Idők jelei

’Méltóságos halál’ – Az oxigén- és vízutánpótlás megvonásának semmi köze a méltósághoz

nintchdbpict000401236303

Magyarországon viszonylag keveset hallani Alfie Evans-ről, pedig az angol nyelvű médiában szinte nincs olyan portál, ahol ne foglalkoznának napi szinten az ügyével.

A 23 hónapos Alfie egy ritka és a mai napig azonosítatlan degeneratív idegrendszeri betegség következtében több hónapja félig vegetatív állapotban fekszik egy brit kórházban. Hétfőn este az orvosok a szülők akarata ellenére úgy döntöttek, hogy lekapcsolják a kisfiút életben tartó gépeket. Alfie mindezzel dacolva azóta is életben van, egyedül lélegzik. Szerintem a történet már ezen a ponton sem hangzik túl jól, de itt még mondhatja az ember, hogy az orvosoknak akár igaza is lehetett a döntésben, bár figyelembe véve, hogy fogalmuk sincs milyen betegséggel állnak szemben, ezt azért nehéz elképzelni.

A lekapcsolás után a kisfiú először még folyadékot se kaphatott, de miután látták, hogy mégse fog olyan gyorsan távozni, mint gondolták, folytatták a folyadék utánpótlást, de táplálékot ezután sem adtak neki.

Ezt már azért elég nehéz megemészteni, és ha még hozzávesszük, hogy a római Ciampino repülőtéren a Bambino Gesu kórház helikoptere készenlétben várta, hogy a kisfiút Olaszországba szállítsa és ott folytassák a kezelését, amit a brit kórház, majd az Emberi Jogok bírósága is megtagadott, mégpedig a kisfiú „érdekeire” hivatkozva, pedig az olasz hatóságok az olasz állampolgárságot is garantálják neki, az már egyenesen felháborító.

Gondoljunk csak bele, ha a szülők holnap hazavinnék a gyereküket (ami persze a jelen helyzetben nem lehetséges) és nem adnának neki enni vagy inni, azonnal börtönbe kerülnének gyermekbántalmazásért. Jogosan. Ha ugyanezt egy brit kórház teszi a brit jogrendszer áldásával, akkor az valahogy a kisfiú „érdekeit” szolgálja.

A Guardian-nak nyilatkozó egyik brit orvos szerint „az ápolás megvonása nem gyilkosság, csupán lehetővé teszi, hogy a beteg méltósággal és kényelemben haljon meg.”

Ezzel a kijelentéssel több probléma is van, ugyanis a kényelem és a méltóság két teljesen különböző dolog. Nyilván kényelmesebb fájdalomcsillapítás mellett távozni, ha valaki kínzó és halálos betegségben szenved, de ennek semmi köze a méltósághoz, ami a szívünk és a lelkünk állapotától függ. Jézus se érezhette valami kényelmesen magát a kereszten, de kétlem, hogy ennek a méltóságához bármi köze lett volna, akkor se, ha Ő ezzel történetesen egyáltalán nem törődött.

A másik pedig, hogy egy dolog lekapcsolni valakit a gépekről és egészen más azt mondani, hogy másoknak se adok esélyt arra, hogy megpróbálják, ami az egyik kórház orvosainak nem sikerült. Ráadásul a szülők mindvégig hangsúlyozták, hogy kisfiúk nem szenved.

A döntést hozó bíró a brit orvosok szakértelmére hivatkozva nyilatkozta, hogy Alfie érdekeit nem az szolgálja legjobban, ha megengedik, hogy a szülei harcoljanak az életéért, hanem az, ha megvonják tőle a további asszisztálást és hagyják meghalni. Oxigén- és vízpótlás nélkül.

A bíró szerint „ez lesz az utolsó fejezet ennek a különleges kisfiúnak az életében”.

Talán. Csakhogy ezt a fejezetet a brit bürokrácia írta és nem a szülei, akik majd eltemetik és kijárnak a sírjához.

