„Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.…
Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látni valójuk,
Csak Téged, Téged látnak.” Ady Endre1
2022. március 2.
Nem szeretném elárasztani az oldalt az Ukrajnával kapcsolatos hírekkel, de csendben sem akarok maradni, amikor úgy érzem, hogy az Úr segítségével hozzájárulhatok, hozzájárulhatunk, a békéhez és a megoldáshoz, így elképzelhető, hogy ez a poszt időnként frissülni fog, ahogy most is történik.
Visszaolvasva a pár nappal ezelőtt írt sorokat úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos kérdést érdemes még egyértelműbben megfogalmazni. A médiában és a közösségi oldalakon nagyon sok cikk és bejegyzés foglalkozik azzal, hogy kik állnak az agresszor vagy agresszorok és kik az áldozatok oldalán. Vagyis kit kell hibáztatni a kitört háborúért. Erről nyilván mindenkinek megvan a saját véleménye, viszont, ahogy alább is próbáltam kifejteni, mi az Úr oldalán állunk és a mennyek országát, nem pedig a NATO-t vagy Oroszországot képviseljük. Éppen ezt a fajta megosztást kellene elkerülnünk. Nincs a világon egyetlen igaz vagy korrupciómentes kormány sem, legfeljebb a hibáik jellege és súlyossága tér el egymástól. Ez mellesleg ugyanúgy igaz Ukrajnára is. Nekünk ezzel szemben a különböző táborok megítélése helyett inkább a hatalmi harcok miatt szenvedőkre kellene összpontosítani a figyelmünket és erőforrásainkat. Nem csupán azért, mert a háborút nem ők robbantották ki, hanem azért is, mert Jézus értük, nem pedig földi országaikért adta az életét. A világ birodalmai, mégha ezer évig tartanak is, ma itt vannak, holnap pedig újak lépnek a helyükre, de az utcán szembejövő legegyszerűbb vagy legszánalmasabb ember is túl fogja élni valamennyit. Ahogy C. S. Lewis mondta, „egyikünk sem találkozott még egyszerű halandóval”, mert nekünk embereknek örök életünk van. A kérdés csupán az, hogy hol töltjük az örökkévalóságot.
Egy percet se fecséreljünk arra, hogy megpróbáljuk eldönteni, vajon a NATO vagy Putyin tett hozzá többet a konfliktushoz. Kövessük a Béke Fejedelmét és az Ő birodalmának toborozzunk! „Jöjjön el a Te országod…”
2022. február 25.
Nehéz megszólalni az elmúlt napok eseményeit követően, de a híreket olvasva úgy gondolom fontos megtennem.
Miután a média valamennyi ágát elöntötték az Ukrajnával kapcsolatos hírek, saját zsigeri reakcióm a csend lenne, ugyanakkor látva, hogy milyen sokan próbálják pusztán geopolitikai vonalak mentén értelmezni a történteket, talán itt az ideje összedugni a fejünket és együtt fókuszba hozni a mennyei perspektívát. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről”2 mondta Jézus az utolsó időkről, ezt pedig nemcsak halljuk, de látjuk is, mégpedig szokatlan közelségből.
Dióhéjban érintve az eseményeket elmondhatjuk, hogy a legtöbb narratíva az orosz agressziót emeli ki a helyzetben, míg néhány bátrabb hang megemlíti az amerikaiak és a nyugat felelősségét is a konfliktusban. (Ezek a hangok egyébként egyes nyugati országokban egészen erősek.) Vannak, akik azt is látják, hogy az elmúlt másfél évtized intézkedései (például a NATO terjeszkedése a régióban vagy az USA beavatkozása az ukrán választásokba, hogy csak néhányat említsünk) szinte törvényszerűvé tették a helyzetet, amit azonban a legtöbben kihagynak a képletből, hogy a konfliktusban résztvevő felek tulajdonképpen egyazon oldalon állnak, és ugyanannak a színjátéknak a szereplői, függetlenül attól, hogy éppen a hős megmentő vagy a gonosz szerepét osztották rájuk. A közvélemény pedig szépen felsorakozik valamelyik oldal mellett, ami a többség esetében, nem meglepő módon, a hős megmentő tábora.
