Elmélkedések

Az erkölcsi semlegesség mítosza

Manapság annyi konfliktus fakad a relativista nézetekből, bár a konfliktusok résztvevői ezzel nem mindig vannak tisztában, hogy ideje itt is beszélni a jelenségről. Érintőlegesen nagyon sokszor felmerült már, de úgy gondoltam, hogy egy, vagy akár több önálló posztot is érdemel a téma.

A néhai Allan Bloom filozófia professzor szerint1 a relativizmus nem csupán egy trend, hanem igazi forradalom és sok más forradalomhoz hasonlóan nem egy puskalövéssel, hanem egy elgondolással indult, suttogva haladva szájról szájra sok különböző helyzetben és környezetben. Az akadémia világából indult, de idővel a társadalom valamennyi rétegéhez eljutott. Terjedése annyira észrevétlen, hogy mára szinte kiirthatatlan részévé vált a közgondolkozásnak, és nemcsak az értelmiségi réteg kardoskodik mellette, de azok is, akik pontosan a relativista nézeteknek köszönhetően szinte képtelenné váltak az erkölcsi fogalmakat is magában foglaló értelmes párbeszédre vagy gondoldásra.  Az amerikai elme bezárulása című könyvében a professzor lerírja, hogy az egyetemeken széles körben elfogadott nézet, hogy az „igazság relatív”, ugyanakkor „a diákok képtelenek megvédeni álláspontjukat. Ez egy olyan nézet, amit egyszerűen beléjük neveltek.”2

Vagy ahogy a Harvard Egyetem egyik diákja fogalmazta meg szomorúan:

„Napjaink szabadsága abban áll, hogy bármilyen értéknek szabadon odaszentelhetjük magunkat, azzal a feltétellel, hogy nem tartjuk igaznak.”3

A téma persze rendkívül szerteágazó, így ebben a posztban csupán egyetlen, de fontos szegmensre szeretnék rávilágítani Francis J. Beckwith és Gregory Koukl segítségével. Ahogy a címből is kiderül, az erkölcsi semlegességről van szó.

A relativizmus egyik legmakacsabb feltevése egy erkölcsileg semlegesnek mondható álláspont létezése. Egy olyan állásponté, ami teljességgel elfogulatlan, és amiben nem létezik ítélkezés vagy a személyes nézeteknek a másikra „erőltetése”. Az álláspont hívei úgy gondolják, hogy ők semlegesek mások erkölcsi nézetei iránt. Ez lenne a tolerancia lényege, mondják.

Pedig az erkölcsi semlegesség egy mítosz. Nem létezik, az alábbi illusztrációból pedig kiderül, hogy miért.

Faye Wattleton, a Planned Parenthood korábbi elnöke „Önmeghatározás: az erkölcs” című írásában a következőket adta közzé:

„A legtöbb szülőhöz hasonlóan azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb ajándék, amit a gyerekemnek adhatok, ha erkölcsi felelősségre tanítom. Az erkölcs átadása azonban nem jelenti azt, hogy ráerőltetem a saját erkölcsi értékeimet másokra, hanem azt, hogy megosztom a bölcsességet, megindokolom, hogy miért hiszek abban, amiben hiszek és hagyom, hogy mások ezt átgondolják és saját belátásuk szerint ítéljenek.

A szüleim erkölcsi értékei saját vallásos meggyőződésükből eredt, amit azonban igazi tolerancia hatott át és tett kimértté, aminek lényege mások nézeteinek tiszteletben tartása. Arra tanítottak, hogy értelmes emberek nézetei eltérhetnek erkölcsi kérdésekben, és mások alapvető tiszteletben tartása az erkölcsösség legnemesebb formája.

Egész karrieremet egy olyan világ megteremtésére szántam, amelyben Felicia lányom egy ilyen hagyatékot örökölhet. Remélem, hogy a szülőként feléje mutatott toleranciát és tiszteletet megerősítik számára a munkámmal összefüggő, látható tetteim: vagyis a harcom azért, hogy minden ember szabadon hozhassa meg erkölcsi döntéseit a gyerekvállalásról.

