Afganisztán, birodalmak temetője

James Corbett írásának kivonata

Az afganisztáni háborúnak vége, éljen az afgán háború!

Mára valamilyen formában bizonyára mindenki hallotta, hogy augusztus végére az Egyesült Államok minden csapatát kivonja Afganisztánból, és nem meglepő módon, ezzel összhangban, a NATO is véget vet afgán missziójának. Ennek eredményeként minden káoszba fulladt az országban, és a minden alatt, tényleg mindent kell érteni.

A Talibán villámsebességgel veszi át a hatalmat az országban. A történet a szemünk előtt bontakozik ki, így valószínűleg, mire ez a cikk az olvasók elé kerül, a helyzet lényegesen rosszabb lesz.

Az amerikai hadsereg feladta az ország védelmét és drónok segítségével igyekszik megsemmisíteni saját tüzérségi állásait és páncéljárműveit. A fejleményekre válaszul szinte minden ország evakuálja nagykövetségét, Kanada és az USA különleges erőket küld a helyzet kezelésére, miközben kérve kérik a Talibánt, hogy ne bántsanak senkit.

Mindeközben az Al CIAda átcsoportosítja erőit.

Aggódsz már? Nem? Pedig a katonai-ipari-média-technológiai komplexum nagyon szeretné.

De most akkor mi a bánat történik Afganisztánban?

Talán a legegyszerűbb válasz, hogy semmi váratlan. Elvégre nem véletlenül hívják az országot „birodalmak temetőjének”.

Elöljáróban egy kis történelem. Az Irak, Közép-Ázsia és India között elhelyezkedő Afganisztán évezredek óta kulcsfontosságú területnek számít a világ geopolitikai sakktábláján. Az országot időről-időre megszállták különböző civilizációk: a makedónok, a Maurja birodalom, Baktria, az indo-szkíták, a mongolok stb. Afganisztán felügyelete azóta is minden valamirevaló birodalomjelölt számára fontos kérdésnek számít.

A XIX. században Nagy-Britannia értékes védelmi zónának tartotta Oroszország és a birodalom gyöngyszemének tarott India között. Ez az álláspont egy százévig tartó, az ország felügyeletének megszerzéséért vívott proxy háborúhoz vezetett, amely során a Brit birodalom nem egy, nem is kettő, hanem három háborút vívott Afganisztánnal. Egyik sem végződött jól a britek számára.

A XX. század második felében Afganisztánt ismét megszállta egy nagyhatalom, amely elődjeihez hasonlóan szintén csúfos vereséget szenvedett. Ez alkalommal a Szovjetunió bicskája tört bele a hírhedten irányíthatatlan ország leigázásába. A szovjeteket az Egyesült Államok egyik kampánya sodorta háborúba, amikor bizonyos muszlim elemek fellázítása után megpróbáltak „rendet tenni” a politikailag turbulens országban. Tíz évvel később, a CIA legnagyobb (elismert) titkos hadműveletét követően, amelynek részként, részben az oroszok lassú kivéreztetésére, létrehozták az al-Kaidát, a kommunista birodalom nagyhírű hadserege fülét farkát behúzva távozott Moszkva irányába.

Ezúttal az Egyesült Államokon a sor. Szinte pontosan 20 évvel azután, hogy (teljesen mondvacsinált ürüggyel) megérkeztek az országba, szégyenszemre távoznak. Történelmi szempontból nézve elmondhatjuk, hogy ezen legutóbbi afganisztáni hadjárat kimenetele cseppet sem meglepő.

Figyelembe véve azonban, hogy mit tudunk a „birodalmak temetőjéről” és annak legyőzhetetlenségéről, érdemes felidézni, hogy eredetileg milyen ürüggyel érkezett ide az Egyesült Államok és NATO szövetségesei és hogy ennek tükrében ez a kivonulás mennyire vehető komolyan.

Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, emlékezzünk egy alapszabályra, amit olyan sokszor emlegettem már az évek során, hogy akár Corbett-törvénynek is nevezhetnénk: a nagy horderejű háttérhatalmi események sohasem egyetlen céllal történnek. Többnyire számos háttérhatalmi érdeket szolgálnak.

