Leesett a tantusz.
Isten szeretete, illetve Isten szeretetének rajtunk, esendő embereken keresztül történő megtapasztalása mindig is nagyon fontos volt számomra.
Láthattátok hányszor esett szó arról, hogy ezt a szeretetet Jézus mutatta meg nekünk, hiszen hiába kaptak az előtte élő nemzedékek ízelítőt természetéből, Istent korábban senki sem látta, egyedül a Fiú jelentette ki Őt nekünk.1
Mennyiszer beszéltünk arról, hogy a gyerekcipőben járó emberiségnek szóló ószövetségi ezt-ne-csináld, azt-ne-csináld szabályok helyett Jézus megmutatta, hogy Vele és Rajta keresztül sokkal többek lehetünk. Felnőhetünk. Elég, ha elolvassuk a Hegyi beszédet.
És mégse esett le idáig.
Éppen a napokban beszélgettünk arról, hogy ha magunkat nem szeretjük, hogyan szerethetünk másokat, hiszen Jézus saját magunk szeretetében határozta meg mások szeretetének mértékét is. Persze belátom, ez is fontos, de nem ez a lényeg.
Valahányszor fontosnak tartottam kiemelni Isten szeretetét, illetve, hogy a szeretet törvénye „feleslegessé” tesz minden egyéb törvényt, hiszen hogyan szeghetnénk meg a többi parancsolatot, ha szeretjük Istent és felebarátainkat, mindig Jézus szavait idéztem:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22:37-39)
Bár tudtam, hogy Jézus az Őt kísértő farizeusokhoz intézte szavait, nem vettem észre, hogy az Újszövetség közeledtével megváltoztatta testamentumát.
A három evangéliumban is megtalálható eset során Jézus Mózest idézte2. Mózest idézte, mert tudta, hogy hallgatói egyedül a törvény szavait értik meg és azt is csak ésszel. Nem értették Isten kegyelmét. Nem értették, hogy Isten akkor is szeretheti őket, ha tetteikkel ezt sohasem tudják kiérdemelni.
Később azonban, amikor az Újszövetség kora már csak órákra volt az embertől, fontosnak tartotta felkészíteni tanítványait az elkövetkezendőkre.
„A húsvét ünnepe előtt pedig, tudva Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.”3
A felkészítést egyetlen tettel és egyetlen parancsolattal kezdte, talán azért, hogy ez vésődjön leginkább követői emlékezetébe.
Megmosta tanítványai lábát és elmondta, hogy mi lesz az új parancsolat, ami az Isten és ember közötti új szövetség pecsétje.
Első hallásra úgy tűnik, hogy nem mondott semmi újat. Látjátok, nekem se tűnt fel idáig, pedig legalább százszor olvastam már János evangéliumát, benne a 13. fejezettel.
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”4
Hol van itt a különbség?
Az Ószövetségben minden az embertől, az ember tetteiből és kötelezettségeiből indult, megmutatva, hogy önerőből sohasem érhetjük el, amit Isten végül ajándékba kínál mindenkinek.
Jézus új parancsolata mindezt megfordította. Nem a mi képességeinkből indult ki. Nem azt nézte, hogy mennyire vagyunk képesek szeretni, hanem azt mondta, hogy úgy szeressünk, ahogy Isten szeret minket. Nem az embernek Isten vagy társai felé irányuló szeretete volt többé a mérce, hanem Isten szeretete felénk.
„Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.”5
János később is fontosnak tartotta, hogy emlékeztessen bennünket erre:
„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1. János 4:10)
Szerette volna, ha felfogjuk, hogy Isten a mi tökéletlen szeretetünktől függetlenül szeret bennünket, illetve, hogy abból tudjuk megállapítani, hogy a körülöttünk lévők mennyire kerültek közel Istenhez, hogy mennyire szeretik egymást azzal a szeretettel, amivel Ő szeretett bennünket.
„…ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk…”6
Ő a szeretet forrása.
Na de hogyan lennénk mi képesek Isten szeretetével szeretni bárkit? Emberként szeretjük egymást. Amikor valaki kedves hozzánk vagy megadja, amit szeretnénk, azt mondjuk és érezzük, hogy szeret bennünket. Amikor azonban a tettek megszűnnek, azonnal megkérdőjelezzük a szeretetet.
Amíg nem fogjuk fel, hogy Isten mennyire szeret bennünket, nem lehetünk képesek teljesíteni, amit Jézus kért.
Félreértés ne essék, itt most nem a megváltásunkról van szó, amit továbbra is kegyelemből kaptunk, hanem arról, hogy miként tudunk az új teremtés7 szellemében élni.
Amíg azt gondoljuk, hogy egy kötelezettséget teljesítünk, nem leszünk képesek igazán szeretni. Amíg Isten szeretete kötelesség számunkra, hogyan szerethetnénk bárkit is? Amikor felfogjuk Isten irántunk való határtalan szeretetét, egy olyan kiapadhatatlan forráshoz érkezünk, ami rajtunk keresztül másokra is elhat. Ez már nem a mi szeretetünk, hanem Isten szeretete, aminek utat engedünk.
„Jézus azt mondta, hogy szeressük felebarátainkat. Igaz?” – a kérdés egy kenyai konferencián hangzott el az egyik résztvevőtől, miközben Wayne Jacobsen Isten szeretetéről beszélt az egybegyűlteknek.8
„De mi van akkor, ha a felebarátom megerőszakolta a feleségemet és felgyújtotta a házamat? Őt is szeretnem kell?”
Elcsukló hangjából érezni lehetett, hogy nem költői kérdésről van szó. Három évvel korábban az egész régiót érintő törzsi viszálykodásban ezrek haltak meg vagy váltak az erőszak áldozatává.
