A szomszédban háború dúl. Kínában ismét több millió embert zártak karanténba. A gazdaság itt is ott is rogyadozik. Idehaza pedig hol ezekről, hol a belpolitikai helyzetről vitáznak parlamenten belül és kívül. Eközben a törpe íriszek, fecskék, cseresznyefák és sündisznók, téli álmukból felébredve teszik a dolgukat, ahogyan tették ezt tavaly, tavalyelőtt és 2000 évvel ezelőtt, azon a bizonyos napon is. Mi pedig eldönthetjük, hogy szemeinket melyikre irányítjuk. Igaz, hogy a természet nélkülünk is teszi a dolgát, és az emberi közöny sem tudja semmissé tenni Jézus feltámadását, de nem mindegy, hogy a nekünk ajándékozott éveket tényleg átéljük vagy csupán átvészeljük, hogy csukott vagy nyitott szemmel, a körülöttünk zajló csodákon ámulva szárnyalunk vagy a világ dolgaiba belefásulva vergődünk tovább.
Az emberiség történetét saját hozzáállásunk nemigen fogja befolyásolni, de saját életünket igen. Jézus feltámadt, mi pedig bármikor csatlakozhatunk Hozzá egy olyan új életben, amit se háború, se járvány, se földi gondok nem tudnak elvenni többé. Se itt a földön, se a mennyben.
Kedves ‘To be’! 🙂
“Ahol zsarnokság van, mindenki szem a láncban…” Szinte azonos napon, ahogy ez a hozzászólásod megjelent, vetettem fel ezt az idézetet.Az Idők Jelein akartam közzétenni némi vélemény kíséretében, de mégsem tettem.Leírtam, de csak elmentettem, nem közöltem.Azóta sem.Mindig csak én írjak ide? 🙂 Kár, hogy jó ideje kevesen szoktak.Biztosan megvan ennek is a maga oka.Párszor leírom, amit akarock, aztán marad a helyén, nem küldöm be.Egyébként én is, akárcsak te, csak ide szoktam írogatni.Nagy-nagy-nagy ritkán szoktam egy-két mondatban kommentálni you tube videókat, de ezzel is felhagytam. https://memezila.com/wp-content/The-picture-of-earth-before-and-after-your-opinion-meme-3798.png Hát, így megy ez. 🙂 Legfeljebb, kaotikus Belváros-lakó gyanánt, írok (írock) olykor rajongói tetszést esetleg a Judas Priest klipjeihez. \m/ Igazad van, tényleg sajnálatra méltók az itt, pl. Bp. Belvárosban összezsúfolt emberek.Viccesen mondva, máskor meg magamat sajnálom, hogy köztük élek.Höhö.De ezt választottam, itt kell helytállnom.Emellett úgy érzem, helyt tudnék állni valami faluvégen is.Éltem olyan helyen is.Szó ami szó: az itteni “sajnálatra méltó” emberek (fogalmazásod szerint) és a faluvégi “sajnálatra méltó” emberek, ugyanazon szélsőség közös nevezőjében osztoznak.A szélsőségek mindig ugyanannak a valaminek az eltérő megjelenési formái.Tehát sok esetben, de természetesen nem mindig, a Bp. Belváros-lakók teljesen párhuzamosak a tanyavilág lakóival.Ahol az egyik zárt, ott nyitott a másik, és fordítva.Vagyis soha nem találkozhatnak igazán, mégis egy tőről fakadóak.Az egymással ellenkező szélsőségek valahol mindig egybefolynak.Itt, a Belváros lakói, akár a kisfalusiak.Az egyik 19, a másik egy híján 20. https://img.index.hu/imgfrm/5/8/7/1/BIG_0015105871.jpg Mivel sehol sem találtam a helyem, sokat utaztam.Rá kellett jönnöm, akárhová is megyek, csak az fogadhat ott, amit magammal viszek.New York City vagy Kerekeskút-Alsó, ugyanaz.És hogy az úticélnál fontosabb az útitárs.Hiszen csak egyvalaki tud elkísérni minden lépésemben.És vele fontos kiegyzenem helytől, időtől függetlenül.
Kedves Oszkár!
Jogos az észrevételed, tényleg mind csirke ízű… 🙂
Megint vagy még mindig belecsúsztam a spirituális felsőbbrendűség öntelt megnyilvánulásába. Bár igyekeztem lekerekíteni az írásom végét, nem lett elég hangsúlyos, hogy teljesen mindegy ki és hol, meg hogyan él. Nem a külsőségek számítanak, hanem a láthatalan, belső szellemi élet a fontos. Ezért is nem szabad soha ítélkezni mások felett, csak Isten látja mi van legbelül…
Kíváncsi lennék az írásodra, ha úgy gondolod küld át, köszi. (gresoleni@gmail.com)
Kedves Lenny!Ahol sűrű a nép, sűrű a gyakorlásra való lehetőség is.Itt egyetlen perc alatt sok éves, visszavonultságban eltöltött lelkigyakorlatos élet úgy lobbanhat füstté, mint a pizza, amit a kemencében felejtettem. 🙂 Egyszercsak előugorhat egy olyan része az énünknek, aminek nem is tudtunk a létezéséről, mégis a pillanat hevében az utcán simán átveszi tetteink, szavaink felett az irányítást, sutba vágva megannyi mély meditációs tapasztalatot és böjtös, buzgó imádságot.Mert mondjuk, egy biciklis futár a járdán elüt hátulról.De ahol sűrű a nép, sűrű a segítség is.Hiszen a koldus sem azért van itt, hogy én segítsek rajta, hanem fordítva van az.Aki azt hiszi, ő segít az ukrán menekültnek, az téved, mert nem igazán nézett még a helyzet mélyére, és nem ismerte fel a valódi szituációt, amit lát.Köszönöm a tanítást, köszönöm az alkalmat, hogy tanulhatok!Hála minden helyzetért, amikor a sehová sem néző turisták szinte már leszorítanak a járdáról vagy belenyomnak a kirakatüvegbe.Mert elősegítik az igazi önmagammal való találkozást.Amikor sűrű a nép, olyankor az ember mély vízben van, mert Isten nem billentyűket nyomogatva nevel minket szabadságra, hanem fogja és esetleg szembe jön velünk az utcán egy szottyos, mindent leszaró külföldi woke-os pofájú 😉 😀
társaság képében, akik naná, hogy direkt pont ott bénáznak és töketlenkednek előttem ajárdán. 🙂
És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, aki akár csak két sort is olvasott már tőled itt, az tudja, hogy egyáltalán nem vagy öntelt. 🙂
Köszönöm kedves soraid:)
Sok-sok évvel ezelőtt a Csongrádi temetőben, amikor még semmilyen jellegű szellemi dologgal sem foglalkoztam, a temető bejáratánál egy életnagyságú keresztre feszített Jézus szobor állt. Ezzel a felirattal: Íme az Ember!
