Idők jelei

Észak-Korea – Erősödő hit a háború és üldöztetés árnyékában

Az Észak-Koreáról érkező hírekkel kapcsolatban mindig gondban vagyok. Nem mintha kétségeim lennének a Kim Dzson Un vezette diktatúra elleni háború értelmetlensége felől. Egyszer már megpróbálták. Az ötvenes években folytatott háború során az Egyesült Államok több robbanóanyagot dobott a kommunista országra, mint a II. Világháború valamennyi kampánya során összesen. A parancsnokok hiába jelezték feletteseiknek, hogy kifogytak a célpontokból. Azt az utasítást kapták, hogy mindenre lőjenek, ami mozog.

A veszteség borzalmas volt minden oldalon, csakhogy míg a kínaiak és az amerikaiak a háború befejeztével hazamentek, Észak-Korea életben maradt lakossága ottmaradt a földig rombolt pusztaságban.

Ráadásul a fizikai pusztaság mellé lelki is társult és ezzel vagyok nagyobb gondban. Hiszen a bombák megölhetik a testet, porrá zúzhatnak minden épületet és tönkre tehetik egy ország gazdaságát, de a lelket meg nem ölhetik. Végül ez a kérdés húzott a billentyűzet elé. Az 1950-től 1953-ig tartó koreai háborúról és a hátrahagyott pusztításról viszonylag ritkán hallani, az országban uralkodó lelki terrorról viszont lényegesen gyakrabban. Én legalábbis ezt tapasztalom. Mindig nehéz szívvel fogadtam a koncentrációs táborokról vagy a keresztények által kiállt borzalmakról szóló beszámolókat. Olvasni is nehéz volt ezeket a híreket, nemhogy írni róluk. Egészen mostanáig. Talán a hír megfogalmazása tette, de ez alkalommal megláttam a világosságot a sötétségben. Korábban sem felejtettem el, hogy a világosság a sötétségben fénylik, de valahogy Észak-Korea esetében olyan haloványnak tűnt a világosság és olyan mélynek a sötétség, hogy nehéz volt észrevenni.

Pedig az észak-koreai keresztény közösség az üldöztetés és tengernyi szenvedés ellenére egyre erősebb. Tudhattam volna. Nem ugyanez történt minden üldöztetés alkalmával, kezdve a kereszténység hajnalával egészen a XX. századig?

Bár az Open Doors felmérései szerint a keresztényeknek Észak-Koreában van a legnehezebb dolga, mégis körülbelül 9 millióan választották ezt az utat. 9 millióan! Ez az ország lakosságának 36 százaléka. Minden harmadik észak-koreai azt az Utat járja, amin a világot lehet, hogy elveszíti, de a lelkét örökre megnyerte1. Vagyis győzött. Győzött, ha életben marad és győzött, ha nem.

North-Korea-persecution

Igaz, hogy az észak-koreai alkotmány elvileg szabad vallásgyakorlást biztosít, de ez csupán a külföldi látogatók felé fenntartott látszat, ahogy a különböző, szakszerűen dekorált és gondosan kiképzett „gyülekezettel” ellátott minta templomok is. Az igaz hívők ezzel szemben fizetés helyett börtönre vagy halálra számíthatnak.

Jeff King, az International Christian Concern nevű keresztény figyelőszervezet elnöke szerint „a keresztényeket államellenes magatartással vádolják” a rezsim pedig azért fél a kereszténységtől, mert az „megmutatja, hogy létezik másik út, ami nem tolerálja a diktatúrát és szabad utat enged a gondolatoknak”.

A becslések szerint jelenleg 70 000 keresztényt őriznek koncentrációs táborokban, ahol különböző kínzásoknak vannak kitéve. A foglyok 75 százaléka a táborban hal meg. Az országban uralkodó helyzet miatt a keresztények nagyon óvatosan osztják meg másokkal a hitüket és ez saját családjukra is igaz.

Vernon Brewer, a World Help alapító elnöke soha nem fogja elfelejteni egy Eun nevű harmadik osztályos kislány esetét. A gyerek tanára azt a feladatot adta az osztálynak, hogy otthon keressenek meg egy bizonyos könyvet, és ha sikerül, különleges jutalomban részesülhetnek. Eun egy Bibliát talált.

„A kislány másnap kitüntetést kapott, amikor azonban hazaért, a szüleit már nem találta. Micsoda kegyetlenség, ami egy gyereket a saját szülei ellen használ?”

