Egy csodálatos felismerést szeretnék megosztani veletek. Maga a felismerés nem igazán új, régen is gondolkoztam hasonlókon, és nyilván nem vagyok vele egyedül, de csak a napokban tudtam szavakba önteni, részben C.S. Lewis egyik könyvének köszönhetően.
Amikor megismerjük Jézust, más szóval megtérünk, az életünk megváltozik. Ezzel nyilván nem mondtam semmi újat, hiszen 2000 éve bárki megtudhatja, hogy „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden”.1 Csakhogy ez a változás nemcsak új életünket, de a régit is érinti. Azt vettem észre, hogy bizonyos események vagy érzések azokból az időkből, amikor még nem ismertem Jézust, ma egészen másként jelennek meg előttem. Mintha a megváltás visszamenőleg is hatna. Mielőtt valaki felvetné, megjegyzem, hogy nem arra gondolok, amikor az idő megszépíti a múltat. Nem az idő teszi mindezt. Ráadásul azt vettem észre, hogy az életünk irányától függően a visszahatás is kétféle lehet. Akik nem Jézus felé haladnak, sokszor a szépnek megélt pillanatokat is sötéten látják később, és visszatekintve traumaként emlékeznek rájuk.
C.S. Lewis írásának egyik szereplője szerint „a jó és a gonosz, amikor teljessé lesz, visszamenő hatályúvá válik. … a megváltottnak egész földi múltja mennyország lesz, az elkárhozók pedig egész földi életükre pokolként tekintenek. A [megváltott] ember múltja elkezd változni, míg megbocsátott bűnei és az emlékeiben élő bánatai a menny jellemvonásait öltik magukra. … Ezért van az, hogy mindenek végén, amikor a nap itt felkel, odalent pedig a szürkület feketeséggé válik, az áldottak azt mondják majd, hogy „mi mindig a mennyben éltük” az elveszettek pedig, hogy „mindig a pokolban voltunk”.2
A könyvet másodszor olvasva nagyon megörültem ezeknek a soroknak, mert Lewis szavait kölcsönvéve érthetőbben körülírhatom, hogy mit értek saját felismerésem alatt.
Jézus azt mondta, hogy Isten országa elérkezett hozzánk3 illetve bennünk van4 és ha én ezt 10, 15 vagy 20 évvel ezelőtt felismertem, akkor rá kell jönnöm, hogy Isten országa 10, 15 és 20 évvel ezelőtt is itt volt már, csak korábban nem tudtam róla. Ha pedig itt volt, akkor az életemre is hatással volt. A régire is. Ahogy a megváltás mindenki számára adott, de nem mindenki fogadja el, éppen úgy, a menny is mindenki életére visszahatna, ha hagyná.
Miközben énközpontúságunk pokollá változtathatja emlékeinket és Jézus nélkül a jövőnket is, saját gondolataink, elmeállapotunk által építve fel börtönünk számunkra valós, a valóságban mégis képzeletbeli falait, a menny maga a valóság. Éppen úgy, ahogy a gonosz és a jó nem állítható párba, hiszen a gonosz önmagában létezni sem tud, csupán a jó elrontott változataként, ugyanúgy a pokol sem a menny ellentéte, hanem a valóság tagadása csupán. Nem valami, hanem valaminek a hiánya.
Hasonló ez ahhoz, hogy a Jézus születése előtt élők a jövőbe tekintettek a megváltást várva, mi pedig a múltba, de mindannyian hit által fogadjuk el az ajándékot, ami a jövőre és a múltra is elhat. A már említett könyvben Lewis azt írja, hogy „a választásaink és az idő közötti összefüggést nem érthetjük meg teljességgel, amíg nem jutottunk át mindkettőn”. Bár erre csak a mennyben kerül sor, számtalanszor kaphatunk ízelítőt abból, ami ránk vár.
Az Isten országa eljött. Az Isten országa eljött és itt volt régi életünk alatt is, csak régi szemeink alkalmatlanok voltak arra, hogy ennek az örök országnak a dolgait meglássuk. Újjászületve, új szemeinkkel azonban minden megváltozott. Vakok voltunk és most látunk.
