Megint a szeretetről tanulok. Mint korábban írtam, mostanában nehezemre esik figyelemmel kísérni a napi híreket. Nem azért, mintha több nehezen feldolgozható esemény vagy szörnyűség történne a világban, mint mondjuk pár hónappal ezelőtt, hanem inkább azért, mert taszít és elszomorít, amikor eltérő véleményen lévő emberek nyilvánosan savazzák egymást.
Az Egyesült Államokban a demokraták és republikánusok között zajlik a háború, itthon pedig a kormánypárti és ellenzéki képviselők és szimpatizánsok ontják egymásra a szemetet.
Mindegyik oldalnak kötelező bizonyos dolgokat utálni, másokat viszont támogatni, középútnak és megértésnek pedig nincs helye. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyszerre kellene elfogadnunk számunkra fontos és elfogadhatatlan nézeteket vagy egymást kölcsönösen kizáró véleményeket támogatni az elfogadás szent nevében, csupán annyit, hogy történt valami 2000 évvel ezelőtt, ami képessé tesz vagy tehet bennünket, hogy egy nézet elfogadásától vagy elvetésétől függetlenül szeressük a nézetet vallókat.
Mi tagadás, manapság elég sok beteg véleményről és elméletről hallani, ráadásul ezek megnyilvánulásait sajnos az utcán is láthatjuk, csakhogy Jézus éppen a betegekért jött. Nem tagadom, hogy belőlem is erős ellenérzést képesek kiváltani egyes megnyilvánulások és ilyenkor hajlamos vagyok vágyakozva gondolni arra a bizonyos utolsó ítéletre, mert más igazságtétel nem sejlik a láthatáron az adott pillanatban, ugyanakkor egyre gyakrabban próbálom észben tartani, hogy a világba, aminek megmentéséért Jézus eljött, az éppen utált személy is beletartozik. Ráadásul nemcsak beletartozik, hanem olyan nagy kincsnek számít, hogy ha rajta kívül egyetlen megmentendő ember se lett volna, Jézus akkor is az életét adta volna érte. Tudom, nem biztos, hogy az utált személy él ezzel a csodálatos lehetőséggel, de erről a döntésről a mennynek innenső oldalán nem mindig tudhatunk biztosat. Így jobb abból kiindulni, hogy utálatunk tárgya egy napon nemcsak szeretendő ellenség, de akár Krisztus testének része is lehet.
Ez egy olyan gondolat, amire nekem személy szerint rendszeresen emlékeztetnem kell magam, ha nem akarok csatlakozni az utálkozókhoz. A megosztásnak ez a formája ráadásul mintha fokozódna mostanában. Valószínűleg nem véletlenül. C. S. Lewis szerint a szavainkat folyamatosan csűrcsavaró ellenségünk arra számít, hogy az egyik nézetet „különösképpen nem kedveljük majd, s ezáltal fokozatosan belekerget minket a másikba.” Lewis arra bíztat, hogy „ne engedjük magunkat bolonddá tenni. Tartsuk a célt szemünk előtt és haladjunk egyenesen át a két hiba között. Csak azzal kell törődnünk, hogy mindkettőt elkerüljük.”
Nem ártana, ha a csatáinkat is jobban megválogatnánk. Az élet rövid. Legalábbis az életnek ebben a romlandó testben töltött része. Ne fecséreljük olyan vitákra, amik az örökkévalóság szempontjából teljesen mellékesek. Inkább hirdessük az evangéliumot, és ha szükséges használjunk szavakat is hozzá.
Új nap, új életek…avagy:
(sikeres) küzdelem az utálat ellen. 😀 (L)
https://www.youtube.com/watch?v=n74C7AUM0oo
Az “utálat” – a visszavágás – ellen van egy történetem, HORROR !
Jó, megírom neked Oszi … A kedves olvasókat meg hagyjam kétségek közt?
Röviden: DURVA támadás volt, mélyen egzisztenciális, és erre BELESZERETTEM. Következmény: én változtam meg …
Két dolgot szeretnék mondani. Nem neked Jack,…hanem annak, aki séta közben netán megáll meghallgatni egy a háztetőről kiabáló őrületet.
1. A kegyelmet nagyon is szeretnék az emberek, csak valamiért nem akarják elhinni, hogy ennyire könnyű azt megszerezni. Erre használtam a túl olcsó hasonlatot. Egyébként ezzel a kifejezéssel is szokták csúfolni minket azok, akik egy cselekedet alapú megváltásban hisznek, vagy annak a mégszebben becsomagolt formájában, a ún. teljes alávetettségben,… tehát a “cheap Grace”, esetleg az “easy believism” ironikus jelzéseket használják,… nem véve figyelembe azt az egyszerű tényt, hogy az ajándék tényleg nem kerül pénzben annak, aki kapja.
2. Mindenki ugyanazokat éli meg a mindennapokban, amiket Jack csak éppenséggel nem hajlandó azokat mások előtt bevallania illetve különböző külsőségekkel próbálja azokat takargatni. Aki már igazán megismerte Istent, az ilyesmit nem tesz, mert tudja, hogy
ezzel csak más embereket tud ezekkel becsapni, Istent nem.
Nem tudom, hagy dolog lett az ígért kettőből, de ilyenre sikerült.
Sziasztok!
Kicsit összefoglalva írnék ide Nektek. Sokat látogatom ezt az oldalt, és szeretlek benneteket olvasni, addig a pontig nagyon szerettem a kommenteket, amíg Thea-t nem kezdtétek el szidni sokan. Most is védelmére kelek egy kicsit, és annak a védelmére aki Őt készteti.
