Idők jelei

Az öngyilkosság nem bátor tett

Forrás: The Blaze, Matt Walsh írása

Aki egy kis időt is tölt a Facebook-on bizonyára több alkalommal is láthatta felbukkanni Brittany Maynard képét az elmúlt hetekben és ezek között valószínűleg olyan is akadt, amik barátainak támogató vagy akár áhítattal teljes kommentjeivel társultak, mint például ez, amit épp az imént olvastam: ?Hihetetlen! Fantasztikusan felemelő történet! Brittany, annyira bátor vagy!!?

Megbocsátjuk, ha nem kattintottál a cikkre, hogy elolvasd. Az emberre olyan mennyiségű ?inspirációt? ont a közösségi média, hogy könnyű túltelítődni. Mielőtt azonban innen is továbbállnál, abban a hiszemben, hogy valami Brittany Maynard nevű lány minden jel szerint valami hőstettet hajtott végre, szeretném, ha tudnád, hogy pontosan miről áradoznak a barátaid:

2014. november 1-én, a 29 éves Brittany Maynard meg fogja ölni magát. [A cikk eredetileg október 6-án jelent meg.]

Egy orvos és egy mérget tartalmazó tabletta segítségével véget vet az életének.

Öngyilkosság.

A barátaidra egy ember öngyilkossági szándéka volt nagy hatással.

Aggódsz már?

Nem kétséges, hogy Brittany története tragikus. Szeretném leszögezni, hogy bár nem osztozom a döntését kísérő szinte egyetemes csodálatban, mélységesen együtt érzek vele.

A történet néhány mondatban:

2014 elején Brittany-nál agydaganatot diagnosztizáltak. Az orvosok először azt mondták, hogy 10 éve van még hátra, azonban a 10 év rövid idő alatt néhány hónapra redukálódott, mivel a betegség a vártnál gyorsabban terjedt.

Néhány hónap kutatómunkát követően Brittany úgy döntött, hogy inkább “méltósággal hal meg”, minthogy szembeszálljon a betegséggel, ami minden bizonnyal szenvedéssel és fájdalommal járt volna. Ennek érdekében a férjével Oregon államba költöztek, ahol legális az orvosi közreműködéssel végrehajtott öngyilkosság, majd beírta halálának tervezett dátumát a naptárába.

Azért döntött november 1. mellett, mert a férje születésnapja október 30-án van.

Egy eutanáziát népszerűsítő szervezet számára videó felvételt készített arról, hogy milyennek képzeli el utolsó pillanatait:

“Azt tervezem, hogy közvetlen családom vesz majd körül, tehát a férjem, az édesanyám és a nevelőapám, és a legjobb barátom, aki egyébként orvos. A közös hálószobánkban fogok meghalni az emeleten, miközben a férjem és az édesanyám mellettem lesznek. Csendesen távozom, miközben valamilyen zene szól a háttérben.”

Nekem még nem volt gyógyíthatatlan rákom. Elképzelni sem tudom, hogy ez milyen félelemmel, kínnal vagy pánikkal járhat és imádkozom mindenkiért, aki ezzel a szörnyű betegséggel küzd! Szomorú vagyok, hogy Brittany ebben a betegségben szenved és egyértelmű, hogy ilyen nehéz terhet még soha nem kellett viselnem az életben (bár ez bármikor megtörténhet).

Ismerve Brittany állapotát, könnyen megvádolhatnak azzal, hogy érzéketlen vagy akár kegyetlen vagyok, amiért kritizálni merem a döntését. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy egyikünk sem tudna ma Brittany esetéről, ha ő nem dönt úgy, hogy széles nyilvánosság előtt népszerűsíti választását. Brittany számos cikket publikált, videót készített és még alapítványokat is létrehozott azzal a céllal, hogy az eutanázia jogi és társadalmi elfogadását elősegítse.

Brittany egy rákbeteg lány és emellett az öngyilkosság ellenállhatatlan szóvivője is. Ez utóbbi szerep teszi szükségessé számunkra, akik ellenezzük a halálkultuszt, hogy felszólaljunk. Hallgatásunk halálos lehet, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Eljött az idő, amikor azok, akik úgy érzik, az öngyilkosság nem tekinthető elfogadható “gyógymódnak” a rák kezelésére, megszólaljanak! Egyelőre azonban a Brittany esetével kapcsolatos írások és megnyilvánulások aggasztóan egyoldalúak.

A CBS például bemutatta Brittany eutanázia reklámját és ahelyett, hogy ellentmondásos ügyként kezelte volna, “hatalmas” bizonyságnak nevezte és egyetértett, hogy a döntést csak üdvözölni lehet.

Más, objektívnek mondott cikkek pedig az eutanázia helyett inkább a “méltóságos halál” kifejezést használták. Pontosan ezeket a szavakat használnám én is az orvosi közreműködéssel végrehajtott öngyilkosságra, ha feljelentés helyett népszerűsíteni szeretném az eljárást.

Döbbenettel tapasztaltam a tömeg és közösségi médiában, hogy az öngyilkosságra ma már a “méltóság”, “bátorság” és “erő” a leggyakoribb jelző. Olyan frázisok is előbukkantak, amiket eddig a gyilkosság egy bizonyos formájánál használtak előszeretettel: ?a saját testéről van szó?, ?ez az ő saját döntése?, vagy ?ez az ő élete?.

A hozzászólásokat olvasva elszörnyed az ember az eutanáziával kapcsolatos vak és már-már imádattal felérő frázisokon. Olyan jelzőkkel találkozunk, amelyek eddig a hősök és mártírok számára voltak fenntartva. Néhány példa a Raw Story oldaláról:

Ez a nő ki…ul BÁTOR és önzetlen. Respekt.

Csodálom a bátorságáért és csak remélni tudom, hogy én is ilyen erős leszek, ha hasonló döntéssel kell szembenézzek.

Micsoda bátor nő! Méltóság és béke.

Le a kalappal a bátorsága és őszintesége és bátorsága előtt, egy ilyen szörnyű helyzetben.

Úgy tűnik a mi modern, felvilágosult társadalmunkban Brittany Maynard mártír. Az önpusztítás ügyének mártírja.

Szörnyű még rá gondolni is, hogy a gyerekeim egy olyan világban nőnek fel, amelyik nyíltan és ilyen szenvedéllyel tiszteli az öngyilkosságot. A gondolat, hogy ?bátornak? nevezzünk valakit, azért mert megöli magát, annyi problémát vet fel, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Talán induljunk el a legkézenfekvőbbtől:

Ha azt mondod, hogy egy rákbeteg ember méltóságteljes és bátor, ha megöli magát, mit mondasz azoknak, akik nem ezt teszik? Mi van azokkal, akik a végsőkig kitartanak és az utolsó leheletükig küzdenek, jöjjön akármilyen kín vagy szenvedés?

Az ilyen emberek nem bátrak? Ők nem méltóságteljesek? Azt gondoltam, hogy ezt hívják bátorságnak és állhatatosságnak. Sajnálom, de nem támogathatunk két egymásnak teljes mértékben ellentmondó hozzáállást. Amennyiben a rák elleni küzdelem bátornak mondható, akkor az pontosan azért van, mert az illető küzd és nem adja fel és nem választja inkább a halált.

Más szóval, amennyiben a rákkal való végsőkig kitartó küzdelem bátor tett, akkor az a döntés, hogy feladjuk és a “saját feltételeink szerint szállunk ki” nem lehet az. Az egyik éppen azért bátor, mert nem egyenlő a másikkal. Éppen azért tiszteletreméltó az egyik, mert a másik lehetőség ellenére is ezt választja.

Szóval akkor melyik számít bátornak? Melyiket tiszteljük?

Értitek? Brittany “méltósággal” hal meg, ergo meghalni rákban nem méltóságteljes. Azt állítjátok ezzel, hogy azok, akik rákban halnak meg, nélkülözik a méltóságot. Nézz szembe ezzel! Vállald a felelősséget a szavaidért!

És egyáltalán mit jelent az, hogy az eutanázia segítségével a “saját feltételeink szerint távozunk”? Legyőztük volna a halált azzal, hogy általa elmenekülünk az élettől? “A saját feltételeink szerint”? Talán a mérget előállító gyógyszergyártó feltételei szerint, de, hogy ezt a sajátunknak nevezzük? Senki sem a saját feltételei szerint hal meg, mert ha így lenne, akkor a fájdalom és halál bele se kerülne a képletbe.

Nem mi fektetjük le létezésünk szabályait. Szabad akarattal rendelkezünk, de nem birtokoljuk magunkat és ezt azzal sem vagyunk képesek megváltoztatni, ha megsemmisítjük magunkat. Ez olyan, mintha egy radírral akarnánk könyvet írni.

Az életet kaptuk, az élet részesei vagyunk, de nem birtokoljuk. Nem tudjuk olyan formában birtokba venni, mint ahogy egy kétéves kiragadja a játékot társa kezéből, azt kiabálva, hogy “Az enyém!” Hála Istennek az életünk ennél hatalmasabb! Az életed nem egy véletlen szüleménye, nem is egy véletlen mutáció vagy értelmetlen okozat eredménye.

