Elmélkedések

C.S. Lewis az elromlott emberi gépezetről

A választások óta sokszor eszembe jutott C.S. Lewis egyik eszmefuttatása az erkölcsről, aminek elválaszthatatlan része az ideális emberi társadalom kérdése, illetve, hogy hogyan lehet,  ha lehet, megjavítani, ha egyszer elromlott. Remélem, az alábbi sorok segítenek majd a megoldás felé haladnunk ezekben a konfliktusokkal terhes napokban vagy legalábbis meglátni, hogy hol keressük a megoldás kulcsát.

Következzen tehát a részlet C.S. Lewis Keresztény vagyok című könyvéből (a kiemelések tőlem):

Két módja van annak, hogy az emberi gépezet elromoljon. Az egyik az, amikor az egyének elsodródnak egymástól, vagy amikor összeütköznek és kárt okoznak egymásnak, csalással, bántalmazással. A másik eset az, amikor az egyénen belül történik valami helytelen, amikor különböző összetevői (képességei, vágyai stb.) más-más irányba hatnak, vagy amikor ezek összekeverednek egymással. Legjobban akkor kaphatunk képet erről, ha alakzatban hajózó flottának képzeljük magunkat. A tengeri út csak akkor lesz sikeres, ha először is a hajók nem ütköznek össze, nem kerülnek egymás útjába, s másodszor, ha mindegyik hajó alkalmas a tengeri hajózásra és hajtóműveik rendben vannak. E két feltétel közül valójában egyik sem lehet meg a másik nélkül. Ha a hajók folyton összeütköznek, akkor nem maradnak sokáig biztonságosak. Másrészt, ha elromlanak kormányműveik, akkor nem fogják tudni elkerülni az összeütközéseket. Vagy képzeljük az emberiséget egy zeneművet játszó zenekarnak. Eredményességéhez két tényező szükséges. Mindegyik zenész egyéni hangszerének a többivel összhangban kell lenni, és mindegyiknek a megfelelő pillanatban kell belépni úgy, hogy együtt hangozzanak a többivel. Van azonban valami, amit még nem vettünk figyelembe.

Nem tettük fel azt a kérdést, hogy hová is igyekszik a flotta, vagy hogy milyen darabot próbál előadni a zenekar. A hangszerek lehetnek ugyan jól összehangolva és mind a megfelelő pillanatban léphetnek be, az előadás azonban mégsem lesz sikeres, ha arra szerződtették őket, hogy tánczenét szolgáltassanak, de nem játszanak mást, mint gyászindulókat. S ugyanígy, bármilyen jól hajózik is a flotta, utazása kudarc lesz, ha New York-i rendeltetés helyett valójában Calcuttába érkezik. Úgy tűnik tehát, hogy az erkölcs három kérdéssel foglalkozik. Először az egyének közötti tisztességes magatartással és összhanggal. Másodszor az egyes egyénen belüli tényezők elrendezésével és összhangba hozatalával. Harmadszor az emberi élet egészének általános céljával: mi végre van az ember a világon, más szóval: milyen irányt kell venni az egész flottának, vagy milyen darabot akar játszatni a zenekar karmestere. Bizonyára észrevették már, hogy a modern ember majdnem mindig csak az elsőre gondol és elfelejti a másik kettőt. Amikor az újságban egyesek úgy nyilatkoznak, hogy a keresztény erkölcsi követelmények megtartására törekszünk, akkor rendszerint csak arra gondolnak, hogy törekszünk a nemzetek, osztályok és egyének közötti jóindulatra és becsületességre; vagyis csak az első tényezőre gondolnak. Amikor az ember arról beszél, hogy mit akar tenni, és ezt mondja: „Ez nem lehet rossz, mivel senkinek sem árt”, akkor is csak az elsőt veszi figyelembe. Úgy véli, ha nem ütközik bele a legközelebbi másik hajóba, nem számít, milyen az ő hajója belülről. S egész természetes, hogy amikor az erkölcsről kezdünk gondolkozni, akkor elsőnek a társadalmi kapcsolatokkal kezdjük. Először is azért, mert a rossz erkölcs következményei ezen a téren egészen nyilvánvalóak és mindennap találkozunk velük: háború, szegénység, korrupció, hazugság, selejtes munka stb. Továbbá azért is, mert amíg csak az első tényezőhöz ragaszkodunk, addig nagyon kevés a véleményeltérés az erkölccsel kapcsolatban. Csaknem mindenki, minden időben egyetértett azzal (elméletben), hogy az embereknek becsületesnek, jóindulatúnak és segítőkésznek kell lenniük egymáshoz. S bár természetes, hogy ezzel kezdjük, de ha erkölcsi gondolkozásunk itt megáll, akkor akár ne is gondolkodtunk volna semmiről sem. Ha nem térünk rá a második tényezőre — az egyénen belüli rendcsinálásra –, akkor csak becsapjuk önmagunkat.

