Forrás: Liam Halligan, Telegraph.co.uk
Amerika magára maradt, a világ többi országa pedig dühösen várja a fejleményeket. A tőkeszabályozás széleskörű alkalmazása és a 30-as évekre jellemző protekcionizmus elterjedése ma sokkal valószínűbbnek tűnik, mint azt néhány nappal ezelőtt gondoltuk volna.
A Federal Reserve nyilatkozatai némiképp csillapították a kedélyeket. ?Az igényeknek megfelelően fogjuk alakítani a programot a munkanélküliség csökkentése és az árak stabilizálása érdekében,? hangoztatta az amerikai központi bank szerepét betöltő FED Nyíltpiaci Bizottsága. A második mennyiségi monetáris enyhítés bejelentésével azonban, Amerika joggal számíthat nemcsak a felemelkedőben levő keleti gazdaságok, de az Euro zóna országainak haragjára is.
Az Egyesült Államok azt remélte, hogy a szöuli csúcson Kína elfogadja az exportszabályozásra tett javaslatait, de, mint tudjuk a G20 résztvevői ezekben a kérdésekben nem jutottak túl az általánosságokon.
A második mennyiségi enyhítést követően Kína minden lehetséges fórumon élesen bírálta az amerikai intézkedést. A kereskedelmi többlet megállítására vonatkozó amerikai javaslatok az ?egykori megtervezett gazdaság korát idézik,? nyilatkozta Cui Tiankai, a kínai G20-as delegáció egyik tagja.
Németország is hozzátette a magáét a vitához. ?Sértés ne essék, de az Egyesült Államok gazdaságpolitikája nem több, mint sötétben tapogatózás,? jegyezte meg Wolfgang Schaube, német pénzügyminiszter. ?Szó nincs arról, hogy az USA nem pumpált elegendő pénzt a piacba. Azzal, hogy még több dollárt zúdítanak a világra a problémáik még nem fognak megoldódni.?
A korábbi 1700 milliárd dolláros mennyiségi enyhítés 600 milliárd dollárral történő megemelése hatására sok politikusnál szakadt el a húr a világ minden pontján.
?Amerika a sokoldalú együttműködés eszméjét ásta alá, amelyért a G20-as országok annyit küzdöttek,? állt a kulcsfontosságúnak számító dél-afrikai küldöttség nyilatkozatában.
A világ mindezidáig szemet hunyt az USA minden képzeletet meghaladó pénzgyártó hadműveletei felett. A mennyiségi enyhítés kihúzott néhány csőd szélén álló pénzintézetet a bajból, miközben észrevétlenül a fizetésképtelenné vált nyugati bankokat is feltőkésítette. A pénznyomtatás hatására az értékpapírárak is emelkedtek. A legutóbbi FED tőkeinjekció hatására a FTSE globális részvényindexe kétéves rekordot döntött.
A mennyiségi enyhítés keretében gyártott pénzből amerikai kincstárjegyeket és gyanús jelzálogalapú értékpapírokat vásároltak, ami lehetővé tette egyes kormányok számára a költekezés folytatását. Kit érdekel, hogy a kincstárjegyek hozamát mesterségesen alacsonyan tartja (egyelőre) a frissen nyomott pénz? Elvégre a kormánykiadások csökkentése sokkal megerőltetőbb feladat lenne, mint egy újabb keynesiánusi pénzügyi impulzus.
Néhány hatalmas pénzügyi csoport, fizetésképtelen bank, szakszervezet és gyáva politikus sok hasznot húzott a mennyiségi enyhítésből. Nem csoda, hogy minden erejükkel azon vannak, hogy megpróbálják hiteltelenné tenni meggondolatlan politikájuk kritikusait.
Az elmúlt néhány hét során azonban valami megváltozott. A világgazdaság néhány fontos szereplője ? Kína, Brazília és most már Németország is ? úgy gondolja, hogy ezúttal az USA túl messzire ment, és ezen véleményüknek nem félnek hangot adni. A mennyiségi enyhítés messze Amerika partjain túlnyúló romboló hatását látva elfogyott a türelmük. ?Mindenki szeretné, hogy Amerika gazdasága helyreálljon,? nyilatkozta Guido Mantega, Brazília köztiszteletnek örvendő pénzügyminisztere, ?annak azonban nincs értelme, hogy helikopterről szórják a pénzt.?