Hetvenöt évvel ezelőtt Margaret Sanger megalapította a Planned Parenthood-ot, hogy felszabadítsa az egyént „az elnyomás hatalmas gépezetétől”. Azt írta, hogy „Amerika férfiai és asszonyai azt követelik, … hogy saját maguk alakíthassák életüket és azt ne az egyház vagy az állam, hanem saját lelkiismeretük és ítélőképességük diktálja.”
Büszkén folytatom ezt a harcot, hogy megvédjem minden ember jogát saját hitéhez. Amikor mások rám, a lányomra vagy bárkire akarják erőltetni a nézeteiket, az nem erkölcs, hanem zsarnokság. Ez nem igazságos és nem amerikai.”

Elég meggyőző, nem? Öt bekezdésben nem is lehetne jobban vagy erőteljesebben megfogalmazni ezt a nézetet. Annyira értelmes, annyira ésszerű és toleráns! Csak egy baj van vele.

Wattleton arra a bizonyos semleges alapra szándékozta helyezni álláspontját. Arra az alapra, amire felállva megszűnik az erkölcsi ítélkezés. Csakhogy Wattleton nem semleges, ahogy az saját szavaiból világosan kiderül.

Cikkében azt állítja, hogy mindenkinek tisztelnie kellene mások nézeteit, majd rögtön utána arra utal, hogy minden az övével ellentétes nézet erkölcstelen, nem amerikai és zsarnoki. Ha én nem értek egyet vele abban, hogy minden nézet egyformán érvényes, akkor az én nézetem érvénytelen.

Az érvei saját magukat ássák alá.

Álláspontja ellentmond önmagának, hiszen a „tolerancia” nevében saját igazát akarja ráerőszakolni másokra: „mások alapvető tiszteletben tartása az erkölcsösség legnemesebb formája”, mondja. Vagyis az ő nézete mindenek felett áll.

A megvalósítás érdekében pedig egyenesen a törvény erejéhez fordul. Azt írja: „Egész karrieremet egy olyan világ megteremtésére szántam, amelyben a lányom Felicia, egy ilyen hagyatékot örökölhet.”

Milyen hagyatékot? Az ő nézeteit. Hogyan képzeli el a megvalósítást? Törvények beiktatásával. Wattleton olyan törvények beiktatására szánta a karrierjét, amik saját nézeteit juttatják érvényre.

A cikkben éppen az a legzavaróbb, hogy az író semlegesnek, pártatlannak és toleránsnak tartja magát, miközben nem az.

Egyetlen semleges pozíció létezik: a hallgatás. Amint kinyitjuk a szánkat, megfogalmazzuk a véleményünket vagy kifejtjük az álláspontunkat, többé nem állíthatjuk, hogy semlegesek vagyunk.

Az alábbi eset is jól szemlélteti, hogy miről van szó.

1994 májusában az amerikai kongresszus elfogadott egy törvényt, ami megtiltja, hogy bárki elzárja a bejárást egy abortusz klinikára.4

Pamela Maraldo, a Planned Parenthood akkori elnöke így üdvözölte a döntést:

„Ez a törvény megmutatja, hogy senki sem erőltetheti rá a nézeteit másokra.”

Az önellentmondás újabb tökéletes példája. Minden törvény valakinek a nézeteit erőlteti rá másokra. (És itt most nem arról van szó, hogy egy abortusz klinika bejáratának eltorlaszolása a tiltakozás helyes formája-e vagy sem.)

Az erkölcsi semlegesség egy erényes álláspontnak tűnik, pedig nem az, ráadásul kizárólag buktatói vannak. Manapság senki sem áll meg ott, hogy „megosztja a bölcsességet” megindokolja, hogy „miért hisz benne és hagyja, hogy mások ezt átgondolva saját belátásuk szerint ítéljenek” és ez így van rendjén, mert ha nem így lenne, a világon eluralkodna az anarchia.

Ehelyett erkölcsi érveléssel, nyilvános állásfoglalásokkal és törvények segítségével próbáljuk erősíteni az erényt és megfékezni a veszélyes és erkölcstelen viselkedést. Feltéve persze, hogy a relativizmus nem bénított meg bennünket erkölcsileg.