Szóval ilyenforma gondolatok járnak a fejemben, amikor egy-egy múltbeli, a maga idejében szomorúként megélt eseményt nem tudok szomorúnak látni többé, hiszen látom miként fordította Isten a javamra. Az Isten országa akkor is ott volt körülöttem és belépve nemcsak a jövőm, de a múltam is a részévé vált.
És hasonló gondolatok jutnak eszembe akkor is, amikor mások keserű szavai feketére festik a maga idejében pozitívan megélt eseményeket és a valóságot kizáró birodalmuk bekebelezi a múltjukat, miközben Isten országa veszi körül őket.
Mi döntünk.
Mindig van jó hír, Gyerekek! 🙂 Sosincs olyan, hogy nincs.Csak olyan van, aki nem akarja ezt észrevenni, de már az is tudja régen, hogy jó hír mindig van. 💡
Palavics József barátom sorai:
‘Ézsaiás a Szent Szellem által MÚLTNAK látta azt, ami ő utána még kb. 700 évvel lett látható. Úgy látta, hogy megtörténtek azok az eseményeket, a szellemi múltat idézte, amire emlékezett a Szellem, és ami az embernek még csak eljövendő. Betelt az idő.
“…eliszonyodtak…, volt, …nem beszéltek volt,…mit nem hallottak volt,…hitt,…jelentetett meg,…felnőtt,…nem volt néki,…és néztünk reá, de nem vala,… utált és….elhagyott volt,… utált volt; és nem gondoltunk vele, …Ő viselte,…hordozta, ….azt hittük, Ő megsebesíttetett…, megrontatott…gyógyultunk meg….eltévelyedtünk, … tértünk; …Ő reá vetette, …kínoztatott,…nem nyitotta meg,…nem nyitotta meg!…ragadtatott el, …ki gondolt arra, hogy kivágatott…,lett rajta vereség?!…adtak sírt néki, …jutott…: pedig nem cselekedett..,… sem találtatott ”
(Ézsaiás 52:14 – 53:9)
Amit tud a Szellem, ami már megvolt, azt fogja meglátni a test (“..minden test meglátja majd..”). Ami a Szellem múltja, az a mi jelenünk és a jövőnk. Egy elvégzett, biztos szellemi múlt van előttünk, már a jövőnk is régi'(előre elkészített:). Mint a mélyből feltörő (az idők előttről) millió-millió éves múltú forrásvíz, aminél nincs frissebb, elevenebb, tisztább, üdítőbb. Igyatok ebből mindnyájan!’
“Bármilyen’ étel- vagy italáldozatról NINCS szó. Csakis Jézus kereszthalálának hirdetéséről, annak valódiságáról. A valódi Jézus Krisztusról a kenyér és a bor színeiben !
Az igaz, hogy sokan nem hisznek … Messziről meglátszik, ki az, aki igen, akivel közösségben vagyunk és ez csodálatos !
.
Az Úr MEGINT milyen kiszolgáltatott !
Péter mai hozzászólására válaszoltam, véletlenül a lap alján, úgy került előre … Remélem, így értitek 🙂
Szerintem most a Világ le lett győzve. Megjött a kedvem a tánchoz.
Kedves Thea!
Háromszor is elolvastam a cikket, de sok dologgal nem értek egyet!
Először is tudnod kell rólam, hogy ez a 9. éve, hogy körül járom a menny, Pokol, Apokalipszis témákat. Ezért elhiheted, hogy nálam jobban senki se fogja elmagyarázni, hogy milyen a pokol és milyen a menny. De tovább megyek: Akik átélték, vagyis megkapták azt a kegyelmet, hogy bepillantsanak a túlvilágba – azoknál jobban nem fogják megérteni, hogy mi is van odaát.