Sajnos nem ez az első eset, hogy a brit egészségügyi rendszer megtagadta, hogy egy beteget máshol, egy másik ország egészségügyi rendszerében kezeljenek, amikor a lehetőség meglett volna rá. A rendszer úgy kezeli a szülőket, mint akik a „rendes” fejlődés útjában állnak. Szerintük a szülők elvégzendő feladatként kezelik gyerekeiket, miközben az állam megadja a nekik kijáró méltóságot. Vagyis a szülők akaratát minden alkalommal félresöprik, ha az ellentétben áll az állam prioritásaival, vagy történetesen az egészségügyi alkalmazottak büszkeségével.

Persze nem minden területen vádolhatjuk a brit rendszert ilyen rémtettekkel. Ha kell, megvédik állampolgáraikat. Például a náci kutyáktól, a közlekedési lámpákat lekapcsolgató sofőröktől vagy éppen a csavarhúzóikat be nem szolgáltató galeriktől.

Mi azonban ne csüggedjünk. A történet nem zárult le. Alfie ragaszkodik az élethez és egyre többen szólalnak fel az érdekében. A Földön és a mennyben is. Legyünk mi is köztük!


Ezeket a sorokat egy nappal a fentiek után írom. Alfie ma hajnalban elment. Halandó kicsi testét hátrahagyva romolhatatlanságot öltött magára.
Rövid élete sok szívet megérintett és talán némi pozitív változást is elindított. Egy hasonló tortúrán keresztültment másik család azért küzd, hogy megváltoztassák a vonatkozó brit törvényeket, és visszaadják a szülőknek a jogot a gyerekeikkel kapcsolatos döntések meghozatalához. A mai kifordult világban már ez is nagy eredmény lesz.

Előző posztKövetkező poszt

31 hozzászólás

  1. Ezeken a mondatokon gondolkoztam az elmúlt napokban, amit az alábbi hozzászólásokban olvastam.
    Jézust is megérintette, pedig Ő aztán tudta, hogy jön a megoldás. Ő maga. , Mi, akik ilyen borzalmaknak csak “távoli szemlélői” vagyunk, még sokkal könnyebben elcsendesedhetünk.Addig csendesedjünk el szerintem, amíg még lehet, amíg még megtehetjük. , Nem számít, hogy egy illúzióban merülünk el, a lényeges az, hogy az a személy, akivel tévesen azonosítjuk magunkat, akár hazugságok árán is kielégüljön.

    Valami eszembe jutott Indiából. Aztán felelevenítettem a tudást ezzel kapcsolatban. A szellemi dualizmus egy nagyon érdekes gondolat. Purusa és a prakriti. Wikipédia oldalból fogom bemásolni a szöveget, mert nekem most sok energia lenne megfogalmazni. Úgy gondolom, hogy nagyjából pontos értelmezés, hasonlót gondoltam erről korábban is.
    Az egyik tényező, az ún. purusa a passzív, permanens, változatlan, szemlélődő szellem. A másik tényező az ún. prakriti az aktív, cselekvő, immanens, a világ dolgaiba belemerülő, sőt azokat teremtő szellemiség, amely létrehozza mindazokat a jelenségeket, amelyeket a purusa látni szeretne.

    A purusa szó eredeti jelentése: ember, szellem, lélek. A purusa abszolút szabad individuális szellemiség, aki azonban annyira belefeledkezik a prakriti játékába, hogy elfeledkezik a saját szabadságáról. Olyan ez, mint amikor valaki a televíziót nézi és szidja a rossz műsort, mégsem képes azonban kikapcsolni a készüléket és elfordulni a látványtól. Amit a purusa szemlél és egyáltalán valaha is szemlélhet, az mind-mind a prakriti színjátéka. A prakriti hozza létre a külvilág jelenségeit, a saját testünket, sőt a saját értelmünket, gondolatainkat, személyiségünket, emlékeinket stb. is. A prakriti összetett szó, amelynek tagjai: pra = elő és kriti = teremtő. A prakriti a minden lehetőséget magában hordozó teremtő potencialitás, amely eredetileg öntudatlan, s csak akkor ébred öntudatra, ha a purusa nézi és látja. A prakriti önmaga kibontakoztatásával egyszerre teremti meg a szubjektív és objektív világot, vagyis az érzékszerveket, az érzékelhető objektumokat és az érzékelési folyamatot is.