A hit mégis erősödik. Az észak-koreaiak időnként engedélyt kapnak, hogy Kínába utazzanak, ahonnan Bibliákat és egyéb keresztény kiadványokat csempésznek vissza magukkal.

Miközben a hatalom mindent megtesz, hogy a hitnek minden formáját eltörölje, az egyház mégis növekszik és terjed. A hívők tudják, hogy ezen a sötétségen egyedül Isten képes áttörni.

Jézus azt a bizonyára költői kérdést tette fel tanítványainak, hogy visszatérésekor vajon talál-e a hitet a földön2. Mit is felelhetnénk erre? Nyugat felé tekintve hajlamosak vagyunk nemmel válaszolni. Lehet, hogy a vég idején a diktatúrák minden igyekezetük ellenére a hit utolsó bástyái lesznek? Dániel próféta is valami ilyesmire utalhatott, amikor az utolsó időkről azt írta, hogy „az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik… És a nép értelmesei sokakat oktatnak…”3 hozzátéve persze, hogy sokan az életükkel fizetnek ezért. Az életükkel, amit elveszítve találnak meg4. Lehetséges, hogy az időből lassan kifutó, földre leszálló ördög5 maga alatt vágja a fát nagy haraggal és a hit kiirtása helyett akaratalanul is annak megőrzését segíti?

  1. Máté 16:26 []
  2. Lukács 18:8 []
  3. Dániel 11:32-33 []
  4. Máté 10:39 []
  5. Jelenések 12:12 []
Előző posztKövetkező poszt

12 hozzászólás

  1. Kedves Thea! Jó a cikk, de azzal nem tudok egyetérteni, hogy költői kérdés lett volna Jézusnak tanítváynaihoz feltett kérdése. Én szó szerint értelmezem, mert nagyon eltértünk az eredeti hittől. Például láttam egy oylan videotanítást, ami arról szólt, hogy Jézus idejében elég volt megérinteni a tanítványok ruháit és meggyógyúltak az emberek. Mi a helyzet most? Egyre több Keresztény langymeleg, vanak, akik támogatják a melegeket, de kereszténynek vallják magukat és a több. Ez már nem hit, hanem a hittől való elszakadás. Lehetne folytatni a sort, de azza zárom le gondolatomat, hogy ahogyan bezáródik lassan ez a korszak, ahogyan haladunk időben a vég felé, egyre inkább látszani fog a két tábor: Isten emberei és Sátán rabszolgái.

    1. Kedves Unicornis!
      Értem, hogy mit szeretnél mondani, azonban érdemes tisztázni, hogy mit értünk “költői kérdés” alatt.
      A lexikon szerint: “Gondolatalakzat, a stílus szenvedélyessé tételének, nyomatékosításának eszköze. Csak formájára nézve kérdés, választ nem igényel.”
      Ergo Jézus azt nyomatékosította, hogy mennyire megfogyatkozik a hit második eljövetelének idejére.

      1. Akkor lépjünk is túl a hiten! 🙂
        Hiszen elfogy.
        Mégis megmarad…
        Mint a remény meg a szeretet.De ezek közül nem a hit a legnagyobb.Megéri tehát a fogyatkozásra hajlamos dolgokkal foglalkozni?Hogyispersze!De ami örökkévaló, azzal meg még inkább.
        Mi örökkévaló?
        Ha már ugye, költőileg való kérdezést játszunk… 🙂
        Vagyis, ne mondd ki, mert kérdezheted újra… 😀 Ami persze nem baj, sőt!… Mert csak a szó múlik el és fogyatkozik meg, meg a gondolat.Meg a hit… De ha nem mondjuk ki, megmarad.Ezennel be is fogom, mert a hit nem a beszélőjét, hanem annak gyakorlóját tartja meg mindörökké… Ezért már a következőt sem írom le, nevezetesen azt, hogy nem a naaagy hit számít, hanem ha a kételyeid ellenére az Úton maradsz. 🙂

  2. Hali!
    Jó cikk és nagyon jól esik ilyenről hallani. A cikknek abban a részében hiszek, hogy van ott egy nagy ébredés… És jó lenne, hogyha a nyugati “””egyház”””(többház talán találóbb?) is felébredne, hogy abszolút nem Krisztusi értékeket vall. Mondjuk azt gondolom, hogy a múltban az “egyház” nem ébredt fel, sajnos elég kevés hívő segített a zsidóknak a 2. VH alatt és hasonló időkben, szerintem az egyházak elenyésző hányada. Nekünk kell kérnünk az Istent, hogy küldjön szabadítást és egységet a nyugati egyházakba, hogy a hamis evangéliumot tanítók és követők sírva boruljanak le az Istenhez, kérve a megbocsájtását, és hogy valóban olyan életet tudjunk élni, ami az embereket Jézus Krisztushoz vezeti.

