Írta Tony Pallotta (MarcoStory)
?Az egyetlen dolog, ami rosszabb a vakságnál, amikor valaki néz, de nem lát.?
– Helen Keller
Az egyetlen dolog, ami rosszabb egy komoly problémánál, ha nem értjük a problémát. Mi történik ilyenkor? Figyelmen kívül hagyjuk az adatokat és keresünk egy bűnbakot, hogy bebizonyítsuk, a baj csak átmeneti. Az Egyesült Államok gazdaságának lelassulása nem átmeneti, ahogyan azt a Fed elnöke szeretné a világgal elhitetni. A 2011 második félévére remélt 3-4%-os GDP növekedés nem is lesz több, mint remény.
A világ harmadik gazdaságában bekövetkezett földrengés két hónappal az USA gazdasági adatainak hirtelen lelassulása előtt történt. A legegyszerűbb ezzel magyarázni a bajt. Sokkal nehezebb lenne belátni, hogy a téves irányelvek és a rossz politika vezetett ide, mert ahhoz őszintének kellene lennünk saját magunkhoz. A legtöbb embernek nehezére esik belátni, ha tévedett.
A legnagyobb probléma a Fed és a szövetségi kormány rossz politikájával kapcsolatban, hogy az átlagemberek szenvednek miatta leginkább, pedig lehetett volna másképp is. Miközben minden hetedik amerikai élelmiszerjegyen él, minden ötödik munkanélküli vagy képesítésén alul dolgozik, a jelzálogok 28%-a pedig bedőlt, vajon a vezetők tényleg azt gondolják, hogy az emberek elhiszik, amikor fellendülésről beszélnek?
Egy közelmúltban készített felmérés szerint az amerikaiak 48%-a úgy érzi, hogy nem recesszió, hanem válság van. Mindegy mit mond az NBER (az USA nemzeti közgazdasági kutatóintézete) vagy hogyan méri a GDP-t, amit rendkívül könnyű manipulálni a GDP defláción (a folyó áras (adott évi) GDP és a változatlan áras reál GDP hányadosa) keresztül, a lakosság válságnak tekinti a jelenlegi helyzetet, így kimondhatjuk, hogy válság van. Az élelmiszerárak emelkednek, az üzemanyagárak emelkednek, a Walmart és a hozzá hasonló olcsó láncok pedig tanúbizonyságot tesznek a modernkori bolti sorbaállásról és a kenyeres pultok megrohamozásáról.
Ha az Egyesült Államok kormánya most azonnal, ebben a másodpercben, 40%-os kiadáscsökkentést hajtana végre, meg sem éreznénk a 12 000 milliárd dolláros államadósságon, ami mellesleg inkább 70 000 milliárd, ha a fedezetlen kötelezettségeket is beleszámoljuk. A kormány majdnem működésképtelenné vált májusban, mert a képviselők nem tudtak megegyezni a költségvetési kiadások csökkentésének 1%-áról, amiről később kiderült, hogy nem több mint könyvelési részletkérdés. Nem. Az Egyesült Államok gazdasága nincs jól, fellendülésről pedig egyáltalán nem beszélhetünk. 2008 óta sok ezer milliárd dollárt költöttek el és nincs mit felmutatni cserébe.
Kérdezz meg egy piros trikós gyereket, milyen színű a felsője és gondolkozás nélkül rávágja, hogy piros. Ugyanezt a kérdést tegyük fel egy felnőttnek és azt tapasztaljuk, hogy az illető elbizonytalanodik, képtelen egy ilyen egyértelmű kérdésre egyértelmű választ adni, attól tartva, hogy ugratni próbálják. Sajnos mi felnőttek sokszor képtelenek vagyunk meglátni azt, ami egyértelmű. Állandóan attól félünk, hogy tévedünk és mások elítélnek gyengeségeinkért. Ahelyett, hogy az előttünk álló feladat megoldására koncentrálnánk, a bukással vagyunk elfoglalva. A csoport által nyújtott biztonság fontosabbá válik az igazságnál, ami ott van előttünk.
Kérdezz meg egy 5 milliárd dolláros eszközállományért felelős alapkezelőt, hogy fellendülőben van-e a gazdaság és bizonyára igennel fog válaszolni. Azt fogja mondani, hogy a lassulás átmeneti, és a baj a japán helyzetnek és a közel-keleten és észak-Afrikában folyó zavargásoknak köszönhető. Azt fogják mondani, hogy a görög probléma kezelése nem lesz gond és, hogy az ingatlanpiaci válság már elérte mélypontját, hamarosan elindul felfelé és egyébként is, így legalább olcsók a részvények.
Vajon el is hiszik, amit mondanak? A csoportnyomástól eltekintve remélem a válasz nem, de ha a csoport azt mondja, hogy az a piros trikó kék, hát akkor az az átkozott trikó igenis kék. Senki nem hiszi magáról, hogy lemming lenne, hogy része lenne a nyájnak. Miért lehetséges mégis, hogy a történelem során a többség mindig tévedett?
Minden egyes piaci zárással a befektetők egyre inkább megkérdőjelezik a trikó színét. Lehet, hogy mégiscsak piros? A Fed borzalmas hírnévvel rendelkezik a gazdasági előrejelzések tekintetében és ez minden egyes új előrejelzéssel egyre rosszabb. Szeretnék, ha azt gondolnánk ezúttal másképp lesz. Ezzel szemben minden beérkező adat újból és újból megerősíti, hogy ismét tévedtek. Fontos, hogy egy befektető hűségesen végezze a munkáját és értse milyen problémákkal áll szemben. Most igazán szükség van arra, hogy bátran kiálljunk a meggyőződésünkért.
Miközben Bernanke-t hallgatom, nem az ijeszt meg leginkább, hogy 3-4%-os növekedést jósol, hanem az, hogy a hallottak alapján úgy tűnik fogalma sincs arról mi a probléma valójában. Szavaiból úgy tűnik, hiszi, hogy a lassulás elmúlik, hogy a mennyiségi enyhítés sikeres volt, hogy idővel a gazdaság szerkezeti változásai maguktól rendbe jönnek, és hogy az adósságot még több adóssággal lehet rendbe hozni.
Helen Keller szavaival élve, Bernanke-t saját látása veszélyes emberré teszi.
A kötvények előre jeleznek, a részvények pedig megerősítik az előrejelzést.
A kötvények szóltak, a részvények végre válaszolnak.