Mi értelme volna, ha azt parancsolnánk a hajóknak, kormányozzanak úgy, hogy elkerüljék az összeütközést, ha a valóságban olyan öreg, rozzant bárkák, hogy még csak kormányozni sem lehet őket? Mi értelme volna papíron megfogalmazni a társadalmi magatartás szabályait, ha nagyon jól tudjuk, hogy irigységünk, gyávaságunk, rossz modorunk és önhittségünk tulajdonképpen megakadályoz bennünket abban, hogy megtartsuk őket? Egy pillanatig sem gondolom, hogy nem kell igen komolyan megfontolnunk társadalmi és gazdasági rendszerünk megjavítását. Viszont azt határozottan állítom, hogy ennek a megfontolásnak az eredménye csak puszta értelmetlenség lesz, hacsak nem fogjuk fel, hogy kizárólag az egyéni bátorság és önzetlenség tarthat igazán működésben bármilyen rendszert.

Általában elég könnyű eltávolítani azt a korrupciót és erőszakoskodást, ami a jelenlegi rendszerben végbemegy: de amíg az emberek ravaszak és erőszakosak, addig mindig fognak új módszereket találni, hogyan folytassák a régi játékot az új rendszerben is.

Törvényes úton, a jog erejével nem tudjuk az embereket megjavítani: s jó emberek nélkül nincs jó társadalom.

Ezért kell továbblépnünk és gondolnunk a második tényezőre is: az egyéni erkölcsre.

Azt gondolom azonban, hogy itt sem állhatunk meg. Most ahhoz a ponthoz érkeztünk, ahol a mindenségre vonatkozó különféle elképzelések különböző magatartásra vezetnek. S első pillantásra igen ésszerűnek látszana, hogy megálljunk, mielőtt még ide érkeznénk és tovább foglalkoznánk az erkölcsnek azokkal a részeivel, amelyekben minden értelmes ember egyetért. De tehetjük-e ezt? Emlékezzünk csak rá, hogy a vallás egy sor olyan megállapítást tartalmaz bizonyos tényekről, amelyek vagy igazak, vagy hamisak. Ha igazak, akkor ebből egy sor következtetés fog származni az emberi flotta helyes hajózásával kapcsolatban; ha viszont hamisak, akkor egy másik sor következtetés. Például térjünk vissza ahhoz az emberhez, aki azt mondja, egy dolog csak akkor rossz, ha ártalmára van más embereknek. Ő világosan látja, hogy nem szabad kárt okoznia a hajóraj többi hajójának, de meggyőződéssel vallja azt is, hogy amit a saját hajójával tesz, az kizárólag az ő dolga. De vajon nem egészen más a helyzet akkor, ha a hajó a saját tulajdona, mint ha nem az övé? Vajon nem egészen más-e a helyzet, ha magam vagyok az ura, vagy mondjuk háziura a saját testemnek-lelkemnek, mint ha csak bérlője vagyok, aki felelős az igazi háziúrnak? Ha valaki más alkotott engem, a saját céljaira, akkor egy sereg olyan kötelességem lesz, amely nem lenne, ha egyszerűen a magam ura lennék.

A kereszténység azt is állítja továbbá, hogy minden ember örökké fog élni, s ez vagy igaz, vagy tévedés. Nos, sok olyan dolog van, amivel nem volna érdemes törődni, ha mondjuk csak hetven évig élünk, de amikkel nagyon komolyan kellene törődnünk, ha örökké fogunk élni. Rossz természetünk vagy féltékenységünk talán fokozatosan erősödik, de csak oly mértékben, hogy ez hetven év alatt nem lesz igazán észrevehető. De egymillió év alatt abszolút pokollá válhat! Ha a kereszténységnek igaza van, akkor tulajdonképpen a pokol az igazán pontos szakmai kifejezés arra, hogy milyenné válhat az ember. S a halhatatlanság egy másik különbséget is hoz, amely, hogy el ne felejtsem, kapcsolatban van a totális kormányzás és a demokrácia közötti különbséggel. Ha az emberek csak hetven évet élnek, akkor az állam, vagy egy nemzet, vagy egy civilizáció — amely ezer évig is eltarthat — sokkal fontosabb, mint az egyén. De ha a kereszténység igazat mond, akkor az egyén nemcsak hogy fontosabb, de összehasonlíthatatlanul fontosabb ezeknél, mivel az egyén örökké fennmarad, míg egy állam vagy egy civilizáció élete ahhoz viszonyítva csak egy pillanat.