A másik, amit tudnod kell rólam, hogy sajnos nem olvastam el C.S. Lewis: A nagy válás c. könyvét, de az általad kezelt idézetek szöges ellentétben áll az én álláspontommal. Írod azt, hogy idézem: „a megváltottnak egész földi múltja mennyország lesz, az elkárhozók pedig egész földi életükre pokolként tekintenek.”
A valóság azonban az, hogy ennek pont az ellenkezője igaz! A megváltottaknak most a földi élet csak árnyék és pára. Az elkárhozott lelkeknek pedig most menny lenne a földi élet, mert rájöttek, hogy mit halasztottak is el, és kit is utasítottak el, de arra is, hogy miről is maradtak le.
A következő mondattal sem értek egyet. Idézem: „Ezért van az, hogy mindenek végén, amikor a nap itt felkel, odalent pedig a szürkület feketeséggé válik, az áldottak azt mondják majd, hogy „mi mindig a mennyben éltük” az elveszettek pedig, hogy „mindig a pokolban voltunk”.
Az igazság az, hogy megint csak a fordított gondolat igaz ezzel kapcsolatosan. Akik a mennybe kerültek azt mondják most is, hogy milyen jó, hogy megismerték Jézust és elfogadták őt megváltónak, az elkárhozott lelkek pedig most is azon gondolkodnak, hogy milyen nagy kár, hogy elutasították a Királyok királyát – sokan nagyon bánkódnak emiatt.
Ezután jönnek az átfedések, amelyek még homályosabb képet láthatunk a valóságból, mert te az előző sorokat is elfogadtat tényként. De nézzük azért meg, hogy miket is írsz.
Írod, azt idézem: „Jézus azt mondta, hogy Isten országa elérkezett hozzánk3 illetve bennünk van4 és ha én ezt 10, 15 vagy 20 évvel ezelőtt felismertem, akkor rá kell jönnöm, hogy Isten országa 10, 15 és 20 évvel ezelőtt is itt volt már, csak korábban nem tudtam róla. Ha pedig itt volt, akkor az életemre is hatással volt. A régire is. Ahogy a megváltás mindenki számára adott, de nem mindenki fogadja el, éppen úgy, a menny is mindenki életére visszahatna, ha hagyná.”
Egy szöveget sokféleképpen lehet értelmezni. A Szentírást legalább két nagycsoport szerint értelmezhető:
1. Szó szerinti
2. Szimbolikusan
Ha az utóbbi szerint értelmezzük, akkor ahány ember lesz a világon annyi értelmezés. Ha szó szerint értelmezzük, akkor kénytelenek vagyunk elfogadni az új kijelentéseket is, és rögtön megtudhatjuk azt, hogy ez azt jelenti, hogy mindenki hordozza Isten királyságát magában. Mindenkiben van egy csepp mennyország.
Sajnos a következő bekezdéseddel sem tudok egyetérteni, amelyik úgy kezdődik, hogy „Miközben énközpontúságunk pokollá…”
A bekezdés szerint te a poklot nem valóságnak hiszed, de a mennyet igen! Akkor jobb, ha én írom le neked, de nem, mint ellenséged, hanem jó indulatból, mint felebarátod, hogy a pokol valóságos. Éppen annyira valóságos a pokol, ahogy a menny is. És igen ellentétei egymásnak, mert akik elkárhoztak azoknak örökké késő megtérniük. Sokan szeretnének megtérni, akik oda kerültek, de már késő! Továbbá azért is ellentéte a Mennynek, mert örökké tart. Aki egyszer pokolra került annak soha nincs többé kegyelme.
Lennének más gondolatok is, de nem folytatom tovább!
Javaslom neked is, hogy olvasd el az oldalamon lévő menny és pokol titkait, hogy okosabb legyél! És legközelebb nyugodtan hivatkozhatsz rám, ha írni szeretnél ebben a témában!
Én sem tudok mindent, de sokkal többet tudok azoknál, akik most kezdték csak el!
Kedves Unikornis!