Elismerem, ha semmik vagyunk és a semmiből jöttünk és halálunk után semmivé válunk, akkor az öngyilkosságnak lehet valami értelme, mert visszaadja a testet a semminek. A test visszatér a természetes semmi állapotába. Visszatérünk a mélységbe, ahol nincs öntudat, nincs értelem vagy lét.  A legtöbb ember azonban nem így gondolkozik. A legtöbb ember nem radikális nihilista. Még Brittany Maynard sem az, ezért mondta, hogy halála után tovább megy “oda, ami következik”. A lelke mélyén tudja, hogy létezik egy másik dimenzió és, hogy a felszín alatt egy mélyebb jelentés rejlik. Tudja, ahogyan szerintem mindannyian tudjuk, hogy valamennyien a teremtés kárpitjának nélkülözhetetlen részei vagyunk és most még nem értjük teljes mértékben szerepünk és döntéseink fontosságát.

Amikor Isten az örökkévalóság mélységeiből nekünk adta ezt az életet, hogyan gondolhatjuk elfogadhatónak, és ami még rosszabb, egyenesen dicséretesnek, hogy ezt idő előtt eldobjuk magunktól?

Ismét az ősi kérdéseknél lyukadunk ki. A legősibb kérdéseknél. Mi az élet? Miért vagyunk itt? Mi értelme az egésznek?

Az öngyilkosság ünneplése is megválaszolja ezeket a kérdéseket: az élet semmi, ok nélkül vagyunk itt és semminek sincs értelme.

Aki másként válaszol, az nyilván egyetért, hogy az élet eredendően értékes. Manapság egyre több ember akad fenn ezen a koncepción. Vakarják a fejüket és nem értik, hogy néhány bolond keresztény miért húzza úgy fel magát az abortusz, az eutanázia vagy az őssejt kutatás miatt. Valami oknál fogva nem hallgatnak ránk, amikor próbáljuk elmagyarázni, hogy az élet értékkel bír. Az élet értékes. Ér valamit. Többet ér, mint a vele kapcsolatos érzéseink, mint a körülményeink, a betegségeink, többet, mint a fejlődés vagy a kor. AZ ÉLET ÉRTÉKES.

Ez nem csupán egy keresztény koncepció. Ezen a fogalmon alapul a nyugati civilizáció. Minden nemes elképzelés, az igazságosság, a becsületesség, a méltányosság, az együttérzés, a szeretet. MINDEN. Mindennek alapja, hogy az élet, az emberi élet eredendő értékkel bír. Nem aszerint, hogy mennyire hasznos, vagy mennyit ér a kényelem szempontjából vagy mennyire élvezetes. Az élet értékes, mert az élet élet. Aki ezt tagadja, az mindent tagad. Semmi értelme az igazságosságnak, a becsületességnek, a méltányosságnak vagy a szeretetnek, ha az emberi élet értéktelen, vagy csupán az általunk önkényesen kiválasztott paraméterek szerint értékes. Még az emberi jogoknak sem lehet létjogosultsága, ha mindannyian csupán egy részvényhez hasonló áru vagyunk, aminek az értéke a kereskedelem alakulása szerint nő vagy csökken.

És mi van az orvostudománnyal? A Hippokratészi esküvel? Az orvosoknak kötelessége tiszteletben tartani az élet méltóságát – nem az öngyilkosság, hanem az élet méltóságát – különben ellentétbe kerülnek saját hivatásukkal. Ez az egyik legrosszabb dolog az eutanáziával kapcsolatban. Hiszen nem akkor kerülhet sor az eutanáziára, amikor egy személy úgy dönt, hogy az élete értéktelen, hanem, amikor az egészségügyi és állami hatóságok döntenek így.

Amennyiben egy teljesen egészséges ember besétálna az orvoshoz és megkérné, hogy altassák el, egyetlen épeszű orvos sem egyezne bele. Az eutanáziára jelentkezőknek meg kell felelniük bizonyos feltételeknek, amiket az orvostudomány állított fel. Más szóval, az orvosnak egyet kell értenie a feltételezéssel, hogy a beteg élete értéktelen. Tényleg ennyire nehéz megérteni, milyen szörnyű érdekellentétet bátorítunk ezzel?

Képzeljük el, hogy negyedik stádiumú rákban szenvedünk és az orvosunk, néhány perccel azelőtt, hogy besétáltunk a rendelőjébe, egy méregtablettát írt fel egy hasonló állapotú másik betegnek. Egy perccel korábban ugyanez az orvos azt mondta, hogy “igen, egyetértek, az Ön életének véget kell vetni.” Valóban elvárhatjuk, hogy a mi esetünkben viszont mindent megtegyen, hogy meghosszabbítson valamit, amit egy perccel korábban értelmetlennek ítélt?

Hogyan engedhetjük meg, hogy orvosok receptre írják fel a halált? Hogyan lehet a halál egy legitim kezelési mód? Az eutanázia legalizálásával alapjaiban változtatjuk meg az orvostudomány célját. Az orvostudomány hirtelen az élet támogatója helyett a halál elősegítőjévé válik.

Mit gondolsz ez hová vezet? Amennyiben az eutanázia bizonyos körülmények között legális, akkor azzal azt mondjuk, hogy bizonyos körülmények között az élet nem kívánatos, és amennyiben azt mondjuk, hogy az élet bizonyos körülmények között nem kívánatos, akkor a beteg véleményétől függetlenül is nem kívánatosnak kell ítéljük. Fel kéne ismernünk az önkéntes eutanáziától a kényszer eutanázia felé vezető hidat. Attól tartok, hogy amikor eljön az idő, hogy a betegeket akaratuktól függetlenül is elaltatják, csak kevesen fognak tiltakozni, hiszen sokan már most is éljeneznek Brittany Maynard döntését hallva, feltételezem azért, mert butaságnak, esetleg gyávaságnak tartják, hogy éljen, amikor a biztos halál már ott van a láthatáron.

Brittany az Együttérzés és választás (Compassion and Choices) nevű csoport segítségével népszerűsíti az eutanáziát. A csoport nem csupán a gyógyíthatatlan betegek számára támogatja az eutanáziát, hanem azok számára is, akiknek semmilyen fizikai bajuk nincs. Szóval már nem csupán ingoványos talajról beszélünk, hanem egy eutanázia párti mozgalomról.

Nincs ez így jól. Nagyon nincs. A közvélemény reakciója pedig még ennél is rosszabb. Beteges, szörnyű.

A halál nem megoldás. Az öngyilkosság nem méltóságteljes. Megölni magunkat, hogy elmeneküljünk a szenvedéstől, nem bátor tett. Amennyiben az öngyilkosság hőstett, akkor mindaz, amit eddig hősiesnek neveztünk nem az.

Mindezek mellett tisztában vagyok vele, hogy Brittany és sok más ember esetében, a másik opció valószínűleg egy fájdalommal és szenvedéssel teli rövid élet. Megértem, hogy szeretné elkerülni ezt a sorsot, de nem szabad, hogy ezt a vágyat ilyen tettekre váltsuk. Az élet poharát ki kell innunk az utolsó cseppig. Nem akarok a közhelyek szintjére süllyedni, de tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki olvasott már súlyos rákbeteg emberekről, akik a végsőkig kitartottak, minden fájdalom ellenére, és a szenvedés közepette igazi értéket találtak. Felfedezték, hogy minden egyes perc jelentett valamit. Sőt! Úgy érezték, hogy azok a percek egészséges életük minden percénél többet értek.

Bólogatva hallgatjuk ezeket a történeteket, de valóban el is hisszük őket? Vagy esetleg azt gondoljuk, hogy ezek az emberek hazudnak? Hogyan mondhatjuk az ő történeteiket csodálatosnak, ha a következő percben azt mondjuk, hogy Brittany Maynard bátor és méltóságteljes?

Halljuk egyáltalán, hogy mit mondunk?

Szomorú.

Szomorú vagyok Brittany miatt. Szomorú vagyok a társadalmunk miatt és szomorú vagyok mindenki miatt, aki szerint az öngyilkosság bátor tett.

A küzdelem bátor tett! Élni bátorság. Élni, amíg el nem fogy az út előttünk. Ez az, ami bátor.

Thea: Sajnos a cikk alábbi záró sorai mára érvényüket vesztették, de üzenetük ettől függetlenül fontos! Ne a személyt, hanem a tettet ítéljük el és imádkozzunk, hogy a Brittany-hoz hasonló emberek megtudják, van kiút és van megoldás!

Szerencsére még nem késő Brittany számára. Még velünk van és ezért hálákat adok, mert az élete igenis értelmes és fontos. Mondjuk meg neki! Ahelyett, hogy bátorítanánk abban, hogy ölje meg magát.