Az önteltség netovábbja lett volna azt felelni, hogy márpedig Isten ezt várja tőle. Amikor Isten szeretetét egy emberi érzelemnek látjuk, hogyan is tudnánk ilyesmit parancsszóra előidézni magunkban egy olyan személy iránt, aki ilyen borzalmas dolgokat tett ellenünk? Ez éppen annyira lehetetlen, mint amikor Jézus azt mondta tanítványainak, hogy etessenek meg ötezer embert egy kisfiú ebédjéből.
Magunktól ez lehetetlen. Ilyen szeretetet csakis Isten adhat. Amikor Jézus azt mondta, hogy szeressük ellenségeinket, tulajdonképpen tudatta velünk, hogy Neki elegendő szeretete van ahhoz, hogy egy napon még az ellenségeinknek is jusson belőle. Ez azonban nem történik meg azonnal. Kinek hónapok, kinek évek, kinek egy örökkévalóság szükséges hozzá, de ha tudjuk, hogy ez a szeretet nem tőlünk ered és soha el nem fogy, bízhatunk benne, hogy végül mindenkit megérint. Mi magunkat, felebarátunkat, a világot. Nem marad más hátra, mint elfogadni. Elfogadni az Isten által kínált életet9, amiben tökéletessé lesz a szeretet.
.köszönöm szépen: ez nagyon jól esett!.
“Miért megy haza a tékozlófiú?Azt mondja, hogy apámnál még a szolgáknak is jobb dolguk van, mint nekem itt, idegenföldön.Hazamegyek, és azt mondom apámnak, hogy arra sem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak a béreseid közé fogadj be.Szóval, a tékozlófiú azért megy haza, mert nem akar elpusztulni… Ezt úgy hívják, hogy biológiai motiváció.” (Pálferi) 🙂
Istent elutasítani olyan, mintha nem vennék levegőt, amíg csak meg nem fulladok.Szóval, Istent elutasítani nem lehet.Konkrétan, lehetetlen.(Elfogadni szintén így. 🙂 ) Nincsen rá mód, hogy bármelyikünk is leutasíthassa Istent, nincsen ilyesmire lehetőség.Önmagamat megtagadhatom mint Isten gyermekét, de ez nem változtat a tényen: Isten gyermeke vagyok.
Szóval, a tékozlófiú hazamegy, és úgy megy haza, hogy közben egész idő alatt otthon volt… A csoda az már csak ilyen. 🙂 Nincsenek határai.Istenországa határtalan.Bárhová is menjünk és érkezzünk, mindig Isten gyermekei maradunk.Nem számít, hogy az pereg a szemeink előtt, hogy derékig vagyunk a disznók vályújában idegenföldön, mert az csak egy mozi, amit értelmünk vetít ki az anyag virtuális vásznára, nem pedig maga az igazság.Nem az, ahogyan Isten lát minket, hanem csak félelmünk virtuális kivetülése, ahogy az megjelenik a mátrix határoktól (szingularitásoktól) szabdalt szövetében, amit Einstein óta téridőnek hívunk.
Pálferi:
“Az apa meg, hozza a gyűrűt, a mindenféle apanázst, na és persze: a lakoma.Az apja nem azért fogadja vissza a fiát, mert az bűnbánatot tartott, még csak azért sem, mert megszánta, és azt mondta, hogy fiam, nem akarom, hogy meghalj… Persze, hogy nem akarja.De sokkal inkább azért fogadja vissza, mert tudja, hogy a fia mindig is a fia marad.Hogy a fia senki mássá nem lehet, örök időkön át a fia lesz.Ezért, ha a fia jön és azt mondja: kételkedem, hogy a fiad vagyok, minősíts engem béressé, erre az apa azt mondja, hogy hát fiam, ez sajnos LEHETETLEN. 🙂 Te mindig a fiam maradsz.”
Talán még pár óráig, esetleg ma egész nap még elérhető marad Pálferi ezen aktuális, tegnap keddi (a szokásos keddi) előadása a you tube-on.Ajánlom mindenki figyelmébe, beleértve magamat is.
https://www.youtube.com/watch?v=nExablKxQLs
Oszkár, te a Holografikus Univerzum modellt is tutira veszed ? Egyébként kivételesen egyetértek az írásoddal. Ha megnézzük a tékozló fiú példáját, ott szó nincs klasszikus megtérésről. Nem azért ment vissza az apjához, mert megbánta szívéből amit tett, hanem mert elfogyott a pénze. Persze utána már jött a bűnbánat is, de az inkább már következmény lett.
Holografikus Univerzum, Árpi?Jó kis szó! 🙂 De csak egy szó.Betűk sorozata ez is.Próbálja az ember felcímkézni a világot, hogy elhelyezhessen valami képet róla az értelmében… Erre is azt mondanám, mint a laposföldre: az Univerzum Jézus alakú.Olyan alakja van, mint a tékozlófiú történetének.Az Univerzum Evangélium alakú. 🙂 Ilyesmi…
Ez a biológia lehetetlenség, ha már a fiú visszatérése biológiai. Hogy “el sem ment” 😀 – elnézés, muszáj nevetni … – NAGYON elment, még az örökségét is elkérte előre (mintha apja meghalt volna, vagyis onnantól meghalt számára). Igazán kedves történet a fiú részéről (aki mindig is otthon maraaadt?!)
Mindannyiunk kedves Oszkárja, már megint kezded ? 🙁
Elnézést, BIOLÓGIAI lehetetlenséget akartam írni … pedig elég nagyok a betűk 🙂
Látod?Nem látod?Na, látod! 🙂
http://www.charisradio.com/multimedia-archive/minden-ujja-lett-vagy-megsem/
Kedves Thea!
Nagyon megörültem ennek az írásnak. Mivel épp a napokban tettem fel a kérdést, hogy ez miként teljesíthető. Mármint, hogy úgy szeressünk mint ahogy Jézus szeretett.