Mintha a közelmúltban megsokasodtak volna az ilyen megosztó képetek. Jobb és baloldal, kormánypárt és ellenzék, oltottak és oltatlanok, mi pedig sajnos, akarva vagy akaratlanul, de valamelyik oldalon bevonódunk a konfliktusba.
A problémák nem véletlenül érkeznek közénk párban. Az oszd meg és uralkodj elvét minden politikai vezető jól ismeri, ahogy C.S. Lewis is találóan rámutatott: az ördög „minden hibát ellentétpárokban helyez el a világban, mindig arra biztatva bennünket, hogy jó sokat törjük a fejünket, vajon melyik a rosszabb, arra számítva, hogy az egyiket különösképpen nem kedveljük majd, s ezáltal fokozatosan belekerget minket a másikba.” Nem kell se Putyin, se a NATO táborához tartoznunk. Olyan ez mintha egy kétfelé vágott, romlott rántotthúsos szendviccsel kínálnak és a tiltakozásunkat hallva azt vetnék a szemünkre, hogy hiszen választhatunk a két fél között. Az elénk rakott rossz lehetőségeket látva egyetlen dolgunk van: mindkettőt elkerülni.
Ez a mi helyzetünkben persze nem azt jelenti, hogy a körénk épülő világkormányt elkerülhetjük, de nem kell részt vennünk az ellentétek szításában. Se az ukrán háború, se az oltások, se a választások kapcsán.
A szomorú helyzet kialakulásában sajnos az ukrán politikusoknak is komoly szerepe volt, de ettől függetlenül a jelen konfliktust leginkább az ukrán nép szenvedi meg és most elsősorban nekik van szükségük az imáinkra, azzal pedig nem segítünk nekik, ha cserébe egy másik népet utálni kezdünk.
A „szembenálló” felekre visszatérve egy perce, nem nehéz látni, hogy az ellentétet rendkívül egyszerűen meg lehetne oldani, ha a résztvevőknek ez lenne a szándéka. Az Egyesült Államoknak és a NATO-nak csupán fel kellene hagynia Ukrajna felfegyverzésével és NATO tagságának lebegtetésével, az oroszok pedig visszavehetnének a Donyeckben folytatott titkos műveleteikből. Ezt egyszerűen azért nem teszik, mert a hatalomnak nem a béke elérése a célja.
Egy másik érdekes kérdés Putyin álláspontját érinti. Sokan azt gondolják, hogy az orosz vezető ellenzi a globalizációt, pedig ez egészen távol áll a valóságtól. Igaz, hogy Putyin sokszor folyamodik globalizáció-ellenes retorikához, de kapcsolatai és tettei egészen mást közvetítenek, hiszen a mai napig közvetlen, jó kapcsolatokat ápol Henry Kissingerrel és lelkes támogatója az új világrendet építő Világgazdasági Fórumnak is, hogy csak néhány érdekességet említsünk. A látszólagos ellentét a keleti és nyugati hatalmak között csupán az évszázadok óta tartó színjáték része, azzal a kivétellel, hogy ez a felső körökben játszott előadás az utcákon több százmillió áldozatot követelt már.
Miután a koronavírus járvány csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, eljött az idő a következő felvonáshoz és az Ukrajnában folyó háború számos hatalmi tervet megvalósíthat, amire egy kórokozó nem lehetett képes, és amelyek együttes célja a gazdasági helyzet további gyengítése az EU-ban és az Egyesült Államokban. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy az igencsak elhasználódott covidveszély retorika után az új ellenségképpel a szabadságot féltő hangokat is könnyebb semlegesíteni. Az Egyesült Államokban már amúgy is jól bejáratták a belpolitikába beavatkozó „orosz ügynökökről” szóló vonalat. Mi sem egyszerűbb, mint a háborúba való amerikai beavatkozás ellen felszólalókat is ilyen ügynökökként feltüntetni. A hidegháború éveiben már bevált ez a taktika.