  1. Allan Bloom, The Closing of the American Mind (New York: Simon and Schuster, 1987), 25. oldal []
  2. Dennis Prager, “Just Another Two Days in the Decline of America,” The Prager Perspective, 1 January 1997, 1. []
  3. Recorded in The Presbyterian Layman, July-August 1996, 8. []
  4. The Freedom of Access to Clinic Entrances Act (FACE). Passed in the Senate on 12 May 1994. []
Előző poszt

20 hozzászólás

  1. Tanulságos kis történet. Ez a meggyőződésem szerint sátáni eredetű gondolkodás és filozófia járja át korunkat és lett az uralkodó korszellem, ami meghatározni próbál minden közgondolkodást, politikát (politikai korrektség), de kultúrát, művészetet, oktatást, tudományt és még vallást is, mindent. Nagyon ravasz és burkolt gonosz hazugság, amit a “felvilágosodás” idején hintettek el, forradalmakban hirdettek ki, és lett kívánatos a szépen szóló emberi alapjogok megerősítésével. Az már csak hab a tortán, hogy ez a véreskezű áttételes gyilkos, aki a legnagyobb abortuszklinikának a vezetője volt, még abban is téved, ami az alapfeltevés, tehát hogy milyen jó és igaz dolog a totális relativizmus és tolerancia.

  2. Üdv!
    Most ,hogy olvasgattam a hozzászólásokat egy Ige jutott az eszembe: Fiacskáim ,ne csak szóval szeressük egymást, hanem cselekedettel és valósággal.

    Az én véleményem a cikkel kapcsolatban az , hogy ez a korszellem. A Sátán becsap téged, hogy minden relatív, minden viszonylagos(amit persze majdnem minden hollywoodi filmsiker sugall). Fogadj mindent szkeptikusan! Ne határolódj el, ne legyél elfogult egy adott témával kapcsolatban…biztosan van egy fejlettebb technológia..ami majd megment ..higgy önmagadban, valósítsd meg önmagad..stb
    Olvastam olyan hipotézist hogy Jézus azért tudott anno a Genezáret taván járni mert akkoriban nagyon hirtelen be tudott fagyni a tó vize valamilyen időjárási tünetegyüttes folytán..igen mindent meg lehet magyarázni..de nem a Bibliát! Nem a hitet.Nem a szent Szellem munkáját!
    Végső soron ha mindenre van tudományos magyarázat, akkor nincs miben hinnem..(és ez az ördög célja)mert lehet ,hogy nem is létezem…lehet ,hogy van lélekvándorlás..reinkarnáció vagymi.
    Jó lenne ha ezt a modernkori relativizmust jobban ismerné az igazhitű keresztény társadalom, hogy tudjunk segíteni embertársainkon a szent Szellem vezetésével.
    Még egy dolog: maga a szeretet szó is áldozatul esik ennek az irányzatnak” ami még szövevényesebbé és gonoszabbá teszi a mai modernkori keresztény társadalmat(persze az ötletgazda a Gonosz)..
    Azért szép napot Mindenkinek!

  3. Hello!

    Ismét itt lábatlankodok a hozzászólók között, de most nem ellenvetéssel, csak kiegészítéssel jöttem. 🙂 (na jó, egy apró helyreigazítás azért lesz).

    Ugyanis ez az egész irányzatot szokás összefoglalni “Posztmodernizmus” néven. Nálunk még nem olyan ismert a kifejezés, és ez a “címke” kb annyira fedi le az irányzatot, mint az, hogy “keresztény” vagy “ateista” (azaz sokkal kiterjedtebb, több átfedésű dolog), az egyszerűség kedvéért azonban ezt használnám.

    Nem egy nagyon régi koncepció (1960-as évektől kezdődött), és valóban része az erkölcsi semlegesség, azonban erről többről is van szó: “szemszög” alapú, vagy “narratív”/”metanarratív” filozófia, identitás-alapú politika, osztályok, “erőhierarchiák” közötti különbségek, azok közötti harc.

    ..ismerős? marxizmus? Nem az, de van köze hozzá, ugyanis neomarxizmus, harmadik hullámú feminizmus, vagy a magyarok számára is ismerősebb “politikai korrektség” mind kapcsolódik hozzá valamilyen úton-módon.

    Érdekes téma, érdekes és komoly hozadékokkal (mint amikről Thea is ír, vagy pl, ami kifejezetten fontos számomra, a szólásszabadság- és tudományellenesség), érdemes utánanézni.

