Dániel könyvének 2. fejezete

Betekintés  a múltba és a jövőbe

Dániel próféta még csak tinédzser volt, amikor Nabukodonozor, Babilon királya i.e. 605-ben elfoglalta Jeruzsálemet. Dánielt és még néhány előkelő származású fiatal zsidó fiút a győztes sereg Babilonba hurcolt, ahol kitűnő neveltetésben részesültek, hogy a király tanácsadóivá válhassanak.

“És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának.” (Dániel 1:20)

Dániel könyvének második fejezete egy profetikus álommal és annak jelentésével foglalkozik, melyen keresztül rövid, de pontos leírást kapunk a világ történelméről és jövőjéről, Nabukodonozor uralkodásának idejétől egészen Jézus második eljöveteléig.

Az álom

Nabukodonozor egy éjszaka álmot látott, aminek jelentése rejtve maradt számára, de igen nyugtalanította. Miután egyik írástudója, varázslója, asztrológusa vagy tanácsadója sem volt képes elmondani neki, mit is álmodott, illetve mi volt az álom értelme, valamennyit halálra ítélte. Amikor a király testőre Dánielhez és barátaihoz érkezett, Dániel elmondta, hogy ő képes megmondani a király álmát és annak jelentését. Dániel és társai imádkoztak és “Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban.” (Dániel 2:1-19)

“Van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti;” mondta Dániel a királynak, “és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban.” (28. vers)

Ezután Dániel elmondta a királynak mit álmodott és megmagyarázta az álom jelentését.

“Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. Nézed vala, a míg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.” (31-35 vers)

A magyarázat

Az arany fej: Babilon. “Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; Te vagy az arany-fej.” (37-38 vers) Babilont “aranyvárosnak” is nevezték annak idején, és erre más bibliai részletek, például Ézsaiás könyve is utalnak. (Ézsaiás 14:1-4)

Az ezüst mellkas és a karok: Méd-Perzsa birodalom. “És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te.” (39a vers) A történelemből tudjuk, hogy i.e. 538-ban a Méd-Perzsa birodalom legyőzte Babilont. Azt is érdekes megjegyezni, hogy ezt a birodalmat a két kar jelképezi, hiszen ez a következő birodalom tulajdonképpen két hatalomból állt, a médek összeolvadtak a Perzsa birodalommal, de sok fontos pozíció továbbra is a médek kezében maradt.

A réz has: az ókori Görög birodalom. “És egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, a mely az egész földön uralkodik.” (39b vers) Ismét érdemes visszatekinteni a történelemre, hiszen tudjuk, hogy i.e. 333-ban több mint 200 évvel e prófécia előtt, Nagy Sándor, a görög hadsereg élén leigázta a Perzsa birodalmat. Megint csak érdemes megfigyelni a Görög birodalmat szimbolizáló has és ágyék jelentőségét, hiszen a görögök közismerten nyíltak voltak a szexszel és a meztelenséggel kapcsolatban.

A vas lábak: az ókori Róma. “A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.” (40. vers) Róma legyőzte a Görög birodalmat és az egész nyugati világot uralta majdnem 500 éven át. Két láb jelképezi, hiszen két régióból állt és hanyatlása idején két részre szakadt, a Nyugat-Római birodalomra, melynek fővárosa Róma volt és a Kelet-Római birodalomra (amit később Bizáncnak is hívtak), melynek fővárosa Konstantinápoly volt. A római légiók közismerten sokat meneteltek és ők voltak az elsők, akik komoly úthálózatot építettek, hogy szükség esetén seregeik gyorsan eljuthassanak a birodalom legtávolabbi szegletébe is.

A vas és agyak lábfejek és lábujjak: a végső idők erős és gyenge kormányai. “Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.” (41-43 vers)

A Római birodalom bukása óta egyetlen birodalom sem uralkodott az egész világon. Volt több kisebb-nagyobb, hol erős, hogy pedig gyenge kormányzású ország, illetve birodalom, de egyik sem uralkodott a világ felett. Hamarosan azonban létrejön egy új, és egyben utolsó világbirodalom, egy diktátorral az élén, akit a Biblia Antikrisztusként emleget. Ez a birodalom, vagy Új Világrend, ahogy manapság sokszor nevezik ezt a feltörekvőben levő erőt, viszonylag rövid ideig uralkodik majd. A lábujjak által jelképezett nemzeteket az Antikrisztus fogja egyesíteni.

A kő és a hegy: Jézus és Isten királysága. A hegyről leszakadt kő Jézust jelképezi, a hatalmas hegy pedig, ami az egész földet betölti Isten földi királysága. A kő a vas és cseréplábakon találta el a képet nem pedig a fejénél vagy bármelyik másik testrészén, azt jelzi melyik korban vet véget Isten az ember uralmának, ahogyan Dániel magyarázta “Isten megmutatta a királynak mi lészen az utolsó napokban.”

Ezekről az időkről, a mi napjainkról írt Dániel.

“És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.” (44. vers)