    A purusa tulajdonsága a sokaság, míg a prakritié az egység, legalábbis őseredeti állapotában. A prakriti azáltal hozza létre a purusa által látni kívánt jelenségek sokszínűségét és sokrétűségét, hogy részekre tagolja és ezzel megsokszorozza önmagát. A purusa kezdet és vég nélküli, nem teremtett és ezért nem is elpusztítható, szubtilis és minőség nélküli. A purusa nem természeti erő. Mentes minden cselekvő aktivitástól, ezért szeplőtelen, vagyis jó és rossz tettek nem tapadnak hozzá és a karmikus következmények sincsenek reá hatással.

      1. Még annyit, hogy egyébként az általad is idézett “prakriti” szóból (szanszkrit) ered a ma ismert “praktikus”, “praktika” szavunk.

  2. Napokkal a poszt olvasása után jutott eszembe, hogy én is gondolkodtam már azon, hogy ha valaki nagyon szenved, és valóban csak a gépek tartják életben, akkor nekem, mint orvosnak lenne-e jogom lekapcsolni őt a gépről? Tehát nem-e lépném túl a hatáskörömet azzal, ha lekapcsolom, mondván, hogy csak jót teszek neki, mert megszüntetem a szenvedését? Sosem tudtam, hogy Isten egyetértene-e velem ilyen esetben, vagy sem- bár a választ sosem kerestem, mindig csak épphogy eszembe jutott-, de most már kíváncsi vagyok.

    1. Szia Jack!
      Szerintem erre nincs általános válasz, vagyis minden eset más és más. Szerintem Isten, mint mindig, itt is a szívünket nézi. Például vannak esetek, amikor egy felnőtt beteg előre rendelkezik saját újraélesztéséről, és ezt az orvos tiszteletben tartja, vagyis nem éleszti újra, ha a beteg így rendelkezett.
      Gyerekek esetében mindig sokkal nehezebb a helyzet. A fenti ügyben ráadásul nem is csupán a gépek lekapcsolásáról volt szó, hanem arról, hogy nem engedték a kisfiút máshol kezeltetni.

      1. Egy bizonyos statisztika szerint, amiről a rádióban hallottam, az úgy nevezett “utolsó” stádiumukban levő emberek nagy többsége az életben maradás mellett dönt.Csak ez az adat maradt me bennem abból a műsorból, és még azt sem tudom, hogy melyik csatornán volt.Persze, nem tudom, van-e olyan statisztika, amit még nem hamisítottak meg.Egy biztos: a szóban forgó dilemmára nincs egyszerű és tökéletes válasz.És az is biztos, hogy minél biztosabb egy válasz, annál bizonytalanabb és tökéletlenebb.De még ez sem biztos…

        1. Ezen túl már nem fogom (egyelőre) a kommentjeim számát itt növelni, da azt még leírom, hogy éppen most bukkantam Pajó bátyám egyik Facebook-os, pár perccel ezelőtt megosztott posztjára.A poszt egyetlen biztos mondatból állt: *A legnagyobb tudás mindenki számára hozzáférhető.*Ezt egy Bibliai idézet követte: “Csendesedjetek és ismejétek el, hogy Én Vagyok az Isten. (Zsolt.46:11) Úgy látszik, mégis adható biztos válasz.Ami mindig mindenre érvényes.Mi, akik ilyen borzalmaknak csak “távoli szemlélői” vagyunk, még sokkal könnyebben elcsendesedhetünk.Addig csendesedjünk el szerintem, amíg még lehet, amíg még megtehetjük.