Kennedy-t nem egyetlen okból lőtték le, a szeptember 11-i támadásoknak nem egyetlen célja volt, a Covid pandémia-hadművelet nem egyetlen célt szolgál és Afganisztánt sem egyetlen okból szállták meg. A lépésnek számos, egymással összefüggő vagy egymást átfedő, geostratégiai, katonai és gazdasági oka volt. Ezek közül a legfontosabbak sorrendiség nélkül:

• a gazdag kaszpi tengeri olaj és gáztartalékokhoz vezető kulcsfontosságú közlekedési folyosó biztosítása,
• a sok ezermilliárd dollár értékű ásványianyag kincshez való hozzáférés biztosítása,
• a Talibán által korábban szinte teljesen kiirtott mákültetvények védelme, amelyek jelenleg a világ ópiumkészletének 85 százalékát szolgáltatják,
• katonai bázis fenntartása egy kaotikus és egyre fontosabb régióban, ahol Kína Egy Övezet Egy Út Programja egyre nagyobb teret nyer.

Ezek tükrében a kivonulás még érthetetlenebb. Miért vonja ki Biden az amerikai csapatokat? A megszállást kiváltó, fent felsorolt geopolitikai és gazdasági tényezők továbbra is fennállnak. Sőt, az erősödő kínai befolyás eredményeként, még inkább fennállnak, mint 2001-ben.

Az egyik lehetséges válasz, hogy a kivonulás nem igazi kivonulást jelent. Emlékeztek, amikor Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok kivonja csapatait Szíriából? Szíriából tényleg kivonták, csak éppen nem hazamentek, hanem Irak nyugati részébe irányították át őket. Lehet, hogy itt is hasonló bűvészkedésről van szó.

Itt van például ez az érdekes cikk az ABC News-tól, aminek címe szerint „Fort Bragg-ből 3000 katonát küldenek Kuvaitba”, majd rákattintva a cikk javarészt arról szól, hogy a Pentagon „3000 katonát és 3 gyalogsági zászlóaljat küld, kettőt a tengerészgyalogságtól, egyet pedig a hadseregtől, a kabuli Karzai nemzetközi repülőtérre, hogy segítsenek az amerikai személyzet és nagykövetség evakuálásában.” A címben szereplő kuvaiti bevetésről csak a cikk legvégén esik pár szó.

„Emellett 3000-3500 katona érkezik a Fort Bragg-ben állomásozó légierőtől Kuvaitba, hogy készenlétben álljon, amennyiben rájuk is szükség lenne.”

Szóval az Afganisztánban állomásozó 2500 katona kivonásához minimum 3000 katonát küldenek az országba, plusz további háromezret a szomszédba, biztos, ami biztos alapon. De aggodalomra semmi ok, 24 vagy 48 óránál több időt nem fognak ott tölteni. Becs szó. Azt persze senki ne kérdezze, hogy hová mennek onnan.

Ennek tükrében érthető, ha az ember némi szkepticizmussal fogadja a csapatkivonásról szóló bejelentést, de látva, hogy az ország napok alatt került ismét a Talibán irányítása alá, mégis arra következtethetünk, hogy az USA magára hagyja az országot (egyelőre). Azt pedig már most tudni lehet, hogy a kínaiak surranópályán érkeznek a helyükre, hogy megállapodjanak a Talibánnal, ami minden valamirevaló elnök számára alapvető nemzetbiztonsági kockázatot kéne, hogy jelentsen.

És nem csupán a kínai mumus árnyéka lebeg az ország felett, de minden jel szerint az al-Kaida is feltámadni látszik poraiból.

Az NBC-nél ténykedő kormányerők a következőket írják:

„Miközben a Talibán gőzerővel tarol végig Afganisztánon, az amerikai védelmi erők tisztjei aggódnak, hogy a Talibán hatalomátvétele lehetővé teszi az al-Kaida számára, hogy újjászervezze és konszolidálja erőit, ami az afgán határokon túlmutató biztonsági kockázatot jelent.”

A cikk később mellékesen rámutat, hogy ez a félelmetes szervezet 2-300 tagból áll, akik az egyik forrás szerint se nem erősek, se nem ügyesek. Az NBC tisztában van vele, hogy „olvasóik” általában nem jutnak tovább a főcímnél. A lényeg, hogy a mumus itt van és itt jön a lényeg:

„Bár az al-Kaida újjászerveződik Afganisztánban, ez nem egy gyors folyamat, nyilatkozott egy vezető amerikai kormánytisztviselő. Miközben az al-Kaida alapvető ideológiája a nyugati világ elleni támadásokra helyezi a hangsúlyt, afgán harcosaik számára nem ez jelenti a fő irányt, mondta ugyanez a forrás.”

