Így egy héttel karácsony előtt az ember óhatatlanul belebotlik az ünneppel kapcsolatos, kevésbé felemelő hírekbe.
Itt Magyarországon leginkább azért szomorkodnak a megszólalók, mert az ünnep eredeti jelentését beárnyékolják az emberekre ilyenkor rázúduló feladathegyek, az extra kiadások, a tülekedés, a túlzott költekezés. A tengerentúlon vagy Európa szekulárisabb országaiban pedig azért búslakodnak, mert a karácsony immár egy politikailag nem korrekt eseménynek számít, amit kimondani sem illik egy toleranciában jól képzett állampolgárnak.
Magyarországon ez a tendencia talán azért sem érezhető még, mert a szocializmus alatt megszokottá vált „kellemes ünnepeket” a kötelező orosz nyelvtanulással együtt szívesen cseréltük másra, illetve nem a karácsony elleni támadásként, hanem inkább régi berögzött szokásként tekintünk erre a köszöntésre.
Megmondom őszintén, hogy vegyes érzelmekkel fogadom az ilyen híreket.
Tegnap például arról olvastam, hogy egy skóciai bevásárlóközpont betiltotta a betlehemeket, mire két fiatal keresztény Józsefnek és Máriának öltözve, amolyan élő betlehemként sétált be a vásárlók közé, akik leplezetlen örömmel fogadták a látvány, mire a bevásárlóközpont feloldotta a tilalmat. Sajnos az ilyen hírek nemcsak az Egyesült Államokban, de a brit szigeteken is elég gyakoriak karácsony táján, amin azonban megakadt a szemem a hírt olvasva, hogy John Mallon, a József szerepét alakító fiatal, igazi karácsonyi csodának nevezte a döntést.
És léptek akcióba a vegyes érzelmek. Tényleg ott tartunk, hogy egy üzleti vállalkozás karácsonyi dekorációja jelenti a csodát? Vagy esetleg én látom a helyzetet farizeusként és inkább nekem is örülöm kellene, amiért nincs minden elveszve, és egy betlehem is képes csodára? Végtére is, ha minden ment volna a szokásos kerékvágásban és a bevásárlóközpont leporolja és kiállítja a raktárból előszedett összeállítást, lehet, hogy a vásárlók ügyet sem vetettek volna rá, így viszont eszükbe juttatták, hogy mit is ünneplünk ilyenkor, illetve, hogy a vallás szabad gyakorlását nem vehetik készpénznek.
Miközben tudom, hogy a más vallásúak üldözése nem Istentől való, azt is tudom, hogy amikor a hitet nem adják ingyen, amikor hitünk megvallása az állásunkba vagy akár az életünkbe is kerülhet, a hit, emberi jog helyett felbecsülhetetlen kinccsé és elveszíthetetlen ajándékká válik.
Szóval vegyes érzelmek ide vagy oda, azt hiszem, hogy az ilyen események felértékelik a mi kincsünket, hiszen „hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”1 Persze minden más kinccsel ellentétben, ennek a gyöngynek nem az emberek véleménye vagy a kincs keresettsége adja az értékét, mégsem árt tisztában lenni vele.
Lehet, hogy elsőre apró lépésnek, nem pedig csodának tűnik, ez a két fiatal, komfortzónáját bizonyára hátrahagyva, olyasmit tett, ami számukra csodát eredményezett, legyen szó arról, hogy egy bevásárlóközpont hogyan ünnepli a karácsonyt, vagy arról, hogy beszélhettek másokkal Jézus születéséről. Az igazi csodák pedig az ilyen beszélgetésekből születnek.
- Máté 13:45 [↩]
Erdetileg a karácsony se volt keresztény ünnep, ugyanis a legtöbb teológus szerint Krisztus nem igazán ebben a hónapban született. December 24 igazság szerint pogány ünnep volt, a téli napforduló, Mithrász és a Sol Invictus, azaz a legyőzhetetlen nap (égitest) ünnepe. Maga a karácsony szó is macedón nyelven azt jelenti, hogy napforduló. Felétehetően Nagy Konstantin napimádó császár szorgalmazására keresztelte át a róma egyház, mint Krisztus születésének napjára.
http://idokjelei.hu/2017/12/miert-december-25/
Egyet értek Csorba Tibor verse utolsó szakaszával. A szeretet egy ölelés többet ér a sok fölösleges dolognál. Szerintem már az Úr Jézus sem szereti ezt a fajta ünneplést, mint az Ószövetségben írva van…. utálom ünnepeiteket…. lesz a napocskák, holdacskák csilingelése helyett, elhagyatottság, sírás, kopaszra nyírt fej. Várom az Úr Jézus visszajövetelét és nagyon örülök a megszületésében. Legszívesebben egy kis akolban a szalmára feküdnék a bárányok között átgondolva akkori születésének körülményit, illetve átélve együtt velük és a meleg lehelletükkel, megölelve őket, mert ők nem gyalázzák az én Úramat, mint ahogyan ma a világ csúfolja aljas csúfságokkal a mi Megváltónkat.
Karácsonyi hit
Ne higgyétek, hogy Karácsonykor
épp a bejgli lenne a lényeg,
vagy kit ábrázol a képeslap
és milyen rajta a bélyeg?
Stühmer-e ott a szaloncukor
az égig érő nordmann fenyőn,
s ezer led lámpától izzik-e
éjjelente sok ablakredőny?
Aranylik-e az online rendelt
könyvön a csomagolópapír,
amiben idegen istenről
hamis pénzért rossz pap jókat ír?
A kedvesnek vett ajándékról
könyvelőnél van-e a számla,
vagy a „nem érek rá” bűnökért
a gyereknek boríték járna?
Én nem hinném, hogy Karácsonykor
ne lenne elég a szeretet:
meleg tekintet, egy ölelés,
s hogy most és itt élek Veletek…
2018.12.20. Csorba Tibor
http://advent.blogger.hu , http://advent.csapata.hu , http://bojt.blog21.hu/2017 , http://bojt.lapunk.hu , https://gloria.tv/album/ZdpP4nGaJwUc2p2LUPuD2X4Gx , http://kedvenc.eblog.hu/kategoria/advent , https.//urjovet.blogspot.com