    34.
    Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
    35.
    Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

    Ezek szerint elég kevesen Krisztus tanítványai manapság. Magamban is át kell állítani sok mindent, le kell vetkőznöm egy csomó előítéletet. Mindenkinek, hogy végre a templomok és gyülekezeti házak ne a széthúzás helyei legyenek, hogy az emberek inkább a kocsmába mennek, hisz ott látszólag nagyobb az összetartás, elfogadás és a szeretet!

    De tovább megyek egy kérdéssel. LEHET, HOGY AZ EGYHÁZ ILYEN FORMÁBAN NEM MŰKÖDŐKÉPES? Hogy az nem a jó irány, ahol egy szűk réteg tanít-hisz csak ők tudhatják, kb, mint a pápakultusz- a többiek pedig ülnek, mint a birkák?Ha kérdés merül fel, amit feltesznek és “megzavarják az igehirdetés rendjét”, akkor gondoskodnak, hogy ne lehessen kérdezni, különben nem kell többet jönni? Ahol a jó dícséretszolgálattal, fullos gyüliházakkal és hasonlóval csábítják az embereket? Lehet, hogy a gyülekezet számára elérkezett egy új reform ideje? Lehet, hogy nem a sokfős gyüli a jövő? Akit érdekel a téma, nézzen bele ebbe, kevesebb, mint 10p az életedből.
    https://www.youtube.com/watch?v=p1ikrIbcrYw

    Mellékes:
    ///////////Viszont úgy gondolom, hogy ennek a 36% adatnak nem igazán hihetünk. De gondoljunk bele…
    ——-„A kislány másnap kitüntetést kapott, amikor azonban hazaért, a szüleit már nem találta. Micsoda kegyetlenség, ami egy gyereket a saját szülei ellen használ?”——-
    Ha ennyire komoly a besúgás, mint ahogy a cikk demonstrálja, hogy lehetséges mondjuk 100 ezer emberrel akár ilyen felmérést csinálni? Szóval lehetetlen kb még 3000 emberen is korrekt statisztikát kapni. Sőt,tovább megyek, valószínűleg még 100 emberrel sem lehet. Szóval nem igazán értem ezt a részt.///////////////

    Az Isten áldjon mindenkit!

  3. Üdv!
    Jó kis cikk habár nem tudom mennyire hihetünk ennek a számadatnak(36%)Bárcsak igaz lenne!
    Az biztos, hogy így tud terjedni a legjobban az igaz hit ha üldöztetve van a kereszténység. Mert a sok halálból élet származik .Ez az amit a logikusan, racionálisan gondolkodó modern hitetlen nem érthet meg: mi lehet az amit tűzzel vassal írtanak és még több követője lesz?
    Abban a pillanatban ahogy kihirdetik a gyakorlati vallásszabadságot és engedélyezik a szabad összegyülekezéseket a keresztényeknek, lanyhulni fog a hit Észak-Koreában is. Csak az a baj ,hogy ezt nagyon jól tudja az Ősellenség is…

    1. Akkor derül ki kicsoda keresztény amikor üldözés van … egyébként felekezeti viták 🙁

  4. Thea! Örülök a cikknek, mert koreáról is szeretnék tiszta képet kapni. Ugyanez a történet a Szu-ban, amikor a tanár megkérdezi a gyereket, mit ebédeltetek? -krumplit- mondta a gyerek. És honnan volt krumplitok? Apukám a vagonok mellől szedte fel. A vége ugyanaz. Az árulók? . Milyen lélekkel járnak. Jó hír, hogy ennyien hisznek a rossz hír, hogy nagyon sokan szenvednek és példát is mutatnak. El hagyott gyermekek a városok szélein alszanak és kukákból esznek. Aztán láttam az egyszerű középosztályt és a nagy sírásokat a főnök / a diktátor/ halálakor. Sem hatalmasság, sem fejedelemségek…. el ne vegyék a hitünket. Bátorítás is a cikk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Send this to friend