: nem is látok nagyobb örömet mint bennük, nem “egyszerű” megtérés az övék, hanem az Ó- és Újszövetség egésze, az, hogy Isten megtartotta a NEKÜNK tett ígéretét …

  3. Kedves Thea!
    Írod: “Nem a keresztény hívők az ellenségeink.” Kíváncsivá tettél. Akkor kicsodák az ellenségeink, a keresztények ellenségei? Érdekes én a magam részéről már sehol sem látok ellenséget, csak sötétségben lévőket. Én úgy tudom Jézus győzte, győzze le az ellenséget nem mi. Ezért érdekel a fenti kijelentésed.

  4. Azt hiszem, sokan járnánk így, ha valami csoda folytán eltűnnének a Bibliából betűk, és a mikor fellapoznánk, csak a puszta oldalak fogadnának…
    https://meme.xyz/uploads/posts/t/l-9540-when-your-phone-dies-and-you-start-noticing-your-surroundings.jpg

    Azért ehhez egy kis magyarázatot is fűzök, nehogy félreértés essék.Nincs baj a telefonokkal.A Biblia pedig egyenesen csodálatosan tökéletes.Ezzel együtt dönthetünk úgy, hogy egy merő tárgyat csinálunk belőle.Nem baj, döntések és tapasztalatok során tanulunk.A Biblia adja a betűt, a tapasztalás pedig megtölti szellemmel ezt.Már ugye, ha felismerjük magunkban a tapasztalót… Akkor majd nem fogjuk a pillangót semmilyen madárral összetéveszteni.Amíg azonban csak olvasunk róla, addig ennek az illúziónak is fenn áll a lehetősége.Minden hosszú út az első lépéssel kezdődik: az eredeti identitásunk felismeréséhez vezető úton meg kell tanulnunk jól hibázni.Vagyis, ha elolvastunk valamit a Bibliából, azt még nem fogjuk tudni maradéktalanul azonnal átültetni a gyakorlatba.Ha van valami igazán csodálatos a Bibliában, akkor az az, hogy éppen ezt a frusztráló tényt teszi elviselhetővé, sőt élhetővé.Ezen idők jele pedig az lesz, hogy más hívőket is egyre kevésbé érzünk majd frusztrálónak.Szerintem már csak ez önmagában hatalmas eredmény.Nem mondom, hogy senki se, de ne rohanjon mindenki előre mindjárt odáig, hogy SZERETET. 🙂 Nem bírjuk el.Gyötrelmes igának érezzük a szeretetet tapasztalás és tudatos felkészülés nélkül, félre is értjük, és azt hisszük, hogy maga az élet ilyen gyötrelmes…

  5. Thea ez nagyon szép volt a részedről. Jó dolgot mondtál az Atyáról is, aki maga az Isten. Eltérő teológiai nézetek Istenről pedig nem volnának, ha mindenki lelkiismeretesen olvasná a bibliát és nem emberi hozzátoldások, vagy hagyományok szerint gondolkozna.

    “Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,
    Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 1. rész

Hozzászólás a(z) Péter bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Send this to a friend