„Hangosak vagyunk, büszkék vagyunk, itt vagyunk, queer-ek vagyunk” – olvasom egy Facebook bejegyzésben, néhány gúnyból queer stílusban színesre pingált, az LMBZQ+ mozgalommal szemben elhelyezkedő politikus képe alatt. Ez ugyanaz a mozgalom, amelynek követői rendszerint „a szeretet az szeretet” jeligével állnak ki valamely nekik nem tetsző intézkedéssel vagy eseménnyel szemben. Csakhogy ez a két megnyilvánulás egymásnak teljesen ellentmond. Tudom, hogy a szeretetet a köztudatban inkább a gyűlölettel szokták szembe állítani, pedig a szeretet ellentéte nem a gyűlölet. A szeretet ellentéte a büszkeség. A büszkeség képtelenné tesz a szeretetre. A büszke ember magával van elfoglalva, hogyan lehetne képes egy másik lényre figyelni és azt szeretni? A gyűlölet egy rendkívül erős érzelem és mint ilyen, nagyon változékony és instabil. A szeretet egyetlen apró szikrája is képes megfordítani. A büszkeség ezzel szemben rendkívül merev, sokkal nehezebb áttörni rajta.
A szeretet az szeretet, hirdeti a büszkeségről elnevezett mozgalom. Hideg, de forró, olcsó, de drága. Duplagondol a köbön.
Pál apostol szerint „a szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”1 Ezt egy büszke emberről nem lehet elmondani.
Jézus pedig azt mondta, hogy „ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.”2
A szeretet igazi próbája tehát, hogy miként bánunk azokkal, akik nézeteikben a lehető legtávolabb állnak tőlünk. A Pride mozgalom tekintetében ez sajnos nem kérdés, de, ami a hívőket illeti, nem kéne, hogy így legyen. Akármennyire felkavarja mindez keresztény érzelmeinket vagy akár a gyomrunkat, ne legyünk büszkék! Ahhoz se legyünk túl büszkék, hogy kezet nyújtsunk a büszkéknek, mert ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek, mi jutalmunk van? Tudom, lehet, hogy ezért a szeretetért is megfeszítenek bennünket, de ez Jézust sem tartotta vissza attól, hogy a végsőkig szeressen.
Mindenek végén nem az fog számítani, hogy mik voltak egyéni bűneink, hogy valaki melegből hetero lett-e, hanem, hogy elveszettből megváltott és megváltottból Isten gyermeke. A többit bízzuk Isten Lelkére, Aki „leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn: A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;”3
“Gyorsabban, magasabbra, erősebben!”
(Az első magyar aranyérem /Szilágyi Áron/ és a ‘Budapest Pride’ napján)
Szereted? 🙂
Mindig emlékezzünk az elfelejthetetlenre: Jézus igája és terhe könnyű és gyönyörűséges.Ha önsajnálkozva úgy érezzük, hogy belehalunk és megfeszülünk, nem az Ő igájába álltunk bele.
Gondolom, ezt a filmet mindenki látta (még azok is, akik számára csak az ‘1984’ létezik), és sejtik, mit takar az alábbi link:
https://www.youtube.com/watch?v=CwzjlmBLfrQ
Közben az EP szép csendben jóváhagyta a magánkommunikáció megfigyelését.
Különös korban élünk, mondhatnánk, és nem kevésbé különös régióban, ahol az Európai Unió és parlamentje hozhat döntést az összes tagországot érintő közös kérdésekről. A legutóbbi közös ügyként az úgynevezett ePrivacy Derogation (e-adatvédelem csökkentés), vagyis az adatvédelemről és az elektronikus hírközlésről szóló rendeletre tett javaslatot tűzték ki szavazásra, melyet elsöprő többséggel el is fogadtak, ezzel utat nyitva személyes kommunikációnk törvényes megfigyeléséhez, cégek és kormányok számára egyaránt.
Tette mindezt az az Európai Unió, mely általában minden alkalmat megragad, hogy kritizálja a nagyvállalatokat és kormányokat a szabadságjogok csökkentése miatt.
“A magánélet védelméről és az elektronikus hírközlésről szóló rendeletjavaslat növeli az emberek magánéletének védelmét és új lehetőségeket nyit meg az üzleti vállalkozások számára” – olvasható az Európai Bizottság honlapján.
A most jóváhagyott rendelet, melyre Chatcontrol-ként is hivatkoznak, lényegében lehetővé teszi az e-mail és egyéb üzenetküldő szolgáltatások, illetve szolgáltatók számára, hogy automatikusan átkutassák az egyes polgárok összes személyes üzenetét a feltételezett gyanús tartalmak után, és a gyanús eseteket jelentsék a rendőrségnek.
A szavazás július 6-án zajlott, amikor is az Európai Parlament 537 tagja hagyta jóvá a rendeletet, 133 ellenszavazat és 20 tartózkodás mellett. A rendőrség adatai szerint az esetek túlnyomó többségében ártatlan polgárokat gyanúsíthatnak meg, ami a megbízhatatlan eljárásoknak köszönhető. Egy közelmúltban végzett reprezentatív felmérés szerint az uniós polgárok 72%-a ellenezte üzeneteik általános ellenőrzését.
Míg a szolgáltatók kezdetben választhatnak, hogy átvizsgálják-e a kommunikációt vagy sem, a várhatóan ősszel megjelenő nyomon követési jogszabály minden hírközlési szolgáltatót kötelez a válogatás nélküli átvilágításra.
“Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.”
Eszerint már József Attila is különös korban élt száz évvel ezelőtt.És még száz évvel azelőtt is különös korban éltek az emberek.A technikai civilizáció és az elektromosság hajnalán.Amikor a mítoszok színei keveredtek a gőzgépek fekete füstjeivel, és új legendák születtek.És még a régi legendák korában, megint száz évvel azelőtt, amikor az első tükrös távcsövek sosem látott világokat tettek láthatóvá, hogy az ember már (megint) újragondolhassa helyzetét az univerzumban.Akkor is különös korban éltek.És a ‘nagy földrajzi felfedezések’ idején, ami szintén horizont nyitogató volt, akkor is különös korban éltek az akkoriak.Sorolhatnám.Minden korszak különleges.De nem is igazán a korszakok a különösek.Hanem az ember.Te.És én.És bárki, aki olvassa ezt.Vagy nem olvassa.Megvan az a különös ‘képességünk’, hogy mindenben észrevegyük és értékeljük a különöset.Még önmagunkban is.Ami tényleg különös, az az ember benső világa, ami a szívben van.Mert ahol a kincs, ott a szív – mondta Jézus.Minden, ami a világon különös, azt az ember hordozza a szívében.Na de, ki elég bátor ahhoz, hogy alászálljon saját szíve mélységeibe?Na, ezért foglalkozunk inkább a világnak nevezett vetítővászon felszínes különösségével. 🙂 Pedig Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és Isten lehelt lelket az emberbe, ahogy Mózes első könyvében olvasható.És Isten teremtette az embert tökéletesnek, ahogy a Prédikátor könyve is írja.
“Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
(József Attila: Levegőt)
A szívünk szerint, szívből élni, vagy ahogy fentebb írtam, ‘elmerülni a szívünk mélységeiben’ nagyon ködös megfogalmazás lehet sokak számára, ezt elismerem.Szóval, mit is jelent a bensőnkből fakadóan, azaz, szívünk szerint élni?Ezt nem akarom megmondani, mert ezt senki sem mondhatja meg a másiknak.De azért utána járni mégiscsak érdemes! “A szív teljességéből szól a száj.”, mondja Jézus.Tehát, a saját megnyilatkozásaink árulják el a legvilágosabban, mi rejlik bennünk, avagy, mi az, amiről úgy gondoljuk, hogy bennünk rejlik.Legalábbis, az olyan ember számára, aki veszi a fáradtságot és a bátorságot, hogy odafigyeljen saját magára.Noha még másokat is csak alig hallgatunk meg igazából.Amennyire képesek vagyunk másokra odafigyelni, szintén tükrözi azt a képet, amit szívünkben hordozunk önmagunkról.Amit látunk magunk körül, az is a bensőnkről árulkodik: hiszen a szív teljességéből lát a szem.Amit hallunk, szintén benső univerzumunk megnyilvánulása, hiszen a szív teljességéből hall a fül.Mi köze mindezeknek ahhoz a mesterségesen rögzített témakörhöz, amit ‘idők jeleinek’ hívunk?Annyi, hogy amit az idők jeleiről mondunk, amit az idők jeleiről hallunk és látunk, az nem más, mint annak a képnek és világnak, kincsnek vagy szemétnek a reflexiója, amit szívünkben rejtegetünk.Így érzékeljük magát az időt is.
