Mit is mondhatnék az Újév kapujában, főleg egy hosszabb csend után? Ezen gondolkoztam egész reggel, mert az a szelíd hang arra ösztönzött, hogy ezúttal jó lenne írni pár sort. Aztán elém jöttek C.S. Lewis gondolatai a könyvem utolsó oldalán és rájöttem, hogy az ő sorai tökéletesen összefoglalják, amit gondolok és amire szükségem van az elkövetkezendő hónapokra és közben tanító helyett tanuló maradhatok.
A dicsőségről szóló esszéjének zárásaként Lewis a dicsőségről, mint ragyogásról, tündöklésről és fényességről ír:
„Azt mondja, úgy fogunk ragyogni, mint a Nap1, és nekünk adja a Hajnalcsillagot2. Azt hiszem, kezdem érteni, hogy ez mit jelent. Bizonyos módon Isten már nekünk adta a Hajnalcsillagot, hiszen minden csodás hajnalon élvezhetjük a fényét, ha elég korán felkelünk. Mi többet kívánhatnánk, kérdezed? Ó, ennél sokkal többet! Olyasmit akarunk, amiről az esztétika nem sokat beszél, a költők és a mítoszok, viszont annál többet.
Nemcsak látni akarjuk a szépséget, bár Isten a tudója, ez is nagy jutalom. Olyasmit akarunk, amit nehéz szavakba önteni. Eggyé akarunk válni a szépséggel, amit látunk, bele akarunk merítkezni. A részévé akarunk válni. Ezért népesítettük be az eget, a földet és a vizeket istenekkel és istennőkkel, nimfákkal és tündékkel. Mert bár mi magunk nem vagyunk képesek rá, ezek a lények helyettünk is élvezhetik azt a szépséget, bájt és erőt, aminek a természet csupán a képe. Ezért énekelnek a költők annyi csodás hazugságot nekünk. Úgy beszélnek, mintha a nyugati szél tényleg át tudna fújni a lelkünkön, pedig nem képes rá. Azt mondják, hogy a „morajból született szépség”3 az emberi arcba hatol, pedig nem tud. Vagy legalábbis még nem. Mert ha komolyan vesszük a Szentírás szóképeit és elhisszük, hogy Isten egy napon tényleg nekünk adja a Hajnalcsillagot és magunkra ölthetjük a nap dicsőségét, akkor azt feltételezhetjük, hogy bár az ősi mondák és a modern költészet, történelemként nézve hamisak, próféciaként nem is járnak annyira távol az igazságtól. Most még a világon kívül állunk. A kapu külső oldalán. Látjuk a reggel frissességét és tisztaságát, de az mégsem tesz minket frissé vagy tisztává. Nem tudunk eggyé válni a szépséggel, amit látunk, de az Újszövetség lapjai hangosak a hírtől, hogy ez nem mindig lesz így. Egy napon, Isten akaratával, bejutunk.”
Áldott Újévet kívánok!
Jó reggelt! Szia Thea!
Szép ez a hajnal. Többiek?
nincs itt már senki?
kiürült, mint a csernobili atomerőműzóna?
a hívők alszanak, mint a 10 szűz példázatában írva vagyon
Lacika, szerintem mindennek megvan a maga ideje. Úgy látom, hogy most sokan inkább járják az utat, mintsem beszélnek róla. A beszédnek is eljön az ideje, csak arra kell figyelni, hogy jókor tegyük 🙂
Nem lesz már több írás ezen az oldalon? Pont most gyorsultak fel az események, jó lenne normális gondolatokat olvasni ezekben a nehéz időkben. 🙁
Sokat gondolok Rád is, és mindenkire akit innen ismertem, törzsgárdát 🙂 azt tudom, csinálod a filmeket és közben régesrégen önellátsz !? Én meg sehol sem vagyok attól ! Nem,dehogy alszunk legalábbis körülöttem senki nem alszik .. (ha meg az ördög se’) !!
Rémes mi megy a Kat.Egyházban, de ez benne van a katekizmusban az utsó időkre nézve !? Ehhez már csak azt kell tudni hogy az/azok vannak !
Remélem mindenki jól van és nem hálózta be a propaganda vagy a “muszáj” ?! Sziasztok, találkozunk <3
Szia Éva!
Mostanság nem csinálom már a filmeket. Akinek van szeme és füle az látja ill. hallja mi zajlik a nagyvilágban. Aki nem látja, az nem is fogja látni ezután sem. Akit a Mindenható Atya vezet az tudja az igazságot és látja a hamisságot. Igen, a kis “birtokunk” működik, csináljuk.
Valóban már az utolsó időket éljük. Sok minden jön még ezután, amin át kell menjünk.
Az Úr velünk nem kell félnünk. Aki mindvégig kitart az üdvözül.Ez legyen a szemünk előtt.
Szia Neverend!
Tényleg csodálatos, bár hozzám hajlani fél négykor inkább csak a madárcsicsergés jut el, mert a szemem nem akar kinyílni 🙂 bár ez is elég csodás.
Ámen