(A teljes könyv itt érhető el: LINK)

Előző posztKövetkező poszt

17 hozzászólás

  1. A történetecske arról szól (amiről lényegét tekintve az ezt megelőző többszáz másik is), hogy egy nyáj juhai új pásztort kapnak, aki mindent másképp csinál, mindent másképp értelmez, mint az összes addigi pásztoraik, és aki olyan dolgokat enged meg nekik, melyek mindezidáig mindig tilosak voltak a számukra. A juhok nagy része gondtalanul követi az új embert, egyesek azonban gondolkodóba esnek. Közülük néhányan nem csak gondolkodóba esnek, hanem óva intik társaikat: „Nem látjátok, hogy ez az új ember nem pásztor, hanem maga a farkas, aki el akar benneteket pusztítani!” De a többiek lehurrogják őket, és a következő jelszót adják ki: „Ez igenis a mi igazi pásztorunk, akit azonban nem követünk, nem kell követnünk, elég, ha alkalmanként vidáman integetünk neki, udvariasan köszönünk neki, kedélyesen elbeszélgetünk vele. Lássátok, mi okosak vagyunk, ti pedig ostobák: Ezért nekünk van pásztorunk, nektek viszont már az sincs!”

  2. Köszönöm a megszólításokat. Természetesen annak örülök, hogy találtatok az írásomban értéket. Verset azért írok, mert a legalkalmasabb a magyar nyelv mélységeinek a feltárására. Nincsenek “gőzös” ambícióim, de az életem hátra lévő részét a lehető legértelmesebben kívánom eltölteni – gondolkodással, tanulással, kommunikációval. És persze tervezéssel, mert építész és statikus vagyok.
    Szeretem az “Idők Jelei”-t, érdeklődve olvasom a véleményeket, amiket írtok. Az én gondolkodásom kötetlenebb, szabadabb, ezért nem szoktam konkrétan a feltett témához írni – világnézeti síkon vitatkozni az agyköszörülésen kívül sok értelme nincs.
    Köszönöm, hogy itt lehetek – csendben…

  3. Egy másik blogon említetette valaki ezt a Babits verset. Én elámultam rajta, így gondoltam veletek is megosztom:

    Jobb és bal

    I.

    Láng, láng, meddig cibálnak badar
    szelek
    jobbra és balra? Hajlik a láng jobbra,
    hajlik balra de mit neki
    jobb és bal: ki csak fölfelé tör?
    Melyik égtáj
    mondhatja őt övének? Jobbra vagy
    balra csak rokont keres,
    kit áttüzesítsen, s magával röpítsen!

    II.

    Ki állíthat
    jobbra vagy balra engem?
    Labdázzatok, mindenkié vagyok!
    Csak majd az Isten
    ha az Itélet trombitája szól,
    állítand jobbra vagy balra.
    A többi: játék. (Noha sírnom kell rajta.)

    III.

    A többi: játék! bolond, noha véres,
    vad játék olykor, melyben a szegény
    méla gyerek szédülten, ütlegek közt
    ing, míg el nem jő Apja, s kézenfogva
    el nem viszi… ing, mint a báb
    dülöng
    bizonytalan színpadán.

    IV.

    S tán
    ilyen báb vagyok én is — de a bábot
    drótjai tartják; s tudjátok meg, izmos
    drótjaimat nem kétfelülről
    rángatják, hanem Valaki fölülről
    igazítja
    kimondhatatlan ujjal.

    1. Szép és főlleg aktuális vers, de nekem ez a hsz. jobban tetszett.

      ‘Nagyon tetszik a témában Timothy Keller gondolata is a Bálványaink című könyvében: “Tudunk úgy tekinteni politikai vezetőinkre mint „messiásokra”, a politikai irányvonalakra mint megváltástanra, és képesek vagyunk a politikai támogatást egyfajta vallássá tenni.

      Ha egy dologból bálvány lesz, annak az egyik jele az, hogy a félelem lesz úrrá az életen. Amikor életünk központjába a bálvány kerül, akkor függünk tőle. Ha hamis istenünket veszélyezteti valami, akkor teljes pánikba esünk. Nem azt mondjuk, hogy „Milyen kár! Mennyire nehéz!”, hanem azt: „Ez a vég! Nincs többé remény!” A politikai bálványimádás jele az, ha az ellenfelekre nem úgy tekintünk, mint akik csak tévednek, hanem úgy, mint akik gonoszak.

