Gazdasági válság, Lázongó világ

Az egyiptomi gyújtódoboz: Avagy hogyan éheztetik a bankok és a befektetők a harmadik világot

Ellen Hodgson Brown, truth-out.org

?Ami egy szegény embernek egy darab kenyér, a gazdag ember számára értékpapír eszközállomány.? ? Ann Berg, határidős befektető, a Guardian UK-nak nyilatkozva.

A legtöbb ember látja, hogy az egyiptomi és tunéziai események egyik kiváltó oka a globális élelmiszerárak és a munkanélküliség drasztikus emelkedése. Az AP hírügynökség adatai szerint az egyiptomiak közel 40%-a a Világbank által meghatározott szegénységi szintnek megfelelő napi 2 dolláros jövedelemből próbál túlélni. Az elemzők szerint az élelmiszerár infláció jelenleg 17% Egyiptomban. Az igazán szegény országokban az emberek bevételük 60-80%-át élelmiszerre költik. Amikor azon bosszankodunk, hogy már megint 20 forinttal drágább lett a kenyér vagy a tej, gondoljunk arra, hogy Egyiptomban és más szegény országokban sok ember számára ez az éhezést jelenti.

Kövesd a pénzt

Az élelmiszerárak mostani hirtelen emelkedésének okairól jelenleg is folyik a vita. Sok elemző a FED által indított mennyiségi enyhítést okolja, ami szerintük hiperinflációhoz vezet. Túl sok pénz verseng túl kevés áruért, a klasszikus magyarázat.

Az egyetlen probléma ezzel a magyarázattal, hogy a globális pénzeszköz állomány valójában csökkent 2006-hoz viszonyítva, amikor az élelmiszerárak drámai emelkedése elkezdődött. Manapság a pénz a bankok könyveiben jön létre ?hitel? vagy ?adósság? formájában, a kölcsönök teljes állománya pedig ebben az időszakban csökkent. Ez a tőkeáttétel csökkentés (a hitelek leírása, kifizetése új hitelek felvétele nélkül) egyre gyorsuló folyamatán keresztül történt, miközben a másodrendű jelzáloghitel piac összeomlott, a banki tőkekövetelmények pedig szigorodtak. Első hallásra furcsának tűnhet, de minél nagyobb az adósságállomány, annál több pénz van a rendszerben. Az adósságállomány csökkenésével a pénzforrások is csökkennek.

Az árak azért emelkedtek, mert túl sok pénz verseng túl kevés áruért, de az még fontosabb, hogy a pénz csak bizonyos árukat próbál megkaparintani. Az élelmiszer és üzemanyagárak emelkedtek, a lakásárak viszont nem. Ennek eredményeként az infláció összértéke viszonylag alacsony maradt.

Bár lehet, hogy nem a mennyiségi enyhítés tehet a dologról, a befektetők mégis a FED lépéseinek hatására rohamozták meg az árutőzsdéket. A 2008-as bankválság miatt a FED jelentősen, szinte nullára csökkentette a bankok által egymásnak nyújtott kölcsönök kamatát. Ennek eredményeként a bankok és ügyfeleik nagyon alacsony kamatra tudnak kölcsönt felvenni az Egyesült Államokban és a felvett összeget külföldön befektetni a magasabb megtérülés reményében. Így jött létre a dollár ?carry trade? (tőkeáttétes ügyletek).

Eközben az állami értékpapírok kamata is jelentősen csökkent, így a befektetők számára semmilyen biztonságos opció nem marad nyugdíjuk finanszírozására. A ?forró pénz?, azaz a magas megtérülést célzó befektetések, menekültek az ingatlanpiacról, széles ívben elkerülve a dollárt és többnyire az árutőzsdén kötöttek ki.

?Ne játssz az étellel? ? a régi mondás átértelmezése

Romlandóságuk miatt régen az élelmiszereket nem tekintették jó spekulatív befektetésnek, mivel nem lehet könnyen tárolni a továbbértékesítésig. Az ETF-ek (Exchange Traded Fund, azaz tőzsdén kereskedett indexkövető alapok) és egyéb pénzügyi innovációk kiagyalása ezt merőben megváltoztatta.

Eredeti formájában az élelmiszertőzsdei határidős ügyletek ártalmatlanok voltak, mivel a szerződés lejártakor valakinek fizikailag meg kellet vásárolnia az árut az aktuális azaz ?spot? árfolyamon. Ennek köszönhetően a szeszélyes határidős ár és a reálisabb spot ár viszonylag összhangban voltak egymással. 1991-ben mindez gyökeresen megváltozott. A Harper?s Magazin 2010 júliusában megjelent ?Az élelmiszer-lufi: Azaz hogyan éheztet milliókat a Wall Street büntetlenül? című cikkében Frederick Kaufman a következőket írja:

Az élelmiszerek történelme 1991-ben, egy olyan pillanatban, amikor éppen senki sem figyelt, ominózus fordulatot vett. Ez volt az az év, amikor a Goldman Sachs úgy döntött, hogy napi kenyerünk kitűnő befektetésnek bizonyulhat?

