Idők jelei

Ökoszexualitás – Pont az, aminek hangzik

Kamaszkorom érzelmektől túlfűtött világában, amikor időnként elegem lett mindenből és mindenkiből vagy bántott valami, két dolog segített begyógyítani megsebzett szívemet és saját gondjaimról megfeledkezve észrevenni, hogy a világ és az élet mégis csodaszép és valahogy végül minden rendben lesz. Az egyik az olvasás a másik pedig a természet, illetve a természet közelsége volt.

Többször megtapasztaltam, hogy egy erdő csendje vagy ennek híján akár egy belvárosi fán pihenő veréb közelsége, milyen megnyugtató hatással lehet a lelkünkre. Ezekben a pillanatokban megsejtettem, hogy lennie kell egy felettem álló Valakinek és akkor még csak reméltem, szívem mélyén azonban valószínűleg már akkor is tudtam, hogy az a Valaki szeret engem. Az is világos volt, bár szavakkal nem tudtam volna megfogalmazni, hogy nem a fák vagy a verebek nyugtattak meg, hanem az a gondoskodó szeretet és béke, ami felé mutattak. Nem ők testesítették meg ezt a békét, csupán akkori, igencsak korlátozott felfogásom számára is érzékelhető módon tükrözték azt. Előkészítették az utat Annak, Aki utánuk jött, illetve, Aki mindig is ott volt, csak addig nem vettem észre.1

Az alábbi hír ezeket az időket juttatta eszembe és csak remélni tudom, hogy az érintettek egyszer rájönnek ugyanerre és így figyelmük a teremtésről a Teremtőre terelődik majd.

Az elmúlt években egyre világosabbá vált, hogy a környezetvédők amolyan vallásos áhítattal tekintenek a természetre, legalábbis azok, akik nem a profit kedvéért védik a Földet, és a legtöbben ezt teljesen elfogadhatónak tartják, hiszen a környezetvédelem az egyik legtámogatottabb és legdivatosabb mozgalom manapság.

Aki azonban úgy gondolja, hogy a mozgalom egyes követői időnként nehezen tudnak különbséget tenni a természet egyes elemei és tagjai között, ami olyan érdekes ellentmondásokban nyilvánul meg, mint például a különböző ?tagadók? bebörtönzésének követelése vagy az újságírók túszul ejtése, még nem nézett bele a radikális környezetvédelem feneketlen kútjába.

A kút mélységét legutóbb a Vice néhány nappal ezelőtt közzétett cikke villantotta meg, amiből megismerhetjük az ökoszexualitást. Akármilyen furcsának tűnik a szó, sajnos pont arról szól, amit sejtünk. A mozgalom követői úgy gondolják, hogy a Földdel folytatott szexuális kapcsolat valahogyan nekik és bolygónknak is javára válik.

A mozgalom követőinek kapcsolata a természettel nehezen körülírható és nem csupán arról szól, hogy egyesek petrezselymet kötnek az arcukra vagy tölgyfákkal létesítenek szexuális kapcsolatot. Annie Sprinkle és Elizabeth Stephens, a mozgalom két legismertebb népszerűsítője szerint, az ilyen fajta szexualitás ötvözi a Föld iránti testvéri és erotikus (philia és eros) szerelmet, céljuk pedig a köztudat szerves részévé tenni ezt a kapcsolatot, például ökoszexuális fürdők megnyitásával.

„A kezdeményezés igazából 2008-ban vált igazi társadalmi mozgalommá, amikor a két művész bevezette az ökoszexuális házasságkötéseket és aktív szerepet kezdtek vállalni a házasság intézményének kiszélesítésére irányuló mozgalomban. Azt akarták, hogy a mozgalom a környezetvédelmi ügyeket is magában foglalja, illetve, hogy az emberek többé ne anyaként, hanem szeretőként tekintsenek bolygónkra.”

A két hölgy, 100 ökoszexuális társával közösen, részt vett a San Franciskói pride-on, amikor is az LGBT rövidítés egy „E” betűvel gyarapodott (öko angolul eco).

Miközben elgondolkozhatunk azon, hogy vajon mennyire lesz sikeres ez a népszerűsítő kampány, hiszen az amerikai elnökválasztást megelőző felmérések bebizonyították, hogy a média nemcsak homályos, de egyenesen sötét tükörnek bizonyul a valóság megismerésére vágyóknak, engem inkább az érdekelne, hogy miként tudnánk megmutatni a természetből a Teremtőt ezeknek az embereknek. Pál az Ismeretlen Istennek állított szobrot használta, hogy átadja az Örömhírt Athén lakóinak.2 Hogyan használhatnánk mi a mozgalom tagjai által vallott érzelmeket, hogy Isten irántuk való összehasonlíthatatlanul nagyobb és végtelen szeretetét megismerhessék?

  1. János 1:7-9 []
  2. Lásd: Apostolok cselekedetei 17:22-23 []
Előző posztKövetkező poszt

48 hozzászólás

  1. Nekem sosem egyszerű a szexuális irányultsággal kapcsolatos kérdések.
    Szerintem elég bonyolult, finom rendszer a pszichoszexuális fejlődés. Időben kell történnie dolgoknak egész kisgyerekkortól. Ráadásul a szülők szerepe óriási, a gyermek fejlődik egy adott környezetben.
    Olyan titokzatos ez az út… időnként magyarázható, hogy valaki miért lett homoszexuális, vagy miért érzi magát másneműnek… időnként mi se tudjuk, hogy a brutál, iszákos apánk és maga szépsége körül forgó vagy magát totál lepusztulni hagyó anyánk mellett miért leszünk mégis “normális” heteroszexuális lények? mindenki másnak meg marad az önmegtartóztatás, amihez tudjuk, hogy különlegesen sok erő kell.