Hasonlatos lett a jó öreg nagy nevek itt, akik régóta meghatározott erős jellemű kommentelők szerintem, mint annó a nikolaiták. Sőt már úgy érzem nagy a baj, hogy egy elvileg régebben belőletek táplálkozó lelki emberként mutattátok meg Nekem a helyes utat és tereltetek a Biblia felé. Egyszerűen egy olyan ideget látok Belőletek kijönni, mint ami belőlem is kijön nap mint nap a világ felé.
Hatalmas bírák lettetek egymás felett és ez nem tetszik. Az egyik egy hatalmas trollvezér lett, a másik a katolikusokat szidja egyfolytában, a harmadik önimádó lett.
És itt kelnék a ti védelmetekre, hogy én is ilyen lettem a magánéletben. Amikor magam vagyok kaparom a falat, hogy igaz ember vagyok-e megannyi bűnnel, amik az eget verik. Vakon bízok a kegyelemben, mert nincs semmim amit felmutathatnék magam szerint Istennek, csak a kegyelmét kérem minden nap. Olyan szomorúsággal látom a munkahelyen is az elnyomást. Vezetőként, akiket én emeltem fel, mert elnyomás alatt voltak, már felém kerekedtek, a sarkamat mardossák. És ez lenne a szeretetet adó ember ellen? Ma példátlan eset történt. Egy kolléga aki a vegyétek szó szerint “barátom” folyamatosan engem tart elnyomásban és ma kezdéskor hozzámvágta, hogy itt jön Jézus. Nagyon szomorú lettem. És valójában nagy dologra lehet rájönni. A csatára saját magaddal.
Látom, amikor itt írnak sokan, hogy esetlegesen eltévedt embereket bántatok és ezzel nagyon nem értek egyet, ezeket remélem itt sokan rajtam kívül látjátok, mert szerintem nem vagytok ti sem vakok.
Ha mi vagyunk az utolsó egyház minden hibánkkal, itt nagy gondok lesznek.
Egy mondat nagyon megfog: a szeretet sok mindenkiben meghidegül.
Bárcsak hidegek lennénk vagy langyosak.
De nézzétek körül, mert szerintem ez nem csak Velem van így. Ha válaszoltok egymásnak, a kérdést mindig tegyétek fel magatoknak: “biztos az Istennél én jó vagyok-e? Ugye Uram biztos?”
Loki,
Leszerettem volna írni valamit neked biztatásként, de már biz’ isten nem merek.
Fogad kérlek őszinte bocsánatkérésemet az itt történtekért, mert írod, hogy elszomorít. Én is tehetek róla, de már nem akarok magyarázkodni. Kezdek nagyon belefáradni ebben a szélmalom harcba…
Ebben a vilagban az evangélium már unalmas, a kegyelem meg túl olcsó. Nem kell ez már senkinek sem…
Szia Loki,
bár úgy volt, eltűnök innen, gondoltam válaszolok arra, amit esetleg nekem írt valaki, akkor legyen itt összefoglalva, és majd utána. Én is szeretnék bocsánatnot kérni, ha szenvedést okoztam, nem az okozója akarok lenni annak, inkább a megszüntetője. Csúnyán se fogok már írni.
Hát, sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy jó vagyok-e Istennél, de ez nagyon régen volt. Miután rájöttem, hogy rossz ember vagyok- mi mindenre jó a Biblia- feleslegessé vált. Azt hittem, van némi remény, még megszabadulhatok a rossz szokásaimtól… aztán rájöttem, hogy van két halmaz, az egyikbe tartozik az emberiség. Ez az a halmaz, ahova azok tartoznak azok, akik majd a mennybemenetelkor “Nem megfelelő”-t kapnának alapjáraton- ugyebár Jézus kellett ehhez, hogy ne legyen így. És van a másik halmaz, ez egy sötét űr, egy fekete lyuk, amibe én is tartozom. Akik meg már alkalmatlanok arra, hogy megváltozzanak. Túl régóta élnek álszent életet, osztják az igét, színlelik csak, hogy megváltozzanak, de valójában nem akarnak. A jót persze elfogadná, az erényeket, a szabadságot a káros szokásoktól, de azt majd saját céljaira használná fel- eleve hátsó indíttatásból indult el ezen az úton. Meg akar térni, de mégsem, nem szereti a régi rossz szokásait, de mégis örül, ha élhet azoknak. Érted ezt? Én sem 😀 Üdv Elmo szintetikus, kristályozós világában.
Mondok egy példát, bár illusztrálni mégsem tudom.
Nekem fiatal korom óta van komoly pornófüggésem, ami az évek során kritikusan eszkalálódott. Fogalmam sincs valójában, milyen károkat okozott ez nekem. Lassult az amúgy is ratyi felfogóképeségem, gyengült a koncentrációm, folyamatos a figyelemelvonás- egyszóval klinikai esetnek illő egyén vagyok.
A churchofgod-on olvastam asszem egy cikket Los Angelesről, avagy az okkult mekkáról, abban mintha lett volna szó erről. Mármint, hogy milyen típusú pornó hódít nagyon az interneten. Ami engem is elkapott, és szétbarmolta a dolgokat az agyamban. Gondolkoztam, hogy írjak erről, de talán jobb, ha tudják itt, hogy mennyire veszélyes is ez. Ez pedig a 3D szörny pornó. Bomlott elmék szüleménye, ami az eszkalált állapot felturbózására hivatott rátenni még egy lapáttal, megfelelő “érzelmi” töltettel, képsorokkal- már ha lehet érzelmesnek nevezni az ott történő dolgokat. Elég egy jól megszerkesztett képsor, és holnap már kettőre vagy odaszögezve! Amikor óriás lények végeznek szexuális aktust nőkkel, hát… valamikor állítólag történt ilyen a múltban, én meg betegesen várom, hogy láthassam, hogy aztán megint megbánjam és újra… ez pedig azzal folytatódik, hogy meleg gifekkel sokkolom a többieket, és viszont. De jobban már nem akarok sokkolni senkit, ha nem bírja el a nyomdafesét ezt, ki lehet törölni.
