Világkormány

Mindegy mi a probléma, a válasz a központosítás

A brit népszavazás óta hihetetlen mennyiségű vészjósló prognózist lehet olvasni, hol arról, hogy az EU össze fog omlani a britek kilépése miatt, hol arról, hogy az már eddig is az összeomlás határán állt, attól függően, hogy az ember melyik hírportált választja éppen.

Egy korábbi cikkben említettem, hogy a kilépés ténye tulajdonképpen nem számít, ami némi félreértésre adhatott okot. Valóban nem számít az egyén szempontjából, hiszen nem országok vagy birodalmak, csakis emberek üdvözülhetnek, ugyanakkor nagyon nem mindegy egy-egy ország sorsa illetve a bibliai próféciák szempontjából, hiszen nagyon is konkrét felsorolásaink vannak arról, hogy egy-egy nemzet kinek az oldalán áll majd az emberiség előttünk álló jelentős korszakának végén, így érdekes látni az említett nemzetek pozícióinak profetikus átrendeződését.

Amit viszont érdemes megfigyelni a nyilvános retorikában, hogy a dolgok alakulásától függetlenül, a tökéletesnek mondott megoldás mindig a központosítás növelése. Egy Új Világrend létrehozásának szükségessége a New Age újkori megjelenése óta egyre nyíltabban jelenik meg a politikai beszédekben, a Brexit óta azonban mintha még magasabb sebességbe kapcsolt volna. Mintha a népszavazás egy új propagandagépezetet indított volna be annak a vélekedésnek elterjesztésére, miszerint a számunkra egyelőre láthatatlan gazdasági válság ellen kizárólag az Új Világrend, de legalábbis egy erősebb európai Rend lehet a megoldás.

A piacok látványos erősödését figyelve, a teljes központosítás bevezetésének sürgetése a globalista elit részéről teljesen értelmetlennek tűnhet. Hol a válság, amire figyelmeztetnek?

Brandon Smith szerint ?a Brexit egy részállomás lehet, ami egy jövőbeli piaci reakciót hivatott beindítani, de legalábbis remek ürügyként szolgálhat egy válság vagy összeomlás esetére.? Vagyis az ok már megvan, most már csak az eseményről kell gondoskodni ebben a fordított világban.

Érdemes nyomon követni az elit Brexit utáni figyelmeztetéseit, mert hasznos jelzésként szolgálhatnak. Érdekes például, hogy a fővonalas média folyamatosan a szélsőséges intézkedések szükségességéről beszél. Ne felejtsük el, hogy az IMF és a BIS a 2008-as válság előtt is szólt, most pedig egy 2016-os összeomlásról beszélnek. A Brexit óta az elit válságkórusa crescendora váltott. Mivel a válsághoz szükséges feltételeket ők maguk teremtik meg, ritkán tévednek, kivéve persze, amikor a félrevezetés a cél.

Soros György például váltig állítja, a legújabb részvényszárnyalás ellenére, hogy a Brexit ?felgyorsította a pénzpiaci válságot?, ami számunkra továbbra sem érzékelhető.

Mario Draghi véleményét támogatandó, a Bloomberg például ?Draghi Új Világrendet szeretne, amit a populisták kedvükre gyűlölhetnek majd? címmel hozott le egy cikket, amiből az ?Új? szót utólag törölték. A cikk arra szólította fel a központi bankokat, hogy ne a ?hazai? bajokkal foglalkozzanak, hanem kezdjenek el a ?globális problémákra? összpontosítani.

A központi bankok központi bankjaként funkcionáló Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint a globális koordináció nem elég, globális szabályok szükségesek.

A végcél szempontjából a Brexit így tényleg mellékes, olyan értelemben, hogy a hatalom a célhoz gyártja az eseményeket, így egy nemleges válasz esetén a betervezett válságot valami másra kenték volna. Akár a kilépés elmulasztása is megtette volna, ha éppen nem akad jobb ürügy, hiszen, amint észrevettük, a magyarázatok hihetősége egyre kevésbé érdekli a magukat nyeregben érző vezetőket.