Teljesítmény orientált világunk engem is megfertőz, ezért én is hajlamos vagyok arra, hogy a hitéletemet teljesítményeknek alapján mérjem.
Nagyon jó hogy írtad a szeretet nem egy érzelem. Hanem egy döntés.
Például amikor megbántanak és felgerjed bennem az indulat hogy csípősen visszaválaszoljak, haragot érzek, ekkor jön a döntés, hogy ezt nem fejezem ki, mert az indulatos szavak csak további indulatokat szítanak.
Ha lehet elvonulok vagy csak később válaszolok ha lehiggadtam. Az indulatomat pedig imában isten elé öntöm , panasszal együtt, nem teszek úgy mintha nem haragudnék.
Idővel megtanulja az ember ezt és egyre kevesebbszer tör ki indulattal.
Akkor is szeretem az embertársamat ha “elviselem” a bántó dolgait is.
Távolságból figyelme nem az emberre haragudok meg hanem a konkrét cselekedetet utálom, de az embert nem..
Erre tanít Isten. és a leckét az örökkévalóságig gyakoroljuk , úgy ahogy mondtad ki ki vérmérséklete szerint.
Mivel új teremtés vagyok van “hatalmam” dönteni a jó mellett. Az mellett hogy nem állok bosszút, nem akarok a rosszért rosszal fizetni.
Jó érzés Istenre bízni a bosszúállást, de még jobb imádkozni azokért akik bántottak.
Nem kell kicsikarnom magamból semmilyen “szeretet” érzést.
Nincs kényszer hogy mosolyogjak ha arcul ütnek. Mert ezt Jézus nem várja tőlünk.
A rossz cselekedeteket igen is lehet gyűlölni, úgy ahogy Isten gyűlöli, de az embert nem kell, akkor sem ha gonosz dolgokat tett ellened , mivel csak rab és átvert, bűnben megvakult.
Akkor is Isten szeretete érvényesül bennünk ha meg tudunk bocsájtani ilyenkor és nem gyűlöljük az embert.
Nem biztos, hogy nyájas leszek az illetővel, de nem leszek vele gonosz.
Kedves Shanza!
A szeretet érzelem ( amely cselekedetekben is megnyilvánul) , amely újjászületésünkkor töltetik ki a szívünkbe ( mintha dézsából öntenék). Az Atya felé, Jézus felé, a Szent Lélek felé, a testvérek felé és az emberek , állatok és minden felé. Bár tudom, hogy sok gyülekezetben ezt tanítják sajnos, amit te is írsz ( hogy nem érzelem, hanem cselekedet- ebben a tanításban nekem is volt részem sajnos) , de ez valójában csak a másolata annak az isteni szeretetnek ( ahogyan lehet másolni a szelídséget, alázatot, kedvességet, stb is) . És ezzel a tanítással olykor megtévesztik még az igazi hívőket is. A “szeretet cselekedetek” útjára terelik őket, és onnantól már nem a Szent Lélek által vezettetnek ebben sem, hanem a saját értelmük által. Mert az értelmünkkel fogjuk meghatározni, hogy mit kell tennünk adott szituációban és nem a bennünk lévő Szent Lélek által. És hiába mondaná a Szent Lélek, hogy most ezt, vagy azt tedd, mert magad fogod eldönteni ( még az Ő ellenében is), hogy az helyes e vagy sem aszerint, amit te gondolsz a szeretetről . ( Erre mondta az apostol, hogy akár az egész vagyonomat is odaadhatom a szegényeknek, és mindent megtehetek ami úgy néz ki mintha…, de attól még mindig hiányozhat belőlem a szeretet…)
Viszont az a szeretet, amely kiöntetett a szívünkbe, az olyan, amilyennek azt az apostol leírta. Ha követed a Szent Lélek vezetését, akkor nem is tudsz mást tenni, mint szeretni, és úgy, ahogyan ott le van írva…. És ebben nem fejlődünk életünk végéig, hanem élünk benne újjászületésünktől kezdve… Ha nem emberi tanításokat és okoskodásokat követünk, hanem hagyjuk, hogy Krisztus élete nyilvánvalóvá legyen bennünk és kiáramoljon.
Jaj de jól látod Ida. Köszi, hogy leírtad.
“A szeretet érzelem ( amely cselekedetekben is megnyilvánul) , amely újjászületésünkkor töltetik ki a szívünkbe ( mintha dézsából öntenék). Az Atya felé, Jézus felé, a Szent Lélek felé, a testvérek felé és az emberek , állatok és minden felé.”
Erre egy nagyon szép példa a maszáj harcos esete:
https://www.youtube.com/watch?v=2cHL1G3kdGk&index=62&list=PLFB4B106D561D739C
Szia Ida, az érzelem-szeretetre: megoldja ezeket a kérdéseket az, ha az embert a testén kívül lélekre ÉS szellemre bontjuk. A lélek részei az értelem, az akarat és az érzelem. (Ezért ír a Biblia “lelkes állatokról” mert értelmük, érzelmeik nekik is vannak, és mennyire szerethetőek. Persze érzelemmel szintén).
A szellem szeretete az agapé, az ok-nélküli, viszonzást nem váró, Istentől származó – Őt viszontszerető – szeretet, amely a másik ember irányában ÉL(het). Semmiképpen sem cselekedet mindössze, mert nem puszta tett, hanem irgalmas szív, megértő “lélek” (sokszor keverjük a fogalmakat, de így szoktunk beszélni).