Olyan ez, mint egy rekurzió. Próbálok kitörni, pedig csak egy változó vagyok, egy szám, ami arra hivatott, hogy tárolja az adatot, és ha beteljesítette a feladatát, eltűnjön a kibertérben.
Én csak arra biztatlak, hogy eszedbe se jusson ilyenekre rákeresni, mert ezek sajnos értik a dolgukat. Dollár milliárdokat öltek ebbe, hogy még hatékonyabb legyen, én meg csodálkozom, hogy sikerült nekik… kerüld el az internet sötét bugyrait, mert sötétebb, mint gondolnád.
Amúgy minek is ide kegyelem, Peti? Végül is nem te fogsz kiesni belőle, akkor meg fölösleges aggódni. Magadért aggódj, ha már annyira akarsz aggódni valakiért. Miért aggódsz olyasvalakiért, aki nem kér ebből, hisz nem is akarja? Jézus a bűnösökért jött meghalni… nem az elmebetegekért. Azoknak mindegy, olyan világtalanok, akiket vakok vezetnek, akikkel együtt esnek gödörbe. Lehet olvasni ilyen emberekről a Bibliában, akik lényegében azért léteztek, hogy ha másra nem, hát elrettentő példának alkalmasak legyenek.
Legalább életemben először azt érzem, hogy lesz célom. Mert az sose volt. Csak tengődtem, éltem a szüleim pénzéből, itt vagyok alig 24 évesen életcél és mindenféle motiváció nélkül- pedig sokmindent kipróbáltam. Talán ez beválik.
Na erre a kommentre fölösleges válaszolni, a kérdéseket magamnak tettem fel, meg fogom is a továbbiakban. Ezt szántam válasznak a korábban hozzám intézett kommentekre is.
Aztán a legjobbakat!
Jack, ebben semmi olyan sincsen, amit ne lehetne megoldani.Egy személyes találkozó?Részemről örömmel.Itt az emilcímem: mayeroszkar@gmail.hu
Jól látod, a vége hu és nem com 😀
Jack, minden vagy csak éppen egy képmutató ember nem. Bár elhinnéd, hogy Isten országa csak egy karnyújtásnyira van tőled.
Jack-nek: https://www.youtube.com/watch?v=ND4yD5Qjw_U
– és ez esetben Petinek igaza van, viszont ezt PONT AZ nem tudja, aki az “állapotban” van …
És tényleg utálom az összes embert amikor engem faggatnak, hogy de miért betegek a pici babák és szadista az Isten, mert rakosak, écesek, fertőzéseket szenvednek el! Nekem kell mindent az alapoktól elmagyarázni. Jézus Krisztus a lámpa,aki nem kapcsolja fel az agyában az nem lát, végem van. Na csupa ilyennek magyarázz. De én megtanultam hogy ez egy nagy család, Ádám apa és Éva anya nagy családja.
Nincs más alapból mint tisztelni a másikban az őseimet, tisztelni Jézus akaratát, hogy megnyitotta a méhet és megszületett az új ember. Aki örökli a családi átkokat, és bizony hordoznia kell, hacsak nem kéri Jézus kegyelmét.
És én sem tehetek semmit az imán kívül, mert az Isten törvényt tartat be erre engem faggatnak,de miért betegek stb.
Köszi, Thea, nagyon jó a téma! 🙂
Szerintem küzdeni az utálat ellen mégiscsak muszáj! 😀 Be kell ismernem, alapvető emberi mivoltunk diktálja ezt a számunkra elkerülhetetlen küzdelmet.De nem az a lényeges, hogy megnyerjük-e ezt az egyébként már a kezdetek kezdetén megnyert, tehát nem is létező küzdelmet, hanem az, hogy mi történik velünk közben.Mondjuk, rájöhetünk például többek között arra, hogy el nem veszíthetjük ezt a küzdelmet.Felismerhetjük továbbá, hogy hogyan is áll éppen a kapcsolatunk, bizalmunk Jézussal.Egyik küzdelmünk sem azért van, hogy megnyerjük, az utálat elleni küzdelmünk sem azért van, hogy megnyerjük.Maga az utálat sem azért van, hogy leküzdjük.A tudatos küzdés a lényeges, nem pedig a győzelem.Az még oké, hogy hiábavaló csatákat vívunk, hiszen emberek vagyunk; de ha már megvívjuk ezeket a hiábavaló csatáinkat, akkor az semmi estre se legyen hiábavaló!A küzdelmeink a leghűebb tükrök…
Örülök neki, és el is gondolkodtat rendesen, ahogy az látszik is.Küzdök vele…
Mondasz valamit Oszkár ezekről a küzdelmekről… én az elmúlt egy hétben kezdtem neki komolyabban olvasni a Bibliát különböző online tervekben, amik bizonyos problémákra fókuszálnak, az igeversek is úgy vannak összeválogatva, hogy pl.: gyógyulásra vagy megbocsátásra fókuszálnak.
