Forrás: BusinessInsider
Bill Gross, a PIMCO alapító-vezérigazgatója, nagy durranással indította az újévet ?Útban a paranormális felé? című írásával, ahol paranormális alatt a PIMCO híres ?új norma? jelzőjének nemzetközi utódját érti.
Gross írása rendkívül borúlátó, ami a jelenlegi hangulatban nem meglepő, mondhatni egy a sok közül, mégis említésre méltó.
A világ túlságosan eladósodott, eltűnt a bizalom és egyre nagyobb a teljes összeomlás esélye.
Íme, néhány részlet:
Hány féleképpen mondhatjuk el, hogy ?Ezúttal más a helyezet?? Van az ?abnormális?, a ?subnormális?, a ?paranormális? és természetesen az ?új normális? vagy ?új norma?. Mohamed El-Erian néhány évvel ezelőtt kitalált gondolatébresztő frázisa mára szinte a lexikonok részévé vált, de ugyanakkor mégis szinte ősinek hangzik ez a 2011-es ?nyugodt? vizeket tükröző kifejezés a 2012-re várható tökéletes viharhoz képest.
Az Új Norma, ahogy a PIMCO és más közgazdászok hívják a visszafogott nyugati növekedéssel, magas munkanélküliséggel és viszonylag szervezett tőkeáttétel csökkentéssel járó gazdasági helyzetet. Az új norma után a súlyos következmények és bimodális erők világba lépünk. Olyan mintha a földnek két, folyamatosan növekvő tömegű holdja lenne, mint az elmúlt ötven évre jellemző gazdasági rendszert, a pénzvilágot és az óceánokat veszélyeztető két egyre növekvő daganat. Ez 2012.
A régi/új norma
Az újév borúlátó köszöntése előtt azonban engedjék meg, hogy elmagyarázzam mit is értettek a pénzpiacok a ?régi norma? alatt. Tulajdonképpen a XX. század elején kezdődött a banki frakcionált tartalékgazdálkodással, de 1971-ben érte el a felnőttkort, amikor az Egyesült Államok és a világ többi része az aranyfedezetű pénzrendszerről a hitelfedezetű pénzrendszerre állt át. Egyesek dollár-alapú rendszernek nevezték, de valójában a dollár alapú hitelre, nem magára a dollárra épült. Az arannyal ellentétben az új hitel-alapú rendszert nem volt mihez viszonyítani, nem volt támpont. 1971-től valamennyi fejlett gazdaság megtanulta, hogyan tartsa a növekedést és biztosítsa a jólétet a hitel és az adósságállomány bővítésével.
A legtöbb fejlett és számos fejlődő gazdaság rákapott a hitelre és a kézzelfogható, vagy ingó befektetéseket ezzel helyettesítették. Valós dolgok, mint például üzemek, berendezések és képzett munkaerő helyett hitelbe fektettek. Papírt kezdtek termelni dolgok helyett, mégpedig olyan mennyiségben, hogy ezek a befektetések teljesen elértéktelenedtek.
A kamatokat csökkentették az eszközöket pedig értékpapírokká alakították, míg el nem szakadt a húr. Majd a 2008-as Lehman csődöt követően a piacok a szuverén adósságot magánadóssággal kezdték helyettesíteni, ebben az esetben is szakadásig feszítve a húrt. Itt tartunk most. A szakadás előtt. Most már a nullához közeli hozamoknál tartunk, a hitelezők pedig senkiben és az országok közül is csak néhányban bíznak. A pénzpiacok lassan omladoznak, csökkentve a tőkeáttéteket, mert túl sok a papír és túl kevés a bizalom. Viszlát ?régi norma?! Várjuk mi lesz az ?új norma? definíciója és hamarosan megismerjük a ?paranormálist?.
A 2012-es paranormális
A tőkeáttét csökkentés nem új dolog, de a piac ?összeomlása? és a bimodális eredmények az ?új kor? és 2012 szülöttei. Az első fontos megállapítás, hogy a legtöbb fejlett gazdaság 2008 óta nem hajtott végre tőkeáttét csökkentést. Volt, aki igen: például az amerikai és euróföldi háztartások és egy-két dél-európai eurózóna ország. A hitel, mint olyan, azonban ellenálló maradt, vagy legalábbis változatlan, a hihetetlen mértékű mennyiségi enyhítésnek köszönhetően az Egyesült Államokban, Angliában és Japánban.
Most úgy tűnik, hogy egy óriási európai mennyiségi enyhítés áradat készül, sok apró hosszú távú újrafinanszírozási művelet formájában – ami nem más, mint a mennyiségi enyhítés régi neve ? ami arra lesz jó, hogy a bankoknak biztosítsa a szuverén kötvénykibocsátásokhoz szükséges pénzeket. Hihetetlen, de az olasz bankok jelenleg államilag garantált papírokat bocsátanak ki az Európai Központi Banktól kapott pénzből, és az ebből származó bevételt olasz kötvényekbe fektetik. Ez akárhogy is nézzük, kimeríti a mennyiségi enyhítés fogalmát, mások szerint viszont inkább egy piramisjátékra hasonlít.
Hogy mit jelent mindez? Körülbelül azt, hogy a jövő vagy nullaszázalékos növekedést hoz vagy összeomlást.
Ez a kettősség (hitel és a nullaszázalékos kamat kockázata) jellemzi majd 2012 piacait. Komoly tőkeáttét csökkentés az egyik, központi banki inflációnövelés a másik oldalon.
Úgy gondolom, hogy a januári FED gyűléstől nagyjából az EKB döntések megismétlődését várhatjuk. A megszülető intézkedés nem egy hároméves központi banki finanszírozás formájában történik majd, de biztosítékot kapunk, ügyesen megfogalmazott nyilatkozatok formájában, hogy a pénz ára három évig állandó marad, míg az infláció és a munkanélküliség el nem éri az előirányzott szintet. Mennyiségi enyhítés, csak más néven. Amikor kiderül, hogy ez sem működik, elképzelhető, hogy egy konkrét harmadik mennyiségi enyhítést is bejelentenek – úgy az év közepe táján ? majd magasabb sebességbe kapcsolás után jöhet a refláció. A végkifejlet még homályos, de mindkét forgatókönyv súlyos következményekkel jár.
A teljes írás itt: link