Háborúk, Idők jelei

Az orosz medve új életre kelt és a hidegháborúnak koránt sincs vége

Forrás: The American Dream

Aki azt gondolja, hogy az Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom ma a világon, jól teszi, ha elolvassa ezt a cikket. Az erőviszonyok komoly átalakuláson mennek át ma a világban. Ki tudja megnevezni, melyik a legnagyobb olajtermelő és olajexportőr ország ma a világon? Melyik ország rendelkezik a legnagyobb földgáz erőforrásokkal és a világ második legerősebb hadseregével? Segítek: nem Szaúdi-Arábia, nem Kína és nem az Egyesült Államok. A válasz természetesen Oroszország. Az orosz medve nagyon is életben van. Sokan nem tudják, hogy ma Oroszország az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajszállítója. Oroszország hihetetlen mennyiségű természeti erőforrással rendelkezik, államadósságuk rendkívül alacsony (az ország GDP-jének mindössze 10%-a), gazdasága pedig hihetetlen fejlődésen ment keresztül ez elmúlt tíz év során. Sok tekintetben Oroszország csak most kezdi próbálgatni szárnyait. Sokan úgy gondolják, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unió, amelynek létrejöttén Oroszország szorgosan dolgozik a régi Szovjetunió újjáélesztése felé tereli a helyzetet. Teljes gőzzel halad az orosz hadsereg modernizálási programja. Sokan, főleg Amerikában úgy gondolják, hogy a hidegháborúnak vége és Oroszország csak egy fogatlan medve, ami semmilyen veszélyt nem jelent. A valóság ennek talán éppen az ellenkezője.

A republikánus párt néhány napja tartott elnökjelölti vitáján például egyetlen szó sem esett Oroszországról. Mintha a világ második legnagyobb hatalma nem is létezne. Ez a vita is mutatja, milyen bizarrá vált az USA külpolitikája. Ha létezik ma egy ország a világon, amely képes lenne katonai eszközökkel legyőzni az Egyesült Államokat, az Oroszország. Aki pedig azt gondolja, mint ahogyan sok amerikai így van vele, hogy Oroszország az Egyesült Államok barátja, súlyos tévedésben van.

A hidegháború nem ért véget. Az orosz titkos ügynökök száma az Egyesült Államokban és más nyugati országokban az eredeti hidegháborús évek szintjén van, a feszültség az USA és Oroszország között pedig több területen is egyre növekszik.

Például Dimitrij Medvedev, orosz elnök bejelentette, hogy új nukleáris fegyvereket fog telepíteni, amelyek az amerikai rakétavédelmi rendszereket célozzák, amennyiben az Egyesült Államok nem hagy fel az Európába tervezett rakétavédelmi pajzs telepítésével. A napokban ez a konfliktus odáig fajult, hogy Medvedev az orosz néphez intézett beszédében felsorolta azokat a lépéseket, amelyeket életbe léptetett a NATO-országok európai rakétavédelmi rendszere körül kialakult konfliktus miatt.

Egyes korábbi egyezmények az Egyesült Államok és Oroszország között kezdenek csődöt mondani. Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy mostantól nem fogja betartani az Európai Hagyományos Fegyverekre vonatkozó szerződésben rögzítetteket, amelyre Moszkva még 2007-ben rendelt el moratóriumot.

Miközben az Egyesült Államok afganisztáni kecskepásztorokat hajszol Oroszország atomháborúra készül. Arról sem lehet sokat olvasni az amerikai sajtóban, hogy Oroszország egy kiterjedt földalatti bunkerhálózat kiépítésén dolgozik. Egyedül Moszkvában 5000 ilyen új bunker és óvóhely áll kivitelezés alatt. A 2012-es befejezéssel tervezett program célja egy olyan bunker és óvóhelyhálózat kiépítése, ami szinte a város teljes lakosságának képes menedéket nyújtani.

Mindeközben, mit tesz az Egyesült Államok saját állampolgárai védelméért? Semmit.

Az Obama kormány azon ügyködik, hogy lefegyverezze az országot.

A START, azaz Stratégiai Fegyvereket Korlátozó Egyezmény (STrategic Arms Reduction Treaty) 1550 darabban maximálja az Egyesült Államok és Oroszország által birtokolható nukleáris fegyverek mennyiségét. Az amerikai hadsereg számára ez 90%-os csökkenést jelent az 1967-es csúcshoz képest, amikor az USA 31.255 stratégiai nukleáris fegyverrel rendelkezett. Az Egyezmény a ballisztikus rakéták, azaz atombombázók számát is 700 darabban korlátozza.

Ez az egyezmény óriási előnyt jelent Oroszország számára, mivel teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az oroszok 10.000 taktikai nukleáris fegyverrel rendelkeznek, míg az USA esetében ez a szám mindössze néhány száz. Ezeket a taktikai nukleáris rakétákat cirkáló- vagy hordozórakétákkal, nagy hatótávolságú tüzérségi eszközökkel vagy katonai repülővel is el lehet juttatni a célpontokhoz. Az egyezmény egyáltalán nem foglalkozik ezekkel az aránytalanságokkal, ami rendkívül komoly stratégiai hátrányba helyezi az Egyesült Államokat.

Az elmúlt néhány év során Oroszország rendkívül nagy hangsúlyt fektetett stratégiai nukleáris erejének modernizálására, míg az Egyesült Államok egyáltalán nem foglalkozott vele. Az amerikai vezetés most is azt gondolja, hogy messze Oroszország előtt járnak ezen a téren, de ezzel a véleménnyel egyedül vannak. Mások számára egyértelmű, hogy a két ország között egykor létező igen nagy technológiai szakadék mára szinte teljesen összezárult.