Amit a szívünkben rejtegetünk, írtam.Ki elől rejtegetjük?Magunk elől, Isten elől, fügefa levelével?Létezik egy elásott kincs.Egy jó mélyre elásott kincs. “́ ́ ́́̈ . ́, ́ , ́ ̈̈́ , ́, , ́ ́́̈.” Aki érti Jézus üzenetét, ̶a̶z̶ ̶s̶z̶e̶m̶b̶e̶ ̶i̶s̶ ̶m̶e̶r̶ ̶f̶o̶r̶d̶u̶l̶n̶i̶ ̶a̶ ̶h̶á̶t̶t̶é̶r̶h̶a̶t̶a̶l̶o̶m̶m̶a̶l̶….. le mer ásni szíve mélységeibe – hiszen aki érti Jézus üzenetét, az érti, hogy Jézus az ő lehető legközvetlenebb társasága.Valójában Jézus közelebb van hozzánk, mint mi saját magunkhoz.Nem ahhoz kell a bátorság, hogy szembe merjünk fordulni az elnyomó háttérhatalommal, nem ahhoz kell bátorság, hogy elméleteket szőjünk az összeesküvéseikről.Hanem, hogy saját mélységeinkben feltárjuk az egyébként mindig szemünk és fülünk előtt levő, és a folyamatosan nyelvünk hegyén levő Isten országát.Feltárni az egészen világosan nyilvánvalót.A szív teljességéből lát a szem.Nem mindenki olvassa úgy a Bibliában, hogy Isten országától, Édentől egy lángpallossal bíró angyal zár el minket.Nem mindenki azt olvassa, hogy az ‘lángpallos’. És nem mindenki látja úgy a tó tükrét, hogy a felszínén lehetetlen gyalogolni.Ha csak néhány pillanatra, de még Péter is túl látott saját elméje mátrixán, és néhány lépést képes volt megtenni ott, ahol egész életében addig egy tévesen rögzült kép élt a valóságról…
Fent, a véletlenül kipontozódott rész helyén eredetileg ez az idézet szerepelt: “Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.”
A szivárványvallásnak végső, „transzcendens” valósága: a korlátlan önmegvalósítás, a benső (a személyen belüli kétkedés, bizonytalanság) és a külső (különféle hagyományos szembenálló értékrendszerek, valamint biológiai meghatározottság) korlátozó tényezőktől való teljes megszabadulás, az egyén kötöttségektől mentes szabadsága, azaz: a totális autonómia (= öntörvényűség). Minden motivációt és érzületet e cél elérése érdekében generál és mozgósít.
A szivárványvallásnak is van egy sajátos szimbólumrendszere, tanítása, rituáléi, és vannak „klerikusai”, „felkent papjai” is, sőt, talán inkább „papnői”, esetleg „transzpapjai.” Ezek vagy marxista, vallásellenes, ateista mozgalmárok, ideológusok és filozófusok, vagy pedig ún. progresszív keresztyének, lelkészek és papok.
A szivárványvallásban is megvan az ún. „megtérés tapasztalat” – ez a coming out, vagy a nemváltás kihirdetése. A rejtőzködésből való kitörés; az addig elnyomott identitás felszínre törése, ennek az identitásnak büszke felvállalása vagy a biológiai meghatározottsággal is dacoló érvényesítése. A történelmi keresztyénség megtérés-tapasztalatához hasonlóan ez is 180 fokos fordulatot jelöl. Valóságos „metanoia” – teljes vágányváltás az egész gondolkodási rendszert illetően.
Természetesen ennek a vallásnak is van missziója: el kell menni széles e világra és a felszabadítást kell hirdetni – felszabadítást a normák alól, felszabadítást a bűntudat alól, felszabadítást a lelkiismeretfurdalás alól. A cél: a „tegyetek tanítvánnyá minden népeket” mintájára a teljes elfogadás megteremtése a társadalom minden szegmensére kiterjedően, mindezt a legfőbb tárgyi szimbólum, a szivárvány zászlaja alatt egyesülve és menetelve – ilyen értelemben ennek a vallásnak van körmenete is.