    Az egyetlen helyreigazításom az alábbi lenne: a “relativizmus” (vagy morális relativizmus) nem kifejezetten része ennek annak, amiről Thea ír. Természetesen van átfedés, de a relativizmus inkább a módszerről szól és arra épít (azaz több irányzat is lehet relativista, legalábbis a jelenkorban), az erkölcsi semlegesség (és a Posztmodernizmus több irányzata) viszont már egy összetett társadalmi-filozófiai-politikai irányzat.

  4. Nekem két megoldás jutott eszembe.Sajnos egyiket sem én fogalmaztam meg. “…az a legjobb, ha azzal foglalkozunk, hogy számunkra mi a helyes út, és nem bánkódunk, ha esetleg mások nem azon járnak.” Ezt Thea mondta az egyik hozzászólásában.(*Isten szeretete most és mindörökké* című cikk – 2017/06/06 – 17:56) Persze, legyünk őszinték, valamelyest, néha többé, néha kevésbé, de mindannyian tudunk bánkódni, ha másokkal nem sikerül egyeztetnünk az útjainkat.Mert az emberi szellem és mivolt alapvető gyengéje az, amikor úgy érezzük, hogy nem értenek meg minket.Már megint nem.Ez pedig azért bántó, mert így nem tudunk igazi hatalmat gyakorolni mások felett.Nem kell ezt szégyellnünk vagy pironkodnunk miatta, mert ez nem oldja meg a helyzetet.A megnemértettség (meg nem értettség) kiszolgáltatottá tesz minket, többszörösen is, és éppen ezen a kiszolgáltatottságon és szégyenérzeten kell felülkerekednünk vagy legalábbis, szembenéznünk vele.Ezen szembenézés elmaradása esetén csupán megjátszott lesz az, hogy nem bánkódunk, és benső békénk csak felszínes marad.Aki képes elfogadni emberi mivoltját ítélkezések nélkül az először is belehal ebbe, majd Azzal, Aki feltámadt a halálból, maga is feltámad ebből a halálból. “Ha meghalsz mielőtt meghalsz, nem halsz meg amikor meghalsz.” Nem ezt az idézetet szántam másodiknak, de így alakult… 🙂 Hanem ezt: “Aki békében van önmagával, másokat is békén hagy.” Márpedig, aki a Feltámadottal együtt maga is feltámadt, az nem is tud mást, csak békében lenni önmagával és az egész világgal.Azt nem lehet felpiszkálni vélemények erőltetésével, mert a Jézussal való feltámadottság állapota végérvényesen hülyeség-biztos.

    Téged mennyire lehet felpiszkálni?Nem baj!Engem fel lehet (még).Ez sem baj!Amennyire felpiszkálható vagy, annyira vagy újjászületett.Önvizsgálat.Gyakorolni kell a feltámadást! 🙂 A meghalást nem kell gyakorolni, mert az valami “önjáró” dolog; csak a feltámadás gyakorlása során vehető észre, hogy meghaltunk – az itt emlegetett problémák akkor jönnek, amikor valaki azt hiszi magáról, hogy él, pedig halott. A feltámadás és az újjászületés valami olyasféle, amire egy egész örökkévalóság adatott, hogy tökéletesítsük. 😉 Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik ilyesmit gyakorolni, mint a feltámadás.Aki hisz, az jobb ha gyakorolja a hitét, különben csak másokat fog zaklatni a véleményével.Mindenki annak legyen mestere, amiben hisz.Aki a feltámadásban hisz, az ezt vigye inas szintről a mesterségig.

    1. Szerintem nagyon nem baj, ha valakit “fel lehet piszkálni”, sőt, szerintem, akit nem lehet, azt azért nem lehet, mert semmi sem érdekli. Jézus is haragra gyúlt párszor, csakhogy ebben a haragban nem volt semmi önző. Az igazság pedig elég fontos ahhoz, hogy akár intoleránsnak tartsanak miatta. Ha például egy haldokló tolakodásnak veszi, ha valaki gyógyírt ajánl neki, akkor ezt soha ne is tegyük meg? Az öngyilkost hagyjuk tenni a dolgát, mert csak erőnek erejével lehetne megakadályozni?
      Vannak persze kevésbé fontos kérdések. Ezekkel kapcsolatban Pál is azon a véleményen volt, hogy nem érdemes, sőt, nem szabad vitatkozni, ha az a másikat megbotránkoztatja. (Róma 14:2,5) De az Igazság, az nem ilyen kérdés, mert az Igazság nélkül senki se mehet az Atyához. Az Igazság nélkül csak sötétség van, mert ahol nincs Igazság, ott nincs világosság.