      Ez lehet az oka annak, amiért oly sok ember olyan végletes módon reagál a politikai változásokra és irányokra. Nyugtalanok és rettegők lesznek a jövőt illetően. Reménységüket, amelyet egyszer Istennek és az evangélium munkájának tartottak fenn, politikai vezetőikbe és programjukba helyezték. Amikor politikai vezetőik elvesztették hatalmukat, mintha meghaltak volna. Azt hiszik, ha politikájuk és embereik nincsenek hatalomban, minden összeomlik.
      De miért istenítünk és démonizálunk politikai indítékokat és ideákat? Reinhold Niebuhr azt válaszolta erre, hogy a politikai bálványimádásban a hatalombirtoklásból csinálunk istent.” ‘

      1. Igen, ezt is fontos észben tartani. Erről pedig megint egy C.S. Lewis gondolat jutott eszembe, amit többször megosztottam már:
        “Nagyon szeretném megmondani önöknek, és gondolom, önök is nekem, hogy e két hiba közül melyik a rosszabb. Ez megint az ördög csapdája, aki minden hibát párokban, ellentétpárokban helyez el a világban. S mindig arra biztat bennünket, hogy jó sokat törjük a fejünket, vajon melyik a rosszabb. Értik, hogy miért, ugye? Arra számít, hogy az egyiket különösképpen nem kedveljük majd, s ezáltal fokozatosan belekerget minket a másikba. De ne engedjük magunkat bolonddá tenni. Tartsuk a célt szemünk előtt és haladjunk egyenesen át a két hiba között. Csak azzal kell törődnünk, hogy mindkettőt elkerüljük.”

  4. Thea!
    Gondoltad volna akkor, az Trump vs. Hillary amerikai elnökválasztási őrület után, hogy kisertetiesen ugyanaz fog megismétlődni Magyarországon is? Az itthoni keresztények választási buzgóságra, a kőkemény kormány melletti politikai állásfoglalására gondolok természetesen.

    1. Megmondom őszintén, hogy a választások előtt eszembe jutott, hogy könnyen előfordulhat ilyesmi. Mármint, hogy a jelenlegi kormány győz, miközben a legtöbben nem ezt vagy nem ilyen arányú győzelmet vártak. Egyébként nem gondolom, hogy ilyen fekete-fehér lenne a helyzet. Szerintem sokan szavaztak az ellenzék ellen is, nem azért, mert a Fidesz tetszik nekik…

    2. Egyetértek Zsolt, jó meglátás ! Én úgy látom, hogy van valami hasonlóság a keresztények ezen politikai elfogultsága és frakciózása, és a jelen világ mint mátrix és színjáték állapotának fel nem ismerése között. Ez is egy fajta vakság, csak nem szellemi (a szó eredeti, Bibliai értelme szerint), hanem lelki (tudatossági), gondolkodásbeli. Egy mély alvás, és a politikai erők hatalma alá rendelése önmaguknak, hitüknek is. Ez jól megfigyelhető a központosított, túl nőtt és kimondom, agymosott gyülekezetekben, mint pl. a Hit gyülekezete. Amit N.Sándor mond, az teljesen egyenértékű a Bibliával (szerintük). Ő pedig aktívan politizál és korteskedett is a kormányoldal mellett (sanszos hogy volt ott paktum és pénz is a háttérben). Ezt mindig igei alapon teszi, legalábbis úgy csürve-csavarva azt, hogy elhiszik neki. De ez sajnos világjelenség. Ahogy mondtad is, ugyanez volt az USA-ban, ahol a fundamentális és konzervatív keresztények (pl. Pat Robertson-ék) úgy álltak Trump mellé, mintha ő nem ugyanazt a világrendet és főleg háttérhatalmat szolgálná, csak mert a látszat (buzi és abortuszellenesség stb.) mást mutatott. Persze én is rá szavaztam volna (inkább mint a félkegyelmű és sátánimádó Killery-re), csak utána meg kell tartani az elfogulatlanság és lelki függetlenség szabadságát, nehogy bálványozásba menjen át a dolog. Ráadásul most ki is derült az amit az elébb írtam, máris kimutatta a foga sárgáját a trombitás Donald kacsa, mikor bombáztatta Szíriát, beállva a hamis zászlós világháború provokáló hazugságba, mi szerint a Szír kormányerők légiereje vegyi bombákkal támadta a polgári lakosságot. Nem is volt vegyi támadás (rakás bizonyíték van, csak ezt nem mutatják a Hiradóban), az egészet az amcsi-angol titkosszolgálatok kreálták. Folyamatosan provokálják az oroszokat, nagyon szeretnének már egy jó kis háborút. Megy a régi nóta, a háború kell, áldozat sátánnak (vér), és jó biznisz is, az antikrisztust előkészítő agendán túl !