Előző posztKövetkező poszt

61 hozzászólás

  1. Kedves Leonardo választ írtam az előbb, de írásod fölé került. Elismerem, hogy óriási küzdelem, átlátni a szitán, kikerülni az ember(ek) által állított csapdákat … Mert mindez – sok minden – mint írtam, elkerülhető (a gyógyszereket el kell adni, az egészség nem üzlet!) és aki ezt felfedezte mert az egészségügyi személyzet is meg van vezetve (könyv: Az egészségügyi maffia) attól visszavonták az orvosi diplomáját.
    A Biblia épp arról szól, hogy az ember – nem volt elég jó “a Paradicsom” pedig tökéletes volt, mégis HÁTHA Isten nem mondott igazat – NEM HITT az Istennek, de igen annak aki hazudott, aki becsapta (és ezzel kizárta magát a Paradicsomból, az örök életből, megismerve a ROSSZAT, AMI A HALÁLLAL EGYENLŐ). Mégis, VÁLASZUL, az Úr MAGA tette jóvá amit Ellene elkövettünk mégpedig úgy, hogy a második isteni Személy, az Ige, Isten Fia emberré lett, hogy “visszaadja” nekünk az elvesztett örök létet, és megbocsássa, Ő “levezekelje” az ellene elkövetett hitetlenséget! A feltételezést, hogy Ő nem mondott igazat …
    El lehet képzelni ilyen szeretetet emberi ésszel? A legkínosabb halállal halt meg Jézus Krisztus, keresztre szögezve… előbb megkorbácsolva, melyben külön meg lehetett volna előbb halni. Gúnyolóinak eleget tehetett volna: “annyiszor mást megmentett, mentse meg most saját magát”hiszen halottakat támasztott fel, nem is egyszer, és jót tett, gyógyított, amerre csak járt. És önmagát NEM mentette meg, megfulladt, elvérzett… (de bizonyíthatóan feltámadt, ahogy előbb megmondta, a harmadik napon).
    Ha Isten Fia ilyen mértékben fel tudta vállalni a szenvedést, akkor mi, biztosan tudva Tőle az örök életet, ne vállalnánk fel? “Csúnya” egy beteg, méltóságteljes ha halálba küldöm magam? Valóban, mi jön utána?!
    MI élhetünk a fájdalomcsillapítás lehetőségével (persze előbb, a gyógyulással is élhetnénk, ha nem lenne információs zárlat alatt ebben az információs társadalomban) DE Jézus Krisztus nem dobta el magától a szenvedést miközben hatalmában lett volna: sőt, vállalta …
    Mindez – ami a cikkben van – kizárólag a megváltás fényében fogadható el – bizony, így van.

  2. Kedves Leonardo
    már előbb írtam, soroltam, hogy például a rákbetegség milyen régóta gyógyítható – idestova száz éve – és egy sor más, gyógyíthatatlannak tartott krónikus betegség is. Közben más orvosok csodálatos felfedezéseket tettek: üldözve vannak, és a módszerek el vannak titkolva keményen. A földi létünk annyira teljes és tökéletes (lenne) ha MI nem rontanánk/rontottuk volna el … sőt, véleményem szerint az ateista Lovelock Gaia elméletében is benne van ez: mert nemcsak a földi organizmus működik tökéletesen és hatékonyan – magára hagyva? – hanem benne az ember is (ha nem rontotta volna el, és tevékenységével nem veszélyeztetné a létét).
    Akkor most ki a gonosz?!
    Egy sor emberiség-mentő találmány is van, például az energia-problémára, de – amiről tudok – az illető nem adja el, mert az újításokat a konkurencia “szokta” megvásárolni azért, hogy a rosszabbat gyárthassa tovább… Akkor most ki a gonosz?
    A gyerekeket ne is mondd, újabban járok óvodába gyerekhez … megdöbbentő hogy milyen véznák, mennyire nem egészségesek: vajon miért?! HARMINC éve voltak óvodások és kisiskolások a gyerekeim, s mint az – máshol – lenni szokott, “hol az egyik gyerek beteg, hol a másik” mondták mások míg nálunk nem így volt. Az első évek kivételével nem kaptak “gyártott gyógyszert” mindössze természetes anyagokat, teákat (tehát nem kaptak lázcsillapítót, antibiotikumot … ) és újabban ifjú szülők oltásokat sem adatnak a gyerekeknek, és lásd: csoda-egészségesek! Rájöttek, nem hagyják magukat átverni!
    Hát igen, nem teszik közhírré … aki akarja, megtalálja és megmenti szeretteit!
    Akkor most ki a gonosz?
    De folytathatom, az időjárás változások, újabban befolyásolás, mérgek szórása (mert mi majd jobban tudjuk): ki a gonosz?
    Mindenféle jókat kívánva Neked és családodnak
    Éva

  3. “Ha azt mondod, hogy egy rákbeteg ember méltóságteljes és bátor, ha megöli magát, mit mondasz azoknak, akik nem ezt teszik? …Ők nem méltóságteljesek?”

    Nem azok. Már miért volna méltóságteljes kihányni a saját gyomrunkat? Vagy kiokádni a véres tüdőnket, vagy kiüríteni a saját gyomrunkat és beleinket? Mi ebben a méltóságteljes? Miközben szét vagyunk kábítózva, hogy ne őrüljünk bele a fájdalomba? Semmi. Azok a szenvedések, amelyek például egy rákbeteg számára sokszor a végső stádiumban várnak elkerülendők. Tök mindegy, hogy mit gondolnak széplelkek az ágyuk előtt ábrándozva. Az eutanázia sok esetben hasznos, a kérdés csupán, hogy ne lehessen vele visszaélni.

    A lejjebb felvetett kérdésre, a szenvedés, a világban tapasztalható rossz és Isten végtelen jósága és mindenhatósága közötti ellentmondásra.
    Thea válasza mindezek csupán kis halmazát érinti. Semmilyen szabad akarat nem sérülne, ha nem fulladnának emberek milliói pl. cunamiba, sárba, bányalégbe stb. Semmilyen szabad akarat nem sérülne, ha nem halnának meg százmilliók pl. vírus- és baktériumbetegségekben. Semmilyen szabad akarat nem sérülne, ha nem abból állna a gyerekkor, hogy minden második héten valamelyik gyerekem valami légúti betegségnek köszönhetően szétköhögi a tüdejét, és magas lázzal kínlódik. És lehetne folytatni a sort.

    Összegezve. A világban jelen lévő rossz és szenvedés nem egyeztethető össze egy mindenható és végtelenül jó Isten fogalmával. Isten tehát vagy nem mindenható és akkor nem Isten, vagy nem jó, hanem gonosz, vagy nem létezik. Lehet választani.

    1. Kedves Leonardo!
      Pedig én hiszem, hogy mindez szabad akarat kérdése. Richard Dawkins szavait jól ismerem, de a világban tapasztalható szenvedés, mind emberi döntések eredménye. Rák sem lenne, ha az emberek nem nyomták volna tele a világot az ezt előidéző szerekkel. Se halál, se betegség, se cunami nem lenne emberi, mégpedig rossz emberi döntések nélkül.
      Isten pedig vagy minden rossz tettet és következményt megállít vagy egyet sem. (Erre egyébként van példa. Úgy hívják megválaszolt ima.)
      Vannak olyan helyzetek az életben, amiket mostani eszünkkel képtelenek vagyunk megérteni, de ez nem mindig lesz így. Ha ismered Istent, pont úgy vagy vele, mint bármelyik szeretteddel lennél, ha valaki rossz hírét keltené. Mivel ismered őt és a jellemét, tudod, hogy nem lehet igaz a híresztelés. Milliók ismerik Istent személyesen és tudják, hogy a vádak nem igazak, akkor sem, ha most nem mindig értjük minden esemény hátterét vagy miértjét. Isten a szeretet és egy napon minden kérdésünkre választ kapunk. Nagyon sokra persze most is.
      És ha már a cunamiról van szó, nekem több barátom foglalkozott teljes időben a 2004-es cunami után a menekültek, árvák, sérültek segítésével több hónapon keresztül és érdekes módon azok az emberek nem Istent hibáztatták a történtekért. Az emberi szenvedésről hallva legtöbbször egészségben és jólétben élő nyugati értelmiségiek szoktak Isten felé öklöt rázni.
      A Dawkins idézetre pedig megtudhatod a választ. A kérdés, hogy tényleg akarod-e.

    2. Kedves Lenoardo!
      Meg kell említenem, hogy nagyon tetszik a hozzászólásod! Van benned empátia, főleg, ha még nem láttál ilyen dolgokat “élőben”. Megemlítem Neked azt a gondolatom (ha akarod tovább gyúrod), hogy milyen anyagokból áll az emberi test? Milyen anyagokból áll az egész mindenség. Érez-gondolkodik-e az emberi test? Érezhet-gondolkodhat-e a mindenség, mint test? Amikor mikroszkóppal belenézünk a dolgok mélyébe, egyre nagyobb távolságok lelhetők fel az alkotó részek között. Egy bizonyos méretű, de a pontnál nagyobb lénynek nem tűnhet végtelenségnek az őt körülvevő tér? Noha az egész csak egy hámsejt…
      A végtelen mind térben és időben, továbbá dimenziókban (s ki tudja még mik lehetnek) egyedül vala. De, ha gondolkodik és érez, akkor teremt valamit. S miután mindent Ő teremtett, így mindent és mindenkit nevén tud szólítani, ezért mindenható. Szerintem ez érdemes átgondolásra. A többi megy magától. Megjegyzem: saját gondolatok (el ne tévedj tőlük), ha csak nem az álmomban időnként előforduló nagy könyvből (két combomon szokott feküdni e könyv, miközben a testvérem felébredvén kék fényben látja a szobát… mint kiderült egyszer, amikor elmeséltük egymásnak mit álmodtunk) olvastam, egy olyan könyvből, amihez nem kell hozzáérnem lapozáshoz, mert magától lapoz, amikor kell és lehet. Ezt csak érdekességnek említem meg illetve riogatónak 😀 Mert halvány lila fogalmam sincs, hogy milyen könyv az a könyv. Csak a könyvre emlékszem. A többi velem született valahogy. Kiskoromban meggyőződésem volt, hogy egy szék lába ez az univerzum. 🙂 De az is, hogy az estét egy sötét felhő okozza 😀

  4. Elsőre off-nak tűnhet ez a videó, de aki érti és végignézi, ugyanazt a tanulságot vonhatja le belőle, mint abból a kérdésből, amit a fenti cikk is feszeget. Nevezetesen a fiatalabb generációk soraiban mára már egyre jobban érzékelhető paradigmaváltás. A váltózás iránya az, ami itt most igazán fontos, de most ezt nem szeretném ragozni, aki érti az érti, aki nem az eddig sem értette meg és egy régi értékeken alapuló egyszerű morális kérdésből egy, ma ugyancsak “divatos” libertariánus kérdést csinált.

    https://www.youtube.com/watch?v=8TJxnYgP6D8

    És miként jutottunk el ide? Hát például így, szép lassan lépésről lép……, akarom mondani tégláról téglára.

    https://www.youtube.com/watch?v=DVazjurNVVA

  5. @ Éva
    2014/11/24 – 07:33

    Dícséretes a szeretetteljes lelkesedésed! 🙂 Óh, bárcsak egyre többen lennétek – velem együtt- akik ilyen öszinte, gyermeki nyíltszívüséggel tudtok fogalmazni, élni és “sugározni”!