      1. Szia Thea!Maradva a te korábbi hozzászólásod szavainál -melyek jól láthatóan már akkor sütni, főzni, porszívózni kezdtek tudatom mélyén-, akkor járunk a helyes úton, ha nem bánkódunk amiatt, hogy mások merészelnek nem az általunk is követett útra lépni.Ahogy az is igaz, hogy úgyis fogunk valamilyen szinten bánkódni… “Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének közepén…”(Példabeszédek 8) Tehát, nem a szélsőségek között vergődve ide-oda.(Jakab1:6) Jakab apostol ezt írja: “semmit sem kételkedvén”. Lehetetlen dolgokat idéztem most a Bibliából.Legalábbis, az embernél lehetetlen, de az Istennél minden lehetséges.Márpedig, “ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” . Szóval tévedni, felpiszkálódni nagyon is kívánatos.És még hánykolódni is fogunk bőven.Ide…oda…

        Annyira velejéig romlott ez a világ…és…annyira de annyira a legtisztább Istene van… (L)

      2. Folytatván gondolataidat kedves Thea, valóban az a legrosszabb,ha valakit “nem lehet felpiszkálni”, ha valaki nem érdeklődik az igazság iránt, függetlenül attól, hogy éppen milyen stádiumában van a találásnak. Már mondtam Neked olyan esetről, amit egyértelműen a nagyon kívülállókhoz tartozóknak tartottál, hogy az állapotot egy ÁTMENETI helyzetnek tartom, olyannak, aki lépéseket FOG tenni a megtérés/az igazság teljes felismerése felé Isten útján ! Azóta sajnos ez nem igazolódott esetében, persze ettől még ugyanúgy tekintek rá: régebben csak a keresztények nem tetszettek – szerinte – Jézusnak, most már, több lépcsőn keresztül, mely mind a távolodást bizonyította, a létét sem fogadja el. Ettől függetlenül – fájdalmak kíséretében – de még mindig ugyanúgy viszonyulok hozzá … hogy “eljön majd az idő” … ideje a kegyelemnek !
        Jut eszembe a mondás: “lehet, hogy te nem hiszel Istenben, de Isten hisz benned” 🙂

        És ide kívánkozik az örök értékű kedvelt versem:
        Weöres Sándor
        KOCKAJÁTÉK

        elkallódni megkerülni
        ez volt teljes életem
        jó volt tengerparton ülni
        habok játszottak velem

        ez volt teljes életem
        elkallódni megkerülni
        habok játszottak velem
        jó volt tengerparton ülni

        habok játszottak velem
        jó volt tengerparton ülni
        elkallódni megkerülni
        ez volt teljes életem

        jó volt tengerparton ülni
        habok játszottak velem
        ez volt teljes életem
        elkallódni megkerülni

        Főleg: megkerülni 🙂 ! de sokan ismerik ezt lásd https://ujember.hu/kockajatek/

        1. Oké-zsoké, de nekem az eredeti üzenet mégis jobban tetszik. 🙂 Felpiszkálódni bárki tud, nem kell ehhez különösebben összeszedett, a hitét gyakorló személyiség, és még csak Jézusnak sem kell lenni hozzá.De megőrizni a békességet, békében maradni önmagunkban, önmagunkkal… Na, ez valami különleges.Nem azt mondom, hogy ez jó.De egy olyan ember, akinek elege van a szenvedésből, tudatosan ezt az utat választja.És nem csak magának. 😉 😀 Igen, nem csak magának, mert minden személy önmagában egy végtelen világ.Na, ezt add össze! 🙂 Nem fog sikerülni.Ha csak egy-egy ilyen hatalmas versben meg nem ízlelhetünk ebből valamicskét, mint ez a Weöres költemény is…

        2. Mármint, a Theától származó eredeti üzenet: “…az a legjobb ha azzal foglalkozunk, hogy számunkra mi a helyes út, és nem bánkódunk azon, ha esetleg mások nem azon járnak.”