        2. Ennek a Kibédi Ervintől származó versnek a segítségével ott folytatom, ahol a fenti gondolatmenetet lezártam.Minden szempontből aktuális.Ezen az oldalon meg pláne, hiszen, ahogy a vers címe is mutatja, “Ahogy a napok rövidülnek”, teljesen az idők jeleiről szól.Kiderül belőle, amit sokan nem is tudnak: Kibédi Ervin nem csak zseniális színész, de zseniális költő is volt.

          https://www.youtube.com/watch?v=eIca9CyZ01U

        3. Persze Kibédi remek költő, de azért nem hagyom, hogy elvigyétek a tanulságot erről a történetről.
          Abban mindegyikünk egyetért, hogy Alfie lelke továbbment. Tudjuk, hogy a lélek örök és nem lehet megölni, tudja ezt az ördög is. Pont az a lényeg, hogy mit hagy maga után a világban. Számunkra Thea feldolgozta ezt a témát tanulságképpen, nekünk pedig fel kell ismerni, hogy melyek azok a részletek, amelyek Isten ellen voltak. Egy keresztény embernek feladata, hogy ezeket felismerje és szót emeljen ellenük. Az ember többek között ennek alapján mérettetik meg, hogy a lelke felfelé vagy lefelé indul el. Aztán ok okozati kérdéseken is érdemes elgondolkozni, hogy a szülők ezután milyen emberekké válnak. Sokan egy ilyen trauma után Istent okolják, vagy csak egyszerűen rossz irányba indul el az életük, mert nem tudnak talpra állni. Elindulhat egy rossz karma, amit meg lehet állítani, ha egy felkészült erős hitű emberek közössége lelki segítséget ad. Persze gondolkozhatunk úgy is, mint te meg a bátyád, hogy ez csak illúzió, így írtad pontosan: “Hajlamosak vagyunk olyan kreált valóságokat nézni, ami szépen kiosztja nekünk a naaaaaaaaaaaagyon jogos érzelmi porciónkat.Nem számít, hogy egy illúzióban merülünk el, a lényeges az, hogy az a személy, akivel tévesen azonosítjuk magunkat, akár hazgságok árán is kielégüljön.” Van ebben igazság bizonyos nézőpontból színház a világ, ennek megvan a tradicionális teológiai alátámasztása is. Csak, ha már beülsz egy előadásra szórakozni érdemes az érzelmeket után valami tanulsággal távozni. Ez nálad is megtörtént, említetted, hogy elsőre asztalt borítottál volna, majd egy sajátos módját választottad az érzelmeid csillapításának, mindezek után felszólítottad az embereket Isten nevében, hogy csendesedjenek le. Nehogy véletlenül megtalálják az ördögöt a részletekben, ami egy tanulni vágyó kereszténynek fontos lehet. 🙂 Nem semmi figura vagy. Ne ért félre nagyon kedvellek és szeretem olvasni az írásaidat. Ezért óvatosan megkérdezem, hogy nem vagy egy kicsit szétesve. Néha a kevesebb több. Neked valami jó kis kerti munka kellene 🙂

    2. Szia Jack!

      Szerintem Isten mindig èletpárti, hisz Ô maga az Èlet! Nekem ez a vèlemènyem. Mi mindig adjuk meg az èlethez ès a gyògyulàshoz szüksèges feltèteleket, ès majd Isten eldönti, kinek meddig tart az èlete. Èn, ha tehetnèm, sosem kapcsolnèk le senkit a gèpekről, akkor sem, ha kèri…

  3. A gyermek él. Él fent és a szülőkben. Nagy tanulság ez a történet és figyelmeztetés az embereknek. Az élet az Istené.

  4. Ez borzalmas ha igaz. Igen, én először el sem akartam hinni. Tudtommal semmilyen államban nem engedélyezett a hozzátartozó ellenében kötelezett eutanázia. Ez az eset nem csak fölháborító, de szerintem jogtalan is volt. Mindenképpen jogi lépéseket kell tenniük a szülőknek, ellenben tovább romolhat a helyzet. A gyilkosság(ok) szelleme pedig az egész népre átkot hoz, a korszellem és közgondolkodás abnormális állapotáról nem beszélve.

    1. Sajnos igaz. A brit sajtó folyamatosan követte az ügyet. A szülők pedig még Alfie életében bírósághoz fordultak, de a bíró helybenhagyta a kórház döntését. Az orvosok egyébként biztosították a bírót, hogy a kisfiú a gépek lekapcsolását követő 5 percen belül meghal. 5 napig élt. Ezért is nem akartak táplálékot adni neki. Sajnos nem lehet szépíteni az ügyet. Ezt már csak az Úr fogja tudni megszépíteni, amikor minden könnyet letöröl az arcunkról.