Az európai vezetők is az összeomlás-retorikát választották, amikor egy európai szuperállam létrehozását sürgették az Unió teljes széthullása ellen. A német és francia külügyminiszterek a tagállamok szuverenitását korlátozó tervezetet készítettek. A brit Express szerint a kilenc oldalas dokumentum értelmében

?a tagállamok gyakorlatilag elveszítenék önálló hadseregüket, büntető törvényeiket, adórendszerüket és nemzeti bankjukat és ezek a jogkörök mind Brüsszelre szállnának át.?

Igaz, hogy időnként a válságra való figyelmeztetések figyelemelterelésként is szolgálhatnak, de gondoljunk csak bele: a központi bankok soha nem lesznek képesek elnyerni a közvélemény támogatását egy globális és teljesen központosított gazdaság felügyeletére, ha jóslataik rendre helytelennek bizonyulnak, és a válság sohasem érkezik meg. A válságnak pedig nem szükséges azonnalinak és teljesnek lennie ahhoz, hogy elvégezze a dolgát. Egy fokozatos, kezelhető lejtmenet éppen úgy megteszi.

És itt még nem arról a bizonyos válságról van szó, aminek hamvaiból egy világdiktátor születhet, hiszen ahhoz, hogy a világ istenként imádjon egy embert, aki ráadásul valamilyen módon ehhez az imádathoz köti a világgazdaságot is, olyasmire lesz szükség, amit egyikünk sem látott még.

Előző posztKövetkező poszt

26 hozzászólás

  1. Oszkár!:)
    Általában a hozzászólásaidat nem értem.ha elolvasok egy mondatot azt értem de ha végigolvasom mint irományt akkor már a 3.mondatnál letilt “a főszámítógépem”.:)

    1. “If you live in fear of the future because of what happened in your past, you?ll end up losing what you have in the present.”

  2. Megkapó elmélkedés a dolgok jelenlegi állásról,a lehetséges lehetőségek lehetetlenségeiről.Az utolsó bekezdésébe meg még bele is borzongtam. 🙂 Legalábbis irodalmilag. :))) Tényleg egy gyöngyszem,egy igazi záró(szeglet)kő.De erre még visszatérnék.

    A lényeg,hogy nem hagyjuk magunkat háttéréktől megvezetni.Pedig könnyen azt hihetik,hogy már markukban van az embirkák,a pórnép lelke.Valóban annyira hatásosan hintették szét ezt a győzikesó színvonalú pop-rock és más egyéb (politikai,egyházasdi,természettudományos,ezoterikus,oktatási….) vallásosságot,hogy tényleg sokan hihetik ezt közülük.Nem akarom tettetni a hüjét,de én nem tudom,ki is ez a Soros György egyáltalán,meg hogy valójában létező személy-e.De valamilyen szinten,talán az ő szintjén -már ha létezik egyáltalán- tudják,hogy esélytelenek.Tudják,hogy mindig mindenkit nem etethetnek be.Egy kivétel mindig lesz. 🙂 Bármilyen lassú észrevétlenséggel is főzzék ezt a levet számunkra az üstben.Mert tényleg ilyesmiről lehet szó.Legalábbis,én is ezt tenném háttérék helyében.

    Visszatérve a cikk utolsó bekezdéséhez.
    Először azon kezdtem el gondolkodni,hogy mi lehet a különbség a mostani mélyrepülés és azon “bizonyos válság” között.Hiszen ez egy folyamat,ami oda vezet(het).Olyan helyzetbe,amit még “egyikünk sem látott”.Aztán az a gondolat ötlött inkább fel bennem,hogy miért is kéne ilyesmit látnunk,azaz megélnünk.Ez olyan,amikor valaki számára ott vannak a KRESZ jelzések,mégis belefut a tragédiába.Persze,naponta van ilyen… De most nagyobb van itt a KRESZ-nél. 🙂 Nagyobb van itt nem csak Illésnél,de minden sofőrnél is.Igen,az események egy szörnyűséges világ lehetőségéra mutatnak,olyanra,amit még egyikünk sem látott,de nagyobb van itt minden eseménynél is.A lehetőség meg van a legrosszabbra.De nekünk nem lehetőségünk,nem csak lehetőségünk,hanem sokkal inkább esélyünk van.Mi a legvalószínűbb lehetőség?Mi a legesélyesebb végkimenetel?

