India, mint globális azonosító és készpénznélküli tesztüzem

Az elmúlt évek során számos cikket tettünk közzé a készülő készpénznélküli társadalomról és a körénk épülő technológiai ketrecről. Arról is írtunk, hogyan próbál egyre több kormány a világon állandó hozzáférést szerezni állampolgárai biometrikus azonosítóihoz.

Bár egyre többen felismerik az ilyen rendszerekben rejlő veszélyeket, a legtöbben nem hajlandók elhinni, hogy a kormány képes lenne, vagy egyáltalán akarna olyan rendszert létrehozni, ami az emberek folyamatos megfigyelését szolgálja saját biológiai információik segítségével. Megint mások nem tudják elképzelni, hogy a technológiai óriáscégek által rájuk zúdított eszközök létrehozásának saját szórakoztatásukon kívül más célja is lehet.

Az Indiában jelenleg folyó események jó figyelmeztetésül szolgálhatnak arra nézve, hogy mi vár a fejlett országokra.

Aki esetleg nem követte nyomon az ezzel kapcsolatos eseményeket, az indiai kormány programjának célja, hogy az ország teljes lakosságát, 1,2 milliárd embert, olyan személyi igazolvánnyal lássanak el, ami ujjlenyomatukat, írisztérképüket és természetesen fényképüket is tartalmazza.

A program népszerűsítői szerint az azonosító legfőbb előnye, hogy segítségével a legszegényebbek is nyithatnak majd bankszámlát, ami valljuk meg legtöbbjük számára nem sokat jelent, hiszen ételre is alig futja nekik, nemhogy megtakarításra vagy befektetésekre.

Eddig hozzávetőleg 400 millió indiai számára adtak ki személyazonosítót, és a kormány célkitűzései szerint a következő két év során további 200 millióval szeretnék növelni az adatbázist.

Vajon mi az igazi célja ennek a programnak? Lehetséges, hogy Indiát amolyan kísérleti terepnek használja a globális elit? Végtére is, ha Indiában, ahol egyeseknek nemhogy bankszámlája, de még születési anyakönyvi kivonata sincs, sőt, azt is csak hozzávetőleg tudja, hogy mikor született, képesek egy ilyen rendszert bevezetni és működtetni, akkor erre bárhol képesek.

Akár mi is legyen legfőbb motivációjuk ebben az esetben, a hatóságok egyértelműen nem elégedettek az eredményekkel, mert egyre újabb ösztönzésekkel állnak elő.

Egy indiai barátunk mesélte néhány napja, hogy miután a bankszámlanyitás lehetősége nem elég csábító a szegényebb rétegeknek, a legújabb intézkedés értelmében az azonosítóval nem rendelkezők háromszoros árat fizetnek a gázszolgáltatásért, azokhoz képest, akik már rendelkeznek vele.

Természetesen ezeket az ösztönzéseket általában pozitív formában tálalják, tehát nem büntetésként, hanem a programban résztvevő, engedelmes állampolgárok jutalmazásaként, akik így lám nem szenvedik el az infláció hatásait, hanem továbbra is a korábbi alacsony áron kaphatják a gázt.

Persze azért a bankok sem ülnek tétlenül. A HSBC bank például a következő promóciós videóval próbálja segíteni az azonosító széleskörű bevezetését:

“Arany helyett inkább tegyük pénzünket a bankba, mert így ahelyett, hogy vagyonunk a fiókban lapul, hasznot hoz,” magyarázza a HSCB munkatársa.

Hasznot, igen, leginkább a banknak. A videóban megszólaló bankár szerint több milliárd dollár extra bevételre számítanak a program eredményeként.

Első körben, a program beetető szakaszában, a tranzakciók sebességének felgyorsítását, a hatékonyságot és a kényelmet hangsúlyozzák. A következő lépésben a kormányhivatalok, intézmények és vállalatok elkezdik a régi azonosító rendszerek és módszerek háttérbe szorítását, leépítését és már csak az új technológiára koncentrálnak. A hagyományos azonosítási módszerek még mindig rendelkezésre állnak, de az illetékesek ezeket már körülményesnek, megterhelőnek tekintik, és ezt nem mulasztják el érzékeltetni az ügyfelekkel. Előbb utóbb a régi módszerek teljesen megszűnnek, így az új azonosítás már nem választható opció, hanem az addig használt szolgáltatás további használatának egyetlen módja lesz.

Amint az indiai bankok, cégek, kormányhivatalok elrendelik az új azonosító rendszer kötelező használatát, a rendszeren kívüli normális élet lehetősége eltűnik az országból. Az új biometrikus azonosító rendszernek pontosan ez a célja. Az UID program nyíltan kimondja, hogy a cél egy készpénznélküli társadalom kialakítása Indiában.

Egy másik érdekesség, hogy a program bevezetésére létrehozott Indiai Egyedi Azonosító Hatóság (UIDAI) szerződést kötött a new yorki MongoDB céggel, hogy részt vegyen az adatfelvételben és az adatgyűjtésben. Amit kevesen tudnak, hogy a MongoDB céget részben a CIA finanszírozza.