      1. Húú, egyébként a történet érzelmileg valószínűleg az én tudatomat is annyira elhomályosította, hogy ezidág észre sem vettem a csodát: a kisfiű még öt napig élt!

  5. Szia Thea!

    Nem ismerem az ügy részleteit, de egyértelműen kijelentem, hogy borzasztóan aljas dolog volta brit egészségügy részéről, hogy nem adták meg az olaszoknak az esélyt. Más környezetben magasabb rezgések, jobb energiák és az orvosoknak nagyobb hitük van, de egy jó ötlet is segíthetett volna.
    Két főbb magyarázata lehet, hogy miért volt mégis ez a döntés a briteknek kisebb veszteség.
    Az egyik, hogy hatalmas presztízs veszteség, ha az olaszok meggyógyítják. Hosszú távon ingatta volna meg a brit egészségügybe vetett bizalmat, ha a gyerek túlél. Sok beteg és hozzátartozó nem fogadta volna el a hasonló döntést és az eutanázia is, amit nagyon erőltetnek háttérbe került volna. Mindenki az utolsó pillanatig követelné a költséges kezeléseket, az orvosok döntéseit pedig folyamatosan megkérdőjeleznék.
    A másik ok, hogy alapvetően félrekezelték, ez akár kiderülhetett volna és az előbbihez hasonló hatása lenne. Elképzelhető, hogy gyógyszercégeket fedeztek. Lehetett ez valamilyen oltás, gyógyszer vagy tápszer mellékhatása is. De okozhatta a terhesgondozás hiányossága vagy akár egy tápszer is. Itt érdemes megjegyezni, hogy az anyatej helyett a tápszer erőltetése, sok gyereknél kiválthat betegségeket, amire hajlamosak, de nem következne be anyatejes táplálás esetén. Nagy valószínűséggel a gyerekkori leukémia is ilyen.
    Most az történt, hogy megosztották az embereket, mert van olyan is aki bevette a ‘méltóságos halál’ szöveget és vihar néhány héten belül elül. Akik ebben részt vettek felelni fognak a tettükért.

    1. Amíg Thea nem válaszol, ide orcátlankodva elmondom, hogy tegnap, amikor olvastam ezt a cikket, bicska nyílt ki a zsebemben.Aztán még olyan sorok jöttek, hogy nem is hittem a szememnek, és azt mondtam magamnak, hogy ez tiszta középkor.Joggal gondolhatná azt az ember, hogy no, most borítom ezekre az asztalt… Aztán poraimból feltámadva (pedig nem is én vagyok az áldozat), arra gondoltam, hogy “valaha” mindannyian egyetlen pontban foglaltunk helyet, és mindannyiunk egyetlen pontja azonos *volt* mindannyiunk ugyanazon egyetlen pontjával…

      Avagy, ahogy a zseniális Italo Calvino írja “Kozmikomédia” című novellás regényében: “Mindegyikünk minden pontja egybeesett mindenki más minden pontjával abban az egyetlen pontban, amelyben mindnyájan voltunk.” Én tegnap megtoroltam egy rajtam esett igazságtalanságot, ma -tanulva a tegnapiból- elkerültem ezt.Ismeritek azt a viccet, amikor a mazochista könyörög, hogy “Üss!Üss!”..? Mire a szadista, kéjes vigyorral az arcán, dörzsöli a kezeit: “Nem ütök…” Mielőtt az érzelmeink olyan szentimentális hullámzásba vinnének minket amit egyébként nem akarunk, olvassuk el C.S.Lewis sorait Thea “Az elromlott emberi gépezetről” című cikkében.

      Még egy sci-fi író…
      “Örök tanulság az emberiség számára, hogy az idő is, a tér is: gyűjtőlencse; minél messzebb van valami, annál sűrűbb ponttá zsugorítja.Egyébiránt nincs feljegyezve, hogy a tanulságot tartósan megszívlelte volna az emberiség.” (Isaac Asimov: Alapítvány és birodalom)

      1. Nem emberekkel harcolunk, hanem rossz gondolatokkal. Ezeket hol magunkban látjuk, hol másokban. Ezért bele kell állni a hullámzásba, ha erős jön, határozottan reagálunk rá, ez ugyanúgy az önkritika része.