    Nem keresek kifogásokat, mert azt mindig lehet találni inkább megoldásokat. A magam “hite”/tlensége tudom, hogy sok sebböl vérzik, ezért nem is mernék oly bátran fogalmazni, mint itt néhány “tökéletes keresztény”!

    Sok hibám mellett csak egy érzés motivál, amit teszek azt nem az emberek elismeréséért teszem!
    Teszem amit tudok, ott ahol vagyok és azzal ajándékkal amit kaptam, … egy egyszerü emberként! Ennyi!

    Egyébként, ha régebbi cikkekben megtalálod hsz-eimet látni fogod, hogy nem az ismeretbeli hiányosságom van, … én úgy nevezem/tem magam, hogy szabadon gondolkodó! Sem több, sem kevesebb!
    Áldás

      1. Kedves Ménrot, a probléma leginkább a terjedelemmel volt. A cikkhez írt gondolataid mellé, kérlek ne másolj be egy másik cikket.

        1. csak probáltam egy kis segitséget nyujtani ebben a nagy zürzavarban!elnézzést kérek többet nem fordul elő!

        2. Máshol még nem volt gondod ebből? Ilyen terjedelmű hozzászólást nem sok oldalon engedélyeznek. Hat A4-es oldalnak megfelelő szövegről beszélünk…

  6. Volt már ilyen “dicséretes” döntés, és hasonlóan éljenezték amikor Angelina Jolie még beteg sem volt, mindössze tudott arról, hogy családi “hajlama” van a mellrákra, és biztos ami biztos, levágatta a kebleit, nem baj majd lesz MÁÁÁÁSIK (mű) ! Szomorú cirkusz ez 🙁
    Kedvesek, ismerősök és ismeretlenek: a ráknak minden fajtáját gyógyítják már régen ! Lassan 100 éve lesz, hogy Gerson doktor megalkotta a módszerét, amely több gyógyíthatatlannak/krónikus betegséget képes meggyógyítani, csak másként mint a mainstream tudomány (ezért is van betiltva az Államokban … 🙁 ha valaki kérdi hogy miért, elmagyarázom). http://www.egeszsegforrasalapitvany.hu/kiadvanyok/gerson-terapia/ De nemcsak ez a módszer gyógyított egy sor, már meghalni hazaküldött embereket (jártam a klubban, jó volt látni-hallani 🙂 ) hanem, az új német medicina, amelynek gondolat-szikrája éppen abból indult ki, hogy Hamer doktor rákbetegséget kapott: annak okára jött rá … és ez elvezetett a gyógyuláshoz! http://germangyogytudomany.hu/ Nagy a “baj” vele: a betegség, a disszonancia a lélekben történik! ilyesmit nem szabad tudni … amikor az ember anyagból van! Hogy a puszta szervezet/a matéria alárendelt?! hallatlan! Idézem:
    “A Germán Gyógytudomány két törvénye (a rák vastörvénye és a megbetegedések két fázisa, amennyiben megoldódik a konfliktus) volt feltétele annak, hogy felfedezésre kerüljön a rák és azzal egyenértékű szervi elváltozások ontogenetikus rendszere. Logikusan, értelmes formában mutatja meg nekünk a konfliktusaink, a hozzátartozó agyterületek és fejlődéstörténetileg lényeges értelemben a szervek szoros összekapcsolódását. Ezáltal a szervek teljes szövettani eredete egy csapásra egy tökéletesen átlátható, magától érthető rendszerré áll össze.”
    Évekig üldözték … Hamer doktort (ám sokan követik példáját) http://germangyogytudomany.hu/http://germangyogytudomany.hu/
    De említhetem Wolfgang Köbel természetgyógyászt is (előadása megjelent lemezen, az Oltalom Alapítvány kiadásában) :
    “A rákbetegségek korszerű megelőzése és az alternatív rákgyógyítás” ahol azt mondja, hogy már olyan sokféleképpen gyógyítják – egy előadásban nem is lehet felsorolni – hogy egész “kurzust” lehetne ebből tartani.
    Nem is ez a szerencsétlen kislány lett öngyilkos … hanem, aki(k) mindezt erőszakkal eltagadják, és főleg, aki “kezdettől fogva gyilkos volt, s nem maradt meg az igazságban… Amikor hazudik, a sajátjából beszél, mert hazug ő és a hazugság atyja.” János 8.44.

    1. Pont erröl beszélnék!!!
      Nagyobb bün a szándékos tudatlanság, mint a véletlen botlás! A neten szinte minden info megtalálható, szóval nem kell messzire menni! Csupán egy kis eröfeszítés akarat és könnyebb lesz tájékozottabban dönteni! 🙂
      A cannabis olaj szintén “csodaszer”! Bár a bárgyú és együgyü emberek betegesen társítják az agyszenyyezö infót: miszerint kábszer!!! Óh, Istenem! 🙁

      1. Ami a cannabist illeti, Soros Gyuri bácsi is ugyanígy gondolja,….igen is népszerűsíteni és legalizálni kell azt a csodálatos növényt, hogy elérhető legyen mindenki számára.
        Eddig potom 80 millió amerikai dollárt költött ennek érdekében.
        Kigyulladt már a vészlámpád? Ha nem akkor hadd kérdezzem meg, hogy mikor akart valaha is jót ez az elveszett lélek?
        Attól tartók, hogy Gyuri bájék nem egészen a népi gyógyítás az amiben invesztálnak.

        1. Kendermag olajat simán kapni lehet, kendermag lisztet szintén egészségboltban. Kábító hatása nincs, ez van ráírva … vettem, ugyanis. Ugye ha zsineget használsz, kenderből, nem bánt. Kérdezem, mert nem tudtam, hogy “hatása” volna …

        2. Szerinted nem tudod, hogy mi a Wiikingel milyen olajra gondolunk. Épp ezért nem szeretem az olaj megnevezést, mert állagra nem is olaj jellegű, hanem inkább egy zsír féle(lehűlés után). Szándékosan nem akarom leírni miként készítik, mert nagy veszélyekkel jár(maga a készítés), de maradjunk annyiba kedves Éva, hogy nem egy cuccra gondolunk. Nem préseléssel készül.

        3. Éva! 🙂 ez jó volt!
          Kiegészítés képpen: a Mo-on is kapható kendermag olaj és liszt NEM tartalmaz THC hatóanyagot! Azért is lehet kapni! 🙂
          Ha érdekel szívesen adok linket ehhez!
          Adrian!
          Csak pontosítanék! Ami talán helyre teszi a vész villogót! 😀
          Kannabisz olajat a szárított növény vizes extrahálásával nyerik! Ami természetesen igazolt hatású rákgyógyszer is! Tudatmódosító hatása – jelenlegi ismeret szerint – NINCS!
          A marihónalja elfüstölése = egyenlö az értékes hatóanyag elégetésével/megsemmisítésével ami teljes mértékben butaság! S(za)oros gyugyóbáról azonos a véleményünk! Ö a marihónalját akarja mindenáron legalizálni! 🙁
          A szárítmány tudatmódosító felhasználása elítélendö, de -sok tévhittel ellentétben- NEM okoz függöséget! Azt viszont meg kell jegyezzem, hogy alapja lehet a keményebb drogokhoz!
          Megjegyezném, hogy jó néhány gyógynövény füstjének belégzése is okozhat, tudatmódosítást. Pl. a füstben lévö aromás vegyületek,(kéksav, nikotin stb.), vagy szénmonoxid okozhat oxigénhiányt(sejtfulladást!) ami részleges “tudatmódosulást okoz! Tipikus példa erre a dohány!
          A dohánylevél igazolt gyógyhatású növény. Bektericid hatása évszázadok óta ismert! De, még a belélegzett füstje – állítólag!- hatékony néhány baktérium okozta tüdömegbetegedésre! Persze, nem a cigiröl beszélek, sem a dózis nagyságáról.
          Egyébként az alkohol=pályinka gözének (nem muszály meginni!) belégzése is okoz tudat módosulást!
          Szóval nem is oly egyszerü ez a téma!
          http://www.youtube.com/watch?v=zbaid93tLIg

        4. Wiiking,
          Én azt mondom, hogy most inkább várjuk meg a legalizálását, mert amint látom, lassan de biztosan, ez elkerülhetetlen lesz (pénz beszél…) és ha majd tudunk részleteket térjünk vissza rá.
          De addig is legalább azon nem vesszünk össze, hogy a marijuana és a cannabis nem, vagy egy és ugyanaz a növény. Mert, hogy ugyanaz.