    Én a magam nevében a szexuális érdeklődést nem tartanám erkölcsi kérdésnek, addig, amíg nem árt másoknak: pl. gyerekek, állatok, erőszakos közösülések, illetve megállapodás megszegése: hűtlenség.

    DE… tudom, hogy a Bibliában a társadalom hanyatlásának jelei közé tartozik, ha azonos neműek szeretik egymást, vagy állatokkal közösülnek, vagy vallási ceremónia része, vagy tömegesen csinálják stb.

    Ez a szexelés fűvel-fával… hát egy szexológust azért meghallgatnék. 🙂
    Gyanítom, hogy egy része a mozgalomnak ténylegesen nem is a növényekre gerjed, hanem csak önmagának jó, vagy a párját kívánja, csak ilyen földes, zöld közegben… vagy művészinek tartja. Nem hiszem, hogy tömeges jelenség lesz belőle…

    Azt gondolom, hogy a legfontosabb (mint másoknál is) az, hogy egyáltalán kapcsolatba kerüljenek Istennel, Jézussal. A többit a Szentlélek majd elrendezi bennük és ad erőt egy új élethez.

    1. Jó olvasni ilyen hozzászólásokat.Amikor az ember meri venni a bátorságot, hogy legyen önálló véleménye, és azt el is tudja mondani…

  2. Számomra megdöbbentő, hogy még a természetet őszintén védő és tisztelő csoportokba is beférkőzik itt-ott a gyalázat. Egy fával nem lehet szexuális kapcsolatot létesíteni, aki ezt ilyeneket állít és tesz, az egyszerűen szebb megfogalmazásba burkolja azt, hogy egyszerűen erőszakot tesz a természeten. Ez épp olyan erkölcstelen és Isten ellenes, mint az ártatlan állatokon erőszakot tenni. Ne is gondoljuk tovább, hogy innen már az embert is egy hajszál választja el. A természetet tisztelni kell, gondoskodni róla, nem pedig a bűnös vágyakat kiélni rajta.

  3. Egyetértek Antenorral, amit a természettel kapcsolatban írt. A Biblia tele van olyan bizonyságokkal, amik a természet helyes tiszteletére szólítanak fel. De a mai időre jellemző csakúgy, mint a régi időkre, hogy az emberek a teremtményt imádják a Teremtő helyett. A mai természettisztelet azért alakul vallássá, mert gyakra a panteizmus fertőzi meg. A panteizmus ugyebár azt mondja, hogy Isten mindenben, mindenhol jelen van, a fában, a kőben, a fűszálban, stb. Isten mindenütt jelen van, de nem mindenben. Ezért téves a panteizmus. A végtelen teremtő szent jelenléte mindent áthat, magát a természetet is, sőt sokszor ott lehet igazán megtapasztalni, de téves az, hogy Isten lényének része a kő, vagy fűszál. A teremtő önálló személyiség, aki téren és időn kívül létezik, de jelenlétével mindent áthat. Ez az, amit Pál így mondott: “Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Ez az, ami tévesen még akár igazolhatná a panteizmust, ha rosszul értelmezzük. De az ige világos. Mi vagyunk őbenne, és nem Ő van a kőben, fában, stb. Minden őáltala él, és csakis őáltala.

  4. A cikkben többek között azt van szerencsém meglátni, ahogy életre kel a vadon szava. 🙂 Számomra legalábbis, a természet, a szabadság nagyon finom rezdülései futnak végig, mindjárt az első sorokon.Aztán tovább, fán, levélen, verében és emberen keresztül ragyog át ez a rezdület, méghozzá a maga természetességében.”…mindeneket magamhoz vonzok.” Kint a természetben ösztönösen is elcsendesedik a legtöbb ember, és meghallja szívében eme vonzás hívását.”Calling of the wild”; így hangzik eredetileg Jack London híres regényének címe, ami “A vadon szava” címet kapta magyarul.Egy pár sor bennem is ragadt belőle.Tudom fejből, annyira tetszett, hogy jön velem mindenhová.Legalábbis, szeretném, ha jönne… 🙂 Így hangzik:

    “Olvasva jelekben és hangokban, ahogy az ember könyvet olvas, és keresve a titokzatos valamit, ami hívta – ébren és álmában is mindegyre csak hívta.”

    Igen, a természetességet az ember úgy olvassa, mint egy könyvet.Tudatosan vagy sem, de ez a cikk is így kezdődik. 🙂 Azonban, a szemeink vakok az efféle sorokra és bekezdésekre.A fül sem hallja meg ezt a hívást.Csak “a nem látott dolgokról való meggyőződés” képes olvasni a “reménylett dolgoknak” ezt a fajta valóságát.Csak ezen a fajta érzékelésen keresztül, ami maga a hit, veszi észre az ember, hogy mekkora világra szóló csodával is nyit ez a cikk: megtörténik a lehetetlen, és a természet rácsodálkozik önmaga, a látható érzékelésen túlra mutató szépségeire és békességére.Mondhatni, új élet született.Be sem lehet árnyékolni.Azonban, a nemlétező árnyékos oldalról nézve, ez az élet valóban tűnhet csupa kórónak, tövisnek és bogáncsnak… Isteni adottság, hogy a természetnek végtelenül sok ideje van, így minden eleme felismeri, hogy öröktől fogva ennek a behatárolhatatlan rendnek a szerves része.