Sok rabló tőzsdebáró, aranyvadász és nagytőkés régi álma volt, hogy végre olyasmi felett uralkodhassanak, amire minden embernek szüksége van, majd visszatartva a készleteket, a kereslet növekedésével felverjék az árakat.

Frederick Kaufman így magyarázta ezt a pénzügyi innovációt a Democracy Now számára adott interjúban:

A Goldman? kitalálta az áruindex alapot (Commodity Index Fund), aminek az volt a lényege, hogy lehetővé tette számukra óriási összegek felhalmozását? A mindenki más által alkalmazott vételi és eladási megbízások helyett kizárólag venni kezdtek. Ezt hívják a long pozíció felvételének (going long). Long pozíciót vettek fel határidős búzaügyletekre? Minden alkalommal, amikor egy-egy ilyen határidős szerződés lejárt, azonos árfolyamon, egy távolabbi határidőre továbbkötötték (roll-over)? És csak vettek, vettek, folyamatosan vettek, amíg soha nem látott mennyiségű határidős búzapozíciót nem halmoztak fel. Ez a felhalmozás egy nagyon furcsa jelenséget hozott létre a piacon. Úgy hívják ?keresleti sokk?. Normális esetben az árak azért emelkednek, mert kevés áru áll rendelkezésre? Ebben az esetben a Goldman és a többi bank egy teljesen természetellenes, azaz mesterséges keresletet teremtettek a búzapiacon és ehhez igazították (felfelé) az árakat. A vörös búza árutőzsdei árfolyama általában 3 és 6 dollár között mozog vékánként. A leírt ügyletek miatt árfolyamuk 12, majd 15, 18 végül 20 dollárra emelkedett. 2008. február 25-én a vörös búza határidős pozíciója 25 dolláron állt meg. A helyzet iróniája, hogy 2008 a búzatermesztés történelmének legjobb termését produkálta.

Ami még felháborító ebben a helyzetben, hogy míg a Goldman és társai teljesen tönkreteszik ennek a piacnak a szerkezetét, saját magukat a ?replikációnak? nevezett szinte ördögi manőver segítségével bebiztosították a piacon kívül. Tételezzük fel, hogy valaki azt akarja, hogy fektessek be neki 100 dollárt a búzapiacon. Megkapom a száz dollárt, amit be kellene fektetnem, de igazából nem kell kifizetnem a teljes összeget. Elég, ha 5 dollárt fektetek be, és ezzel az 5 dollárral tartani tudom a százdolláros pozíciót. Van tehát extra 95 dollárom, amivel azt csinálok, amit akarok. Mit csinált a Goldman és a többi bank ezzel a sok milliárd extra dollárral? A létező legkonzervatívabb befektetésbe tették. Állampapírokat vásároltak. Miután több száz milliárd dollár értékben tudtak így állampapírt vásárolni, ebből a pénzből tőkeáttétes ügyletek segítségével több ezer milliárd dollárt csináltak. Ezt a több ezer milliárd dollárt odaadták a tőzsde spekulánsaiknak azzal a felkiáltással, hogy ?Nyomás fiúk! Fektessétek abba, ami ma a legkifizetődőbb.? Tehát amíg sok millió ember éhezik, ezek a bankárok az ő bőrükön nyert pénz segítségével még több pénzt keresnek maguknak.

Több kutató is alátámasztja az élelmiszerválság kialakulásának fent leírt magyarázatát. 2010 júliusában írt ?Hogyan hazardírozott a Goldman Sachs a világ éhezőinek rovására és nyert? című cikkében Johann Hari ezt írta:

Az élelmiszerárak globális emelkedése 2006 vége felé kezdődött. Egy évvel később a búza ára 80%-kal, a kukoricáé 90%-kal a rizsé pedig 320%-kal emelkedett. Több mint 30 országban tört ki éhséglázadás és 200 millió ember nézett szembe az éhezéssel. Ekkor hirtelen, mintegy varázsütésre, 2008 tavaszán az élelmiszerárak az előző szintre estek vissza. Jean Ziegler, az ENSZ Élelmezésügyi Különmegbízottja ?teljes egészében ember által előidézett csendes tömegmészárlásnak? nevezte az esetet.

Egyes közgazdászok szerint a gondot a kínai és indiai keresletnövekedés és a kukorica etanol gyártásra történő felhasználása okozta, de Jayati Ghosh, a New Delhi Közgazdasági Kutatóintézet professzora szerint a valós kereslet ezekben az országokban 3%-kal esett ebben az időszakban. A Nemzetközi Gabonatanács szerint a globális búzatermelés is növekedett az élelmiszerár válságának idején.