Sokáig hiábavalónak véltem a küzdelmet, mivel nem értettem, hogy ha mindig elbukom, mi az értelme. Lehet, hogy Isten arra rendelt, hogy így végezzem vagy ez a büntetésem, amiért nem hiszek abban, amit olvasok… nem tudtam. De A Biblia azt mondja, hogy ez ilyen. Minden nap fel kell vegyem a keresztet, mert- ahogy kihámoztam az írásokból- nekem már nincs választásom. Küzdenem kell, mert azt biztosan nem tudom, hogy fog folytatódni holnap, de azt tudom, hogy a tegnaphoz nem akarok visszatérni. Sokszor már akarva-akaratlanul, észre sem veszem, de megint olvasom a Bibliát, pedig tudom, hogy megint jönnek a függőségek, és kezdődik az egész előlről, és minél többet olvasom, annál nehezebb… de most az a különbség, hogy akkor tényleg kezdem előlről, nem pedig, hagyom, hogy akkor ez így maradjon.
Maga a csata számít, a harc, mert valahol belül mindig erre vágytam, harcolni a gonosszal, csak a fegyvereim hatástalanok voltak… meg kell tanulnom használni a fegyvereket, amikhez leírás már van, a többi meg gyakorlás kérdése.
Nem baj, ha nem hiszek magamban, más már megtette helyettem. Idővel majd én is meg tudom tenni 😀 .
Idővel, Jack, így van!Idővel.Mert te most ezzel az idők jeleiről beszélsz.Az igazi, a nagybetűs IDŐK JELEIRŐL. 🙂
(Egyébként mit jelent azt, amit a múltkor írtál, hogy eddig még nem voltál olyan koncerten, amire önszántadból mentél volna?)
Akkor arra gondoltam, hogy engem vagy elrángattak valamilyen koncertre, ami nem érdekelt vagy kiskoromban vittek el, amikor meg nem volt beleszólásom 😀 Meg amúgy is ritkán voltam koncerteken 🙂 .
Érdekes, én is ugyanezt mondom neked és nekem mégsem hiszel. Hogy van ez Jack?
Peti, minek mindig mindent érteni vagy tudni. 🙂
Az értés vagy a tudás helyett az igazság tesz szabaddá.
Hopp, ott egyel feljebb, a kérdőjel ❓ lemaradt a részemről…
Egyébként a zenék és hozzá a képek, amiket tegnap osztottál meg itt, szenzációsak!Még akkor is, ha néhányuk azért igencsak elborzaszt ilyen léptékekben látva. 😀 Ezekről a mikró kütyükről nem veszünk tudomást a hétköznapokban, pedig nagyon is léteznek, csak éppen másféle látványokhoz vagyunk hozzászokva, nem ezekhez.
Oszkár,
Mindig mindent tudni akarnék? Nem tudtam, hogy gondolat olvasó vagy. Nyugi, csak széles az erdeklodési köröm. Na jó bevallom,…nagyon széles 🙂
Na és melyik az az igazság ami szabaddá tesz Oszkár?
Hát Peti, kicsit összezavar a Jakab 2. Ott összefoglalva arról van szó, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. Szóval, ha csak arról van szó, hogy higgyek Jézusban, és bánjam meg a bűneim, még mindig ott van ez. Jó, hiszek Jézusban, hogy létezik meg hogy mit tett, de szintén benne van a Jakab 2-ben, hogy “Az ördögök is hiszik, és rettegnek.”. Érted, amire gondolok? Tehát szerintem ha csak itt írogatok erről, de emögött nincs semmi, úgy érzem, van miért aggódnom. Az egész Jakab 2-ben van szó erről, most megnéztem, mielőtt írtam. De érthető is, kicsit hülyén is érezném magam, ha csak élném az életem, azt várnám a csodát, hogy majd a mennybe kerülök, csak hinnem kell és mindig megbánni a bűneim azt szea, de a tetteimen ez nem látszik.Na, azt hiszem, ez áll a kérdőjeleim mögött, legalább is ez az egyik legnagyobb.
Peti, kérdésed maga a válasz. 🙂
Jack!
https://www.youtube.com/watch?v=O8NObY_idZY&t=4s
https://www.youtube.com/watch?v=C3QCpp2J5M0&t=4s
Megnéztem az elsőt, a másodikba csak belenéztem, de gondolom abban is azt ecseteli, amit az elsőben mondott. Hát nem is tudom, én sok ilyet láttam már… sokan ülnek fölényesen ölbe tett kézzel és mosolyogva mondogatják, hogy hogy is van ez, mert ők ugye teljesen biztosak abban, majdhogynem ők találták fel. Én is bedőltem már egyszer egy jól öltözött fazon szövegének, aki ugye megjelenik elegánsan és megmondja a frankót. Ez évekkel ezelőtt volt, az irányzat nevét sem tudom, valamilyen ezoterikus eszme, a része volt egy bizonyos “fénytörvény”. Nagyon meggyőzően előadta a mondókáját, kipróbáltam, amit mondott, látszólag működött is az életemben, de egy ordas nagy hazugság volt, és kiábrándultam belőle. Azóta sokmindenhez így állok, ezalól ezek a videók sem kivételek. Mégis miért érzem magam képmutatónak magam, ha ezt mondogatom, hogy “hát na… hiába erőlködöm, a lényeget nem érem el vele (tudniillik megváltást)”? Pál vagy Máté vagy valaki biztosan írt arról, hogy nem eltörölni jött a törvényt Jézus, hanem betölteni. Én ez tolvastam. Jön is a kérdés rögtön utána, hogy most akkor nyugodtan bűnözhet az ember, mert ennyi a törvénynek? Távol legyen! Jézus maga mondta, hogy aki szereti őt, követi a tanításait. Márpedig ezeket valahogy össze kell hozni… Megnézem természetesen a második videót is, az elsőről ezt tudom mondani.
