Nem készültem hagyományos karácsonyi írással, de néhány gondolatot szeretnék megosztani.
Ahogy itt az oldalon, úgy más közösségi csatornákon is sokan kérdezik, hogy mi lesz velünk? Mi lesz a keresztényekkel Szíriában? Mi lesz Ukrajnában, Izraelben, Palesztinában? Mi lesz a háborúval, a gazdasággal, a gyerekeinkkel? Hogy mi lesz? Ugyanaz, mint Kínában, az Egyesült Államokban vagy a nagykörúton. Ugyanaz, mint 2000 éve, ugyanaz, mint a középkorban vagy a Covid idején. Ahová lépünk ott elkerülhetetlenül Isten országában találjuk magunkat, ugyanis Isten országát nem tudjuk levetni vagy elhagyni, mint egy elnyűtt ruhát. Isten országa bennünk van, a szó átvitt és szó szerinti értelmében egyaránt.1 Félreértés ne essék. Fontos, hogy imádkozzunk nehéz körülmények közé került testvéreinkért, de azt se felejtsük el, hogy üldözött testvéreink már több, mint győztesek az által, aki minket szeretett,2 üldözőik viszont még segítségre szorulnak. A mi segítségünkre van szükségük. Jézus azért született meg a testben, hogy ezt a győzelmet mindenkinek felkínálja.
Erről szól a karácsony. Mármint nem a karácsony, mint pirosbetűs ünnep, hanem a tény, hogy Isten lejött közénk a testben. „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.” Ez nem egy üres frázis, hanem tényleg igaz. Cseppet sem vagyok szaktekintély a kérdésben, de néha azt gondolom, hogy azok, akik megtapasztalták ezt a fajta üldöztetést, nálam sokkal jobban tudják, hogy a mennyek országa bennünk van, mindegy, hogy hol vagyunk. Különben hogyan mentek volna mosolyogva a halálba? Hogyan mondhatta volna Betsie ten Boom a koncentrációs táborban a reggeli névsorolvasásra menet a testvérének, hogy úgy érzi a menyországban vannak, mert megadatott nekik, hogy kettesben dicsérjek az Urat sorakozó előtt?
Szóval áldott karácsonyt kívánok, mert a karácsony nem tud nem áldott lenni. Lehet néha nehéz, de mindenképp áldott. Ha pedig nem, akkor valamit rosszul csinálunk. És amikor nehéz, van egy sejtésem, hogy az is rajtunk múlik…
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30)
És ez még csak nem is a keresztényeknek szól! Nekünk már nem kell Hozzá menni, hiszen bennünk van és mi Őbenne. Mennyországostul, Szent Lélekestül, testben, lélekben, szellemben.3
Egész évben. Még karácsonykor is.
https://youtu.be/fYx3JrQGJos
Kár bármit is hozzátenni, de azért annyit mégis, hogy én nem szánalmat érzek iránta, hanem épp ellenkezőleg, örömöt és ámulatot, mert úgy tűnik ez az ember már megtalálta Isten országát.
Boldog Karácsonyt!