Sokat gondolkoztam, hogy hasznos lenne-e bárkinek, ha időnként írnék a mindennapi, vagy jobban mondva nem mindennapi élet kérdéseiről. Például kinek segítene, ha sokezredikként megírnám a véleményem az olimpia megnyitóünnepségéről? Akinek tetszett, biztos nem lenne kíváncsi egy keresztény meglátásaira, akinek pedig nem, annak nyilván nem lenne sok újdonság a mondanivalómban.
Sejtésemet az Úr is megerősítette.
Sok keresztény kommentátor több időt tölt azzal, hogy kifejtse, amiben nem hisz, mint annak átadásával, amiben hisz. Időt nem kímélve próbálnak meggyőzni, hogy mi nem vonatkozik ránk a Bibliából. Mi az, ami a 2000 évvel ezelőtt élőknek szólt, mi az, ami majd 1000 év múlva lesz esedékes és mi az, ami kizárólag tizenkét emberre vonatkozott. Milyen csodálatos lenne, ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy magára vonatkoztassa mindazt, amit az Igében olvasunk!
Másodsorban pedig a szemünk előtt folyó események tényleg nem igényelnek túl sok kommentárt. Nincs azzal semmi gond, ha egymás között megbeszéljük, hogy mi a véleményünk, de kék zeuszok és szakállas bohócok véleményezésével nem fogunk senkit Jézushoz vezetni. Számomra ez az egész cirkusz egyébként egyre szánalmasabb. Tényleg egy óvodai homokozó szintjén mozog, amit művelnek, azzal a különbséggel, hogy az óvodások nagy része felnőtt korára remélhetőleg kinövi ezt a taktikát és nem gúnnyal próbál majd előre jutni. Az ördög tényleg nagyon kétségbeesett lehet.
És ha már az óvodánál tartunk, kisgyerekes anyukaként hamar megtanultam, hogy mi a legegyszerűbb módszer arra, hogy elvonjam kétéves lányom figyelmét a nagytesók plafonig érő Lego-tornyáról, ráadásul a taktikát a lányomnál nem sokkal idősebb testvérek is pillanatok alatt elsajátították. Ahelyett, hogy félpercenként rászóltunk volna, vagy erővel megpróbáltuk volna távoltartani az áhított építménytől, a kezébe nyomtunk egy másik Lego-művet és elmagyaráztuk neki, hogy az övé sokkal menőbb, mert piros, forog és virágos minta is van az oldalán. A toronyra rá se hederített ezután.
Kit fog érdekelni egy kék zeusznak maszkírozott öregember vagy egy szoknyás férfi, netán egy súlyosan elhízott nő, amikor megtudja, hogy egy napon angyalok fölött ítélkezünk majd?1 Kit fog érdekelni egy koszos főváros, amikor megtudja, hogy Isten városában élhet és aranyozott utcákon járhat? 2
Ne hagyjuk, hogy lehúzzanak a csatornába, inkább mutassuk meg a világnak, hogy aki Istent választja, olyan életet választ, amiben nem lesznek csatornák, mert nem lesz szenny, amit el kellene vezetni. Nemcsak csatornák nem lesznek, de nem lesz halál, gyász, kiáltás és fájdalom sem.3 Mert az elsők elmúlnak és Isten újjáteremt mindent és akkor nemcsak az öltözködéssel kompenzáló bohócokra nem fogunk emlékezni, de eljön a nap, amikor a Cote d’Azur és Laguna Beach is csak egy régmúlt emlék lesz, ahová valamikor régen a halandók jártak, akik talán azt sem tudták, hogy az élet folyójához4 is mehettek volna a sós tenger helyett.
Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. – Zsidók 12:1-2
“Milyen csodálatos lenne, ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy magára vonatkoztassa mindazt, amit az Igében olvasunk!” – idézet a fenti szövegből.Na, ha ezt én írtam volna, pláne, ha pár évvel ezelőtt… :DD Végül is, nem egyszer akadt ilyen és ehhez hasonló megjegyzésem itt, de általában kifütyülték.Többször megfogalmaztam, hogy a Biblia speciális olvasmány: aki idéz belőle, elsősorban magának idézi azt.Ezt azért írtam akkoriban, mert a kommentfalon rendesen száguldoztak a “tanító és nevelő” bibliai idézetek.Mindenki a másikat akarta oktatni.Az meg vissza.Valami másik idézettel.Pedig igazából mindig magunknak idézünk Belőle.Kell egy kis idő, hogy ráeszméljen az ember erre.Vagy talán inkább nem is olyan kis idő… (Kinél hogy – de igazából nem is számít, hiszen mércénk az örökkévalóság.)
Az Ige tanulmányozása tükörbe való belenézés, ahogy Jakab apostol is megjegyzi ezt.Tükröző felületén az irányok és az oldalak felcserélődnek.Például: felvenni Jézus könnyű és gyönyörűséges igáját, terhét azt jelenti, hogy minden mást leteszünk.Ilyen tükröződés az égboltozat is, ahol a Föld forgása eredményezi a Nap járását.Régen azt hitték, hogy ez a Nap saját mozgása bolygónk körül, ami egy ugyanolyan tévedés, mint azt hinni, hogy a Biblia szövegében, amit olvasunk, valaki más élete van beleírva, nem pedig a sajátunk. “Milyen csodálatos lenne, ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy magára vonatkoztassa mindazt, amit az Igében olvasunk!”
Az előző cikk alá azt kommentelte a szimpatikus nevű Paksi-Sajti Zsanett, hogy “Bibliára fel!” Csak egyet tudok érteni vele.De többségünk itt már vagy ezerszer olvasta a Biblát.Az elmúlt jópár évszázadban milliók és milliók olvasták többször is a Bibliát, a világ ősidők óta mégis olyan, amilyen.Tényleg, milyen a világ?Ki milyennek látja, olyan.Akárcsak a Biblia.Ahány ember, annyiféle olvasat.Ha már a lentebbi hozzászólások a fókuszálásról szólnak, akkor szerintem megéri erre fókuszálni ebben sokszínűségben: “Milyen csodálatos lenne, ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy magára vonatkoztassa mindazt, amit az Igében olvasunk!” Ha mindenki észrevenné, hogy megtalálta önmagát a Bibliában.Ez már az olvasás gyakorlatba való ültetése.Nem csak elmélet többé, hanem mindenki megfigyelheti az Ige valóságát a saját életében.Bibliára fel!, oké, de Isten igéje mindenhol ott van.Isten igéje ott van, ahol mi vagyunk.Menjünk bárhová is, nem tudjuk átszakítani Isten igéjének szövetét.Aki ezt nem látja, az nem látja a Bibliában sem.És az újságokra, meg mindenféle hírmédiára fog hagyatkozni.A Bibliát pedig másoknak idézi majd, önmaga helyett.(Kezdetnek ez rendben.Kezdetnek!)
Korábban párszor idéztem már az úgy nevezett folt-tesztet.Amikor kisgyerkőcök homlokára egy tintapacnyit ejtenek úgy, hogy az ne vegye észre.És amikor a gyerkőc tükör elé kerül, a tükörről, a tükörképéről vagy a homlokáról akarja letörölni a foltot.Attól függően, mennyire van tudatában önmagának és környezetének.Bizonyára ez elsősorban korfüggő, és az idősebb gyerekek észreveszik önmaguk és a tükörképük közötti különbséget.De nem csak korbeli, hanem mentális, hitbeli és pszichés érettség is van.A másokra való mutogatás olyan, mintha valaki a tükörképével keverné össze önmagát, és a saját szemében lévő szálkát……pontosabban a saját homlokán lévő tintafoltot környezete tükrében vélné valóságosnak – nem pedig kivetülésnek.