      1. Helló Arpiel! Már egy ideje annak, hogy nem tudok igazán a poltikusokra haragudni, de annál inkább a “felébredt” szavazókra. Mostanság nagyon úgy tűnik, hogy nem lehetne egy db a háború sem szavazók nélkül. Tudod a csúnya politikusokat nem a fán teremnek. De sajnos míg az embereknek érteni fognak a politikához, addig politikusok is lesznek, és ezen ördögi körön keresztül további szenvedés is.

        1. Nem egészen értem mire gondolsz ez alatt: “Már egy ideje annak, hogy nem tudok igazán a poltikusokra haragudni, de annál inkább a “felébredt” szavazókra“” ? Talán a szavazók öletnek meg embereket ? Áldoznak be 3000 saját állampolgárt, hogy az utána következő háborúkban megöljenek még 300000 lelket ? A háborúkat megszavazzák a választópolgárok ? Furákat írsz (finoman szólva)…

        2. Arpiel! Az a Trump bombáztatta Szíriát, akire te is szavaztál volna ha ott élsz Amerikában. Ezt te mondtad. Tényleg nem érted az összefüggést? Hogyan lesz a tömeges jóakarásnak mindig rossz a vége akkor, amikor másokra, istentelen emberekre bízzátok a saját és mások életét, biztonsagat, pénzét stb.

        3. Komolyan azt gondolod, hogy ha egy önmagát más, tisztább képben mutató (és ez még áll is, hiszen semmilyen politikai és felhatalmazott státusza nem volt korábban) elnökjelöltet megválaszt az ország választópolgárainak többsége, akkor annak az utána elnökké vált vezetőnek a szándékaiért, lépéseiért, döntésiért a választóak a felelősek ? Miféle kifacsarodott gondolkozás ez ? Ez olyan (hazug és manipulatív) logika, mint pl. a német nép elítélése a náci (NSDP) párt és Adolf Hitler tevékenységei miatt. Tették, és teszik ezt ma is bizonyos most megnevezni nem kívánt erők. Minden ember a földön minden döntéséért (amennyiben döntésképes és nincs megtévesztés, elhitetés alatt) maga felel, nem a választók, nem a Jóisten, és nem a Mars lakók. Ezt fogja Jézus is megvizsgálni a lelkek életében, az ítélőszék előtt. Ha meg nem szavaznánk senkire, előbb utóbb még rosszabb állapotok lennének, minimum anarchia.

        4. Arpiel!
          Komolyan azt hiszem, hogy szeretem Istent teljes szívemből, teljes lelkemből és teljes élmémből. Továbbá szeretem a felebarátomat úgy mint magamat. És komolyan gondolom, amikor azt mondom, hogy nem szabad olyanokat támogatnunk, akik nem szeretik Istent és képesek halált és szenvedést okozni a felebarátaiknak. A németek többsége nem csak Hitlert támogatták, hanem egy gyilkos emberi fajelméletben is hitték (darwini hatás). Azt hittek, ők különbek, többek más nemzetiségű, bőrszínű embereknél. Azt rád bízom, hogy ki nem tehetett mindarról, ami történt. Egy kérdés a végére. Hitler személyesen hány embert ölt meg?

  5. Csak hogy megtörjem a csendet…

    Halálmadár

    Ennek a kornak se íze, se bűze,
    nincsen Krisztusa, kopott hegedűse.
    Nem feszül fölé ölelő szivárvány –
    nem állt a világ még soha így árván.

    Nincsen himnusza, könyörgő imája,
    óvó istene, koronás királya.
    Még a bolond is elkószált a ködbe –
    nincs ki fogadná a reményt, ha jönne.

    Ennek a kornak se szíve, se lelke,
    nincs jó barátja, vigaszos szerelme.
    Kertje sivatag, homokon a vára –
    halálmadár száll törött ablakára…

    2018.01.09. Csorba Tibor

    1. Kedves Tibor ! Remélem készül már a verseskötet, lesz megzenésítés és elszavalás is. Versed igen jól tükrözi a rögös valóságot. Gratulálok !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Send this to friend