    Lehetnél te is egy Afrikában éppen éhen haló kisgyerek,egy karambol áldozata,aki az autójában éppen lángolva ég… De nem te vagy az!Miért?Nem vetted még észre,hogy az ilyesmi mindig csak másokkal történik meg,sosem veled?Nem vetted még észre,hogy mindig mások halnak meg,és nem te?Nem tűnik fel valami?Nem kezd gyanússá válni néhány dolog?Igen,mondhatod,hogy mindez veled is bármikor megtörténhet.Még sem történik meg.Miért?Mindig csak másokkal… Nem inspirál téged mindez arra,hogy először is azt vedd szemügyre,mi is a valóság igazából?Ja,hogy te ezt már tudod?Biztos vagy te ebben?És hogy ki vagy Te?Biztos,hogy olyan jól tudod ezt,mint ahogyan képzeled?És hogy kicsoda is az Isten?Tényleg olyan mélységes az ismereted Benne,hogy ne bukkanjanak fel olyasmik az elméd,a tudatod legalján,amik újraértelmezésre szólítanak fel?Vagy csak nem veszed észre?Vagy csak még magadnak sem mered bevallani?

    Hogy őszinte legyek (na,de ki látott már őszinte legyet :mrgreen: ) ezeket a kérdéseket első sorban magamnak tettem fel.Kérlek titeket,senki se vegye magára személyesen,mert semmi személyes nincsen benne részemről senki felé.Ezt nagyon hangsúlyoznám.Remélem,nem is lesz belőle félreértés.Csak kérdéseket tettem fel,mert elsősorban erre inspirált a cikk.Aminek örülök,mert magamtól nem biztos,hogy eszembe jutottak volna ezek a (szerintem) lényeges dilemmák,az itt olvasgatók nélkül,vagyis nélkületek pedig nem biztos,hogy mindezt érdemesnek tartottam volna leírni.Aszongyák,ökör iszik magába… 😀 (De azért,még társaságban is,mindenki magának iszik. 🙂 )

      1. Én is köszönöm a hangos gondolataidat!
        Az az előnyünk egy világival szemben hogy nekünk már a történet vége “spoilerezve ” van. Bár a részleteket mi sem tudjuk így hasonlóan egy világihoz agyalunk a részleteken..

        1. Szia Shanza!Örülök a szavaidnak,és én is köszönöm neked! 🙂 Minden részlet Jézus,Ő fedi le és fel az egészet alfától omegáig.Még bennünk is Ő van.Úgyhogy,baj nem lehet. 🙂

      2. Szia Oszkár!

        Írod: “Aztán az a gondolat ötlött inkább fel bennem,hogy miért is kéne ilyesmit látnunk,azaz megélnünk.”

        Szerintem az a nagy helyzet, hogy azt a bizonyos válságot, de mondjuk ki, nyomorúságot, nem mi látjuk, illetve a cikkben nem arról a nyomorúságról van szó, amit az emberek ott látnak ahol nincs, hanem arról, amit Isten, lévén Ő az időn kívül, már látott megtörténni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne “diadalmaskodnánk”, mert ez a diadal minden nyomorúságtól független.
        Az Ézsaiás 53 jutott eszembe. Az is elég szomorú képet fest Jézusról, ami nem egy lehetőség volt, hanem mindennél biztosabb prófécia. A jövő, ami Isten számára már történelem volt. Isten tudta, hogy így lesz, és ezen az átmeneti szomorúságon keresztül a világ legnagyobb örömét hozta el.

        1. Kedves Thea!
          Nekem ez a gondolat gyakran eszembe jut. 🙂
          Nem kisebbre vállalkoztam,mint hogy Isten szemén át lássam a világot. 🙂 Én így békét látok.Elváltoztatom a gondolkodásom,ahogy “az Úr dicsőségét szemlélem fedetlen arccal,és ugyanarra az ábrázatra elváltozom.”(2 Kor. 3:18) Az az megtérek. “Mikor pedig megtér az Úrhoz,lehull a lepel.” Ez az apokalipszis.Lehull a lepel.Szó szerint.(Jól kiokosodtam Morgan Freeman filmjéből,mi..? 😀 Habár,szerencsére ezt Pajó is említette.) “Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke,ott a szabadság.” (2 Kor 3:16,17)

          Mondjuk,utazunk a szellemvasúton… 🙂 Ott mindenféle lidérceket látunk felénk karmolászni,és ijedtünkben sokszor már-már be is vizionáljuk,hogy elkaptak minket a karmaikkal.De aki korábban utazott egy-egy ilyen szellemvasúton az tudja,hogy nem fognak elkapni senkit.Én is még csak kerülgetem azt a gondolatot mint macska a forró kását,miszerint a félelem irracionális.Igaz,mióta csak itt írogatok,ezt igyekszem kifejteni,mert nekem tetszik ez panoráma.