Azt, hogy szeretjük ellenségeinket, pontosan így jöhet létre. Amikor nincs ítélkezés (elítélés és nem mérlegelő ítélet/döntés) hanem csak odafordulás, csak a JÓ ! Akkor, ha már kikopott belőlünk az adok-veszek, a valamit valamiért …
Sok-sok megbocsátás vezet ezen az úton amíg megértjük, hogy a szeretet által “én gazdagszom”!
A félreértett Teréz anyáék központi házában ez volt felírva a bejárat fölé: “nem az a csoda, hogy mi ezt csináljuk, hanem hogy közben boldogok vagyunk”! 🙂 EZÉRT nem cselekedet! Ha valaki rájön ennek az “ízére” akkor már nem is tud nem-megbocsátani, nem is tudja magában az érzelmet keresni (és a cselekedetet sem értékeli).
Lukács 14.12-14 igazít el ebben: “Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat NEHOGY visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S BOLDOG LESZEL MERT nem tudják neked viszonozni …” 🙂
Drága Évi! Nem tudom, hogy mit szerettél volna mondani. Lehet, hogy ugyanazt, amit én, vagy …. nem tudom….
“Akkor, ha már kikopott belőlünk az adok-veszek, a valamit valamiért …” “Ha valaki rájön ennek az “ízére” akkor már nem is tud nem-megbocsátani, nem is tudja magában az érzelmet keresni (és a cselekedetet sem értékeli).”
Vagy az Istentől született életünkben , Szellemben és Szellem által járunk, vagy a test cselekedeteit hajtjuk végre ( emezt akár egy idegen szellem által is, aki a Szent Léleknek adja ki magát) … Az érzelmet ( a szeretetet) pedig érzed és tapasztalod, hiszen az kitöltetett a szívedbe. ( Pl, úgy nem lehet gyűlölni se valakit, ha nem érzed a gyűlöletet, hanem csak elhatározod, hogy gyűlölni fogod… Gondolj pl arra, hogy újjászületésünkkor bűngyűlölőkké váltunk… Mennyire tudod utálni és gyűlölni ( érzelemmel…) pl ha igazságtalanságot, erőszakot, megvetést tapasztalsz mások felé…! Vagy mennyire tudsz örülni annak, ha jót cselekedtél másokkal ( … az az én eledelem, ha annak akaratát cselekedhetem, Aki engem elküldött…) , még akkor is, ha csak kedves voltál valakihez, vagy csak egy jó szót szóltál valakihez, akinek talán éppen ennyire volt szüksége…
Szóval, ha Szellemben élsz, akkor szeretsz érzelemmel…
1 Ján. 4,7
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
1 Ján. 4,8
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
1 Ján. 4,12
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
Ján.1,18 1 Ján.2,5
1 Ján. 4,13
Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
1 Kor. 13,1
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
1 Kor. 13,2
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
Mát.7,22 Mát.17,20
1 Kor. 13,3
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
Mát.6,1 Ján.15,13 Róm.12,8 Róm.12,20 1 Ján.3,17
1 Kor. 13,4
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Péld.10,12 1 Pét.4,8
1 Kor. 13,5
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Fil.2,4 Fil.2,5 Fil.2,21
1 Kor. 13,6
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
1 Kor. 13,7
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
1 Kor.9,12 Péld.10,12 Róm.15,1 1 Pét.4,8
1 Kor. 13,8
A szeretet soha el nem fogy: ….
Ida és Shanza, mindkettőtöknek igaza van és egyikőtöknek sem ! Isten a szeretet ! Az igazi. Van emberi (tökéletlen, múlandó) szeretet, ami inkább érzelmi és lelki töltésű (az egónak van alárendelve), viszont az is igaz, hogy a Sz.Sz. által adott Agape eredetű szeretet a legerősebb, és legérzelmibb is (ez természetfeletti). Nem lehet Istent (szeretetet) elgagyisodó és dogmásodó keresztény tanítások keretei közé zárni (pedig minden tanító ezt csinálja) ! Annál mindig több és másabb.
Árpi! Ahogy látom nem is tudod és nem is érted, hogy miről beszélek! Szeretsz, vagy nem szeretsz? Érzelemmel is. Kitöltetett Isten szeretete a szívedbe ( mindenki és minden felé), vagy sem? Megtapasztaltad e ezt az újjászületésedkor ( és azóta is ebben élsz) vagy sem…? Ha megtörtént volna, akkor tudnád, hogy miről beszélek…
Tisztában vagyok vele én is, hogy rengeteg tanító, prédikátor, apostol, próféta, stb járja a világot és hirdeti azt, hogy hogyan ( milyen technikával) szeress, hogyan bocsáss meg, hogyan dicsérd az Urat, hogyan higgy, hogyan harcolj az örömért, szeretetért, …stb. De ezek mind csak azt hirdetik ( és még csak nem is tudnak róla, hogy ezt teszik, mert ők maguk se tudják hogy miről beszélnek!), hogy hogyan hamisítsd meg a Szent Lélek gyümölcseit és a jelenlétének a jeleit… És igen, sokan ( az egész világ követi őt…) mennek utánuk kínlódva, mert azt hiszik, hogy azok az igazságot hirdetik nekik. Közben rájöttem, hogy Évi mit akart mondani, és csak azt látom, hogy egy fifikásabb , “misztikusabb” magyarázatot, tanítást talált arra, hogy miért fogadjuk el a hamisítványt igaznak. Sokan tanítják ezt, de attól az még nem lesz isteni szeretet… Az irgalmas és empatikus szívhez nem kell újjászületni Szent Lélek által, nem kell Krisztussal egyesülnöm, semmi ilyen nem kell, mert az emberek között természetüknél fogva is vannak ilyen emberek… (És a “keresztények” között is szép számmal, akikben még csírájában sem található meg az ilyesmi…) És olyanok is, akik természetüknél fogva szelídek, kedvesek, tudnak magukon uralkodni, nem haragtartók, stb… Pont úgy nézhetnek ki, mint egy általunk elképzelt keresztény… Minden ilyen tanítás éppen azt eredményezi csak, hogy az embereket elvonják az igazságtól, az igazság keresésétől. Mert nem azt kutatják, hogy nekem, bennem ez miért nem működik, hanem azt gondolják és hitetik el velük, hogy ha így vagy úgy tesznek, akkor majd működni fog… Valóban fog működni valami, de az nem a Szent Lélektől lesz és nem általa. Mondhatnánk azt is, hogy varázsolnak és ama szellem elhiteti őket….