A stratégiai fegyverek mellett Oroszország olyan új tengeralattjárókat is kifejlesztett, amelyeket az amerikai radarok nem képesek észlelni, mert a korábbi modelleknél lényegesen csendesebbek, új ballisztikus rakétáik pedig képesek kijátszani az amerikai rakétavédelmi rendszereket.

Miközben az USA stratégiai hibákat gyárt, mint amilyen az al-Qaeda támagatása Líbia elfoglalásában, Oroszország új stratégiai fegyverarzenált állított elő.

A legtöbb embernek fogalma sincs arról, mi történik a valóságban. Miközben az Egyesült Államok úszik az adósságban, Oroszország fellendülőben van.

A Forbes magazin cikke szerint Moszkva a világ harmadik legdrágább városa, a CNN pedig a negyedik helyezést ítélte ezen a téren az orosz fővárosnak.

Újabban pedig attól tartanak, hogy a régi Szovjetunió ismét összeáll. Az Egyesült Államokban ez a téma elkerülte a média figyelmét, pedig már az Eurázsiai Unió első tagjainak névsorát is nyilvánosságra hozták. Az első három tagállam Belorusszia, Kazahsztán és Oroszország lesz. A kezdeményezők pedig egyértelművé tették, hogy az egykori Szovjetunió valamennyi volt tagállamát szívesen látják a szoros gazdasági integrációt célul tűző unióban.

Miért hallgat erről az amerikai sajtó? Reagan idejében Oroszország volt az elsőszámú külpolitikai téma Amerikában, ma pedig senki sem beszél róla. Amerikában mindenki azt akarja hinni, hogy Oroszország már nem jelent veszélyt és a hidegháborúnak vége. Az igazság azonban az, hogy a mai Oroszország sokkal erősebb, úgy politikailag, mint gazdaságilag és már katonailag is, mint a volt Szovjetunió valaha is volt.

Nagyon is elképzelhető, hogy Oroszország legyőzze az Egyesült Államokat egy első csapás indításával, főleg, ha Kínával szövetkeznének egy ilyen háborúban. A legtöbb amerikai ezt elképzelhetetlennek tartja, pedig az orosz és kínai vezetés sok órát tölt ilyen és ehhez hasonló forgatókönyvek megvitatásával.

A 2012-es amerikai elnökválasztások során nem sok szó esik majd Oroszországról, helyette mindenki az afganisztáni hegyekben bujkáló kecskepásztorok jelentette ?óriási veszélyre? koncentrál majd.

Vak vezeti a világtalant, miközben a világ drámai változásokon megy keresztül. Hallván hallanak, de nem értenek és látván látnak, de nem ismernek. (Máté 13:14) Az orosz medve visszatért és fontos szerepe lesz az elkövetkező évek eseményeiben.

Előző posztKövetkező poszt

4 hozzászólás

  1. Kedves Thea!

    Rendszeres olvasója vagyok a WEB – site – nak, ugyanakkor azt hiszem egy ksi korrekcióra van szükség.

    Jelenleg Oroszország Nem a világ második katonai hatalma, hanem csupán a harmadik.

    A sorrend:
    – USA
    – Kína
    – Oroszország
    – Izrael

    A neten utána lehet járni a dolgoknak.
    Az is igaz, hogy mivel a téma igen kényes és sok nem meghatározható (Nem publikus) vetülete van, ezért minden ilyen kijelentést kritikával kell fogadni…
    üdv,
    Joep

    1. A haditechnikában nem vagyok nagyon jártas, én az eredeti cikkben megadott linket néztem (http://www.globalfirepower.com/), ami egy kifejezetten az egyes országok haderejével foglalkozó oldal és 45 szempont alapján rangsorolnak. Ez az oldal kihangsúlyozza, hogy az adatok tájékoztató jellegűek és számos tényezőről nem áll rendelkezésre megbízható információ egy kívülálló számára, ahogy ezt te is megjegyezted. Könnyen elképzelhető, hogy a te listád pontosabb, de az is lehet, hogy a valóság mindkettőtől eltér.

      1. Azt hozzátenném még, hogy a globalfirepower a nukleáris fegyvereket nem veszi figyelembe a rangsorolásnál, hiszen ott 1 is legyőzhet 1000-et, ha azt lövik ki először. Csupán az adott országok birtokában lévő fegyverek, katonák, harci járművek, stb. darabszámát nézik.

    2. Nehéz pontos sorrendet felállítani. Lehet hogy a kínai hadsereg létszámában felülmúlja az oroszt, de pusztítóerőben aligha. Hiába állnék ki a két legerősebb haverommal Mike Tyson ellen.

      Svájcban a lakosságnál több kézifegyver van mint a kínai hadseregben.

      Az USA-ban csak 2010-ben több kézilőfegyvert adtak el a kiskereskedelemben mint amennyi rendszeresítve van Kína és India hadseregeiben együtt.

      Izrael papíron nem is nukleáris hatalom, mégis köztudott hogy régóta rendelkezik nukleáris töltetekkel. Azt viszont már csak találgatni lehet, hogy 300-val vagy 400-val vagy mennyivel?

      Sok szempont alapján lehet listát készíteni, de az ide vonatkozó adatok általában nem publikusak.

Hozzászólás a(z) Singer bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Send this to a friend