Forrás: Zerohedge
Az Európai Unió ismét sorsdöntő csúcsot tart a héten. De most már tényleg. A konyhafőnök ajánlata ezúttal a ?növekedés?, az euró megmentéséhez szükséges tervből szerintük még mindig hiányzó összetevő. Egyesek szerint ezúttal ?más a helyzet?, mert mostanra Görögország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország képes lehet sarokba szorítani a németeket és elérni, hogy lazítsanak a számukra szent és sérthetetlen megszorítás rögeszmén. Ez a csúcs igazi ?koldusok a díszlakomán? látványosságnak ígérkezik.
Milliárdok a semmire
Az előző európai csúcsok eredményeire visszatekintve ez a legújabb sem kecsegtet sok reménnyel. Nehéz elképzelni, hogy ezúttal valami igazán kézzelfogható ötlettel álljanak elő, ami nem egy még nagyobb központi banki intervenció, mint ahogyan tavaly nyáron a ?Marshall-terv? csúcson, vagy a december 10-i ?10 nap van az euró megmentéséig? találkozón történt.
A válság négy évvel ezelőtti kirobbanása óta eltelt időszakból az EU egyetlen intézkedést, irányelvi változtatást vagy akár egy értelmes nyilatkozatot sem tud felmutatni, amit később ne kérdőjeleztek volna meg, vagy vetettek el teljes egészében tagállamai vagy intézményei.
Az egyetlen dolog, amit Európa eddig elért, hogy némileg meghosszabbította monetáris uniója életét egy egész sor körbetartozás-adósság-mentőakció segítségével. Sok drága időt és sok milliárd, különböző mentőcsomagokba öntött eurót pazaroltak a válság ?kezelésére?. Most is a korábban már hallott, ünnepélyes komolysággal előadott, sürgető és reményt keltő üzenetekkel készítenek elő bennünket a következő találkozóra, azzal a kivétellel, hogy ezúttal az eufória gyökerét szerintük egy ?növekedési megállapodásban? kell keresnünk.
(Idők jelei: illetve természetesen a szorosabb gazdasági és pénzügyi unióban. A szükséges hangulatot pedig a Moody’s biztosítja 28 spanyol bank hosszú futamú adósság- és betéti besorolásának egyidejű leminősítésével.)
http://www.168ora.hu/landingpage/eurozona-valsagkezeles-integracio-unios-csucs-98440.html
Idézet a cikkből:
“Mindehhez kapcsolódna a szoros gazdasági együttműködés, a nagy bevételi források, adók stb., valamint a főbb elosztó rendszerek, például nyugdíj, szociális rendszer összehangolása. A német pénzügyminiszter már közös kormány létrehozásáról beszélt, mint végső célról, de ez alighanem még a távoli jövőbe vész. A realitás maximum az, hogy az eurózóna országai fokozatosan építik ki a lényegében föderális pénzügyi és gazdasági struktúrát és a hozzá illeszkedő politikai mechanizmust, a mostani koncepció minderre tíz évet szán. Nyilvánvalóan ez csak akkor lehetséges, ha a stabilitás és hosszútávú fejlődés érdekében az egyes államok hajlandóak feladni nemzeti szuverenitásuk jelentős részét.”