Forrás: dw-world.de
Az arab világon végigsöprő lázongások nem akarnak alábbhagyni, egyre nagyobb veszélybe sodorva a közel-kelet leggazdagabb és legbefolyásosabb országát, Szaúdi-Arábiát.
A világ olajtartalékának egyötöde felett uralkodó, elsőszámú olajexportőr a nyugat legfontosabb stratégiai és gazdasági szövetségese a közel-keleten, melynek köszönhetően a nyugat gyakran szemet hunyt az emberi jogok sárba tiprása felett, ezzel is hozzájárulva, hogy a jelenleg hatalmon lévő szaúdi királyi család 80 éven keresztül a trónon maradhasson. A szaúd-ház vasököllel kormányoz és ennek eredményeként a lakosság hátrányosabb helyzetű rétegeiben egyre nagyobb az elégedetlenség. A szaúdi elit nem hagyott helyet ellenállásnak, az elégedetlenkedőket pedig általában gyorsan és sok esetben túlzott eszközökkel elhallgatatta. A királyságon belül fennálló néhány probléma azonban kezd felszínre törni most, amikor a szomszédos államokon végigsöprő vihar olyan vezetőket is elmozdított pozíciójából, akikről ezt korábban senki nem gondolta volna lehetségesnek.
?A stabilitás gyengül és inkább csak látszólagos Szaúdi-Arábiában,? mondta Kristian Ulrichsen, a London School of Economics közel-kelet szakértője a Deutsche Wellének. ?A királyságra is igazak azok a jellemzők, amik a tunéziai, egyiptomi és líbiai zavargásokat is kiváltották.? Ulrichsen szerint ezek közül a legfontosabb a magas munkanélküliség, a gazdagok és szegények közötti szakadék szélesedése, a nemzeti vagyon elherdálása és az egyre nyilvánvalóbbá váló korrupció. Való igaz, hogy Szaúdi-Arábiában a fiatal korosztályra jellemző munkanélküliségi ráta igen magas. Az ország lakosságának több mint 70%-át kitevő 19 millió 30 év alatti korosztály 70%-a egyáltalán nem vagy csak nehezen talál munkát. A teljes lakosságra vetített munkanélküliségi ráta jelenleg 10%. Míg a munkanélküliség egymagában is elegendő lehet egy felkelés kirobbanására, ha a forradalom szele a szaúdi határon is átfúj, van egy másik ok, ami nagyobb aggodalommal töltheti el a királyi családot.
A csalódott fiatalok szélsőségesek befolyása alá kerülhetnek
A jól fizető állásról álmodozó fiatalok ideális célpontjai lehetnek a szélsőséges muzulmán csoportoknak, akik a jelenlévő elégedetlenséget kihasználva könnyen tehetnek szert új követőkre a szaúdi királyi család elmozdítását célzó misszióikhoz. Az al Qaeda ellen 2003 és 2006 között folytatott véres küzdelem során a szaúdi biztonsági erők végül sikeresen kiűzték az országból a szélsőséges sejtek nagy részét, azonban csak a jemeni határig, ahol ezek a sejtek AQAP néven (Al Qaeda in the Arabian Peninsula) újraszerveződtek. A helyváltoztatás nem befolyásolta az AQAP az iránti szándékát, hogy a szaúd-házat megfossza trónjától és megtisztítsa Mekkát, az iszlám legszentebb helyét, a hitetlen erőktől.
?Komoly a veszélye annak, hogy az al Qaeda vagy hasonló szélsőséges szervezetek megpróbálják kihasználni a rezsimellenes hangulatot, különösen akkor, ha egy felkelés nagy erőkkel találja szemben magát,? magyarázza Ulrichsen. ?Szaúdi-Arábiában igen nagy a vallás szerepe, nagyobb, mint más észak-afrikai országokban, tehát bármilyen kialakuló vákuum a szélsőségesek malmára hajthatja a vizet.?
Az elégedetlenségből eredő kockázatok csökkentése érdekében Abdullah király egy sor reformot jelentett be, melyek keretén belül átalakítanák az oktatást és az igazságszolgáltatási rendszert, valamint 37 milliárd dollár (26,4 milliárd euró) összértékű juttatásokat osztanának ki a szaúdi állampolgárok között.