Xia Bin, a kínai központi bank egyik legrégebbi tanácsadója, a múlt hét során egy napilapnak nyilatkozva az mondta, hogy ?a globális gazdaság számára a féktelen dollárnyomtatás jelenti a legnagyobb kockázatot. Ha a világ nem áll fel az ellenőrzés nélküli dollárkibocsátás ellen, az újabb válság kirobbanása elkerülhetetlen, ahogyan azt számos nyugati szakember is megmondta.?
Amellett, hogy a FED lépés újabb lufit hozhat létre az eszközárakban, a legtöbb vád azért éri az Egyesült Államokat, hogy a mennyiségi enyhítéssel mesterségesen alacsonyan tartja a dollár árfolyamát az amerikai export serkentése érdekében, komoly károkat okozva viszont más gazdaságoknak, beleértve az Euro zónát is. Az olcsóbb dollár ugyanakkor azt is jelenti, hogy az USA óriási adósságának valós értéke kisebb, ami az adósságot finanszírozó országoknak, Kínával az élen, nem túl kedvező.
A nagy feltörekvő piacok azért is aggódnak, hogy a dollár leértékelődése növelni fogja a saját valutájuk iránti bizalmat, ezzel még magasabbra verve az árfolyamokat, tovább rontva exportfeltételeiket. Brazília természetesen máris tőkeszabályozásokat vezetett be és a második mennyiségi enyhítésre reagálva számos ázsiai központi bank is a nagy tőkebeáramlások elleni lépésekre készül.
A szabadkapitalizmus és a szabad kereskedelem nem egészen így működik. Ki kell mondanunk, hogy ennek a legújabb beavatkozási politikának és az igazságtalanságoknak, konfrontációknak, amit nagy valószínűleg eredményezni fog az Egyesült Államok az oka. Ahelyett, hogy szembenéznének problémáikkal és megpróbálnák kezelni a helyzetet, az amerikai döntéshozók az egész világot bajba sodorják.
A mennyiségi enyhítés negatív hatásait egyelőre csak az exportverseny kiéleződésében és az árfolyamháború elmérgesedésében lehet érezni, a járulékos veszteségek azonban egyre inkább láthatóvá válnak.
Sokan figyelmeztettek, hogy a tömeges pénznyomtatás előbb-utóbb a arra fogja sarkallni a befektetőket, hogy tárgyi eszközökbe és nem utolsó sorban áruba fektessék pénzüket.
A félelmek beigazolódtak.
New Yorkban az olaj elérte a 87 dolláros hordónkénti árat, ami kétéves csúcs, annak ellenére, hogy a világ legnagyobb nyersolaj felhasználójának számító amerikai piacon a mozgás lassú maradt.
A múlt hét során az elkerülhetetlen mennyiségi enyhítés hírére a határidős olajügyletek az egekbe szöktek, mivel a befektetők további inflációra és a dollár árfolyamának további csökkenésére fogadtak.
Természetesen az OPEC tagok is szították a tüzet rendesen, de a nyersolaj árának régóta várható emelkedése szintén a FED virtuális pénznyomdájából indult.
Az unciánkénti 1394 dolláros árfolyammal az arany is megdöntötte a mindenkori rekordot. Az ezüst árfolyama 6%-kal emelkedett a múlt hét során, most 30 éves rekordon áll.
A legsötétebb forgatókönyv szerint a nemesfémek mellett, a mennyiségi enyhítés az árutőzsdei árakat is emelni fogja. A nyugati országoknak elő kell rukkolniuk valamilyen megoldással, ha nem akarják megvárni a teljes gazdasági összeomlást, mivel a befektetők ezeket az eszközöket a leértékelés elleni fedezetként használják.
Egyes jelek arra mutatnak, hogy a folyamat, a nyersolaj piac után, más területeket is elért már.
Augusztus óta, amikor a mennyiségi enyhítés valósággá vált, a gyapot ára 68%, a cukoré pedig 66%-ot emelkedett. A rizs egyharmaddal kerül többe most, mint nyár végén.
Ezért van az, hogy a mennyiségi enyhítést nemcsak az igazságtalan valutaleértékelések okozójaként és az USA hitelezőinek becsapására használt eszközként fogják számon tartani. Ezt az őrült pénznyomtatást fogják a nyugati országokban is jelentkező infláció, az élelmiszerválság és az árutőzsdei árrobbanás okozójának tekinteni.
A döntés nem kevesebbet, mint az Egyesült Államok gazdasági hatalmának végét jelenheti.