          Vagy például,vannak olyan jelzések falusi kapukon,amik harapós kutyára figyelmeztetnek.Néhány ilyen tábla bizonyos jeleneteket érzékeltet,valaki nagyon pórul járt ember hátsójával egy nagy dög kutya fogai között… Szinte látjuk magunk előtt a szituációt.De ez az egész egyfajta figyelmeztető jelzés.Ne mássz át azon a kerítésen,ne ugorj ki a kocsiból a szellemvasúton…! Kérdés,hogy az elménk mit szűr le ezekből jelzésekből.Olyan impulzusok keletkeznek bennünk is,amik jelzések a tudatunk számára.Attól függően reagálunk majd,hogy milyen állapotban van az elménk,a tudatunk,meg hogy mennyire vagyunk felkészültek.Ebből adódóan tűnhet nagyon is valóságosnak valami olyasmi,ami egyszerűen nem történt meg,sőt meg sem történhet.

          Mi,akik érdeklődünk azok után,hogy mit is mond Isten a világról,sokkal reálisabbnak fog tűnni Isten békéje,mint az ember mesterséges katasztrófája.Itt vagyunk például ezen a weboldalon,és készülünk.Hogy amikor mások telekiabálják majd a világot rémületükkel,mi akkor se legyünk arra kényszerülve,hogy elfordítjuk tekintetünket Isten békéjéről.Így hát,a felkészületlenebbeket is békésnek fogjuk majd látni.(Legalábbis békésebbnek,mint egyébként látnánk.) Mert isten békéje élő és ható. 🙂 (Elnézést!)

          Visszautalnék egy korábbi beszélgetésünkre,ahol ezt idéztem Jónás próféta könyvéből: “Én pedig ne szánjam Ninivét,a nagy várost,amelyben több van tizenkétezer embernél,akik nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között,és barom is sok van.” ( :mrgreen: ) Ahogy te mondtad,persze,szólunk,mert szeretjük az embereket.Talán nem következnek be bizonyos dolgok.Talán tényleg arról van szó,hogy mindezt csak mi érezzük megvalósulni,mert ilyen az életvitelünk és a gondolkodásunk.De Isten nem ezt látja.És a megtérés a gondolkodás megváltoztatását is jelenti.Változtasd meg a gondolkodásod (mondom megint magamnak),és megváltozik a világ.Jézusban pedig nagyon is lehetséges a megtérés.Jézus egy egészen-egészen más fajta világ… 🙂

          https://hu.wikipedia.org/wiki/Metanoia_(egy%C3%A9rtelm%C5%B1s%C3%ADt%C5%91_lap)

          Thea,nélküled (vagy ha úgy tetszik,az Idők Jelei nélkül) sosem jutottam volna ezekre a gondolatokra. 😉 (L)

        2. Ézsaiás 53 kimaradt… De még vissza fogok térni rá. 🙂

        3. Erich Fromm, A rombolás anatómiája című könyvéből szerettem volna szó szerint idézni valamit,de sehol sem találom.Mondanivalójának lényege az,hogy kellő alapja van kijelenteni,hogy ez egy tudathasadásos társadalom,és hogy képzeljük csak el,mi történne itt egy teljesen ép elméjű emberrel… Isten azonban nem egy beteg,tudathasadásos társadalmat lát ezen a világon.Hiszen ezen a világon,ahogy Ő van,úgy vagyunk mi is.(1 Jn 4:17) Bizodalmunk lehet tehát az ítélet napjához,mert mindenben úgy vagyunk jelen ezen életben,mint Ő.

          Tudom,hogy ez fel fog érni egy igazi skandallummal,de az Ézsaiás 53 egy soha meg nem történt valóságot ír le.Ha ez a világ a mi (emberek) frusztrált gondolatai szerint peregne,akkor nem csak az Ézsaiás 53,de még a darwini rendszer is igaz lenne.Az Ézsaiás 53 az ember szerinti világ,az ahogy mi látjuk a világot Isten nélkül.Hát…..elég valóságosnak tűnik….. Pedig nem igazi.

