Globális valuta @hu, Kiemelt

A globális valuta trükk

Forrás: Zero Hedge

Fővonalas pénzügyi körökben a globális valuta bevezetéséről csak igen óvatosan és kizárólag feltételes módban illik nyilatkozni. Suttogva említik, mint a távoli jövőben beteljesülő álmot vagy társadalmi-gazdasági holdra szállást a pénzügyi világűr messzi csücskében. Valamikor 2015-ben vagy 2020-ban, esetleg 2050-ben, de semmi esetre sem a közeljövőben felbukkanó, immár 40 éve létrehozott ártalmatlan kereskedelmi eszköz formájában, amit csak kivételes alkalmakkor használnak. Sajnos egy központosított globális eszköz létrehozása, ami egy nemzetek felett álló gazdasági testületben ölt majd alakot, közelebb van, mint sokan gondolnák?

A leggyakoribb ellenvetés egy globális valutával szemben, hogy nincs a világon még egy olyan pénznem, ami erőben és kereskedelmi volumenben megközelítené a dollárt, mint tartalékvalutát. Ez igaz, ha az ember a valutákat egyenként nézi és nem az összképre koncentrál. A valóságban a központi bankoknak és az IMF-nek esze ágában sincs a dollárt, az Egyesült Államok nemzeti valutáját egy másik ország nemzeti valutájára cserélni a világ tartalékvalutájaként. A dollár helyett egy valutakosarat akarnak bevezetni, amit aztán előbb-utóbb homogenizálnának, egyetlen pénzegységgel jelképezve a kosárban szereplő pénzeket. Az IMF erről már hónapokkal ezelőtt, minden köntörfalazás nélkül nyilatkozott, Dominique Strauss-Kahn pedig még sajtónyilatkozatot is kiadott a terv részleteiről, természetesen még az őt érintő botrány kirobbanása előtt.

A G20-ak is számtalanszor hangsúlyozták, mennyire fontos lenne nagyobb felügyelői hatalmat adni az IMF kezébe. (Egy részletes tanulmány az SDR-oknak szánt szerepről itt olvasható: http://www.imf.org/external/np/pp/eng/2011/010711.pdf)

A globális valuta, még ha kezdeti formában is, tulajdonképpen már létezik a Különleges Lehívási Jogok, azaz SDR-ok (Special Drawing Rights) formájában, amit az IMF még 1969-ben hozott létre az aranyat helyettesítő, papíralapú biztosítékként a kormányok és központi bankok közötti ügyletekre, fölöslegessé téve a Forex használatát. Leegyszerűsítve, az SDR-ok helyettesítették az arany erejét. Mára az eszköz egy valutakosarat jelképező kereskedelmi mechanizmussá és az amerikai dollárt, mint tartalékvalutát leváltó megoldássá alakult.

A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy az SDR-ok még nagyon messze vannak a dollár leváltásától, de ezek a közgazdászok elfelejtik figyelembe venni, hogy manapság a piacokon eluralkodó pénzügyi viszonyok rendkívül gyorsan képesek megváltozni. Való igaz, hogy a mai állapotok szerint nem lenne praktikus az SDR-ok státuszát tartalékvaluta szintre emelni, leginkább azért, mert egyelőre a dollár még úgy-ahogy megőrizte viszonylagos értékét és széleskörű felhasználtságát. Ez az állapot azonban nem sokáig marad így.

Az elmúlt hónap során a világ három legnagyobb hitelminősítője, a Moody?s a Fitch és az Standard & Poor?s, hirtelen úgy döntött, hogy nekilát annak a feladatnak, amit már évekkel ezelőtt kötelessége lett volna elvégezni és egy igazi leminősítési hullámvasutat indított azokkal az országokkal szemben, melyek adóssága rendkívül magas az ország nemzeti össztermékéhez viszonyítva. Görögországot és Írországot már leírták és valószínűleg Portugáliára is hasonló sors vár. Spanyolország igen rozoga lábakon áll és az újabb leminősítés szinte elkerülhetetlen. Olaszország sorban áll a vágóhíd előtt és végül az Egyesült Államok is közel áll az AAA státusz elvesztéséhez, az S&P egy hónapon belül erről is dönteni fog.