A világ és a benne folyó konfliktusok összetettek és korlátozott emberi nézőpontunkból szemlélve bonyolultnak tűnnek. Nyilván sokszor nem fogjuk pontosan látni vagy felismerni, hogy éppen melyik állomásnál vagyunk, de mivel tudjuk hová tartunk és mire megy ki a játék, illetve ami még fontosabb, tudjuk, hogy a történet, a mi történetünk, hogyan végződik, nincs okunk aggodalomra. Attól se ijedjünk meg, ha félünk. Vigyük a félelmeinket is az Úr elé! Amire szükségünk van, hogy figyelmünket a hírek bújása helyett a háborúval leginkább érintettekért mondott imákra és az Úrral való közösségre összpontosítsuk. Segítsünk egymásnak az odafentvalókon tartani a szemünket. Az én gyomrom is összeszorul a híreket hallva és „csak” imádkozni tudok a szeretteikért aggódó ukrán vagy orosz barátaimért.
Emlékezzünk, hogy „nagyobb az, Aki bennünk van, mint az, aki a világban van”3 és – ha el merjük hinni – nemcsak nagyobb, de ráadásul mindezt a javunkra tudja fordítani4. Kezdve például azzal, hogy a háború és háborús fenyegetettség közeledtével egyre kevesebben tudják a fejükből kiverni a gondolatot, hogy az élet többről szólhat annál, mint, amit a kezünkkel meg tudunk érinteni. Akár még örök életünk is lehet, amit semmilyen háború vagy válság nem vehet el.
“A kérdés csupán az, hogy hol töltjük az örökkévalóságot.”
Igyexem nem kipellengérezés-szerűen írni erről a mondatról.Ami nem lesz könnyű, mert azt hiszem, ilyen fentihez hasonló megjegyzéseket az örökkévalóságról, aminek az alig néhány szavát is sikerül így anakronisztikus káoszba roggyantani, csak az tehet, aki gondosan figyel arra, hogy meg ne érintse maga az örökévalóság – csak ír róla betűket, szavakat, csak azért, hogy a már kötelezővé vált keresztényi ítélkezésnek valahogy rendesen helyet, teret adhasson.Pedig az örökkévalóságban nincsenek ‘helyek’, sem ‘terek’ (nincs sem ‘hol’ és ‘mikor’), így a fent idézett mondat utalása ezekre a ‘hol’ szóval, értelmetlen.Egy weboldaltól, ami vizsgálata céljául éppen az idő megnyilvánulásait teszi meg, teljes mértékben elvárható lenne, hogy nem önkényesen bánik ezzel a fizikai tényezővel.Idő.Mivel ennek ellenkezője még nem igazán fordult elő az oldal története során (vékonyan azért akad kivétel), ebből adódóan komoly önellentmondásokba szokott keveredni, aminek rendre félreértések sora az eredmény, a bibliai idők jeleit (is) illetően.És a gyakran teret nyerő ítélkezés, ami két részre hasítja még az egy és oszthatatlan örökkévalóságot is.Mert ugye, vannak, akik ítélet alatt állnak és vannak, akik nem – és ennek az eldöntése teljesen önkényesen történik.Vannak, akik ‘itt’ és vannak, akik ‘ott’ töltik az örökkévalóságot.A fent kiemelt mondat szerint, legalábbis.Azért emelem ki ezt a mondatot, mert ez, mint lakmuszpapír, világos képet ad arról, hogyan is néz ki az Isten nevében ítélkező emberek tudatában a hasadás.Az a megosztottság, ami alapja lett világszemléletüknek, és ami a legdurvább ítéleteket szülte a történelem folyamán.Megítélve az örökkévalóságot, kettéhasítva ‘ilyenre’ és ‘olyanra’.És ez a dualizmus nem zavarja még a monoteizmus hit felé elkötelezetteket sem.Hogy megosztott, hasadt világképükben az az abszolút lehetetlen a fő tényező, miszerint az örökkévalóságot szembefordítják……önmagával.Ha valakinek a tudatában jelentkezik ez a hasadás, nyiláván töröttnek látja a világot is.Ez nyilán mindannyiunkra jellemző, rám is, persze.(Most mivel én írok, így elsősorban rám.) Mindenkire, csak Jézusra nem.És így ezzel én is alapvetően és önkényesen ketté hasítottam az oszthatatlan örökkévalóságot: ