Forrás: shtfPLAN.com
Gerald Celente, a Trends Research Intsitute alapítója, trendszakértő szerint a kormányok megszorító intézkedései és a világ népeinek elszegényedése egyre több erőszakhoz, lázongáshoz és forradalomhoz fog vezetni.
Legújabb Trendfigyelmeztetésében a közel-keleten kitört forradalmakról beszél, a fő médiumoktól és vezető politikustól teljesen eltérő megvilágításba helyezve ezeket az egész világot érintő eseményeket, és arra figyelmeztet, hogy hasonló fejleményekre számíthatunk Európában és az Egyesült Államokban is.
Amint azt a tunéziai és egyiptomi forradalmak kitörése előtt is megírtam, a lázongások globális méreteket öltenek majd, a kiváltó ok pedig egyre inkább az emberek mindennapi betevője, vagy inkább annak hiánya, nem pedig politikai önérzete lesz. A gazdaság hanyatlásával, a munkanélküliség és az adók emelkedésével valamint a szolgáltatások megnyirbálásával, ahogy a felső tízezer egyre gazdagodik, míg mindenki más elszegényedik, egyre több forradalom kitörésének leszünk szemtanúi.
Azok, akik nem látták ezeknek az eseményeknek az előjeleit kissé másképp magyarázzák a mögöttük rejlő okokat. A média és a vezető politikusok félremagyarázzák a hírcsatornák címoldalait az új év beköszönte óta megtöltő történelmi jelentőségű geopolitikai eseményeket. Az egyik napról a másikra kitörő forradalmakat a demokráciára éhes tömegek dicső és bátor harcának nevezik.
Ezeket az embereket azonban nem a demokrácia érdekli. Demokrácia, autokrácia, teokrácia, monarchia, jobboldal, baloldal, nem erről van szó. Ez belülről jön, mégpedig az éhes ember belsejéből, aki kénytelen üres hassal nyugovóra térni nap nap után. Amikor a pénzfolyam elapad, helyette vér folyik. Egyszerű képlet ez, bárki megértheti, aki akarja. Néhány embernek a csúcson túl sok van, és túl sok embernek pedig túl kevés.
Mi várható?
A közel-keleti eseményekre reagálva az arany áttörte az 1400 dolláros határt, a Brent nyersolaj hordónkénti árfolyama pedig 113 dollárnál jár. A piaci ingadozás nem enyhül. Az erőszakhullám erősödésével és terjedésével a következmények az egész világon érezhetően lesznek.
A pénzügyi válság 2007-es bekövetkeztétől kezdve és az azt követő pánik során Washington és a központi bankok multi-billió dolláros kisegítő, mentő és élénkítő csomagok bevetésével próbálták elkerülni a Nagy Világgazdasági Válsághoz hasonló krízist. Ezek a programok három éven keresztül tartották fenn a felületes kilábalás látszatát, és egy nagyhorderejű geopolitikai eseménysorozat hiányában még egy darabig képesek lettek volna késleltetni az elkerülhetetlent.
A mostani világrengető események azonban a kilábalás leghalványabb illúzióit is eltörlik. Akár szándékosan, egy előre kiszámított irány szerint, akár a félelem által hajtott tagadás következményeként, de senki nem mondja ki milyen kép is rajzolódik ki előttünk. A jelenlegi lázongások nem állnak meg a közel-kelet és Afrika partjainál. Ahogyan azt korábban jeleztük, át fognak terjedni Európára és a világ más részeire is. Minél lobbanékonyabb a helyzet és minél szélesebb területeket érintenek a lázadások, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy bizonyos események (olajválság, terrortámadás, kibertámadás vagy helyi háború) hatására a gyenge gazdaságok összeomoljanak, a stabilak pedig meginogjanak.
Készüljünk fel
A helyzet egyre irányíthatatlanabb. Egyes országokban a bank és tőzsdebezárások valós kockázattá váltak, mint ahogyan a szükségállapot bevezetése is. Ahogyan korábban jósoltuk, az arany árfolyama el fogja érni a 2000 dollárt unciánként. Fontos, hogy legyen elegendő készpénzünk és az sem árt, ha a spájz is fel van töltve. Amennyiben a legrosszabb nem következik be, semmit sem veszítünk, de ha bekövetkezik, nehéz napok várnak a felkészületlenekre.
Forrás: The Trends Journal Subscriber Trend Alert (2011. február 24.)
A politikának kis szerepe van ebben a játszmában. Mubarak 30 éven keresztül volt Egyiptom első embere. Az ott élőktől és az egyiptomi médiától harminc éven keresztül hallhattuk milyen csodálatos országban élnek, és akkor egyik napról a másikra minden megváltozott és Mubarakból hirtelen diktátor lett. A közel-kelet többi, hasonló felkelésekkel küszködő országaiban hasonló forgatókönyvet láthatunk kibontakozni.
Ezeket a vezetőket nem politikai okból akarják eltávolítani, akármennyire is szeretné a média ezt elhitetni a világgal.
Arról van szó, hogy odafent hirtelen elzárták a csapot. A probléma a magán és közszférát egyaránt érinti. Amíg sikerül politikai síkon tartani vitát az emberek nem veszik észre a lényeget, és nem teszik fel a kérdést, hogy miért is tartunk itt.