Jack,
Akkor mi ertelme volt egyáltalán Jesus halálának?
Nyílván nem elég az, amit teszünk, de ugyanakkor jellemben szerintem hozzá hasonlóvá kell válnunk. Én inkább azt mondom, hogy nem kellene megállni csak ennyinél, hogy van kegyelem, és akkor a lényeg meg van, nekem az rajzolódik ki, hogy itt többről is van szó. De ha ezen hittudósok vitatkoznak évek óta, akkor nekem sem fog menni ezt eldönteni néhány nap alatt, hogy most akkor hogy is van ez a kegyelemmel meg a tettekkel. Mindig ott van az ellenkező oldal. Én úgy vagyok vele, hogy a lényeges dolgok megértődnek mindazokkal (idővel), akik olvassák, ez a rész is ide tartozik, a többi, hogy pl.: hány éves is ez a Föld- ti. 6000 vagy több milliárd és jön a réselmélet- majd kitudódik azoknak, akiknek van ehhez érzéke ehhez. A mai nap szakítok azért időt arra a 2. videóra, csak sok dolgom van napközben.
Szerintem ez az egész egy nagyobb kontextusban van együtt a tettekkel, amit még nem olvastam.
Ha van rá időd ezen az íráson is rágd át magadat.
A helyes cselekedetekkel nincs baja senkinek. A baj ott kezdődik és ott is végződik, amikor az illető, jelen esetben te Jack, a helyes cselekedeteid alapján szeretnéd meghatározni azt, hogy meg vagy e váltva vagy sem. A kettőt nem szabad keverni mert akkor nincs megváltás.
http://www.truthmagazine.com/archives/volume27/GOT027180.html
Hát jól van na, akkor erre fordítok több időt, valamikor sorra kell kerülnie úgy is. Ahogy nézem sokáig tart, mire átrágom magam, mert még rágós nekem a folyékony angol olvasás 😀
Kedves Jack.
Róma 7:14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek.
Róma 7:15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
Róma 7:16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.
Róma 7:17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
Róma 7:18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.
Róma 7:19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
Ezt Pál APOSTOLUNK fejtette ki! Hogyan jelentenék ezek azt, hogy ő nem volt megváltva, vagy hogy veszélyben volt elveszíteni a megváltását? SEHOGYAN Jack. Tehát nyugi, mert Jézus az ÖSSZES bűneidet, a jövőbeli bűneidet is magára vette a kereszten. CSAK JÓ HÍR VAN AZOK SZÁMÁRA AKIK HISZNEK. 🙂
Valóban csak jó hír, de az is meg van írva, hogy aki csak olvassa ezeket, de nem teszi, abban nincs meg az a bizonyos Szent Szellem.
Ezeket a napokban olvastam, pontosan az ilyesmikre mondtam, hogy majd egyzser csak leesik, mert utána meg pont olyat olvastam, amit az előbb írtam. Például, aki azt mondja, szereti az Atyát, de a testvérét nem, az az Atyát sem szereti, mert hogyan szerethetünk olyasvalakit, akit nem látunk, ha azt sem szeretjük, akit látunk. És én is ide tartozom.
Én itt erre gondoltam, hogy azokból a tettekből nincs még nálam semmi, amikről olvasni, hogy Isten előtt az a kegyesség, hogy pl.: meglátogatjuk a betegeket és rászorultakat. Na, hát önszántamból nem igazán akaródzik ez. És persze mindig ott vannak azok a részek, hogy ….paráznák, részegesek stb… nem örökölhetik Iten országát. Ez a kettő nekem valahogy nem fér össze.
https://youtu.be/qgYXOGkpQn0
Köszi Peti, később szakítok rá időt, mert elég hosszú, a megértéssel együtt méghosszabb, bár már elég jól megy az angol.
Tudod az a szerencséd Jack, hogy annyira szeretlek, mert mostanában nagyon haragszom rád. 🙂
Helyesbítek. Mert mostanában nem kedvellek. 😉
Ezt meg tudom érteni Peti, egy halvány sejtésem mindig volt, hogy többen is az itteni rendszeres látogatók közül biztosan haragudnak rám bizonyos dolgokért, ez gondolom néhány “hitetlen kijelentés” lehet, már megfordult a fejemben… sajnos élőben nem tudok erről senkivel beszélgetni, aztán olyan vagyok, mint mindenki, hogy valahol mégis csak ki kell engedni magamból.
Hát én gyakorta haragszom magamra bizonyos dolgokért, ez rendszeres az utóbbi időben, lehet, annyira hozzászoktam, hogy itt már észre sem veszem. De erre majd odafigyelek. De nem akartam megbántani senkit, remélem nem ez van emögött, mert akkor sajnálom. Viszont akkor ez is olyan eset, mint Istennel, ő is szeret, de időnként megharagszik, legalább is megfenyít, ha úgy látja jónak. Mert megfenyíti azokat, akiket szeret, még ha ez olykor kellemetlen is. De ezt se bánom, ezek mind használnak. A Példabeszédekből olvastam, hogy érdemes hallgatni a dorgálásokra, mert így idővel el lehet hagyni az együgyűséget . Ha ez kell hozzá, legyen 😀
Én nem dorgállak, hanem szívemből kívánom hogy JÉZUSSAL győzzél 🙂 – mert Ő MÁR győzött, lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat … és MEGSZÉGYENÍTETTE ŐKET ! … ne “mi” szégyenkezzünk 🙂
Áldás !
