Megbocsátás és igazságosztás – Az amerikai tornászok zaklatási botránya

Az elmúlt hónapokban folyó szexuális zaklatási ügyek és annak vadhajtásai, vagyis a szinte boszorkányüldözéssé fajuló, sokszor alaptalan vádaskodások mellett, szerencsére ennek a helyzetnek is léteznek felfelé mutató pillanatai.

A botrányt kirobbantó Weinstein ügy kiemelt média figyelme mellett Magyarországon valószínűleg kevesebben értesültek az amerikai tornászcsapatot érintő zaklatási ügyről, pedig ebben a sértettek száma nemcsak lényegesen nagyobb, de fiatalkorúakat, bizonyos esetekben pedig gyerekeket érintett, akik közül a legfiatalabb 6 éves volt a történtekkor.

Az ügy vádlottja, Larry Nassar, több évtizeden keresztül volt az amerikai női tornászválogatott orvosa, ami alatt rendszeresen molesztálta a csapat tagjait, miközben igazi barátként lépett fel az érintett családok előtt. Az ő esetében is hosszú időnek kellett eltelnie, mire egyik áldozata, immár felnőtt fejjel, ki merte mondani a nyilvánosság előtt, hogy mi történt. A bírósági eljárás eredményeként a volt orvost néhány napja 156 lány szexuális zaklatásáért, illetve pedofíliáért, összesen 175 év börtönbüntetésre ítélték.

Az ítélet kihirdetése után az egykori áldozatok lehetőséget kaptak, hogy szóljanak Nassarhoz és a nyilvánossághoz. Egyik lány a másik után állt ki és vetette az elítélt szemére tetteinek súlyos hatását.

„Nincsenek szavak arra, hogy elmondjam, mennyire sajnálom, ami történt,” reagált Nassar, aki a perek elindulásakor még igazságtalannak tartotta az ellene folyó eljárást. „Az elmúlt napokban elhangzott szavaitok, ezek a szavak, komoly érzelmi hatást gyakoroltak rám és teljesen megrendültem.”

Társaihoz hasonlóan kemény vádakkal indult Rachael Denhollander beszéde is, aki bár utolsóként kapott szót, annak idején elsőként lépett a bíróság és a nyilvánosság elé. Rachael szavai bizonyára hasonlóan megrázóak voltak Larry Nassar számára, beszéde azonban nem állt meg a vádaknál.

„Ön a gonoszságot választotta, nem törődve azzal, hogy mibe kerül ez másoknak. Ennek pedig az az ellenkezője, ha én a szeretetet választom, nem törődve azzal, hogy ez mibe kerül nekem.”

Rachael elmondta, hogy korábbi tárgyalások alkalmával Bibliával a hóna alatt látta Nassart, és hallotta, hogy megbocsátásért imádkozik, így reméli, hogy szavai nyitott fülekre találnak majd nála.

„Ha Ön olvassa a Bibliát, amit a hóna alatt hozott, akkor tudnia kell, hogy az önfeláldozó szeretetet Isten mutatta meg nekünk, amikor mindent feladott, hogy megfizessen egy olyan bűért, amit nem követett el, és az Ő kegyelmével én is ezt a szeretetet választom.”

A lány hosszan beszélt Isten kegyelméről és arról, hogy bűneinket nem a jó cselekedeteink mossák tisztára, hanem az a kegyelem, amit Jézuson keresztül kapunk, ha hozzá fordulunk.

„Ha majd egy napon felfogja, hogy mit tett, a bűntudat megsemmisítő lehet, de éppen ezért annyira csodálatos Jézus Örömhíre, mert kegyelmet, reményt és szeretetet ad, ahol emberileg ez lehetetlen lenne. Várni fogja Önt.”

Ami különlegessé tette Rachael szavait számomra, hogy a megbocsátást és a kegyelmet nem keverte össze az igazságossággal. Nem gondolta, hogy a megbocsátás azt jelentené, hogy szabad utat kell engednünk a gonosznak. Jézus sokak által félreértett kijelentése a másik orcánkról nem azt jelenti, hogy a gonoszt háborítatlanul engedjük tombolni, hiszen ezzel se az áldozatoknak, se magának a gonosztevőnek nem segítünk. Egy kereszténynek nemcsak szabad, de kötelessége fellépni a gonoszsággal szemben, de nem szabad megállnia félúton, hanem tovább kell mennie a megbocsátás felé. A hegyi beszéd béketűrése és példanélküli megbocsátása nem teljes pacifizmusra, erkölcsi megalkuvásra vagy társadalmi anarchiára jogosít fel bennünket. Jézus a személyes hozzáállásunkat vette célba, amit a kegyelemnek kell motiválnia az igazságosztás helyett, ahogy a gonosz megállításának sem a másik elpusztítása, hanem megmentése a célja.

Rachael nem rejtette véka alá, hogy milyen pusztítást végzett a volt orvos tetteivel, de nem mulasztotta el megmutatni az egyetlen megoldást, ami nemcsak az elítéltnek, de az áldozatoknak is új életet ígér.

Pál azt mondta, hogy „ne győzzön le a gonosz, hanem te győzd le a gonoszt jóval.”1

Vagyis a gonoszt le kell győzni, csakhogy a győzelem egyedül akkor teljes (legalábbis minden fél számára), ha a jó a gonoszra is elhat, erre pedig egyedül Jézus képes. Az életben elénk táruló tragikus helyzetekben pedig mindennél hitelesebben demonstrálhatjuk ezt a csodálatos képességet.

1. Róma 12:21 [↩]