A mára csődbe ment Lehman Brothers egyik tanulmánya szerint az áruindex spekulációs ügyletek összértéke 13 milliárd dollárról 260 milliárd dollárra emelkedett 2003 és 2008 között. Nem meglepő, hogy az élelmiszerárak ezzel együtt emelkedtek. Michael Maters, fedezeti alapkezelő számításai szerint a szabályozott amerikai tőzsdéken a búzaügyletek 64%-át spekulánsok tartották, akiket a búza, mint élelmiszer egyáltalán nem érdekelt. Azért vették, mert az árinfláción keresztül nyereséget reméltek. Soros György azt mondta ?ez pont olyan, mint a nyereség érdekében történő élelmiszer felhalmozás éhínség idején.?

Egy 2009-es tanulmányában Jayati Ghosh professzor összehasonlította azokat az élelmiszereket, melyekkel határidős piacokon kereskednek azokkal, amelyekkel nem, és azt látta, hogy a határidős piacokon nem szereplő élelmiszerek, mint a köles, manióka vagy a burgonya ára csak nagyon kis mértékben emelkedett azokhoz képest, amelyek spekulációs ügyletek áldozatául esnek, mint például a búza esetében.

Nomi Prins, a Mother Jones-ban megjelent cikkében szintén a spekulációt okolja. Azt tapasztalta, hogy a határidős mezőgazdasági és energia ügyleteket a CDO-khoz (adósságfedezetű kötelezettségek) hasonlóan értékesítik, csak ebben az esetben CCO-nak (árufedezetű kötelezettségnek) hívják őket. Minél magasabbak az élelmiszerárak a CCO befektetők annál többet keresnek ügyleteiken.

Az elektronikus tőzsdék és származtatott ügyletek – melyek lehetővé teszik a spekulánsok számára, hogy a határidős piacokat nagymértékben befolyásolják – szabályozásának szigorítása nélkül nem fog változni a helyzet. Ha ezt elmulasztjuk, ennek a lufinak a robbanása nemcsak otthonainkba fog kerülni. Ezúttal emberéletekkel fogjuk megfizetni az árát.

Mit lehet tenni?

Kaufman adatai szerint a világ éhezőinek száma 250 millióval nőtt. 2010. július 21-én Obama elnök aláírta a Wall Street reformtörvényt, melynek célja a tőzsdei kiskapuk bezárása volt, de Kaufman szerint a törvényben szereplő megoldások nem fognak működni. A Wall Streeti feltalálók új ötletekkel állnak majd elő, és könnyedén kikerülik a törvényhozás lassú gépezetét. Az élelmiszerspekuláció eltörlésére irányuló kísérletek sem valószínű, hogy sikerrel járnak, hiszen a befektetőknek nem kell mást tenni, mint felvenni a telefont és ügyleteiket máris Londonon keresztül vagy privát ügyletként bonyolíthatják.

Alternatív megoldásként Kaufman egy globális gabonatartalék felállítását javasolja, melynek segítségével a szabályozó testületek akkor vinnék a búzát a piacra, amikor erre az árstabilizáció szempontjából szükség van. Bill Clinton idején az Egyesült Államok egész nagy gabonatartalékkal rendelkezett, mielőtt a szabályozás ellenességi mánia elkezdődött. Az 1938-as Mezőgazdasági törvényben Roosevelt elnök jelentős gabonatartalék fenntartását ígérte.

Chris Cook, a Globális Energiapiac volt igazgatója szerint:

Az egyetlen hosszú távú megoldás a piac teljes szerkezeti átalakítása. Először is meg kell szabadulni a közvetítőktől. Ez a folyamat már elindult. Másodsorban pedig létre kell hozni egy megállapodást a termelő és fogyasztó országok között. Nevezhetjük ezt akár Bretton Woods kettőnek is.

A spekulációs piacokat ma többnyire nem a kapzsiság, hanem a félelem hajtja. A befektetők biztos, megfelelő hozamot ígérő ügyleteket keresnek, amiből nyugdíjas éveikben megélhetnek. Azért van szükségük ezekre a befektetésekre, mert munkaadóik és a kormány nem nyújtanak számukra biztonságot.

Volt idő, amikor az állampapírok biztonságos és elegendő befektetésnek számítottak a nyugdíjasok számára. Azóta azonban a kamatok összege jelentősen esett és a befektetők inkább az önkormányzati kötvényeket kezdték előnyben részesíteni. Most már ez a piac is összeomlóban van, mivel számos ilyen kötvény kibocsátója csőd közeli helyzetben van. A városok, megyék és államok nem részesülnek a bankoknak nyújtott mennyiségi enyhítés eszközeiből, pedig nem a helyi önkormányzatok, hanem a bankok okozták a válságot.

Előző posztKövetkező poszt

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Send this to a friend