Köszönöm Éva, Ámen! 😀 Pál arról írt, hogy ő is megküzdött ezzel minden nap. És amivel én küzdök, az olyan terület, ahol nagy jelentősége van a felelősségre vonásnak, de mivel én nem járok gyülekezetbe, mert nem tudom, hova menjek, ezért ez így tényleg nehezebb.
Habár olvastam erről a SoulCon kihívásról, ha más nem, az biztos segít. Elég keménynek láttam a követelményeket elsőre, de ugyanakkor nem is a saját erőmből kell teljesítenem. Mondhatni, saját erőből teljesíthetetlen, ezért is megérné kipróbálni, milyen nem a saját erőmmel bírni. A kihívás inkább az, hogy el merek-e menni egy ilyenre.
De meglepően sokat segít már csak egy reggeli ima is. Csak néhányat próbáltam ki azokból, és határozottan könnyebb volt koncentrálni értelmesebb dolgokra, késztetést csak sokkal kevésbé éreztem arra, hogy azt tegyek, amit már nem akarok. Lehet, hogy ezek nem nagy dolgok, de nekem akkor is sokat jelentenek. Legalább van valami fogalmam arról, hogy mi a teendő ilyenkor, mert látom, hogy működik.
Ez tök jó, Jack! Kipróbálni dolgokat, és látni, mi működik, mi nem.A nagy klasszikust idézve: “Mi hülyeség, mi nem az.” Mert Besenyő Pista bácsik mindig vannak, megmondanak dolgokat, és azt hisszük, hogy ha utána haza megyünk, majd onnantól kezdve tudjuk.De a dolgok kipróbálással működnek igazán, és akkor majd télleg tuggyuk, de még akkor is jobb tanulni, mint tudni.Kipróbálunk dolgokat, meg gyülekezeteket is.(Én sose is jártam “gyülibe”.) Közben rájöttem, hogy folyamatosan, de aztán tényleg folyamatosan próbálhatunk ki dolgokat, ha igazán odafigyelünk.Mindig és minden helyzetben, mert a világ mindig és minden helyzetben tele van történéssel.Kipróbálunk dolgokat, soxor egy benső sugallat ellenére, és ráfázunk.De nem számít!Egyszer majd úgy is megtanuljuk, hogy mi magunk vagyunk ez a benső sugallat, és akkor majd jó lesz sorunk, és megértjük, hogy nem volt rossz a sorunk ezen a világon soha.
Ezt az alábbi idézetet meg gondolatébresztőnek szánom.
Az ima jó dolog, mindenünk mekkvan, köszönjük is hát mekk! _()_ 🙂
Legyen jó a sorod, Jack, legyen jó a sora minden lénynek!
“Egyszer az amerikai Time magazin riportere kért tőlem egy interjút.Azt kérdezte, hogy vajon a jelenlegi trend elvezet-e a vallástól.Azt válaszoltam, hogy a trend a vallástól nem vezet el, de annál inkább azoktól a felekezetektől, amelyek látszólag mást sem tesznek, mint egymás ellen harcolnak, és megpróbálják elorozni egymás híveit.Erre a riporter azt kérdezte, hogy ez azt jelenti-e, hogy előbb-utóbb egy univerzális vallás jön létre, amire én nemmel feleltem: ellenkezőleg, mondtam, nem univerzális, hanem perszonális -mélységesen személyes- vallásosság felé haladunk, olyan vallásosság felé, amelyből kiindulva mindenki megtalálhatja saját, legszemélyesebb nyelvét, ha Istenhez fordul.” (Viktor Frankl)
https://www.youtube.com/watch?v=oPO4eohy8Es
Látom, Éva is győzött… 🙂
Éva helyesen mondja, hogy Jézus azért győzött, hogy másnak ne kellejen,….és mert amúgy sem tudnánk legyőzni testünk kívánságait,…vagyis a törvényt. Jézus a törvény alternatívája. Ez itt továbbra is a kérdés,…törvény, vagy Jézus? Mindkettő egyszerre nem lehet meg! Próbálkozni persze mindennel lehet, de a kérdés az, hogy vajon mennyi ideje maradt még valakinek futni a fölösleges köröket?
Jack, tegyük fel, hogy holnap meghalsz. “Pokolba”, vagy a “mennyibe” kerülsz?
Hát Peti, ne kérdezz olyat, amire nem tudok válaszolni, mert nem tudom. Azt tudom, hogy saját erőmből nem megy, és azt is, hogy az meg mire elég.
Néha énis elgondolkozok ezen, hogy “mi lenne, ha”, általában akkor, amikor látszólag minden jól megy, ami be is árnyékolja a napot a továbbiakban, szóval azért azt nem mondom, hogy félvállról veszem, mert aggaszt, hogy inkább az utóbbi. Szóval nem tudom, csak reménykedem.
Inkább jobban szeretem azt játszani, hogy mégsem halok meg, ahanem azok közé tartozok majd remélhetőleg veletek együtt, akik “ítéletet sem kapnak, hanem átmennek a halálból az életre”. Van, aki tuggya, hova kerül, van aki csak reméli. Aztán majd megtudja, amikor már késő vagy még időben, mert még a halálos ágyon sem késő, és akkor megmenekül. Én odáig nem akarok várni, ez a legtöbb, amit most mondani tudok.
Különben sokmindent hallottam már különböző tanítóktól, és mindegyik meg van győződve a saját igazáról, jönnek a megmondó janik, ezért lettem szkeptikus, és ezért döntöttem úgy, hogy majd én magam elolvasom, azt majd rájövök. A tanulatlan emberek is, ha csak tudnak olvasni, rájönnek idővel, mert az Írás kinyilatkoztatja magát mindenkinek, aki olvassa. Úgyhogy csak idő kérdése, és tudok neked válaszolni 😀
Egyébként Oszkár, Salamon is valami hasonlót mondott a Példabeszédekben a bölcsességről, a legjobb, ha az ember tanul és hallgat, és azt mondja, nem tud semmit, a bölcsek ezt teszik, innen lehet felismerni őket 🙂
Ez ismerhető fel a Petinek adott válaszodban is. 😉 Innentől kezdve többé már nem lényeges sem a pokol, sem a mennyország.