Mivel nem kaptam vallásos neveltetést nem ismertem ezt a mondatot és a Krisztus ábrázolásokkal sem voltam tisztába. Szavak nélküli mély érzéséket váltott ki, különös volt, nem tudtam értelmezni.
Ott akkor nagyon mélyen az elmémbe vésődött a látott kép, így újra és újra átértelmeződhetett a szellemi utam során.
“Íme az Ember!”
Ha Jézus volt az ember, akkor mi vagyok én? Emberré tudok-e válni valaha is?
Krisztus személyes tanítása szerint meg van rá az esélyünk. Ez egy nagyon magas mérce. Nem szeretnék az önostorozás hibájába esni, de azt sem, hogy elmulasszam kijavítani magamban, amire emberileg képes lehetek. De ha más nem is, legalább legyen objektív, elfogultság mentes önreflexióm a saját hibáimra.
Miért kínozták meg az “Embert”? Képesek leszünk valaha is felfogni Mi az Ember? Mármint ezzel a jelenlegi elménkkel, mélységeibe érezni és értelmezni… Tudom, hogy ezekre a kérdésekre, már megvannak a kész teológiai válaszok, keresztény értelmezések és több 1000 éves bölcseletek.
Szerintem viszont az ilyen jellegű kérdésekre a válaszok mind a 7,5 milliárd embernek annyira személyesek, csak is egyenként önmaguk számára értelmezhető és kinyilatkoztatás szerű, hogy nem lehet és talán nem is kell szavakba önteni. Annál inkább megtapasztalni és megélve a jelenlétünkkel tovább adni…
2020 tavaszán (a pontos dátumokra már nem emlékszem) épp egy munkahelyi váltásban voltam, így pár hónapot otthon lehettem teljesen szabadon kiscsaládommal és sokat dolgozgattam a kertben, fejleszthettem a gazdasági épületeket. Csak a ház körül tevékenykedtem, nem jártam emberek közé. Egyfajta izolációban voltam.
Ekkor tájt történt, hogy először sokkoltak minket a globális halálos vírus létével, a lezárásokkal, iskolák becsukásával, a maszkozással, a termelés és a gazdaság leállításával, közlekedési tilalmakkal és idősávok a boltban a nyugdíjasoknak. Ekkor jöttünk rá, hogy nyugati kultúránk legfőbb értékei az élelmiszer és az arany mellett a WC papír. Mindez teljesen újszerű volt, ilyen méretekben még csak hasonló sem történt az emberiség történelmében.
Nem olvastam hírportálokat, de a szűk baráti körön keresztül tisztában voltam mikkel bombázzák az emberek elméjét.
A kertünk végén festői kilátás nyílik a völgyre. Ültem a kis a padon, néztem a hatalmas korai cseresznyefáink fehérbe borult lombját. Hallgattam a madarak csicsergését. Éreztem a lágy tavaszi szellőt. És tudtam, hogy az égvilágon minden rendben. Minden a lehető legnagyobb rendben. Nem volt és nem is lesz semmi baj. Az éledő természet tavaly is ugyanígy tette a dolgát és jövőre is ugyanezt fogja tenni. Hogy mi emberek közben megőrölünk és egy vurslit csinálunk az életünkből, az nem befolyásol semmit. A mi döntésünk, hogy hova helyezzük a figyelmünket, Isten több ezer éves változatlan igazságaira vagy az emberek világának szürreális színjátékára.
Valamiért nekem is le kellet ugranom a boltba pár hét elteltével. Emlékszem, hogy egyfajta pánik hangulat uralkodott a faluban, az emberek maszkot hordtak, bizonytalanság és kollektív félelem hatotta át a levegőt. Tudtam hogy színház, de az emberekben valós halálfélelem volt és akarva akaratlanul kihatott rám is, a befolyása alá kerültem. Úgy éreztem magam, mint aki bele csöppent Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról ikonikus költeményének egyik versszakába. Akkor kezdtem sajnálni azokat, akik városokban összezsúfoltan élnek, mert ennek a gonoszságnak tényleg nagyon nehéz ellen állni és ilyen közegben őrizni és továbbadni az evangéliumi szeretetet embertársainknak.
Hálás voltam, hogy így élhetünk távol a világtól. Tudatosan formáltam így az életem, de Isten ébresztett fel még évekkel ezelőtt, hogy merre érdemes haladni. Nem is külsőségekben, sokkal inkább a lelkiekben fontos, hogy kitartsunk a szűk ösvényen. Akkor minden körülmények között képes megtartani bennünket Krisztus.