        1. Hát, igen.

          Századfordító magyarok című sorozat – Szilárd Leó –
          Információ / energia
          Kb 6:35-től…….ha már a gondolkodást említetted.

          https://www.youtube.com/watch?v=ZsauCmPabSM

          De azért Thea válaszára is kíváncsi lennék. 🙂 (Ha már megszólítottad.)

        2. Szia Neverend és Oszkár!
          Amit a helyzet orvosi/emberi vonatkozásáról írtál nagyon hasonlóan gondolom én is, és szerintem normális, ha egy ilyen ügy kiveri a biztosítékot. Ha nem így lenne, az szerintem azt jelentené, hogy nem igazán tud minket megérinteni mások sorsa, és tulajdonképpen semmi. Jézust is megérintette, pedig Ő aztán tudta, hogy jön a megoldás. Ő maga.
          És a gonosz gondolatokkal való harc is igaz. “Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Efézus 6:12)
          De leginkább: “Mert hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem Isten szerint erősek, erősségek lerombolására. Leromboljuk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak,” 2. Kor. 10:4-5
          Egyébként elég sokat olvastam Alfie-ról a cikk írása előtt és azután is. Nehéz volt kiszűrni, hogy mit osszak meg belőle, mert sajnos sok idegborzoló információ akadt még ezeken kívül. Sajnos kevés hely van ma a világon, ahol egy szülőnek joga van dönteni a gyereke egészségével meg még egy sor más dologgal kapcsolatban.

        3. Szia Thea!
          Dolgok mindig is meg fognak rázni minket.A kérdés az, hogy úgy éljük-e mindezt meg, mint ha 220V csapna meg vagy csak 2V.Személyiségünk részének tekintjük, hogy nagyon szívesen kuncsorgunk az ilyen sokkok után.Hajlamosak vagyunk olyan kreált valóságokat nézni, ami szépen kiosztja nekünk a naaaaaaaaaaaagyon jogos érzelmi porciónkat.Nem számít, hogy egy illúzióban merülünk el, a lényeges az, hogy az a személy, akivel tévesen azonosítjuk magunkat, akár hazgságok árán is kielégüljön.Ha szinte azt sem tudjuk magunkról, hogy melyik bolygón vagyunk, akkor a jó dolgok is simán megölhetnek minket… Természetesen én most tulajdonképpen önmagamról beszélek, meg azokról az emberekről is, akik restek venni a fáradtságot, hogy ne indulatból reagáljanak.

          Ebben a történetben millió olyan vonatkozás van, melyek fedezékéből biztosíthatjuk alibinket érzelmi kitörésenkkel kapcsolatban.De a háborgó tenger nem csendesíti le a háborgó tengert, és molotov-koktéllal sem lehet tüzet oltani.Én mindenzt első sorban magamnak írom.De amikor már nem dőlünk be a sekélyes felszín csábító kielégüléseinek intellektuális és érzelmi szinten, akkor találunk valóságos megnyugvást.Jakab apostol levelének 3. részére hivatkozom amikor azt mondom, hogy mindenki felelősen beszéljen és cselekedjen.De amikor érzelmileg reagálunk, akkor abból sosem lesz felelősségvállalás… Nem baj.Hiszen Jézus felelősséget vállal értünk mindig.Csakhogy amíg nem teremtjük meg magunkban ezt az összhangot, ezt sem tudhatjuk biztosan.A Jézus felőli tudatlanságunk pedig megegyezik szenvedéseink hányadával.

        4. Szia Oszkár!
          Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Amikor hagyjuk, hogy az érzelmeink diktáljanak, általában rossz döntéseket hozunk. De szerintem az se jó, ha elfojtjuk őket. A megoldás a kettő között van. Amikor hagyjuk, hogy az érzelmeink Jézuson átszűrve hassanak ránk. Így tudjuk “foglyul ejteni” azokat a bizonyos gondolatokat, hogy engedelmeskedjenek Jézusnak 🙂
          Persze azért az Újszövetség egyik legrövidebb mondatáról se feledkezzünk meg közben: “Jézus könnyekre fakadt.”