          Igen,a szomorúság,Thea,amit említettél… 🙂 Az Jónás próféta szomorúsága…. (L) És ez Isten szomorúsága is.Mert az Isten,ember.

          https://www.youtube.com/watch?v=-G-PtmcPyK0

        4. Szia Oszkár!
          Én ezt másképp látom. Nem mondhatod mindenre, ami fáj vagy nehéz, hogy nem létezik. Ezzel az erővel mi sem létezünk, sőt, az egész teremtést zárójelbe tehetjük. Szinte felesleges ez az egész földi tapasztalat. Minek vacakolt Isten vele, ha úgysem létezik? Én úgy látom az Igéből, hogy ehelyett Isten szeretné, ha tudomásul vennénk azt, ami elromlott, de azért, hogy a megoldásra összpontosítsunk. Nem azt mondjuk, hogy a betegség nem létezik, hanem azt, hogy meg fog gyógyulni és már gyógyultnak látjuk. Ez nem teszi nem létezővé a betegséget, akkor sem, ha csak rövid ideig, például 10-20-30 évig tart, hanem még inkább tudatosítja, hogy az igaz és végső állapot az egészség. Egy örökkévalóságon át tartó tökéletesség.

          Pál ezt írja Istenről: ?a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.? (Róma 4:17) Tehát Isten a létezésre, nem pedig a nem létezésre helyezi a hangsúlyt. Nem a probléma nem létezésére, hanem a megoldás létezésére.

        5. Kedves Thea!Nekem az már bőven elég,ha a hangsúly a létezésen van,főleg a megoldás létezésén. 🙂 A “furfang” ebben az egészben,amit én már egy ideje gyanítok,hogy a megoldás mindig a probléma előtt jár.Hogy ez felborítja a klasszikus oksági elvet?Mintha az okot megelőzné az okozat?Nem biztos,hogy ez történik.Ami engem illet,a megtérés,ami a Bibliában a görög metanoia szóval van jelölve,arra ösztönöz,hogy a gondolkodásom megváltoztatásával észre vegyem ennek az okságnak a valódi rendjét.A lepel lehullt.Bevégeztetett.És úgy vagyunk ezen a világon,ahogy Ő van.

          Nézd,a könnyeimről én sem szívesen mondok le. 🙂 Azonban már úgy gondolom,hogy nem is kell.Úgy is sírni fog a világ minden nemzetsége,amikor megértjük.Ez az út pedig határtalanul hosszú,úgyhogy Isten univerzuma egy merő könnycsepp. 🙂 Én szeretem Jónás prófétát,mert oly emberi.És látva ezt,nem is akarok más lenni: ember.Ember szeretnék lenni az összes búbánatommal,fájdalmammal,szutykaimmal,kis stílű pitiánerségeimmel és ellentmondásaimmal együtt.Isten is emberré lett.És amikor látta mások gyászát,még sírt is.És a könnycseppjeiben benne volt minden,alfától omegáig.Azok a könnycseppek maguk voltak a probléma és a megoldás is egyben.Naaaaagyon nehéz szavakba önteni,hogy min megyünk mi,emberek keresztül ezen a világon.Valami hasonlatot használnék inkább,egy képet.Vagyis,hogy a világ egy könnycsepp,és ebben a sós élet elixírben van feloldódva és összekeveredve az Isten és az ember.És nélküled sosem láttam volna meg ezt a szép képet.

        6. Szerintem ilyen vonatkozásban, az időn kívül álló Isten dolgaiban, paradoxon sorrendiségről beszélni 🙂
          Mindenesetre, ha van megoldás, márpedig van, akkor probléma is van, illetve volt, különben minek a megoldás. 😉

        7. Hát,ez jó kérdés! 😀

          De egyébként,én nem mondtam,hogy nincs probléma,hanem azt mondtam,hogy a megoldás mindig a probléma előtt jár.Ha pedig a megoldás van előbb,akkor meg már minek a probléma…? 😀