Oszkár!
“Ez ismerhető fel a Petinek adott válaszodban is. Innentől kezdve többé már nem lényeges sem a pokol, sem a mennyország.”
Azt mondod nem lényeges, ha nem tudjuk kik vagyunk és mi lesz velük? Wow!
Emlékszel még? Ők is valahogy így látták a világot és a saját életüket: http://idokjelei.hu/wp-content/uploads/2018/08/couple.jpg
“Van, aki tuggya, hova kerül, van aki csak reméli.”
Az igaz keresztény ember tudja hová kerül, mert megtudta és elhitte, hogy az nem rajta múlik, hanem Isten ajándéka az (hit központú). A nem igaz-keresztény és az összes többi vallás követője csak reméli, hogy elégségesek lesznek tettei, hogy a végén a mennyben kerüljön, vagy akárhová. Ebben különbözik az igaz kereszténység minden más vallástól, hittől.
Mi Krisztus központúak vagyunk, vagyis Krisztusé minden dicsőség. Mások pedig ön központúak, azaz ember központúak,…másképp mondva cselekedetek általi önmegváltásban hisznek.
Az utóbbiaknak sosem lesz bizonyosságuk, csak kételyeik és csalódásaik.
Szia Peti!
Az, hogy mit mondok, soxor még a saját szemeim előtt sem lényeges.
https://www.youtube.com/watch?v=5wSqhpg4GS8 Hallgassunk inkább jó zenét! 🙂
Hallgassunk zenét és közben élvezzük a teremtés eddig nem annyira ismert részleteit.
https://www.youtube.com/watch?v=TMShiMkyTl0&t=238s
https://www.youtube.com/watch?v=j6B-HYsvkvo
Pont ezaz Peti, egy szóval sem mondtam, hogy igaz keresztény vagyok, mert nem vagyok, ki is derült az írásomból. Én arra a bizonyosságra szeretnék rátalálni, ami azt mondja, hogy na ez meg az miatt oda kerülhetsz. Tudom, majd jönni fognak a példázatok, meg igerészek, de én arról beszélek, hogy még nem jutottam el abba az állapotba, hogy amivel azok a halálfélelmet csak hírből ismerő emberek rendelkeznek, mert tuGGYák, hogy nincs mitől félniük 😀 Igen, valószínűleg ezt kellene felfogni, amit mondtál, hogy mindegy mit csinálok, nem számít, mert úgysem lesz elég. Ez nem az iszlám, hogy a jó cselekedeteinknek kell ellensúlyozni a rosszakat. De az én emberi hozzáállásomtól ez távol áll, ez a kegyelem nekem még magas. Ez is mutatja, hogy én elég távol állok attól, amiről most itt írogatok. De hidd el, engem még jobban mérgesít, mint téged.
Kedves Jack barátom! Szerinted melyik lenne a legegyszerűbb és a leggyorsabb megváltási megoldás, amit egy igazán szerető Isten biztosítani akarna a bűnös emberek számára?
Szerintem valami olyasmi, amiről a Living Waters szokott beszélni. Hogy bánjuk meg a bűneinket és higgyünk Jézusban, ha jól emlékszem. Legalább is elég magabiztosnak tűnnek, amikor ezt mondják 😀 .
Érdekes, én is ugyanezt mondom neked és nekem mégsem hiszel. Hogy van ez Jack?
Él bennem egy “kicsi én”,
Megvagyunk mi kettecskén.
Őt én meg nem tagadom,
Mert így kerek a világom.
Az alábbiakat egy 30 év körüli hölgy írta, a Facebook-on találtam.Külön kommentárral már nem is fűszerezném, így is elég ízletes… Jó étvágyat! 🙂
“Az egyik reggeli után szerettem volna rendelni két kávét.A pulthoz menet a pincér már messziről csúnyán nézett rám.Ettől úgy megszeppentem, hogy két kávé helyett csak egyet mertem kérni.
Később esett csak le, hogy milyen hülyén viselkedtem.Már megint ugyanabba a hibába estem.Mindent magamra veszek, mert nem tudom eldönteni, hogy az illető rám haragszik vagy csupán éppen rossz napja van.Aznap az étterem tele volt, a pincérnek egyedül kellett kiszolgálnia egy hadseregnyi embert…nyilván nem velem volt baja, de egy láncreakció indult el bennem.
Nem akarok csalódást okozni, problémát jelenteni az embereknek.Miért?Mert akkor nem fognak szeretni.Azzal, ha megmondom a véleményem, vagy másképp csinálok dolgokat, mint ahogy azt elvárják tőlem, akkor nem fognak szeretni.De ezzel pont azokat tartom magam mellett, akik más elvárásokkal vannak felém, mint amilyen én vagyok, és távolítom el azokat, akik szeretnének engem ilyennek is.Belegondolva, a pincérnek biztosan tök mindegy volt, hogy egy vagy két kávét kell lefőznie, rossz hangulatát érezve én mégsem akartam kihúzni a gyufát, ezért inkább a lehető legkisebbre húztam össze magam “csak egy kávét szeretnék”, másítottam meg szándékomat, hátha így kevésbé leszek terhére.
Teljesen tisztában vagyok a probléma gyökerével.