        5. Adrian
          2014/11/23 – 21:15

          +beszéltük! Nem ragozzuk, nem füstölgünk! 🙂
          Csak a pontosság kedvéért: Cannabis sativia a növény maga, magyarul kender. A marijuana ennek a szárítmánya/herba. De a lényeg az marad! 🙂
          http://hu.wikipedia.org/wiki/Kender

        6. Köszönöm kedves Adrián 🙂 ! Ez a marihónalj nagy nevetség kedves Wiking, de csak annyiban, hogy majd’ leestem a székről pedig nem nevetséges, ugyanis a BAJ amit képes okozni: itt van, lehet hatalmas erővel bizonygatni, mit okoz a dohány, mit az alkohol 🙁 ami nem változtat azon, hogy kábít 🙁 vagyis, elvezet a valóságtól az igazságtól … és azon az úton minden “kis” lépésről kiderül (a végén) hogy nem is olyan kicsi.
          Ez a téma, a cikkben, szintén kicsiben kezdődik körüllengi a gyógyítás légköre majd más, vegyes füstök is terjengenek … a vége pedig az, hogy az öngyilkosságot – ez a “választás” az – melyből egyébként mindenki reflexszerűen mentené a másik embert, dicséretes lesz, lelkesednek érte (bátor? tett)!
          Hasonlóan: kis lépésekkel közeledhetünk az igazsághoz is, minden egyes kis lépésünkre a Szent és Igaz felé nagyobb közelséggel boldogíthat! “Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8). Ő viszont már más “léptékkel” 🙂
          Ezért fontos “nulla pontra” menni, elhagyni minden rosszat (melyet igazán csak a Feléje tartó úton ismerhetünk meg) azért, hogy ne látszólagos “boldogságot” érezzünk (elkábítva, vagyis hazudva) hanem valódit ! Úgy legyen, mindannyiatoknak !

  7. Üdv minden gondolkodónak (18+)!
    Már megint valamit rá akarunk kényszeríteni az emberekre. Egy egyáltalán nem biztos és nem bizonyítható hipotézis alapján. Szerintem bölcsebb és ésszerűbb mindenkire magára ráhagyni a döntést, hogy bizonyos esetekben élni vagy halni akar. Amennyiben Isten nem avatkozik be nők megerőszakolásába, kínzásokba, népek eltörlésébe, háborúk ellen, ahol emberek millióinak szétmarcangolt teste fedte a szántóföldet (tán nincs a földön egyetlen egy cm2 terület sem, ahol nem folyt vér, s nem a halál lengi körül a területet), hitel rabszolgaságba, rabszolgatartáshoz hasonló foglalkoztatásba, önámító hazudozásokba és sorolhatnám a gaztetteket hosszasan, amiket emberek milliárdjai ellen elkövettek az évezredek során, akkor én úgy gondolom, ha valaki kínjában inkább a halált választja, hát tegye!
    Itt van pl. az egészség: Nem azért akarják, hogy egészséges legyen az ember, hogy utána 50 évig nyugdíjat kelljen fizetni, hanem azért, hogy csak fizesse a TB-t, de ne kelljen rákölteni egy fillért sem az illetőre. Aztán amikor nyugdíjba megy, a legjobb az lenne, ha megszűnne létezni. Ilyen egyszerű az ok, s amit mondanak, az alapján pedig el KELL hinned, hogy ők bizony szívvel lélekkel érted aggódnak, még ha tudod is, hogy csupán hazudoznak összevissza. Ezeknek androidok valók, amiket ki-be kapcsolhatnak, s mint egy kabátot felakaszthatják amíg nem kell újra. Az emberek pedig addig vitáznak mindenféle vallásokról és ábrándokról, amíg mindezt maradéktalanul el is érik (amúgy a pórnép segítségével!!!), s akkor gondolkodás nélkül elsöprik a pórnépet. Azt nevezze mindenki aminek akarja, végítéletnek vagy fajspecifikus genetikai problémának és ennek közvetlen velejárójának ok-okozati törvényszerűség szerint. Ez az én véleményem, per-pill!

    1. Kedves Uhu!
      Itt most két fontos kérdést vetettél fel. Az egyik, hogy miért engedi meg Isten a szenvedést, a másik pedig a szabad akarat kérdése.
      Már sokszor beszéltünk ezekről itt. Először is, ha Isten megállítaná a gonoszt, akkor azzal megszűnne a szabad akarat. Ádám és Éva döntésével indult, az övék volt az első olyan döntés, ami szenvedést hozott, tehát Istennek már akkor közbe kellett volna avatkoznia, de ezzel az erővel teremthetett volna robotokat is, akik csak jóra képesek.

      Minden ember hoz rossz döntéseket, amiknek eredményeként más vagy ő maga is szenvedni fog. Ez lehet akár egy haragos szó, ami lelki fájdalmat okoz, akár oda is vezethet, hogy valaki bánatában megöli magát. Ilyenkor szerinted Istennek meg kéne változtatnia a fizika törvényeit, hogy a bántó szavak esetében a hanghullámok ne legyenek képes utazni a levegőben? Vagy amikor valaki kenyérszeletelés helyett másra emeli a kését, az változzon hajlékonnyá, hogy a gyilkolni készülő ne legyen képes szabad akarata szerint ölni? És mi van akkor, ha saját magát készül megölni?
      Döntsd el mit vársz el Istentől, ha már a vádlottak padjára állítottad: Szabad akaratot vagy azt, hogy az emberek robotként csak jót tehessenek? Mert egy teljesen szenvedésmentes világ ebben a földi életben csak így lenne lehetséges.

      Egyrészt elvárod Tőle, hogy avatkozzon közbe bizonyos esetekben, máskor viszont az a bajod, hogy milyen jogon emel, akár Isten vagy egy ember szót olyamiért ami szerinted szabad akarat kérdése. És mit mondasz annak, akinek egy ember öngyilkossága kimondhatatlan fájdalmat okozott? Ott kinek a szabad akaratát kellett volna Istennek korlátoznia?
      A kérdés tehát, hogy mit vársz, Isten a szabad akarnak vagy szenvedésnek vessen véget?

      1. Kedves Thea!
        Én nem várom el Istentől a beavatkozást és eszem ágában nem volt a vádlottak padjára állítani. Magam módján, saját magamnak teljesen egyszerűen megmagyaráztam a miérteket. Nekem nincs kétségem afelől, hogy van Isten. Amennyiben lenne, akkor kétségbe vonnám saját létezésem is. (Hosszú lenne kifejtenem a teljes összefüggést, de eddig ámultak -legalábbis úgy láttam vagy csak csodálkoztak egy ilyen hüle emberen-, akik hallották! Még Jehova tanúi is amúgy.)
        De első kézből se, másodkézből meg pláne nem beszélek az Ő nevében és adok utasításokat, török pálcát mások felett vagy akarok bárkit meggyőzni arról, amiről igazából fogalmam sincs!
        Sajnos nem ismeretlen az öngyilkosság a családi történelemből számomra, a létem is annak köszönhetem! Ugyanis nem születtem volna meg, ha anyukám nem találja meg a nővérét, mert én akkor kerültem a méhben megfelelő helyre, amikor lehajolt a halott nővéréhez (orvosok szerint). Én ismerek olyan problémát, amikor igen is elfogadható a kegyes halál. Egyébként, hogy bátor tett-e az öngyilkosság, arra azt írnám: az életösztön az egyik legerősebb ösztön, ha nem a legerősebb. A paráznaságon sem tudunk uralkodni (fajfenntartási ösztön), hát akkor e fölött…?!?
        Én elfogadom mindenki hitét, ami él és élni hagy, ami biztosítja a jövőt, amely békés és boldog, egyenlő-testvéri.

        1. Kedves Uhu!
          Kérlek idéznéd nekem a cikkből azt a részt, ami “pálcát tör” valaki felett?
          Szomorú, hogy neked ez jött le belőle. Számomra az együttérzésről szól, és arról a szomorúságról, amit Matt-hez hasonlóan a világ hozzáállásával kapcsolatban érzek, hittestvéreimmel együtt.
          És ahogy alább már többször kifejtettem: Ha elfogadtuk Jézus áldozatát, Isten már nem a tetteink alapján ítél meg majd minket. Ettől függetlenül vannak tettek, amik önmagukban helyesek vagy helytelenek. Az én tetteim között is.

        2. Kedves Thea!
          Én a cikket el sem olvastam, csak a szalagcímet. A pálcatörést egyébként olyasmikre értettem, hogy pl. elítélik azt, aki öngyilkos lett (van egyház, aki el sem temeti az ilyen embert, de az is lehet, hogy csak volt, mert a pénz nekik is kell), ugyanúgy mint azt aki másként gondolkodik, úgy alle: MÁS mint a többi. S még akkor is, ha a légynek sem árt amúgy. Erre vonatkozik az elsőkézből-másodkézből említésem is…

        3. Kedves Uhu, most elszóltad magad ! 🙂 “Én elfogadom mindenki hitét, ami él és élni hagy…” az ám, bizony! Élni hagy és nem meghalni ! Ha halni akarna bárki, annyira természetes a segítség! Nem így gondolod? (Mi most itt azért írunk erről, és a cikk írója is, mert ha tehette volna, megakadályozta volna: természetesen!)
          Volt egy családi tragédia a Balatonban, hárman odavesztek: a harmadik, egy magas sportos fiatal fiú nem akarta hagyni a testvérét … nem hagyta halni: ezt a végtelenségig, a határon túl tette: ő is megfulladt …
          Ez a szellemiség, ami terjed és már nem is kell, hogy beteg legyen valaki? nem tetszik az élet? hajrá … 🙁 Olyan, mint amikor egy mocskos szót sokat használnak – akár az óvodában – és hogy rászoknak ! 🙁
          A végén már azt sem tudják, mit mondanak, ömlenek a szitokszavak, lányoktól olyanok, ami nekik nincs is … akár csak kötőszóként 🙁

      2. @ Thea
        2014/11/23 – 11:38

        SZABAD AKARAT, VAGY ISTENI PARANCSOLAT?