Isten egykor a szivárvány meteorológiai jelenségét (szó szerint: szivárvány íj – egy felfelé fordított íj, a béke gesztusaként) azért adta, hogy a bűnben gázoló emberiség özönvíz általi eltörlését követően a Noéval kötött szövetség biztosítékaként mintegy külső jellel is kiábrázolja, hogy többé ilyen módon – víz által – nem fogja megítélni a földet. Az égen lévő szivárvány egyszerre emlékeztet a bűn súlyára és az Isten kegyelmére, ugyanúgy, ahogy a kereszt is. Krisztus keresztjére nézve egyszerre szembesülünk a bűn végtelen súlyával – azzal, hogy mennyire sérti Isten szentségét és büntetést, ítéletet és kárhozatot érdemel – másrészt Isten végtelen szeretetével és kegyelmével, hiszen helyettünk fiát éri a büntetés és az ítélet, amit Fia, irántunk érzett szeretetéből kifolyólag önként vállalt magára.
A szivárványvallás szivárványos zászlaja ellenben azt hirdeti, hogy nincs bűn – a bűn nem bűn –, nincs bűntudat és így nincs bűnbánat sem. Mivel nincs bűn, nincs szükség bocsánatra, tehát nincs szükség kegyelemre sem. Ez a szivárvány (ami csak hat színt tartalmaz az eredetiben lévő hét helyett,) a büszkeség szimbóluma. Egy benső és külső értéktranszformáció jele: amiről eddig azt gondoltuk, hogy rossz, az mostantól fogva jó – nem csak az egyén személyes felismerése szintjén (lásd „elfogadom magam”), hanem össztársadalmi szinten is (lásd „mindenkinek kötelessége elfogadni engem”).
Végül a szivárványvallásnak nem csak missziója, hanem erőszakos térítése, sőt inkvizíciója is van – képes hatalmánál, befolyásánál és erejénél fogva megfenyegetni, megrendszabályozni és kíméletlenül megbüntetni mindenkit, aki eltér a kánonjától és az elfogadott dogmáitól – nem csak azért, hogy jobb belátásra bírjon, hanem azért is, hogy morálisan és egzisztenciálisan megsemmisítsen. Az egyetlen menekülési útvonal az általa felkínált kiút: vezeklés-gesztusok (lásd letérdelés), folyamatos bocsánatkérések és a teljes megalázkodás és behódolás formájában. Bár dogmáit tekintve nem ismeri a bűnbánatot, hiszen a bűn valóságával nem számol (értve a bűn alatt Isten törvényének megszegését), egy bűnt mégis számontart és busásan megtorol: a szembenállást és az ellenkezést!
Jézus mondja a Máté evangéliumában a 12,30 versben:
„Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.”
Aki Jézusban van az már nincs bűnbe,…oly tiszta mint Ő.
Aki ellen próbál állni a bűnnek,….na az tékozol és nincs Jézussal. Ergo, ha meleg is vagy attól még lehetsz keresztény. Csak hinni kell abban, hogy Jézus a vérével elmosta a te büneidet is
Mert, aki azt mondja, hogy nem bűnös, az hazudik.
De, ha nem vagyok tolakodó, miből, honnan jutott most eszedbe ez a szivárványvallás, melegek dolog?
“A bűn az, hogy nem hisznek énbennem”
Úgy bizony ez az egyedüli bűn, amit elkövethetünk életünk során. De a legalista “keresztényeknek” ezt mind mondhatod.
Legalább egy valaki azt, hogy Ámen?
Nem nekem, hanem a szerető, kegyelmes Istennek és a Fiúnak, aki elvégezte helyettünk a munkát, hogy nekünk ne kelljen csak hinnünk Ő benne.
ÁMEN!!!! 🙂
A szivárvány egy jelkép ami a istennel kötött örök szövetséget jelkepezi. Nekem a reményt hogy életem végén. Vagy a világ végén szebb jövendő vár rám. A megtartott szövetségert. Szerintem az se veletlen hogy ezt a jelképét használják ez szant szandekkal vegrehajtott dolog. A szivárványos zászló pedig szinten keresztyen szimbolum. Itt nem a szeretetről van szó.