Köszönöm a kimerítő elemzést, illetve a megtiszteltetést, hogy háromszor is elolvastad, amit írtam. Egyetlen dolgot fűznék csupán hozzá: nem értetted, hogy mit akartam mondani, de nem baj, mert akinek fontos volt, az megértette. Annyira pedig semmiképpen sem fontos a megértése, hogy tovább ragozzam. Egyetlen egy dolgot azért mégis hozzáteszek: hiszek a szó szerinti menny és pokol létezésében, főleg, hogy mindkettőt már földi életünk során megismerhetjük, de a poszt nem erről szólt.
Íme, egy igen ritka múltbeli fotó arról a mindenről, amelyik újjá lett:
https://www.hhfestek.hu/wp-content/uploads/2017/01/feher_hh_kretafestek.jpg
“mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” 🙂
Hát igen.Pál apostol, amint pár szóban éppen elevenen lefesti az idők jeleit… 🙂
Ennek a meglepő cikknek a vonzásában megtöröm most pár sorban ezt a láthatatlant.Szavakkal sajnos / nemsajnos meg lehet törni a láthatatlant, de légyszi, ti továbbra is a láthatatlannal törődjetek, ne a szavaimmal: vagyis olvassátok helyette inkább a szóközöket. 😀 Meg a sorközöket.Ahogy mondani szokás, a héjában van a vitamin, a velő meg az írások köztes állapotaiban – ezt az állapotot pedig mindenki csak maga fedezheti fel magának.És csak magának!Annyit azért hozzátennék, hogyha egy igazi írást olvasunk, és csak a sorait olvassuk el, a sorközöket pedig nem, az olyan, mintha a poharat akarnánk meginni az életet adó víz vagy a jó bor helyett.Ahogy a pohár is, az írott sorok is csak a tartalmazó, nem pedig maga a tartalom.
Olyasmit olvashatunk itt (egy internetes) újságban, ami tényleg újság! 🙂 Vagyis az újdonság erejével bíró híradás.Hiszen újjá lett minden, még a múlt is ❗ ❗ 😳 💡 💡
Ha hiszel a Fiúban, örök életed van.Ha nem hiszel Benne, az Isten haragja marad rajtad.Ha jól cselexel, beoltattatol.Ha nem cselexel jól, kivágattatol.Ugye?Így működünk.(Közben ujjal mutogatunk a Bibliára, hogy tele van önellentmondásokkal. 😀 ) Nincs mit ezen takargatni vagy szépítgetni.Így működünk, de a cikkből kiviláglik, hogy noha annak ellenére, hogy tényleg így méltóztatunk működni………nem ilyenek vagyunk!A cikk címe, mint valami csúcshegy, belefúródott a nemlétező materializmus nemlétező falába.És ennyi.Illetve, még ennyi se, mert nincsen se nyílhegy, se annak csúcshegye… Elménkben mégis létezést kölcsönzünk a materializmusnak, észjárásunk és dogmáink által legyártott sérelmeink szerint. “Az ott egy seb!” Most mindegy, hogy okoztam vagy kaptam; elsősorban magamról tudom, hogy makacsul hajlamosak vagyunk kiindulási alapunknak csak ezt az egyetlen vak és sötét prekoncepciót megtenni: a seb márpedig ott van, és kész!És éppen ez a materializmus lényege.A külvilág ránk tör, és csak alig vagyunk képesek ezt kontrollálni, csekélyke hatalmunk van a külvilág felett.Hiszen a materializmus lényege, hogy a külvilág ingerei adják az okot, és mi, mint ennek az áldozatai, csak a puszta okozatiság vagyunk, egy kikényszerített hangyányi válaszreakció, egy puszta reflex vagy ösztön.De mi nem ilyenek vagyunk valójában!Mint valami Calaby – Yau térformáció, a jelen cikk önmagába görbítette a kauzalitást, rámutatva lehetőségeink kimeríthetetlenségére.
Sok minden van ebben a cikkben, szerintem a címénél most nem is jutok tovább.De azért, kérem szépen, azt vegyük észre, hogy a cím rendesen és visszavonhatatlanul összekócolja a kauzalitásról szóló összes előzetes eddigi ismeretünket!Belegyepesedtünk egy gépies okozatiságba.Szemet szemért!Ugye?Fogat fogért!Ugye?