Mert a jánosi levél pontosan megfogalmazza, hogy hogyan ismerhetjük fel, hogy az Atyában vagyunk vagy sem.. És valószínűleg pont ezért is íródott, mert már akkoriban is sok volt a másolat, az úgy néz ki…, a stb… , és azt akarta ( sőt fel is szólít rá) , hogy megtudjuk magunkat vizsgálni, hogy akkor most eszerint az Atya szelleme van bennem, vagy sem… Mert bár nem tudjuk, de mégis be lehetünk csapva…
“Akkor is Isten szeretete érvényesül bennünk ha meg tudunk bocsájtani ilyenkor és nem gyűlöljük az embert.
Nem biztos, hogy nyájas leszek az illetővel, de nem leszek vele gonosz.”
Nem, ez nem az isteni szeretet és megbocsátás. Isten azt mondja, hogy ha megbánod és megvallod a bűneidet elfelejti azokat. És nyájas lesz veled, mert nem emlékezik arra, hogy bűnt követtél el… Ha 77-szer, akkor 77-szer… És addig, amíg arra blazírozok, hogy majd az Isten megbosszulja a rajtam esett sérelmet, addig még csak nem is bocsátottam meg valóban, hiszen számon tartom azokat a bűnöket, amelyeket ellenem elkövettek és várom, hogy majd megkapja érte a magáét…. És ha így van, akkor még ha nem is tudok róla, de olyan vagyok, mint az a szolga, akinek elengedték a tartozását, de azonnal szorongatni kezdi a nekitartozó torkát, hogy fizesse azt meg neki…. És, ha mi nem bocsájtunk meg, akkor nekünk se bocsájtanak meg.
Hozzáteszem, hogy a megbocsátás során, amikor újra éljük ugyan a fájdalmat, nem is kicsit, sőt …de elengedjük, és annak következtében megtisztul a szív 🙂 EZ AZ A VÍZ, MELY FELFAKAD az ember szívéből, ez az örök életre szökellő vízforrás, melyről az Úr Nikodémusnak beszélt … ez a “víz” tisztít meg … (ugyanis ha mi megbocsátunk, az Úr is megbocsát, és ez sem adok-veszek, nem feltétel, hanem a mi megbocsátásunkkal belépünk az Ő szívébe … 🙂 )!
Drága Évi! Megint nem pontosan értem , hogy mit szerettél volna mondani a nem feltétellel , a nem adok-veszekkel…. ( Itt eléggé feltételesnek néz ki…, és erre gondoltam, amikor azt leírtam Shanzanak:
Mát. 6,15
Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Egyébként ebben is az Isten végzi el bennünk mind az akarást, mind a munkálást ( a valódi megbocsájtani tudást), amikor kérjük tőle hogy tegye meg, mert végre megértjük, hogy mi olyan megbocsájtásra, amelyet Ő kíván tőlünk képtelenek lennénk… És igen, a megelevenített, újjászületett szellemünkből indul ki ez is, amelyben egy szellemmé váltunk Jézussal azáltal, hogy vele egyesültünk….
1 Kor. 6,17
A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.
És mivel Isten a szeretet, és ez a szeretet tölti be és elevenítette meg a szellemünket, ezért árad ki belőle a szeretet ( ha hagyjuk és Szellemben járunk) még az ellenségeink felé is…
( Bocs, ha esetleg te is ezt írtad ( csak másképpen), de nekem nem mindig érthetők teljesen a hozzászólásaid. Mert olyan érzésem van mindig, hogy az adott témával kapcsolatos rengeteg benned kavargó gondolatból csak részleteket írsz le és csapongsz egyikből a másikba, egyiket se teljesen kifejtve… Ami írásbeli kommunikációnál nem túl jó, mert hiányzik az a testbeszéd ilyenkor, amiből az ember kitudja pótolni a hiányzó részeket. De lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, hogy csak másképpen jár az agyunk….)
Drága Ida
jól látod, hogy jobban ki kellene fejteni a gondolatokat, de túl hosszú volna, miközben nem “kavarognak” de elfogadom, hogy annak látszik.
Túlságosan sokszor kötöttek már itt és máshol is abba bele, ami csak kevéssel tért el attól, amit az illető gondolt, de, “beleverte az éket”.
Inkább csak azért írom így, kb mint “zenét” hogy hallja ki belőle valaki azt, amire épp rezonál, amit megért.
Teljesen kész, felépített rendszerben gondolkozom, amit sokszor próbára tettem és bővítek is (pl. Derek Prince előadására elmentem, anno a HGY-be és segített egy nyitott kérdésben).
Sokan tekintik az ember felépítését háromból, a szellemből, lélekből és testből. Sokan a szellemi létet kétfelé osztják: vagy a Szent Szellem van bennem (újjászülettél) vagy nem, és akkor még más démonok uralkodnak.