Ezek a források egyenesen kihangsúlyozzák, hogy az al-Kaida 2.0-s verziója „valószínűleg nem rendelkezik olyan erővel, ami egy USA vagy bármelyik nyugati ország elleni támadáshoz szükséges.” Arról persze nem tesznek említést, hogy a hónap elején Damaszkuszban elkövetett merényletet az al-Kaida vállalta magára, mert az ellentmondana a „jóságos szíriai al-Kaida ág” narratívának, amit pár éve a Külkapcsolatok Tanácsa erőltetett.

Szóval milyen egzisztenciális fenyegetést jelent akkor az al-Kaida mostanság? Magazint publikál!

Jól olvastad. Sok év szünet után ismét megjelent az al-Kaida Inspire nevű magazinjának újabb száma, amiben felszólítják az Egyesült Államokban élő magányos terroristákat, hogy indítsanak új terrorhullámot és arra is kitérnek, hogy a támadásokhoz úgynevezett „ghost”, azaz sorozatszám nélküli alkatrészekből összeállított fegyvereket használjanak. Az újfajta megközelítést „nyílt forrású dzsihádnak” nevezték el, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államokra zúduló támadásokat az Internet nyújtotta anonimitás és adatvédelem számlájára írják majd.

Ennek eredményeként az amerikai védelmi minisztérium, a szeptember 11-i évfordulóra készülve, új terrorfigyelmeztetést adott ki és talán kitaláljátok, hogy kiket vádolnak már előre a várható támadásokkal: a kormány és hatalomellenes szélsőségeseket, akiket a pandémia miatti társadalmi nyomások ösztönöznek.

Ez tökéletesen illik a média által egy éve hangoztatott narratívába, ami szerint a legnagyobb terrorveszélyt azok a magányos szélsőségesek jelentik, akik nem értenek egyet a kormánnyal és a globalizmussal.

A védelmi minisztérium nem csupán azt látja előre, hogy a várható al-Kaida támadások Trump-párti parasztoktól várhatók, de azt is látni vélik, hogy ellenséges külföldi befolyások is szerepet kapnak:

„Ellenségeink egyre nagyobb energiát fektetnek abba, hogy megosszák az országot. Orosz, kínai és iráni érdekeltségű médiumok ismételten erősítik a Covid-19 járvány forrásával és az oltások hatékonyságával kapcsolatos összeesküvés elméleteket, bizonyos esetekben erőszakra szólítva fel ázsiai származású személyek ellen.”

Akit érdekel, mélyebben is beleáshat a témába, mert elképesztő, ami történik. Azt látjuk, hogy minden narratíva egyetlen nagy összeesküvés elmélet népszerűsítésében összpontosul, ami szerint az új életre kapó al-Kaida, az oroszokkal, kínaiakkal és irániakkal karöltve azon tüsténkedik, hogy radikalizálja az oltások hatékonyságát megkérdőjelező jobboldali szélsőségeseket.

Afganisztánhoz visszatérve megjegyezném, hogy a fent említett szabály itt is érvényes. Ahogy az ország megszállása sem egyetlen okból történt, úgy a kivonulás is több célt szolgál. Továbbra is azt gondolom, hogy a Kínával folytatott “új játék” a jelen történések fontos részét képezi és a kelet-türkesztáni muszlim mozgalom és egyéb NATO proxyk felől is hallani fogunk még, akik hamarosan Kína ajtaján kopogtatnak.

A legszomorúbb azért mégiscsak az al-Kaida újjáéledésével kapcsolatos narratíva, hiszen ennek lényege, hogy a várható támadásokat eleve a szélsőségesnek beállított, a hivatalos álláspontot megkérdőjelező „oltásellenesek” számlájára írja.

És eközben az imperialista agresszió igazi áldozatait, az atrocitásokat elszenvedő afgán népet, említésre is alig méltatják. Az átalagos afgán 20 éve tartó erőfeszítéseit és szenvedését észre sem veszi a politikai közösség, hiszen soha nem is érdekelte.