        A szeretet Istene joggal írhatta volna felül a szabad akarat adományát pontosan a Szeretete miatt!
        Ö lá(tha)tta elöre, hogy mi lesz a következménye, ha az elsö ember hibásan, a szabad akaratából eldönti, hogy fellázad Teremtöje ellen!
        Ez eddig logikus, igaz?

        A szabad akarat – mint láthattuk! – még a tökéletes ember esetében is igen veszélyes ajándék, a tökéletlen ember esetében pedig inkább “hátrány”, mint sem isteni ajándék! /Nem kell magyaráznom, ugye?/

        Véleményem szerint, nagyobb szeretet esetleg korlátozni egy tapasztalatlan gyereket és részlegesen/idölegesen korlátozni ezen ajándékot!
        Ha, ez így történt volna akkor nem kéne semmilyen, véresen komoly kérdéssel foglalkoznunk ma! Igaz?
        Ettöl még lehettünk volna Isten tökéletes gyermekei az Ö dicsöségére!

        De, a történelm kerekét visszaforgatni nem lehet! Így hát maradnak az anomáliák és hitek ill. hiszékenységek/félelmek!

        1. Ezzel azt mondod, hogy te jobb isten lennél Istennél. Ami engem illet, én maradnék Istennél és az Ő szereteténél.

        2. NEM azt akarom mondani, kérlek ne ferdíts és ne forgasd ki a szavaimat! 🙁

  8. ” ÉLETHEZ ÉS HALÁLHOZ VALÓ JOG!”

    Egyszer +kérdezte valaki tölem – most én megkérdezem! – : – Ha, van az élethez jog, akkor kell hogy legyen a halálhoz is! Igaz?

    Az aktív és passziv eutanázia kérdése egyike a mindenkit megmozgató témának! Még olyanok esetében is akik “tesznek” a dolgokra!

    Mielött belemerülnék a részletezésébe, megemlíteném, hogy jelenleg, bár ez kisebb-nagyobb mértékben jellemzö az emberiség egész történelmére!

    Szóval, gözerövel folyik az aktív és passzív eutanázia, hogy világos legyen mindenki számára!
    Ne legyenek illuzióink, hisz itt is számos cikk jelent/jelenik meg ennek igazolására!!!

    Nem maga az eutanázia – be szépen is fogalmazzák! 🙂 – ténye/vége az érdekes, hanem az odavezetö út!!!
    Pro,- kontra érvek tömkelegét lehetne felsorolni, de dönteni és föleg pálcát törni…hmmm, azt hagyjuk meg/tartsuk tiszteletben az egyéni döntésként!
    Csak, dióhéjban: – Gyógyíthatatlan genetikai rendellenességgel születettek(ergo: életképtelenek!), tartós, fájdalmas végstádiumos halálos betegek számára nem emberibb-e, bölcsebb-e engedni /aktív-passzív/ a “távozást”???
    Ha, létezik méltóság teljes élet, akkor létezik ennek párja is : MÉLTÓSÁGTELJES ELTÁVOZÁS/HALÁL!

    Keresztények számára föként kényes kérdés ez! Mert, életüket egy cél alá rendelik aminek legvégsö próbája a Mester példájának követése is, az élet feláldozása/eutanázia!
    Szóval, az nem is oly egyszerü ez! De, nem csak a fantázia világában létezik! Nagyon is itt van velünk a hétköznapokban!
    Gondolj bele! Egy tragikus baleset esetén pillanatok alatt dönteni kell, hogy … (konzultálva az orvosokkal, családdal, imádkozni Istenhez, stb.) mit tegyünk, hagyjuk méltósággal elmenni(ha olyan súlyos, életveszélyes/reménytelen a sérülés), vagy válasszuk a minimális reményt/esélyt, hogy bénán/nyomorékként megmentsük egy megalázó agonizáló élö halottként???
    Biza egy nagyon súlyos kérdés! Én magam is elbizonytalanodom és ilyenkor a józan ész, de a hit sem tud segíteni!

    Bizony nagyon érdekes a keresztényi hit és remény, hisz a jelenlegi/testi állapotot csak ideiglenesnek tekinti és a túlvilágról igen furcsa ismereteink vannak!
    MONDJUK KI ÖSZINTÉN ÉS VILÁGOSAN! A KERESZTÉNYI HIT FÓKUSZA A HALÁL ÉS AZ AZT KÖVETÖ TÚLVILÁGI ÉLET!
    Amiröl vajmi keveset tudunk! Mégsem vágyunk meghallni, hogy mielöbb elérhessük létezésünk/hitünk értelmét! Igaz?

    ” .. nekem az élet bün, a meghalás nyereség!” – Pál

    1. Wiiking! A hozzászólásod tele van csúsztatásokkal, ferdítésekkel. Valahonnan ismerős ez a módszer…

      Például: “hagyni valakit meghalni” nem egyenlő az eutanáziával. A cikk az öngyilkossághoz való hozzáállásról szól.
      Odaadni az életed valakiért, ahogyan Jézus tette minden emberért, nem öngyilkosság.
      És kérlek, a Bibliát idézd pontosan: “Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Filippi 1:21
      Az eutanázia nem kényes kérdés, kivéve, ha úgy gondolod, hogy nincs abszolút igazság, nincs abszolút jó vagy rossz.
      Azt pedig, hogy neked mit jelent a méltóságteljes élet vagy halál, már meg sem merem kérdezni. Kinek a szemében “méltóságteljes”? A világéban vagy Istenében?
      Ehhez például mit szólsz? “Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért..” Máté 24:9

      Amit pedig a beteg vagy fogyatékos életről írsz, ajánlom kérdezz meg egy érintettet. Keress rá például Nick Vujicic-re, Helen Keller-re és még sorolhatnám. (https://www.youtube.com/watch?v=0Ie7yCOy2P0)

      Kíváncsiságból rákerestem a “méltóság” szóra a Bibliában és ezt találtam:

      “Láttam, hogy van olyan rossz dolog is a nap alatt, amely a hatalmasok [vezetők] tévedéséből következik: az ostobák nagy méltóságra kerülnek, az érdemesek pedig alacsony sorsra jutnak.” Prédikátor 10:6

      1. Thea!

        ” Csúsztatás(?) ferdítés(?) …”
        Sajnálom, ha így érzed! Vagy nem érted, vagy nem akarod megérteni, hogy az érzés és vélemény, nem személynek szóló és nem is tud a teljesség igényével szolgálni.
        De visszatértünk újból az alapvetö akadályhoz: történetesen a deffinicióhoz!

        Nem kívánnék az értékrendedbe beleszólni, vagy esetleg okosabbnak látszani, de mint már hónapokkal ezelött is kifejtettem, …intelligensnek tartalak, de nem tökéletesnek és tévedhetetlennek!
        A Te véleményed nagyon szubjektív, ahogy minden hozzászólóé, ergo:
        – Nincs abszolut igazság, még a Biblia sem az!
        De, talán nem kéne belemennünk olyan filozófiai elemzésekbe amik “nem vezetnek sehova”, csupán szómenés!

        Ugye, nem hiszed, hogy véleményem bárkit is lelkiismeret furdalásra, vagy nézetei átértékelésére, ne adj Isten hitének csorbítására íródtak!!!
        Csak egy(!) vélemény a sok közül! Ennyi!

        Visszatérve az eutanázia(aktív/passzív) meghatározásához, valamint az öngyilkosság pontosításához megemlíteném, hogy -véleményem szerint!- van különbség ezen fogalmak közt! Pontosan úgy ahogy a Ne ölj! és a Ne gyilkolj! fordítások/ferdítések közt! Igaz?

        Mondhatnám, könnyü Neked ill. a Hívötársaidnak – bár erre nem vennék mérget!-, hogy mindenre van isteni útmutatásotok!
        Bár, a “halál dicsöítése/ünneplése” végideji divatnak látszik, de a Bibliában azért találunk jónéhány példát /Jób, Jeremiás, Noé, stb./ akik szintén küzdöttek ilyen önpusztító érzésekkel!

        Az önmagunk feletti döntés jogáról a keresztségbe/bemeríkezésben – ahogy Jézus példája mutatja ” …Isten szelleme/lelke szállt rá, … -Hogy cselekedjem a Te akaratodat!” lemondtunk és Isten kezébe ajánlottuk, de a Szeretet Istene vajon gyönyörködne -e kilátástalan/gyógyíthatatlan halálos szenvedésben?
        “Vajon gyönyörködöm-é a meghaló halálában?”
        Nem hiszem, hogy a józan észt/szakszerü orvosi diagnózist(több orvosét!) félre kéne dobnunk amikor ezen kérdés felmerül!
        Tudom, hogy ez a kérdés sohasem a józan ész logikáját követi(nem tisztem megítélni, hisz én is írtam az elözö hsz-ben, hogy éles helyzetben bizony én is elbizonytalanodnék!), hanem a szilárd/vak hit vagy a viharként tomboló érzelmek döntenek!