A hitelminősítő bejelentésének legfontosabb része, hogy kihangsúlyozza, a lépés nem az adósságplafon megemelésével kapcsolatos döntéstől függ, hanem az USA hitelképességét valamint rossz kiadáskezelési taktikáját és inflációgerjesztő szokásait veszi alapul. Tehát az adósságplafon megemelése sem biztosíték a leminősítés ellen.

A hitelminősítők évekig tartó tétlenségét követő leminősítési vihar nem a véletlen műve. Maga a tény, hogy Bernanke bevallása szerint a harmadik mennyiségi enyhítés eshetősége ismét szóba került, miután nem egészen két hónappal ezelőtt a Fed tagadta, hogy szükség lenne további élénkítésre, igen gyanúsan hangzik, bár a nyilatkozatot később megpróbálta visszavonni.

A lényeg, hogy amennyiben az adósságplafon megemelését elfogadják, a Fed készen áll a dollár sírba nyomtatására. Az adósságplafon megemelésének elmaradása esetén az Egyesült Államok fizetésképtelenné válik, és hitelminősítése köddé válik. Mindegy melyik forgatókönyv szerint alakulnak az események, a vége mindenképpen a dollár tartalékvaluta státuszának elvesztése lesz. És színre lépnek a Különleges Lehívási Jogok?

A gazdasági körülmények gondos, megfontolt átrendezésének vagyunk szemtanúi, melynek célja a globális valuta elfogadására fogékonyabb pénzügyi és politikai hangulat megalapozása. Arra van szükség, hogy a közvélemény annyira kétségbeesetten áhítozzon a stabilitásra, hogy a globális valuta elfogadásán kívül ne legyen más alternatívája. Íme, néhány lépés, ami valószínűleg szükséges ahhoz, hogy az SDR-ok betölthessék a nekik szánt szerepet, melyek közül néhány e sorok írása közben már folyamatban van:

1. Az SDR-ok forgalmának növelése

Az SDR-ok nyomtatására vonatkozó korlátozásokat az IMF 2008-ban, a hitelválság kibontakozásakor feloldotta ?likviditásteremtés? címén. Ma az SDR-ok korlátlan mennyiségben adhatók ki. Az IMF tagállamok számára előirányzott SDR-mennyiség hatalmasat ugrott 2008-ról 2009-re. Az Egyesült Államok SDR állománya például 21-ről 203 milliárdra nőtt egyetlen év alatt.

Az ?SDR osztály? segítségével az IMF feltörekvő piacoknak és megszorult országoknak is adott SDR-okat, csakhogy kéz alatt, az amerikai adófizetők számlájára. A gazdag országok, mint például az Egyesült Államok rendszeres összegeket fizet az SDR programnak, melynek célja a külföldi segélyek újraosztása lenne a szegény országok javára, alacsony kamatra adott SDR-ban kiutalt hitelek formájában. Ezek a kölcsönök sehol sem jelennek meg az amerikai kormány költségvetésében.

2004-ben az USA 5 milliárd dollárt fizetett az SDR kasszába, de azóta ez az éves díj valószínűleg emelkedett. Pontos adatokat találni a rejtett SDR programra vonatkozóan szinte lehetetlen.

2. Standard árfolyamtáblázat

Az IMF most már rendszeresen közzéteszi az SDR aktuális árfolyamát a világ szinte valamennyi valutájára vonatkozóan.

Egy érdekesség az SDR árfolyamával kapcsolatban, hogy a globális Forex piacokhoz hasonlóan, a legértékesebbnek tartott valuták ez esetben is a bahreini dinár és a kuvaiti dinár. A bahreini dinár értéke ma már együtt mozog az SDR árfolyamával, míg a kuvaiti dinár értékét egy, a nyilvánosság számára nem ismert, valutakosár alapján határozzák meg (ami valószínűleg az SDR). Az amerikai dollár viszonylag gyengének számít az SDR-ral való összehasonlításban, annak ellenére, hogy az IMF pénzforrásainak, így SDR kibocsátó erejének nagy része az Egyesült Államoktól származik.