          Szeretem ezeket a lehetőségeket így megnézni,bogozgatni-megbeszélni,rájuk csodálkozni,mert bármit mondunk is,csak ilyen jók jönnek ki belőle. 🙂 Nem tudunk olyat mondani,ami végül valamilyen formában be ne mutatná valahogy,milyen szép is mind ez.Nem tudunk a végére járni a lehetőségeknek.Úgy látszik,Isten ilyen sok oldalú… Nem is lehet rendesen szavakba foglalni ezt a lehetőség-óceánt,olyan csodálatos. 🙂

      1. Hozzájutottam egy ezüst Tiberiushoz, szép veret, már majdnem egy hete babusgatom. Ilyenkor előjön belőlem az amatőr történész. Jézus korabeli érme, akkor is elég bonyolult volt a politikai helyzet. Júdea római provincia volt, de Heródesékkel kötött status quo miatt viszonylag nyugalom volt, a rómaiak beruháztak, fejlesztették a térséget, de voltak lázadó csoportok is, akik még nem voltak olyan erősek, mint 30 évvel később.
        Jézus nem folyt bele a politikába, nem pártosodott, ezt kellene nekünk is tenni, főleg, hogy még a következményeket sem ismerjük. Jézus nem állt be a szabadságharcosok közé, sem a birodalom mellé . A szabadságharcos CÖF közvetve támogatja a közpénz lenyúlását, egy érdekkör gazdagodását. Heródes lefejeztette Keresztelő Jánost, ha ilyen ember Galilea fejedelme, azt nem lehet támogatni. A nép és Kajafásék a lázadó Barabást választották Jézus helyett. Talán, ha akkor a nép és a vallási vezetők nem kollaborálnak a lázadókkal, akkor az olyan üzenet lett volna, hogy az évtizedekkel későbbi Jeruzsálem ostroma sem következik be. Aztán úgy alakult, hogy Jézus Rómában isten lett.
        Abból látszik, hogy milyen gazemberség a politika, hogy amikor az igazságot képviseled minden oldal összefog ellened.

        1. Nekem is tetszett két kiegészítéssel. Jézus mindig Isten volt, Rómában inkább vallást csináltak Belőle, vagyis onnantól kezdve hivatalosan is elismerték istenségét.
          A másik pedig, hogy az életét önként tette le. Ha nem adja, senki sem vehette volna el Tőle. (János 10:17-18) Ez persze nem szépíti a nép döntését.

        2. kedves Thea,

          vallasi, meggyozodesbeli vitaktol tavol allok, kerdesem inkabb szubjektiv vizsgalodas targyat kepezi.
          Jezus, hogyan lehetett isten, ha, mint ember (akar a szo legszorosabb ertelmeben) viseltette dolgait es mindent elkovetett, h ot ne azonositsak istenkent?!?
          illetve:
          ha ‘akkor’ nem ugy dont a ‘nep’, akkor hogyan tanithatott volna ‘halalaval’? ergo, mikent oldotta volna fel (elmeleti szinten) eredendo feladatat?

          meg egyszer hangsulyozom, kerdese(i)m targyilagossagat; mindazonaltal, a valasz(ok) akar a hit, meggyozodes igazsagossagat hivatott(ak) szolgalni.

          koncepciom lenyege, ebben a kontextusban, Jezus emberiesseget, emberi mibenletet fogalmazza meg, amely (velemenyem alapjan) inkabb helyezi ot ‘felsobb rendu lennye’, mintsem barminemu degradaciotol szenvedne szemelyenek tenye.

        3. Kedves Jab!

          Az egész Biblia üzenete arról szól, hogy miként bukott el az ember, vagyis vesztette el Isten adta örök életét és tette tönkre a Földet, és miként tette/teszi helyre Isten, aki már a bukáskor megígérte, hogy elküldi a megoldást, az ember hibáját, azáltal, hogy Ő maga jött le közénk. Mi nem lettünk volna képesek helyrehozni, amit elrontottunk, viszont, amit egy ember rontott el, egy embernek kellene helyrehozni, így Isten, megszületvén emberként, az egyedüli bűntelen emberként, elvégezte, amire mi nem lettünk volna képesek. Ez a Jóhír, az Evangélium.
          Esetleg olvasd el János evangéliumának első fejezetét, vagy ezt: http://idokjelei.hu/2015/10/mi-a-megvaltas-mas-szoval-ujjaszuletes-es-miert-van-ra-szukseg/

          Jézus nem “tett meg mindent, hogy ne azonosítsák Istenként”, hanem megerősítette, hogy az.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Send this to a friend