          Ez a fajta cselekvés különleges.(Miközben mindannyian különlegesek vagyunk.)

        3. Ráadásul, egyformán különlegesek!A különlegességünk tesz minket teljesen egyformává, mert nincs senki, aki ne lenne különleges vagy teljesen egyforma. 😎 😀 Ahogy -különleges módon- éppen ez az oka minden hullámhegynek és hullámvölgynek is a világon.De vannak köztes állapotok is! 😉 Erről megy gyakran az elfeledkezés, és azt mondjuk, hogy a dolgok csak feketék vagy csak fehérek lehetnek.Miközben van olyan, hogy sem nem hullámhegy, sem nem hullámvölgy, hanem valahol az úton… (Eukleidész, Newton még nem tudhatta ezt, és azt hitték, hogy a kozmosz egy merő fénykép, ahol mindennek rögzült helye és ideje van, de Einstein már megfejtette, hogy az élet nem diafilm, hanem valami csodálatos “négydés” alkotás mozi *movie*, amiben mindennek relatív helye és ideje van.Akár egy elképesztő élővizű folyó, ami sosem fagy be.)És ez éppenséggel nagyonis folyamatos.Mondom folyamatos, nem pedig állandó.Mivel úton vagyunk, minden folyamatos, és semmi sem állandó.Na jó, az út az állandó. 🙂 És az is állandó, hogy az úton vagyunk.Ez (is) igaz.Ezzel együtt amikor azt mondjuk, hogy “csak igen!” vagy “csak nem!”, akkor ezzel rögzülünk, és megszűnünk folyamatában szemlélni azt, ami soha sem áll meg és nem tud mást, csak változni.Miközben IGEN, az út ugyanaz marad, és NEM szűnik meg soha… Ezt pedig csak egy utazó értheti meg.

        4. Persze, Éva, csak még egy pár kósza gondolatot hozzá költöttem, amik még tekeregtek a tekervényeimben. 🙂 Köszi!

  5. Hasonló gondolatkörben elmélkedtem, a szexuális forradalom, a 68-as nemzedék kapcsán. Pozitív hozadéka a messzemenő pacifizmus, gondoltam eddig, ám jobban belegondolva, éppen a “másokat békén hagyni” következik ebből (de akkor is ha bajban van: mi közöm hozzá azt csinál amit akar), ezután pedig a “nekem mindegy mit gondol”! Csak egyvalami nem mindegy: hogy valamit KOMOLYAN és határozottan gondoljon, hogy kiálljon érte.
    Családi gubancokban tapasztalom, hogy nincs szándék a problémák feltárására (esetleg kiderül, hogy egyazon dologból következnek) mert “mi közöm nekem x-nek y-nal, majd y-nak z-vel, és x-nek z-vel való problémájához? nekem a MAGAM problémájával kell törődni” ami innen már nincs is hiszen a szálak el vannak vágva és vélemény sincs, csak hallgatás, ebből következik a SEMMI !
    Ezzel szemben, ha felvállalok egy problémát, okok és okozatok szövevényét elkezdve szétválasztani, végül eljutok arra a pontra ahol megragadható az Igazság: erre állva olyan biztos leszek a dologban, hogy segíthetek kigubancolni a kapcsolatokat abban megnyugodván, ahonnan már nincs tovább! “Sziklára állítottál fel, onnan soha nem mozdulok el” – énekeljük, és milyen jó lenne ha megtudhatná mindenki, hogy ez, így ÉRDEMES ! SZEMBEN a hamis nyugalommal … ami szerintem végső megnyugvást nem ad !

    1. @Éva:
      “Családi gubancokban tapasztalom, hogy nincs szándék a problémák feltárására (esetleg kiderül, hogy egyazon dologból következnek) mert “mi közöm nekem x-nek y-nal, majd y-nak z-vel, és x-nek z-vel való problémájához? nekem a MAGAM problémájával kell törődni” ”
      Ezzel javarészt egyetértek, legalábbis azzal a részével biztos, hogy mindenki úgy gondolja, hogy a maga problémájával kell törődni. Persze a túlzott ítélkezés sem jó, de azért a barátok/család alapesetben arra vannak, hogy megbeszéljék a dolgokat.