Egy másik fontos tényező, hogy az SDR árfolyamának meghatározásánál nem a természetes kínálati és keresleti viszonyokat veszik figyelembe, tehát az IMF úgy határozza meg az egyes valutáknak az SDR-hoz viszonyított árfolyamát, ahogy akarja. Így nem meglepő, hogy az IMF-kosárral együttmozgó és az IMF akaratát teljesítő valuták árfolyama erősebb és jól teljesítenek a Forex piacokon, míg a dollár, ami egyelőre (elvileg) független, az SDR-okhoz viszonyítva gyengén teljesít. Ma egy dollár 62 SDR centet ér.

3. Az SDR-ok nélkülözhetetlenné válása

Az IMF azt szeretné, hogy az SDR-okat mintegy köztes eszközként használják a labilis piacokon. Például, ha Kína szeretne megszabadulni egyre kevesebbet érő dollártartalékától, egy másik valuta helyett SDR-okat vásárolhatnának dollárjaikért. Az IMF szerint ez kevésbé gyengítené a dollárt, mert az SDR értékének meghatározásában csak részleges szerepe van a dollárnak, tehát ha Kína megszabadulna egész dollártartalékától és helyette SDR-t vásárolna, a zöldhasút értéke ugyan csökkenne, viszont az Egyesült Államok SDR tartalékának értéke emelkedne.

Ez egy tökéletesnek hangzó terv, ha a végcél egy adott valuta tönkretétele. Ugyanakkor ez egy nagyon alattomos módja az SDR-ok tartalékvaluta szerepének megalapozására, a hős szerepét osztva az IMF-re.

Ezzel a módszerrel az IMF képes lenne összhangot teremetni a világ valutái között, míg végül mind nagyjából azonos értéket képviselne, az SDR-ok pedig a dollár hivatalos legyőzése nélkül vennék át a tartalékvaluta szerepet.

Az IMF olyan valutapiaci hangulatot teremtett, hogy az SDR programból kimaradni szándékozó országoknak ne legyen esélye azokkal szemben, akik támogatják azt. Egy mesterséges gazdasági mátrixot hoztak létre, ahol a kínálat és kereslet alapelvei nem érvényesek már. A pénzvilág manipulált evolúciójáról van szó. A köztes SDR számla segítségével módjukban áll majd a föld valamennyi valutájának értékét önkényesen meghatározni.

4. Kína nélkül nem megy

Jelenleg úgy tűnik, hogy az egyetlen akadály, ami még visszatartja az SDR világvaluta szerepének debütálását, a fejlődő országok távolmaradása a valutakosártól. Több éve keringenek hírek arról, hogy Kína 2015-ben csatlakozna az SDR programhoz, de erre hamarabb is sor kerülhet.

Christine Lagarde, az IMF új ügyvezető igazgatója nagyobb szerepet ajánlott Kínának az IMF hatalmi szerkezetében.

Lagarde és a G20-ak is sürgetik a jüan és még néhány valuta csatlakozását a korsárhoz. A kínai csatlakozásról szóló döntés még idén novemberben megszülethet.

5. Kínának teljesen el kell szakadnia a dollártól

Az egyik probléma Kínának a valutakosárhoz történő csatlakozásával kapcsolatban az ázsiai nagyhatalom szoros kapcsolata a dollárral és az Egyesült Államok gazdaságával. Tehát a csatlakozás előtt Kínának először teljes mértékben függetlenné kell válnia a dollártól.