Nincs múlt.
Nincs jelen.És nincs jövő sem.Csak a folyamatos megújulás van, amire a materialista gondolkodás nem képes, mert eleve abból indul ki, hogy az anyagnak egyszer úgyis vége lesz, vagyis egy ponton túl (tudományos nevén: szingularitás) nem megújul, hanem véget ér.A materialista felfogás képtelen beállni a megújulás folyamatos és megújuló folyamába, mert hagyta a fejére nőni az ok-okozatiságot.De hát legyen minden örömmé, mert van egy Alfánk és egy Ómegánk ugyanabban az Egy akaratban.Te vagy az ok és az okozat.Te vagy a kérdés és a válasz is.
(Végül mégsem csak a cikk címére reagáltam. 🙂 )
Oszi, MIÓTA probléma az Evangéliumban a sok ellentmondás ? ezek a keresztény paradoxonok … Chestertont felvillanyozta, engem – ha lehet – még jobban. “Ha a gabonaszem elhal, sok termést hoz” “meghalt az Élet és legyőzte a halált” “a vendégségben ne hívd meg azokat akik vissza akarják adni neked … ” “ha valaki elveszi a felső ruhádat, add oda neki a többit is” … Hol van itt az ok-okozati laposvilág egy dimenziója ?
“Boldogok a szegények” és a többi boldog-mondás is, utolsó, mégis manapság már első, hogy boldogok akik üldözést szenvednek az igazságért ..
Igen, mert tulajdonképpen nincs idő, csak nekünk, itt az anyagban.
Ennek van egy szép, építő oldala is: az egyén, aki “dolgozik magán”
az Örökkévaló segítségével, láthatja a “fejlődést”. A végén pedig
egyben áll az egész, az élet, amit itt töltünk/töltöttünk anyagi létünkben:
a Választás. (Józsué 24:15.)
Már most szellemben kell járni a kereszténynek és nem testben. Ez azt jelenti, hogy mentesülsz az anyagtól? Nem. Hiszen húsból, vizből és csontból van az ember, ennie és innia kell. Itt inkább az anyagias gondolkozásról van szó, ami a lélekben járás ellen törekszik. A mennyben is lesz egy testünk egyébként, csak azzal a különbséggel, hogy az már romlatlan lesz és sokkal dicsőségesebb, mint emez-amely törvénytvesztve müködik és emiatt tulajdonképpen lassan haldoklik.
Ezért kell táplálkoznunk az Úrral. “Hogy adhatja ez testét eledelül nekünk?” kérdezték és megbotránkoztak benne (János 6. Kafarnaumi beszéd) sőt, el is hagyták a beszéd után…
DE Jézus azt mondta “ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek!” És nem virtuális, elvont, szellemi test, hanem valódi ÁTISTENÜLT anyag … https://www.youtube.com/watch?v=ZCDfaB7f0Mg
Van magyar ima, dal is erről https://www.youtube.com/watch?v=ZCDfaB7f0Mg
Megjegyzem, a kelyheseknek igazuk volt … és már többen gondolják így, alleluja 🙂
Kedves Éva, ami nincs hitből-bármilyen étel vagy ital-áldozatról is legyen szó, nem fog megigazitani. Rengetegen vesznek úrvacsorát, mégis csak kevesen alakulnak át Krisztus jellemévé, mert nem hisznek igazán, csak egy jól bevált ritust követnek. Először is, aki veszi ezeket a szimbólumokat, tudnia kell, hogy mit is jelent Krisztus teste és vére, mert az egy személyiséget testesit meg és az ebből következő cselekedeteket. Az úrvacsora lényege az, hogy az ember azonosulni kiván azzal, akit jelképez-minden tekintetben. Aki méltatlanul eszi és issza ezeket, számára ezek a szimbólumok nem válnak valódi Krisztussá, hanem átokul szolgálnak neki, mert nem becsüli meg Krisztust.
“Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.
De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 11. rész