Pl Derek Prince utalást tett arra, hogy “ember szelleme”‘ és abban nem mondott biztosan, vagyis azt nem hogy KIZÁRÓLAG fekete-fehér …
A megbocsátásra kitérek azért, mert a “ha-akkor” látszik ebben, ugyanúgy, ahogy az “adok-veszek” kizárt … Micsoda dolog valamit azért adni, hogy majd jutalmat kapjak a Mennyben … Ez képmutatás! A megbocsátásban – “szívből”, ez is hozzá tartozik – mi magunk SZABADULUNK fel, egy jogos harag, neheztelés alól és belépünk Isten életébe .. közösségbe kerülünk vele. Nem szabunk feltételt, hogy “majd, ha bocsánatot kér” …
Magától értetődik, hogy az Úr megbocsát, ha MÁR beléptünk az ő hasonlatosságával, az Ő életébe … hiszen feltétel nélkül SZERET és ebben benne van a megbocsátása is … (ha KÉPES vagy, AKKOR már az Övé vagy, így értem).
Drága Évi!
Bocs, hogy még mindig értetlen vagyok, de nem értem még most se pontosan, hogy Shanzához való válaszomban mi volt az, amivel nem értettél egyet, vagy amit kiegészíteni kívántál.
Én ott azt írtam le, hogy milyen az isteni szeretet ( tapasztalat szerint, és a kanonizált Biblia alapján választottam néhány bibliai igeverset arra való példának alátámasztásként ) és megbocsátás.
“…ugyanis ha mi megbocsátunk, az Úr is megbocsát, és ez sem adok-veszek, nem feltétel, hanem a mi megbocsátásunkkal belépünk az Ő szívébe … ”
Ez a gondolatod még mindig teljesen értelmezhetetlen a számomra. A “ha”, az feltételes módot jelent. Vagyis, “ha” én teljesítek valamit, akkor a másik fél is teljesít valamit. Ha nem teljesítem ama “ha”-t, akkor a másik fél se teljesíti azt a valamit, amit megígért a “ha” feltételének részemről való teljesítése fejében. ( Pl: …akik befogadták őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá váljanak…. Itt pl, megint csak azt mondja, hogy ez egy feltételhez kötött dolog, hogy Isten fiává válhasson valaki…
Vagy: Ján. 3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
Itt is itt van a “ha”… És, hogy akkor ha a “ha” megtörténik, akkor… De, gyakorlatilag az egész kanonizált Biblia tele van “ha”-val…
Azt írja, hogy “ha” nem szeretsz, akkor nem vagy Istentől. “Ha” valaki szeret, akkor az Istentől van…. stb… (1 Ján. 4,7 Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
1 Ján. 4,8 A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. )
Továbbá azt se értem, hogy hogyan lépünk be Jézus szívébe. Újjászületésünk alkalmával Jézussal egyesültünk szellemünkben. Vagyis isteni élet részesei lettünk, amely tartalmazza a szeretetet és a megbocsátást is. ( Magát a tapasztalatot- az újjászületéssel járó megtapasztalást szeretet ügyben-, csak azért írtam le, hogy be tudja azonosítani Shanza, hogy miről beszélek…) Nekünk annyi a dolgunk, hogy ebben az isteni életben járjunk. Erre az isteni szeretet milyenségére idéztem azokat az igeverseket, amelyek ezzel kapcsolatosak.
Ida, nem értettelek félre, csak írtál olyat is, ami félreérthető volt. A szeretet mint érzelem, és más semmi. Persze, hogy az a csúcsa, mikor a Sz.Sz. kitöltetésére az ember kikel magából, jó értelemben, és úgy tesz mintha nem is ő lenne, hanem Ő. Megtörtént velem is, tudom miről beszélsz. Ez maga a tökéletes szeretet az Agape, egyetértek veled. De ez nem megy mindig, és gyakorolni is kell a megcselekvését, csak nem szabad, hogy megelőzze az előzőt.
Árpi! Nem tudom, hogy hol írtam félreérthető dolgot ezzel kapcsolatban. Shanza hsz-ára írtam, és abból következik a válaszom. És nem, nem kel ki magából az ember , hanem egyszerűen kitöltetik belé az isteni szeretet. ( mintha dézsából öntenék belé, és amire írtam is, hogy ebből következnek a cselekedetek…) És de, ez mindig megy ( ez a szeretet), ha szellemben jársz. És még akkor is, ha éppen nem ( mert hallgatsz buta tanításokra és felülbírálod a Szent Lélek indítását magadban)… Akkor is érzed a szeretetet, csak éppen szomorú leszel tőle, ha nem azt tetted amit a Szent Lélek szeretett volna… Szóval továbbra is áll amit mondtam, mert ha nem éreznéd ezt a megmagyarázhatatlan szeretetet magadban, akkor nem is tudnád magad megvizsgálni, hogy szeretetben vagy é! Mert akkor csak azt tudnád eldönteni, hogy a cselekedeteim jók voltak e, vagy sem….? Úgy néznek e ki, mint akiben szeretet van, vagy sem? És mint mondtam, a hamisítvány is nézhet olyan jól ki ( egy darabig) mint az eredeti…! De a hamis tanítások miatt, ha lelepleződik a hamisítvány, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nincs is semmi probléma, ezt gyakorolni kell…. Majd legközelebb…!
Úgy gondolom, hogy a hívők legnagyobb kísértése az, hogy leakarjuk másolni a Szent Lélek gyümölcseit. Mert a test vetekedik a Szellem ellen, ahogyan Izmael ( a test gyermeke vetekedett ) Izsák ellen. (Bár a Biblia azt írja, hogy kinevette Izsákot Izmael, de az apokrifokban pontosan ábrázolva van a szituáció, hogy egy nyílvesszővel akarta megölni….) És a test vetekedése nem feltétlenül a testi kívánságokban jelenik meg, hanem megjelenhet szellemi kívánságokban is, és ez a veszélyesebb….
Most fején találtad a szöget ! Piszkosul pontosan és szellemi módon fogalmaztál. Ez a lelki gyakorlat áll minden rossz, hamis és ezzel az eredetit is lejárató “karizmániákus” jelenség mögött. Attól tartok a karizmatikusnak mondottak többsége is ide tartozik.