        5. Teljesen így van!Éppen ez a mondat, ami nem csak hogy az Újszövetség egyik legrövidebb mondata, de az egész írott (és még azon is túli) történelem csodálatosan legelképesztőbb mondata.Legalábbis az egyik, de biztos vagyok benne, hogy a többi ilyen mondat is, amit nem is ismerünk, mind Jézushoz köthető közvetlenül. 🙂 Még néhány ilyen mondatot is merünk ezen kívül, de a többségét még nem ismerjük, de majd azokat is meg fogjuk.

        6. Oszkár, ên Thea első válaszához raktam volna a szìvet. Nem volt benne sem molotov koktél, sem hullámzó tenger. Erő volt benne, akit a gyávák nem értenek. A lelki béke a félelmek legyőzése, azt jelenti, hogy nem engedünk a kìsértésnek.

        7. Én sem láttam Thea válaszában molotov-koktélt. 🙂 Egyébként meg, honnan tudod, hogy mennyi szívet küldök én neki?Hmmmm?Vannak az interneten kevésbé nyílt, mondhatni, privát vonalak is.(Ha az FBI-t leszámítjuk…) Azt meg meg szoktam gondolni, hogy hogyan és mikor osztogatok szíveket.Nem régen például te kaptál tőlem.De van még itt megint, tessék: (L)

        8. A világ világossága nem 2v és nem is 220v, az csak arra elég, eltérìtsen az útról a pislákoló fény. A világ világossága végtelen energia, az örök fény. Jézus onnan lépett az árnyak közé és a célja világos volt. Nem engedett a dualizmusnak. Csak egy szìvet adott, azt pedig mindenkinek. Vigyázz rá te is.

        9. Thea válaszára visszautalva még: egyébként Jézus sem sírt mindig. 🙂
          “Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.” Ahogy a Prédikátor írja.Na de mikor van itt ezeknek az ideje?Ki dönt erről?A helyzet hozza magával, az érzelmeink függvénye vagy a mi személyes döntésünk?Ez itt a nagy kérdés.

  6. Jézust nem lehet megölni.Mielőtt Ábrahám lett volna, Ő már VAN.Egyébként semmivel sem lett jobb vagy rosszabb az ember a Jézus Krisztustól számított 2000 évben, mint azelőtt.Olyanok vagyunk, amilyenek, a fű zöld, az ég kék, Jézust pedig nem lehet megölni.De mi ebbe belehalunk… Mert amikor a szél feldúlja a tó tükrét, minden olyan torzzá zilálódik benne, és múlandónak tűnik a kép alapján.De a tó felett tisztán ragyog a Hold.A fű zöld, az ég kék, Jézust pedig nem lehet megölni.

    1. Ez gyönyörű volt, Oszkár, köszönöm 🙂 … és a kisfiút sem lehetett megölni bár sok szomorúságot hagyott maga után ! A szülei azt közölték halálhírével, hogy “szárnyakat kapott” :)) és a története bevésődött sok ember fejébe, szívébe, így talán történik majd valami … legalább ott VAN nyilvánosság !

  7. Megrendítő ez a történet. Köszönöm a képet Thea ! Már értesített a CitizenGO előbb …

    Nem értik, mit jelent a szülőknek gyermeküket ölelni VAGY milyen MEGVÁLNI tőle két év küzdelem és remény után ?! Jó, ha a brit médiában megy, hátha elérnek valamit …

    Nálunk viszont az április végi moratórium lejártával kilakoltatják a családokat, és LÁTTAM MA egy fekete üvegű mikrobuszt, koromfekete volt: azon SEMMI nem látszik át. Fura látvány 🙁 a busz különben fehér. Rajta a felirat: “GYERMEKVÉDELEM” … szóval, hogy ne lássák ki utazik benne, hatósági közeg, síró gyerekek … pont mint itt https://www.youtube.com/watch?v=yEGzBcbYWgw
    és a szomszédok se tudják csak azt, hogy itt volt a “védelem” ! Így könnyen napirendre térnek majd felette 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Send this to friend