Tíz évvel ezelőtt anyám azt mondta, hogy én vagyok a válásuk oka.Ezt nagyon magamra vettem, és onnantól próbáltam észrevétlen maradni.Emlékszem, akkoriban, 19-20 évesen, ha bárhol a környezetemben veszekedést észleltem, egyből összerezzentem, hogy biztos én tettem valami rosszat, és azon megy a vita.Közöm nem volt a konfliktusokhoz, mégis mindenért magamat okoltam.Akkor még nem tudtam a miértjét.Sok évre rá ezt felhoztam anyumnak, amikor már úgy éreztem, hogy feldolgoztam, és helyretettem magamban a dolgot.És ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, hogy anno fájdalmában rám tette ezt a terhet, megerősítette, hogy ő a mai napig (10 év után is) úgy gondolja, hogyha én nem vagyok, akkor ők apával sosem váltak volna el, ugyanis mindig az én nevelésemen veszekedtek.Igaz ez?Nem hiszem.
Ilyenkor nem tud mit tenni az ember.Erősnek kell lennie.Mindenki hordoz anya és apa sebet.Van egy énem, amelyik megbántódik ezen, de egy másik, mélyen legbelül tudja, hogy ez hülyeség, ez nem így van.Meg kell hallani ezt a legbelső hangot.És kiállni magunkért.Nem csak két kávé rendelésénél.”
Ennek a zenei klipnek (alul) az elején egy bizonyos David R. Hawkins beszél arról, hogy hogyan változtassuk meg a világot.Sehogy!Tegyük meg azt a szívességet, hogy nem változtatjuk meg a világot, mondja, hanem nekünk magunknak kell megváltoznunk.Szerintem meg tegyük meg azt a szívességet, hogy nem csak hogy a világot nem változtatjuk meg, de még magunkat sem! 😀 Simán csak hagyjuk élni azt a lényt, akivé Isten teremtett minket.(Ez akkor kezd el működni, amikor észreveszed, hogy ez a lény tulajdonképpen nem is egy lény, hanem több, és igazán sikeres ez a működés akkor lesz, amikor már nem ijedsz meg ettől. 🙂 )
https://www.youtube.com/watch?v=XEAIMQto3NE
Kiállni magunkért, ahogy fent is írva van annak a történetnek a végén.Kiállni, de kivel szemben?Nem a leterhelt pincérekkel és nem is a szülői sebet okozó szülőkkel szemben.Ha elsősorban önmagunkkal szemben megtanulunk kiállni magunkért, akkor ezek is megoldódnak.
2.0
Él bennem egy “kicsi én”,
zsörtölődik sérelmén.
Ha elismerem nagyságát,
Többé nem hallatja a hangját.
Megszűnik a benső vádlás,
Körülöttem sem lesz kiabálás.
Csend lesz végre kinn és benn,
Így élek majd békében.
Ez egy bárgyú-forma versecske,
De érti minden gyerekecske… 😀
https://www.mememaker.net/api/bucket?path=static/img/memes/full/2016/Jan/12/22/i-shall-call-him-mini-me.jpg
https://pics.me.me/i-shall-call-him-mini-me-10500918.png 😉
Megválogatni a csatáinkat?…
Hmm, ez nagyon jó! 🙂
Élete legfontosabb csatáját ne nyerje meg senki, mert az veszített… 😳
Hogy végre kicsit érthetően is írjak, kiegészítem a fenti három soromat.
És melyik az a csata?Melyik életünk legfontosabb csatája??
Hát az, amelyiket egyedül vívunk!
Nincs rajtad kívül már senki a harctéren, se harcostárs, se ellenség, semmi és senki, csak TE egyedül.
Na, melyik lehet ez a csata?Melyik lehet életed legfontosabb csatája, amelyikben ha győztél, akkor a vesztes oldalra kerültél?Ez az a csata, amelyik már meg van nyerve. 😀
“…olyan nagy kincsnek számít, hogy ha rajta kívül egyetlen megmentendő ember sem lett volna, Jézus akkor is az életét adta volna érte.” Ez olvasható a cikk utolsó előtti bekezdésében.Nekem gyakran van egy olyan sejtésem, hogy én magam vagyok ez az ember… Harcolok egy már régen megnyert csatában egyedül, egy sosem létezett csatatéren.Harcolok egy véget nem érő harcban, magányosan az utálat ellen…
Cipősdoboz feeling…
A cipősdoboz világában a háborúskodás az egyedüli viszonyítási alap…
Én nem szeretnék győzni abban a csatában, amelyik az utálat ellen folyik.
https://www.youtube.com/watch?v=NcS22Iy7was (Ezért a zenei illusztrációért előre is elnézést kérek!Nem tudom, melyik kíméletlenebb, a zene vagy a szöveg…)
Kereszteslovagoknak még egy utolsó jó tanács Machiavelli-től.(A többiek pedig egyszerűen csak érezzék magukat otthon az ő Uruknak örömében!)
Íme: “A háborút elkerülni nem lehet, csak elhalasztani ellenségünk javára.” (Machiavelli)
A gyűlölet akkor szűnik meg, amikor nem éreztük többé magunkat jó bal, vagy jó jobboldalinak. Amikor nem akarjuk megmondani, ráerőltetni többé a másiknak a magunk igazát. Amikor rájövünk arra, hogy nincs jó egy sem,…csak a Isten. Amikor egyedüli reményünk, az egyedüli recept Jézus. Ha megértettük azt, hogy ember nincs a Foldon, aki elhozta számunkra, a világ számára a békét és igazságot. Hogy minden más múlandó és véges. És hiábavaló.