“Milyen csodálatos lenne, ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy magára vonatkoztassa mindazt, amit az Igében olvasunk!” Megéri erre fókuszálni, mert ez a mondat nem csak hogy kapcsolatban áll a valódi idők valódi jeleivel, de a kulcs hozzá.Ez a lényeg, ami megmutatja hol vagyunk és hogy mikor vagyunk.Szóval, ez mindent leegyszerűsít, mégis mindenre kiterjedő.Menjünk bárhová is, nem tudjuk átszakítani Isten igéjének szövetét.Ez Isten, nem Einstein…………….. a téridő szövetével.Abban a szőttesben, ami Isten igéjéből szövődött, nincsenek hézagok, anomáliák, fekete lyukak, sem szingularitások.
Jézus ezt mondta: Legyen neked a hited szerint!Ez a kijelentés, Jézus ezen kijelentése, csak azok számára bírhat értelemmel, akik tisztában vannak önmagukkal.Kihez beszél Jézus, kihez szól?Elsősorban hozzám.Hozzám, aki hallgatom Őt.Ezért szükséges, hogy minél világosabb képem alakuljon ki önmagamról.Természetesen, ez mindannyiunk nézőpontjából így van.Hogyan lehet nekem, bárkinek is a hite szerint, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy ki az, aki hisz?Enélkül sem a hit lényegével, de még csak a hit fogalmával sem lehetek tisztában.Pedig ez fontos, hiszen hitben járunk, nem látásban.(Na de, látunk-e egyáltalán?!) Időt kell eltöltenem önmagammal ahhoz, hogy tisztába kerülhessek önmagammal.Még a Biblia olvasásakor is: “Milyen csodálatos lenne, ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy magára vonatkoztassa mindazt, amit az Igében olvasunk!” Ha nem kerülök tisztába önmagammal, akkor úgy járok, mint az a kisgyerek a folt-teszt estében, amiről fentebb írtam: összekeverem önnön lényemet a tükörképemmel, és a tükörképemről akarom letörölni azt a foltot, ami az én homlokomon van.Ha nem vagyok tisztában önmagammal, aki hozzám a legközelebb áll, hogyan lehetnék tisztában Istennel, akit még csak soha nem is láttam?Ezért nem mindegy a fókuszunk iránya.Utalok ezzel az előttem szólókra, akiknek a kommentjei kissé lentebb találhatóak itt.
Jogos felvetés azt mondani önmagunkkal kapcsolatban, hogy nem mi vagyunk a fontosak, hanem Isten.Az egóm nem lényeges, sőt az az előnyös, ha önmagamat félreteszem, Istent pedig előtérbe.Ez igaz. “Annak növekednie kell, nekem pedig alászállnom.” (Akár tudja valaki, akár nem, a Bibliából mindenki önmagának idéz, ezért érdemes tudatosan megválasztani, megválogatni, meggondolni miket idézgetünk belőle.Mert nem mindegy.) De egy magasztosabb cél érdekében hogyan állíthatnám félre önmagam, ha még csak azt sem tudom, ki az, hol van az, akit félre kéne állítanom?Ergo: minél inkább tisztában vagyok önmagammal, annál inkább kibontakozó teljességgel ‘szállhatok alább’. “Szeresd felebarátodat, mint önmagad.” Ha nem vagyok tisztában önmagammal, nem is szerethetem önmagam.
Szóval…
Nem szégyen újrakalibrálnom fókuszom irányát.És sosem késő.Sőt, szerintem ez egyenesen egy élethosszig kiható önmagunkkal szembeni kötelesség, a kételyek és a hit hullámai, hullámvölgyei között.Sosem tudjuk elég élesre állítani a képet.Mindig elérhető egy jobb, nagyobb felbontás.Emberi voltunknak vannak természetes korlátai.De a lényeget illetően ezek a korlátok nem akadályt jelentenek, hanem ispirációt nyújtanak a változáshoz.Miközben azt gyakorljuk, hogy hogyan és miként legyen nekünk a hitünk szerint.Már aki gyakorloja.Persze, többé-kevésbé tudatosan mindannyian ezt tesszük.
Csatlakozom én is az előttem szóló “fókusz csoporthoz”. 🙂
Jó volt olvasni a soraidat. Én is köszönöm a fókusz “kalibrálását”. 🙂
Köszönöm a fókusz visszarakását a lényegre! 🙂