Elmélkedések

Bulvárhír vagy karácsonyi csoda?

Így egy héttel karácsony előtt az ember óhatatlanul belebotlik az ünneppel kapcsolatos, kevésbé felemelő hírekbe.

Itt Magyarországon leginkább azért szomorkodnak a megszólalók, mert az ünnep eredeti jelentését beárnyékolják az emberekre ilyenkor rázúduló feladathegyek, az extra kiadások, a tülekedés, a túlzott költekezés. A tengerentúlon vagy Európa szekulárisabb országaiban pedig azért búslakodnak, mert a karácsony immár egy politikailag nem korrekt eseménynek számít, amit kimondani sem illik egy toleranciában jól képzett állampolgárnak.

Magyarországon ez a tendencia talán azért sem érezhető még, mert a szocializmus alatt megszokottá vált „kellemes ünnepeket” a kötelező orosz nyelvtanulással együtt szívesen cseréltük másra, illetve nem a karácsony elleni támadásként, hanem inkább régi berögzött szokásként tekintünk erre a köszöntésre.

Megmondom őszintén, hogy vegyes érzelmekkel fogadom az ilyen híreket.

Tegnap például arról olvastam, hogy egy skóciai bevásárlóközpont betiltotta a betlehemeket, mire két fiatal keresztény Józsefnek és Máriának öltözve, amolyan élő betlehemként sétált be a vásárlók közé, akik leplezetlen örömmel fogadták a látvány, mire a bevásárlóközpont feloldotta a tilalmat. Sajnos az ilyen hírek nemcsak az Egyesült Államokban, de a brit szigeteken is elég gyakoriak karácsony táján, amin azonban megakadt a szemem a hírt olvasva, hogy John Mallon, a József szerepét alakító fiatal, igazi karácsonyi csodának nevezte a döntést.

És léptek akcióba a vegyes érzelmek. Tényleg ott tartunk, hogy egy üzleti vállalkozás karácsonyi dekorációja jelenti a csodát? Vagy esetleg én látom a helyzetet farizeusként és inkább nekem is örülöm kellene, amiért nincs minden elveszve, és egy betlehem is képes csodára? Végtére is, ha minden ment volna a szokásos kerékvágásban és a bevásárlóközpont leporolja és kiállítja a raktárból előszedett összeállítást, lehet, hogy a vásárlók ügyet sem vetettek volna rá, így viszont eszükbe juttatták, hogy mit is ünneplünk ilyenkor, illetve, hogy a vallás szabad gyakorlását nem vehetik készpénznek.

Miközben tudom, hogy a más vallásúak üldözése nem Istentől való, azt is tudom, hogy amikor a hitet nem adják ingyen, amikor hitünk megvallása az állásunkba vagy akár az életünkbe is kerülhet, a hit, emberi jog helyett felbecsülhetetlen kinccsé és elveszíthetetlen ajándékká válik.

Szóval vegyes érzelmek ide vagy oda, azt hiszem, hogy az ilyen események felértékelik a mi kincsünket, hiszen „hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”1 Persze minden más kinccsel ellentétben, ennek a gyöngynek nem az emberek véleménye vagy a kincs keresettsége adja az értékét, mégsem árt tisztában lenni vele.

Lehet, hogy elsőre apró lépésnek, nem pedig csodának tűnik, ez a két fiatal, komfortzónáját bizonyára hátrahagyva, olyasmit tett, ami számukra csodát eredményezett, legyen szó arról, hogy egy bevásárlóközpont hogyan ünnepli a karácsonyt, vagy arról, hogy beszélhettek másokkal Jézus születéséről. Az igazi csodák pedig az ilyen beszélgetésekből születnek.

  1. Máté 13:45 []
Előző posztKövetkező poszt

5 hozzászólás

  1. Erdetileg a karácsony se volt keresztény ünnep, ugyanis a legtöbb teológus szerint Krisztus nem igazán ebben a hónapban született. December 24 igazság szerint pogány ünnep volt, a téli napforduló, Mithrász és a Sol Invictus, azaz a legyőzhetetlen nap (égitest) ünnepe. Maga a karácsony szó is macedón nyelven azt jelenti, hogy napforduló. Felétehetően Nagy Konstantin napimádó császár szorgalmazására keresztelte át a róma egyház, mint Krisztus születésének napjára.

  2. Egyet értek Csorba Tibor verse utolsó szakaszával. A szeretet egy ölelés többet ér a sok fölösleges dolognál. Szerintem már az Úr Jézus sem szereti ezt a fajta ünneplést, mint az Ószövetségben írva van…. utálom ünnepeiteket…. lesz a napocskák, holdacskák csilingelése helyett, elhagyatottság, sírás, kopaszra nyírt fej. Várom az Úr Jézus visszajövetelét és nagyon örülök a megszületésében. Legszívesebben egy kis akolban a szalmára feküdnék a bárányok között átgondolva akkori születésének körülményit, illetve átélve együtt velük és a meleg lehelletükkel, megölelve őket, mert ők nem gyalázzák az én Úramat, mint ahogyan ma a világ csúfolja aljas csúfságokkal a mi Megváltónkat.

  3. Karácsonyi hit

    Ne higgyétek, hogy Karácsonykor
    épp a bejgli lenne a lényeg,
    vagy kit ábrázol a képeslap
    és milyen rajta a bélyeg?

    Stühmer-e ott a szaloncukor
    az égig érő nordmann fenyőn,
    s ezer led lámpától izzik-e
    éjjelente sok ablakredőny?

    Aranylik-e az online rendelt
    könyvön a csomagolópapír,
    amiben idegen istenről
    hamis pénzért rossz pap jókat ír?

    A kedvesnek vett ajándékról
    könyvelőnél van-e a számla,
    vagy a „nem érek rá” bűnökért
    a gyereknek boríték járna?

    Én nem hinném, hogy Karácsonykor
    ne lenne elég a szeretet:
    meleg tekintet, egy ölelés,
    s hogy most és itt élek Veletek…

    2018.12.20. Csorba Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Send this to a friend