      Sajnos a modern pszichológia lényegében azt tanítja, hogy a család tehet mindenről… De bezzeg te… Te hős egyÉN, neked aztán nincs felelősséged, max 1%. Azért tart itt az életed, mert az anyukád 0-5 éves korod között így nevelt, aztán meg azért, mert rossz párkapcsolatokba mentél el, rossz volt a környezet meg minden. Így az egyÉnnek sosincs felelőssége, viszont joga van azokat az embereket utálni, akik a világra hozták és legjobb tudásuk szerint felnevelték, illetve mindenki mást, aki az életének a része volt.

      Szeretet nincs a családokban. És sajnos elmegy az ember kb bármilyen vallási felekezethez, szó van anyagiakról, szó van bűnökről (a bűntudatos ember tejel, mint a kisangyal!), szó van pokolról, de sajnos SZERETETRŐL kb nincs. Az emberek annyira el vannak tévedve(köztük én is, Isten segítségével jobb a helyzet már), hogy mi a szeretet. Erről kéne prédikálni!

      1. Nem örülök annak hogy a szeretet hiányát tapasztalod, legfeljebb annak, hogy aki hiányt lát, az tudja minek “kellene lennie”! Legalább … és ez nem is kevés ! Hallottam anyát, aki egy szóba jöhető külön költözéssel a felnőtt fiától “megszabadulna”! 🙁 és nem is sorolom. Amikor azt mondják: “ilyenek a mai fiatalok” és elintézik ennyivel ?! pedig nem ilyenek (a szívük mélyén tuti hogy nem).
        Azt kell megérteni Isten szeretete után, hogy a szeretettel, oda-adással MI leszünk gazdagabbak egy másik dimenzióban ! A MEGBOCSÁTÁSBÓL friss, üde, élő víz fakad, az örök életre ! Hogy milyen jó dolog megbocsátani ! Mert akkor én MAGAM tisztulok meg Isten megbocsátása által,mely épp akkor történik 🙂

        Kinek mondjuk ? aki még folyamatosan suvickolja önmagát, “tökéletes akar lenni” (?) dehogy! “már tökéletes” – önigazságában 🙁 ítélkezéseiben, és ebben valahol mégis elöl megy a fősodorhoz képest, a “mindegy” – a “te tudod” vállvonogatások tömegében …

  6. Habár azzal egyetértek, hogy a liberális világfelfogás valójában diktatórikus és semmi köze a szeretethez, és szabadsághoz, mégis azt érzem, hogy a cikk érvelése is bukdácsol. Wattleton nem azt állítja, amit Thea idéz tőle, csak majdnem. Az más tészta, hogy a valóságban mennyi igaz Wattleton tolerancia vallomásából, de a vallomás szerint igenis tolerálja mások hitét, nézetét. A szülei is mást vallottak, mint ő, de azt is elfogadja, és ha igaz lenne Thea állítása, akkor azzal is problémája lenne. Szó szerint véve nem egy bizonyos izmussal szemben szól Wattleton, hanem azok ellen, akik az izmusok szabadsága ellen lépnek fel ( ismét csak a szöveg alapján mondom ezt).
    Wattleton nem azt írta, hogy minden övével ellentétes nézet erkölcstelen, nem amerikai és zsarnoki!
    De ismétlem, hogy ez csak az érvelés hibája, a mondandó amúgy nem hamis. Pl. a kereszténység sem polkorrekt, de ettől mégis helyes.

    1. Csak egy rövid gondolat, sajnos a kereszténységben (nem a “történelmi egyházakra” gondolok, azok nem érdekelnek és nem is biztos hogy kereszténynek kellene hívni őket, legalábbis nem a szó szerinti értelmezésben) is megvannak a önazonos polkorrektségek, a gyülekezet által és a (fő)pásztor által kreáltak, de szélesebb szinten is, a közös igaz vagy igaznak vélt igazságok (pl.: cionizmus létjogosultsága) alapján, de sok tévtanítás alapján is vett mentálisan kényszerítő erejű csoportnyomások formájában. Ami persze lehet hogy látszólag olyan mint Jézus Igéje, azzal a különbséggel, hogy Isten Igazsága nem pszichésen és nyomulva hat, olyan mint a levegővétel, nem szorul bizonyításra ha bekerül az emberi szívbe (ahogy a lég a tüdőbe).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Send this to friend