Kedves Shanza!
Mostanában csak futólag olvasom az Idők Jeleit és azt hiszem minden fontos dologról írtam már, de most úgy érzem reagálnom kell!
Nagyon jól látod, hogy a nagybetűs Szeretet nem érzelmi alapon működik. Isten ahogy szeret és gondoskodik rólunk annak semmi köze az érzelmekhez. Manapság rendkívül sok dolog befolyásolja az érzéseinket, amiről nem tehetünk viszont az már a mi felelősségünk, hogy ezek az érzelmeinkké válnak-e!
Bár én láttam volna ilyen fiatalon jól ezt a Szeretetet kérdést!
Az érzelmeink sokszor becsapnak bennünket sokat lehetne erről beszélni. Valójában a bukott angyalok is saját érzelmeik csapdájában vergődnek a gyűlölet uralkodik bennük.
Péter azért tagadta meg Jézust, mert igazán érzelmi kapcsolatban állt a Megváltóval. Mikor tudatosan tudta vállalni a Szeretet keresztjét már az életét is feláldozta érte.
Adrián azért nem értette Teréz anyát, mert ezeket megérteni akkor lehet, ha a sötétséget megjárjuk. Teréz anya érzelmi alapon soha nem csinálta volna végig. amit elkezdett. Lehetne folytatni.
Én zenéltem és dalokat írtam és pontosan tudom milyen könnyen az érzelmeink olyan útra visznek ahol a lényeg elveszik. Sok közösségben gerjesztik egymást és már rég nem Jézusról szól az együttlét, mintha Ő ott sem lenne.
Ennek az útnak itt nincs vége lehet rajta tovább haladni és pontosan meg lehet különböztetni a gyermekkori hitet a felnőttkoritól.
Nagyon jó, hogy ezt Thea kiemelte, ugyanígy lehetne tenni a imával a hittel a szenvedéssel, kereszthordozással kapcsolatban és sokkal messzebb lehetne jutni.
Ez az írás már inkább tükröz valamit abból, mit is jelentenek az idők jelei.Isten határtalanságát egyetlen pontban bemutatni… Ez (lenne) az igazi művészet és tudomány!Miközben nincs is semmi más komolyabb kihívás, amiben mélyebben elbukhat az ember.Még ha nem is tudatosul bennünk ez.Na és?Isten szeret.Nem bukhatunk el! “Ő előbb szeretett minket”, és előbb fogadott el minket.Szóval, megy az ember, felkel és csinálja… Nem azért, mert nem ronthatja el, hanem mert ennek ellenére semmi olyat nem követhet el, ami Isten szeretetén léket üthetne.Aki tesz, nem azért tesz, aki pedig nem tesz semmit, nem azért nem tesz semmit, hogy az hiba nélkül legyen, hanem ennek ellenére teszi vagy nem teszi.Azonban ehhez a kötetlen szabadsághoz egyáltalán nem Istent kell elfogadnia.Komolyabbról van szó.Mindenkinek önmagát kell elfogadnia, azt az embert, akit Isten már mindenféle feltétel nélkül végtelen idővel ezelőtt elfogadott…
Nagyon egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy az égvilágon nincs semmi, de aztán tényleg semmi sem, amit el kéne bárkinek is fogadnia, mert ez az elfogadás már “Elvégeztetett!”.Az én soraimat meg pláne nem kell elfogadni, de azért azt még hozzáteszem, hogy a görcsös akarás helyett ideje lenne már örülni a szabadságunknak.Az, ami már eleve a miénk az idők kezdete előttről, azt senki se próbálja elfogadni, mert egyszerűen LEHETETLEN.Inkább örülj neki!Így születik a szeretet.Örömből.És többé nem lesz egyetlen felgyújtott ház sem, és nem lesz egyetlen erőszakot elszenvedett családtagunk sem.Nyilván, eddig sem esett meg ilyen… Márpedig, csodák igenis vannak!Igen, efféle csoda is van.Folyamatosan elbukunk, mert egy ekkora csoda valósággal teherként hat ránk.Igen, folyamatosan elbukunk, de nem Isten előtt.Már pedig, ha Isten nem kérdőjelezi meg tisztaságunkat, nem kárhoztathat téged senki sem.Te mégis megteszed önmagaddal… Ezért az idők jeleit is ilyennek látod, az önmagadról szóló ítéleteidhez foghatónak.Nem pedig olyannak, ahogy az valójában (igazság szerint) van, amilyennek Isten látja az idők jeleit.Mert sosem a béke és a szeretet csodája nyomaszt engem valójában, hanem az, hogy önmagammal nem tudok békésen és szeretetben egyedül maradni.Miről ismerni meg azt, hogy az Ő tanítványa vagy?Egészen egyszerűen arról, hogy képes vagy békében maradnod önmagaddal.
“Nagyon egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy az égvilágon nincs semmi, de aztán tényleg semmi sem, amit el kéne bárkinek is fogadnia, mert ez az elfogadás már “Elvégeztetett!”. ”
Mi végeztetett el Oszkár?
Jn. 19:30
Adrián… tudod… az “elvégeztett” végeztetett el… 🙁
(Ha az értelem véget ér.)
Herceg,
Nálam az értelem abszolút véget ér amikor Oszkár írásait olvasom, (tisztelet a kivétel) mert azoknak se füle se farka. De most mit is várjunk el egy Carl Jung rajongótól. Már bocs, hogy hangosan mertem gondolkodni. Amint Ida is jelezte, ide jut az ember ha túl sokat gondolkodik,…..csak megbonyolitja a dolgokat és eltávolodik az igazságtól.