Kína már 2005-ben elkezdte a dollártól való szisztematikus elszakadást (ami az összeomlás előrelátását feltételezi), amikor elkezdték a jüan-névértékű kötvények kibocsátását és fokozatosan exportalapú gazdaságból fogyasztói gazdasággá átalakultak. A probléma az, hogy a jüan nagyobb elterjedtsége és forgalma, az élénkítő programok megszaporodása és a jüan újraértékelésének elmaradása miatt Kína kétjegyű inflációval néz most szembe. A valós inflációról, nem pedig az államilag kikozmetikázott adatokról beszélünk.

Mivel tudatosan haladnak a fogyasztói társadalom felé, Kínának előbb-utóbb engednie kell a jüan jelentős erősödését más valutákhoz képest, hogy saját állampolgárai vásárlói erejét növelni tudja. Ennek hiányában az emelkedő árak súlya alatt könnyen összeomolhat az ország gazdasága.

Ez pedig nem lehetséges anélkül, hogy megszabadulnának Forex eszközeik jelentős részétől, melyeknek nagy része dollárban és értékpapírokban fekszik. Ez azt jelenti, hogy az infláció elkerülése és az SDR kosárhoz való csatlakozás érdekében, Kína kénytelen lesz megszabadulni amerikai eszközei legjavától, ami komoly érvágás lenne az amerikai gazdaságnak.

6. A dollár tartalékvaluta státuszának megszüntetése

A fenti tényezők egy közös és egyértelmű következtetés felé mutatnak, melynek első állomása a dollár tartalékvaluta szerepének megszűntetése. Az IMF soha nem lenne képes a globális gazdaság központosított vezetésére egy minden valuta felett álló globális fizetőegység nélkül, ami viszont a dollár tartalékvaluta szerepének megszűnése nélkül nem lehetséges. Éppen ezért a dollárnak mennie kell. Ez az IMF érdeke.

Az Egyesült Államok óriási adóssága, a vég nélküli pénznyomtatás, Kína távolodása a dollártól és közeledése az SDR-hoz, valamint az SDR-ok csendes, szinte észrevétlen elterjedése mind ezt a célt szolgálják. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a dollár, mint fizetőeszköz megszűnne. Az SDR trükk egyik legfontosabb eleme, hogy a legtöbb amerikai észre sem veszi, miként vándorol át a globális gazdaság az IMF kezébe, mert a dollár továbbra is ott lesz a pénztárcájukban. Valószínűleg érezni fogjuk az egyre gyengülő pénzügyi rendszerrel járó nehézségeket, de a hatalomátvétel rejtve marad azok előtt, akik nem látják, mi történik valójában. Végül a világ valamennyi valutája az SDR-októl függ majd, bár játékpénzünket továbbra is pénztárcánkban tarthatjuk.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy ezek a változások, ha be is következnének, valamikor a távoli jövőben válhatnak csak valósággá és nem történhetnek meg az orrunk előtt, miközben mi alszunk. A tények azonban azt mutatják, hogy a hatalom egy erősen központosított globális gazdasági rendszerbe vándorol, aminek sok ország válik majd áldozatává. Ahhoz, hogy megértsük az előttünk álló taktikusan kivitelezett katasztrófát tudnunk kell, milyen célból történik mindez, pont úgy, ahogy egy bűntény megértéséhez elsősorban az indíték megismerése szükséges.

Előző posztKövetkező poszt

1 hozzászólás

  1. Nehéz frappánsan és többletet hozzáadandóan hozzászólni olyanhoz, ami apokaliptikusan (leleplezően) feltárja a pénzhatalom lényegét, céljait. A “tudtam, tudtam, csak nem sejtettem!!!” egyszeri filmkarakter felkiáltásához hasonló érzés kerített hatalmába, amikor megértettem, milyen trükkökkel éri el az Antikrisztus .- többek között – a céljait, és ebben a forgatókönyvben mi a szerepe a jelenlegi szereplőknek.
    Ajánlom mindenkinek figyelmébe, okosak és éberek legyünk Krisztus védelme mellett is, az Atya, a Fiú és Szent Szellem dicsőségére, Ámen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Send this to friend