Bár csak fél szemmel követem a híreket, az ismét fellágoló pride-vita hangzavara hozzám is elért.
Az egészben az a legszomorúbb, hogy mindkét oldal tévesen áll hozzá a kérdéshez. Nem állítom, hogy nálam az abszolút igazság, de azért a médiából kihallatszó hangok többsége olyan szinten ment félre, hogy nem kell túl sok bölcsesség a tisztán, vagy legalábbis tisztábban látáshoz.
Első körben érdemes nagyon sok lépést hátrébb húzódva meglátni, hogy a legfontosabb szempontból az embereket két csoportra oszthatjuk: azokra, akiknek megbocsátásra van szüksége, és azokra, akiknek nincs, és ebben az utóbbi csoportban egyetlen személyt találunk.1 Már ha keressük.
A másik pedig, hogy a büszkeséget semmilyen előtaggal nem tudjuk olyan zászlóra tűzni, hogy az Istennek tetsző legyen.
Kiállni bármiért a büszkeség nevében, olyan, mintha azért vonulnék utcára, hogy elfogadtassam a hiúságot, az önhittséget vagy a türelmetlenséget, a nemesnek gondolt jellemzőkkel egyenrangú értékként.
De ha az önzetlenségemre vagy a szerénységemre lennék büszke egy utcai megmozdulás keretein belül vagy bármilyen digitális felületen, ugyanúgy tévúton járnék és ugyanúgy olcsó, de drága portékát árulnék, mint Orwell duplagondolkodású antihősei. Önzetlen büszkeség. Ez még az 1984 szerzőjének is sok lett volna.
Az igazság az, hogy nincs mire büszkének lennünk, mert, ami jó bennünk, azt odafentről kaptuk. Hálásak lehetünk érte, örülhetünk és örvendezhetünk, de nem tudjuk magunkat vállon veregetni.
Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy a kereszténység olyan, mint amikor egyik koldus megmutatja a másiknak, hogy hol talál vizet. Szóval a probléma nem abban rejlik, hogy egyesek büszkék a másságukra, hanem magában a büszkeségben. És ebben sajnos egyáltalán nem mások.
Én is úgy gondolom, hogy Isten férfivá és nővé teremtett bennünket és ez a család egyetlen lehetséges alapja, de ettől én még ugyanolyan megbocsátásra szoruló ember vagyok, mint az, aki a szexualitás terén szorul segítségre.2
Nem ellentüntetésre van szükség, hanem arra, hogy mindenkinek kezet nyújtsunk és ez a kéz Arra mutasson, aki képes megadni a keresett válaszokat. Nem a szexuális orientációval kellene foglalkoznunk, hanem azzal, hogy koldustársainknak megmutassuk az élet vizének forrását. A többit nyugodtan rábízhatjuk. A büszkeségért ne tüntessünk, inkább tüntetőleg maradjunk ki belőle.
Igen, tudom, hogy még ha minden keresztény társam ezt tenné is, az ellentét nem szűnne meg, de talán többen találnának vissza az Életre vezető útra.
- Róma 3:23 [↩]
- Márk 7:18-23 – Ő pedig így szólt hozzájuk: “Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?” Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, de hozzátette: “Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná.
Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség.
Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.” [↩]