Azért a gondolkodás is erősen szükséges ( a Szellem általi ) Adrian, mert tudományt is ragasztani kell a többi mellé. Az értelemnek is gyümölcsöznie kell nem csak a szellemnek, különben semmit nem értünk meg ( nem jutunk ismeretből ismeretbe) , vagy félreértjük a dolgokat és végig becsaphatók maradunk.
“Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;” János 1:12
“Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy Ő szeretett minket…” 1Jn.4:10
OK, Thea, megpróbálok nem rejtélyekben beszélni. 🙂 Persze, el-, be kell fogadnunk Őt.De nem ez a lényeg.Nem nagy művészet valami olyasmit elfogadnom, ami már eleve az enyém, valami olyasmit, ami mindig is az enyém volt.Hiszen nekem lett adva az idők kezdete előttről.Azért írtam, hogy LEHETETLEN, mert ami mindig is az enyém volt, azt képtelenség elfogadnom.Ha valami az enyém, akkor az az enyém, nincs értelme azon rugóznom, hogy elfogadom-e.Éppen úgy lehetetlen az is, hogy oda menjek, ahol most éppen vagyok. 🙂 Hiszen már itt vagyok, nem jöhetek ide.A kérdés szerintem sokkal inkább az, hogy elfogadom-e magamat, mint Isten gyermekét.De ez nem változtat a tényen: Isten gyermeke vagyok.Az vagyok, akár elfogadom, akár nem.
Amennyiben nem fogadom el?Ez pont olyan lenne, mintha direkt nem vennék levegőt, amíg csak meg nem fulladok.Vagyis, elutasítok valami elutasíthatatlant.Elutasítok valami olyasmit, amit egyszerűen lehetetlen elutasítani.Szóval, Jézust elfogadni is, elutasítani is egyaránt lehetetlen.(Az, hogy lélegzem, nem nekem köszönhető…)Istent nem utasíthatom el, önmagamat igen.Önmagam elutasítása pedig sorozatos kudarcokra vezet engem.(A Törvény, ugye, fel nem bontható…)Még jó, hogy Isten előbb szeretett engem, mint én Őt!És az is csodálatos, hogy az Ő szeretete az igazi szeretet.Vagyis, Ő elfogadott engem, ezért nincs más választásom, minthogy elfogadjam én is önmagamat… Hangsúlyozom, ez nem választás kérdése.Ó, igen, ez egy diktátum.De csak a betűmániás emberi értelmünk számára diktátum.A lélek számára azonban szabad szárnyalás… 🙂 “Mert a betű megöl, a lélek azonban megelevenít.”
Azáltal, hogy Isten feltétel nélkül elfogadott engem Jézusban, elválaszthatatlanok lettünk.És ez mindig is így volt.Ez a kezdetet megelőző kortalan korok óta így van.Minden ember számára ez egy rendkívüli tehernek tűnik.(A szabadság, a szabad akarat felelőssége roppant teher ám, csak ez a leterheltség nem mindenkinél annyira tudatos.)Azonban, van Aki ezt a végtelen terhet is el tudja hordozni, méghozzá feltétel nélkül.Ott van benned, bennem is.Teljesen egyé lett velünk.Úgy látszik, ez minden embernek terhet jelent… (Többé-kevésbé mindenki berzenkedik is emiatt.)Nem elfogadni kell, hogy ezt a terhet elvigye, hanem, mivel nem tehetünk ellene semmit, hagyni kell ezt, és örülni neki…És ez a teher mindenki számára valóban könnyűvé, sőt gyönyörűséggé válik.(Máté11:30)
“Nagyon egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy az égvilágon nincs semmi, de aztán tényleg semmi sem, amit el kéne bárkinek is fogadnia, mert ez az elfogadás már “Elvégeztetett!””
Valóban? És akkor a tanítványok, az apostolok, a szentek, Jézus követői mit hirdettek, mi a fenébe hittek még akár az életük árán is ? A semmiben? És miért üldözték azokat, a semmiért?
Ha nem vagyok indiszkrét, kedves Oszkár,…te milyen mondatokkal terjeszted, adód át az igét másoknak? Mi az, amit mondasz az embereknek?
Adrián barátom, egyszerűen lehengerlő vagy! 🙂
Jobban szeretnék a testvéred lenni…
Talán ez nem is annyira vágyálom, Adrián, amit szeretne elérni az ember, mint inkább tény.A testvéreit nem választhatja meg az ember.Egy test vagyunk, vér és szellem szerint is.Lélek szerint is.Csodálatos módon egy egész örökkévalóság adatott, hogy felismerjük ebben az örömünket. 🙂
Oszkár,
Tele s tele a Biblia az Övéi és a nem Övéivel. Hány erre utalót idézzek neked…100-at? Vagy legyen inkább mindjárt 1000?
Igazán mondom neked Oszkár, ha valaki nem születik újjá víz és Szentszellem által, nem mehet be Isten királyságába. Mert, ami testtől született, az test, de ami Szent Szellemtől született, az szellem. Szóval ne csodálkozz, hogy azt mondtam: újjá kell születned Oszkár! (Amúgy János 3:5-7)
Na és 1. Péter 1:23 Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
Láthatód…nem vagyunk egy test…..és a próféciák alapján soha nem is lehetünk. Nem rád gondoltam, hanem úgy általában mindenkire, aki ezen a Földön élt, él és élni fog. Na erre varrjál gombot.
Mint látod
“Nem értették Isten kegyelmét.Nem értették, hogy Isten akkor is szeretheti őket, ha tetteikkel ezt sohasem tudják kiérdemelni.”
Ez csak két mondat Thea aktuális posztjából.Olvasd el a cikket.
Különben is: hogyan várhatod el másoktól, hogy olyan cuccodra varrjanak gombot, amire te már minden jel szerint felvarrtad a magadét?