A vallásos elit és a konzervatív hercegek elutasítják a reformokat
A helyzet eleve számos problémát vet fel. A tervezett reformokat sok kritika és erős ellenállás érte a királyság vallásos elitje, a befolyásos wahabi papság részéről, akiknek a szaúdi királyi családdal kötött történelmi szerződés komoly hatalmat biztosít az országban. A reformokat, a demokráciáért harcoló aktivisták, a liberálisok és az iszlamisták egyaránt támadják, akik szerint a reformok nem elég mélyrehatóak és követelik a király lemondását, demokratikus választások kiírását, és igazi szabadságjogokat a népnek.
?A szaúdi rezsim előtt komoly munka áll, hogy a tervezett reformok a társadalom valamennyi rétegét figyelembe vegyék,? mondta Christopher Boucek, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért közel-kelet szakértője. ?Ellenállás mindig lesz, de a legfontosabb cél a társadalmi kohézió fenntartása és a bizonytalanság kialakulásának elkerülése.? 2009 során már történt egy próbálkozás a kabinet megreformálására, de a királyi család konzervatívabb hercegei elutasították a javaslatot. Ezen a területen még egy problémával kell szembenézzen az uralkodóház. Abdullah király most 87 éves, egészségi állapota pedig egy ideje nem túl jó. Kezelése alatti távollétében Sultan koronaherceg vezette az országot, aki maga is 80 éves, így az ő személye nem lehet hosszú távú megoldás a trón öröklésére. A trón leginkább szóba jöhető várományosa a keményvonalas, konzervatív belügyminiszter, Nayef herceg, aki az ország vallási rendőrségének egyik főtámogatója.
A legtöbb elemző úgy gondolja, hogy hatalomra jutása esetén Nayef herceg Abdullah valamennyi reformját visszavonná, kedvezve ezzel a wahabi papságnak és még szorosabbra fogná a politikai és vallási gyeplőt.
A nyugattal való jó kapcsolat komoly nyomást helyez Szaúdi-Arábia szövetségeseire
A kormány megújulásának meghiúsulása viszont a bahreini síita tüntetések hatására felbátorodott síita kisebbség dühét válthatja ki, akik a szunnita elitet azzal vádolják, hogy szándékosan hagyják ki őket a döntéshozásból. A szunniták lakta, olajtermelő keleti megyékben már volt néhány kisebb tüntetés, melyek hatására a vezetés páncélozott katonai járműveket küldött a térségbe, hogy szemmel tartsák a helyzetet. Ha ez a sok tényező összeadódik az arab világon végigsöprő forradalomhullám által gerjesztett hangulattal, az könnyen destabilizálhatja Szaúdi-Arábiát, ami komoly aggodalomra adna okot a nyugat, de leginkább az Egyesült Államok számára.
Szaúdi-Arábia nemcsak az olaj miatt bír globális jelentőséggel, de itt található a világ legnagyobb arab tőzsdéje is, ami hatalmas mennyiségű dollárcímletű eszközzel rendelkezik, azon kívül az USA és a közel-kelet összekötőjeként is funkcionál.
Kristian Ulrichsen szerint, ha konfliktusra kerülne sor, a szaúdi rezsim minden befolyását latba vetné a hatalom megtartására és agresszív eszközökkel próbálná leverni az ellenállást, tőkét kovácsolva a nyugat kihasználtságából, a térségben betöltött fontos szerepére hivatkozva és kikövetelné, hogy a nyugat támogassa az esetleges felkelések elnyomását. ?Nagy a valószínűsége annak, hogy a nyugat sokkal inkább szemet hunyna az állam által alkalmazott erőszak felett, mint mondjuk Líbia esetében és toleránsabb lenne az erre használt eszközök tekintetében is, bár a nyugati közvélemény ebbe még beleszólhat,? mondta. ?Ennek eredményeként a nyugati kormányok kényes helyzetben találhatják magukat, hiszen dönteniük kell majd stratégiailag és kereskedelmileg legfontosabb szövetségesük és a hazai közvélemény között.?
Hozzá kell tennünk, hogy Christopher Boucek szerint Szaúdi-Arábia nem jut Tunézia vagy Egyiptom sorsára és túl korai még a szaúdi kormány bukásáról és a nyugat beavatkozásáról beszélni. ?A megfigyelők évtizedek óta beszélnek a szaúdi kormány bukásáról, de a királyság még mindig áll,? mondta. ?A szaúdi állam alapjai erősek, az ország politikai és vallási hitelessége erős. Valószínűleg a kabinet átalakítására hamarosan sor kerül és a király mindent meg fog tenni, hogy olyan vezetőket válasszon a kormányba, akik segíthetnek a jelenlegi feszültség enyhítésében.?