        Arra szerettem volna reflektálni, hogy ha nem tudjuk megfogalmazni ezen sarkalatos kérdésben gondolatainkat érzéseinket, akkor `ott és akkor` , abban kritikus helyzetben BIZTOS NEM FOG MENNI!

        A cikkel, nem tudom mennyire tudsz azonosulni, hiszen maga az írója sem tudja mit akar valójában képviselni!
        A konkrét eset minden esetre megosztja még a “kívülálló olvasót” is!
        Sajnos az eutanaziát és az öngyilkosságot keveri és amíg egyik pillanatban toleránsan viszonyul az alanyhoz addig a következöben már “mozgalmi kérdéssé” formálja.
        A személy bátorságát a halálhoz és gyávaságát az élethez elég skizofrén módon kezeli!
        Azt hiszi az író és sugallja az olvasónak, hogy e kérdésben csak fehér/fekete létezik. E mellett elköveti az a nyilvánvaló hibát, hogy egy személyes/egyéni/szuverén döntést társadalmi – ezzel törvényileg szabályozhatóvá akar tenni – ami alapjában indiferens anomália!
        Az életet NEM a társadalom adta, hanem ISTEN és a szabad akarat jogával felruházott ember.
        Van jogunk dönteni ilyen kritikus helyzetben! Van jogunk?

        Thea!
        Nem mindenki keresztény, vagyis még a keresztények sem tudnak tökéletes döntést hozni, akkor mit várjunk azoktól akik távol vannak Isten tanácsaitól?

        Befejezésül: Olyan kérdések merülnek fel amelyek önmagukban is megoldhatatlanok, nem hogy együtt véve!!!
        – Eutanázia jog(?) = önmagunk, vagy szeretteinkre vonatkozólag?
        – Aktív vagy passzív eutanázia, …
        – Szeretet az amikor nem dönthetünk a magunk életének értelméröl?(CSAK indokolt esetben és nem “divatból!”)
        – Szeretet az amikor nem gondoljuk át, hogy az értelmetlen szenvedést/kilátástalan agóniát választjuk magunknak ill. aki felett felelösséget kaptunk?
        – Tudattalan eutanázia, amikor nem tudjuk, hogy pl. az élemiszerek, víz, italok szennyezettek egészségkárosító, betegséget kiváltó és végeredményben korai halálhoz vezetö faktok???
        – Vagy – világjelenség- az egészségügyi ellátások drasztikus csökkenése, anyagi források, háttér hiánya miatt bekövetkezö idöelötti elhalálozás???
        – Az u.n. védö(!?)oltásokra kötelezés nyilvánvaló megtévesztéssel, csalással???

        … egyenlöre ennyit!

        U.i. Köszi a bibliai idézet pontosítását, való igaz nem voltam eléggé figyelmes, hibáztam!

        1. Sok mindenre jó volt ez a párbeszéd. Arra nem, hogy megértsd a cikk üzenetét vagy, amit válaszként írtam neked. Ezt őszintén sajnálom. Arra viszont igen, hogy tudasd az olvasókkal, hogy nem tartod magad hívőnek. Ez önmagában nem baj, hiszen a legtöbben hasonló helyzetből indultunk, viszont nem érezni, hogy a válaszokat keresed. 🙁

        2. ” Ezzel azt mondod, hogy te jobb isten lennél Istennél. Ami engem illet, én maradnék Istennél és az Ő szereteténél.” -by T(h)e-a . No comment. 🙂
          Nem kell sajnálkoznod! Nem vagyok sajnálatra méltó!
          Gondolom, Te se szeretnéd, hogy “lesajnáljanak” mert kereszténynek tartod magad! Igaz?

        3. Kedves Wiking senki sem sajnál (hanem szeret) … Legszívesebben az összes segítséget, egyszerre – a boldogságotokért – mindenkinek rendelkezésére bocsátaná(nk) – odaadná(nk) a legértékesebbet (ilyet nem szoktak!) amit nem is lehet mint egy csomagot, elküldeni postán. Ezért, témánként, kicsinként megy át amit egészben/nagyobb lépésekkel, kegyelemmel csak Isten adhat.
          Abban az értelemben “nem vagyunk egyenrangúak” hogy ez nem is egy meccs, és abban is döntetlen (?) ahogy célzol rá kedves Wiking… ugyanis (idézem János apostolt 1.leveléből, a 3.részből)
          “14Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. 15Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.”
          Éppen, a cikk témája és beszélgetésünk témája is ez, amire egy fontos mondat jutott eszembe: “Nem bolond, aki lemond arról amit nem tarthat meg (ti. halandóak vagyunk mindannyian a földi létünkben) azért, amit nem veszíthet el.
          ————————————————–
          Nem öncélú dolog ám ez, kedves Wiking 🙂 hanem, azt az örömet, amit megtaláltunk különböző mértékben, mégis ugyanazt, szeretnénk mással és így Te veled: megosztani …

  9. Mát. 10,38
    És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.
    Mindenkinek hordoznia kell a saját keresztjét, még ha nehéz is, szembe kell nézni a nehézségekkel.

  10. Szép napot!
    Ez az egész egy olyan küzdelemre emlékeztet melyben az egyik oldal a tisztesség útjára lépve tisztességesen felveszi a harcot a viulággal.
    A másik pedig a könyebb utat választja,és ez mindenkire aki ezt az utat járva tanácsot ad másoknak,akik szintén ezt az utat járják,mert nap mint nap egyre többen szembesülnek azzal,hogy valamilyen szörnyű betegségben szenvednek,amiből nincs kiút.
    Csak a test halála útján.Nincs időm idézni és nem is szeretnék,hiszen mindnyájan tudjuk hova vezet az ÚT!!!!!!!!!!!
    Mély fájdalommal tölt el a tudat,hogy ezzel a lánnyal +1 lélek a sátáné.
    “Hála” a közösségi oldalaknak Facebook ,hogy immár ilyen gyorsan terjednek a hírek.
    http://index.hu/kulfold/2014/02/13/belgium_elfogadta_a_gyerekeutanaziat/
    Ezeknek a száma megsokszorozódik.
    Hiszen mindent bevetnek a test elpusztitása érdekében.
    Áldás.

  11. Nem tudom, mit gondoltok, de nekem ez jutott eszembe:

    “Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!” /Ézsaiás 5, 20.

    http://hu.wikipedia.org/wiki/Duplagondol
    “Még a duplagondol szó használatakor is szükség van a duplagondol alkalmazására. A szó használatával ugyanis elismeri az ember, hogy meghamisítja a valóságot; a duplagondol azonnali alkalmazásával kitörli ennek tudatát; s így tovább a végtelenségig: a hazugsággal mindig az igazság elé ugrik.?

    “Brittany ?méltósággal? hal meg, ergo meghalni rákban nem méltóságteljes.” (lásd fent)

    Welcome to the New Age…

  12. Isten jónak alkotta a földet és az embert. Sokkal érdekesebb, mint egy angyal, de ebbe ne menjünk bele. A bűnbeesés miatt mi is elszakadva születünk Teremtőnktől.
    A további életünk arról szól, hogy visszatalálunk-e Hozzá és milyen mértékben. Önmagunk kívánságait akarjuk megvalósítani az énünk harcol ezért és versenyt futunk az idővel.
    Ádám és Éva szabad akarata rá volt bízva Isten gondviselésére. Ők ezt kikérték, magukhoz vették.
    A megújult világra csak az lesz méltó, aki 100%-ban átadja magát Istennek és vissza adja a Gondviselőnek, rábízza a szabad akaratát Isten bölcsességére.
    Ezt nagyon nehéz megvalósítani, ezért fájdalmas az itt lét, egy próbatétel. Vagy itt a földön hozzácsiszolódunk Istenhez, vagy halálunk után. Vagy nem akarunk és örökre elveszünk. A döntés a miénk.
    Megjegyzem a földön a szenvedés könnyebb, mint odaát. Aki öngyilkosként véget vet életének a nehézségek csak akkor kezdődnek. A próbatétel a földön azért lesz fájdalmas a jövőben, mert aki nem hal már meg annak itt kell Istenhez simulnia. Apróságok is számítanak ne csak nagy bűnökre gondoljatok.
    Csókay András mesélte egyszer, hogy nem tudta megmenteni egy öngyilkos fiú életét és az édesanyjának, milyen bíztatót mondhatott, hisz régebben az öngyilkost el sem temették. Gondolkozzatok, engem megdöbbentett a válasza!
    Az egyik dalom, mit még 1996-ban írtam mennyire idevaló. Így visszagondolva milyen jók is voltak azok a 90-es évek, pedig milyen nehéznek tűnt akkor.!
    http://www.keresztenydalok.hu/enekek/megtekintes/6133

  13. Nem értek egyet én sem azzal, hogy ez bátor tett lenne. Csak nem akar szembenézni a kötelező szenvedéssel, viszont ezzel egyezem. Mint a cikk irója is emlitette, nincs a nő helyében.
    Sokan vannak, akik évekig kinok közt telnek mindennapjaik. Amikor nem bir felkelni, más kell, hogy fürdesse, cserélje a pelenkát – ilyenkor minden méltósága és életkedve megszűnik. Amikor nagyon nehezen meghal, már a szerettei sem gyászolják, csak mondják, hogy jobb neki igy, és igazuk van, mert már csak a szenvedésről szólt az élete.
    Nem döntöttem, hogy a világra jöhessek. Ha jogom van az életre, a halálra is jogom kell, hogy legyen.

    1. Kedves Katarina!
      Teljesen érthető és emberi dolog, ha valaki a szenvedés közepette kívánja a halált. Ráadásul hívőként tudjuk, hogy milyen csodálatos dolgok várnak ránk, ez a világ pedig tele van szörnyűséggel.
      Még Pál apostol is azt mondta:
      ?Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél;? Filippi 1:21-23

      Amikor egy hívő meghal, a szerettei akkor is tudják, hogy jobb neki, ha előtte nem szenvedett. Ezzel nincs semmi gond.
      Ez azonban nem jelenti azt, hogy önkezünkkel véget vethetnénk az életünknek.

      Ez a mondatod viszont nagyon furcsa számomra: “Ha jogom van az életre, a halálra is jogom kell, hogy legyen.”

      Mikor formáltál jogot az életre? És ki adta neked? Mikor és hogyan lehet ezt a jogot érvényesíteni?

      Én úgy gondolom, hogy éppen annyira nincs beleszólásunk a megszületésünkbe, hiszen az életünket mindannyian Istentől kaptuk, mint a halálunkba, amit szerintem csak Istennek van joga elvenni. Illetve Jézussal a szívedben, erre nem igazán, vagy másképp kerül sor:
      ?Jézus ekkor ezt mondta neki: “Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” János 11:25-26

      1. Azt látom alapvető gondnak hogy Ti döntöttétek el hogy mi bűn és mi nem, mi helyes és mi nem. Isten helyett. Nekem csak ennyi a problémám ezzel a cikkel. Ezt hívom én egy gondolati dobozkának amin nem lát túl az ember lánya és fia. Ez meg az én szubjektív nézetem
        Nézzétek el nekem 🙂
        Szabad akarat ez a kulcs ebben a történetben.

        1. Kedves Géza!
          A cikk nem a bűnről szól. Szerzője pedig nem azért ragadott tollat, hogy az öngyilkosok felett ítélkezzen, hanem az a tény akasztotta ki, hogy a társadalom ezt bátorságnak nevezi, egyes szervezetek pedig népszerűsítik is.
          Legközelebb, amikor egy ember készül leugrani egy hídról vagy háztetőről, esetleg az odaérkező tűzoltó mentés helyett lökje le? Itt erről van szó.

          Mindannyiunknak magunknak kell majd elszámolni a tetteink felől Isten előtt, Isten szeretete azonban nem a tetteinktől függ. Isten szeretete határtalan és feltétel nélküli, Jézus pedig mindenkiért meghalt. Minden bűnösért. Brittany-ért is, értem is, érted is. Ez nem a tettektől függ, hanem attól, hogy elfogadod-e.
          A szerző háromszor emeli ki, hogy együtt érez a lánnyal, de mivel Brittany úgy döntött hogy ország világ előtt népszerűsíti tervét és azt érte el vele, hogy ezrek gondolják az önpusztítást bátor tettnek, kötelességének érezte, hogy reagáljon. A hozzáállás ellen szólalt fel, nem Brittany ellen, akinek azt üzente, hogy az élete fontos és ne dobja el.
          Szóval azt hiszem nem értetted meg a cikk üzenetét, vagy az író (és a fordító) szándékát.

        2. Kedves Thea!
          Boldogok a kiválasztottak akik ISTEN dicsőségét hírdetik!
          Azt hiszem Te is illyen vagy.
          Köszönet ISTEN-nek érted kedves Thea!
          Gábor

        3. Kedves Thea,
          Rendben ebben az értelmezésben elfogadom és megértem. 🙂

        4. Isten nekem az Édesapám. Valójában Neked is, Géza, csak nem akarsz róla tudomást venni. Ő hozott létre.
          Az életet ajándékba adta az embernek. Szeretetből adta, mert jót tervez vele, a törvényei arra segítenek, hogy az életből jó dolog kerekedjen. A Bibliában találod leírva, kb. egy használati utasítás az ajándékhoz mellékelve.

          1 dolog: Te azt mondod, hogy “az élet az enyém, azt csinálok vele, amit akarok”, tehát nem veszed figyelembe a törvényt, a használati utasítást – ez jelenti azt, hogy bűnt követsz el, a szabad akaratra hivatkozva. Mert igen, megteheted, hiszen a tiéd az ajándék, rendelkezel fölötte, valóban azt tehetsz vele, amit akarsz. De borítékolható, hogy az élet tönkre fog menni, mert nem követted a használati utasítást. Ha ezt eltökélt szándékkal tetted, akkor valójában az ajándékozót, az Édesapádat, Istent nem becsülöd meg, őt bántod meg ezzel. És mit vársz érte, jutalmat, dicséretet? Ez a bűn.

          A 2.: ha az élet nehézséget hoz, és egy darabon nem komfortos (valójában szerintem egy edzéshez lehet hasonlítani, küzdelmes de van ideje a pihenésnek és a kellemes dolgoknak, áldásoknak is. De nem ez a lényeg, hanem mint edzés, erősít, fejleszt főleg a nehezebb szakaszon (!), és a “szenvedéstől” csak több leszel: erősebb, jobb, kompetensebb (ugye: pedagógia, orrba-szájba kompetenciafejlesztés. Erről van itt szó.), akkor ha Te azt mondod, hogy “jó, akkor én köszöntem szépen! Ilyen ajándék nem kell.” és visszaadod. Egyrészt az ajándékozót célzod megsérteni elég rendesen. Másrészt magaddal tolsz ki újfent, mert nem vagy hajlandó fejlődni, erősödni, kompetensebbé válni… Ezen felül, ha valakinek visszaadsz egy ajándékot, mert nem tetszik, milyen reakciót vársz? Valószínűleg elfordul tőled, megszakad vagy szünetel a barátságotok, nem? Ha Istennel teszed ugyanezt, ráadásul lemondasz a földi életről, arról az időszakodról, ami arra adott lehetőség, hogy kifejezd, hogy Istent vagy a Sátánt választod… ha Isten elfordul Tőled, az jelenti a poklot. Ne akard ezt. Az Édesapád, szeret téged, a legjobbat akarja adni, csak ne legyél a durcás kisgyerek. Szeresd viszont.

          Üdv:
          .

        5. Kedves Pötty.
          Azon gondolkodtam melyik a károsabb az embertársainkra. Ha valaki félreértelmezi a bibliát és mindenkinek osztja az észt hogy mi jó és mi nem “Isten nevében” vagy az aki Istentagadó? Szerintem kb. egy szinten van a kettő .

  14. Én szerintem azért reagáltak pozitívan az emberek mert a halált választani hogy önként döntve ez nagyon kemény dió és nagy bátorság kel hozzá hogy emondj az életedről. Ezért reagáltak ugy.

    Én szerintem is az öngyilkosság hüjeség és gyávaság. Nagyon sok más út van amit használhat. például hogy pozitívan gondolkodik hogy ő megfog gyogyúlni és egészséges lesz újra.

    Emlékszem régen olvastam egy nőről aki szintén rákban szenvedett és a dokik azt mondták hogy már csak 1 hét van neki hátra.

    de ő nem adta fel. vett egy füzetet és beleírta ugyanazt a mondatot minden nap. azt írta hogy: meggyogyulok, meggyogyulok,,, És csodák csodájára meggyogyult és egészséges lett.

    Az agy megtudja gyógyítani a testet a regenerálodás segítségével de csak akkor ha pozitivan gondolkozunk. ugyanis ha negativan gondolkozunk akkor az agy nem tud mit csinálni mert csak a pozitív gondolatokra reagál.
    ezt bebizonyították tudományosan.

  15. Mindenki azt csinál amit akar, ez a szabad akarat. De amint véget ér földi pályafutásod, már nem lesz kezedben a sorsod irányítása. Van egy olyan parancsolat, hogy “Ne ölj”. Az eutanázia, öngyilkosság az. Szóval az eutanázia valóban egy döntés, csak meglehetősen rossz.

    1. Azt bízzuk Istenre hogy eldöntse mi a “rossz” vagy a “járható ú” ill. mi nem.
      Aki szeretne a szenvedéseitől megszabadulni mert így döntött az meg had élhessen a szabad akarat jogával. A felelősség az övé nem a tiétek. De ha úgy gondoljátok hogy nektek mindent meg kell határozni hogy “Isten szerint” mi helyes vagy mi nem akkor tegyétek azt 🙂

      1. Isten már eldöntötte hogy az öngyilkosság bűn.Csak nekünk elkel fogadnunk és engedelmeskednünk kell.
        Az öngyilkos lehet hogy a földi szenvedéstől megszabadúl,de a pokol sokkal rosszabb és örökké tart,ott már nincs vissza út

        1. Józsi!
          Igazad van! Persze csak akkor, ha valóban létezik a pokol!
          Azért, mert Te azt hiszed az igen sovány érv!
          Hallgatom a bibliai érveidet is!
          Áldás

  16. Az én szememben az eutanázia meg egy döntés. Mindenki a saját életéért felelős. Ha így döntött az illető akkor valószínűleg jó oka volt rá. Nincs olyan dolog az univerzumban ami feljogosít bárkit hogy kritizálja, bírálja a másik ember ilyen jellegű döntését. Én meg így látom.

    1. Kedves Géza!

      A fenti cikk pontosan azt elemzi – nem kritizálva, ellenkezőleg együtt érezve a cikkben szereplő fiatal nővel -, hogy Istent igazán kereső, szerető ember számára miért nem járható út az öngyilkosság.

      Békés estét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Send this to a friend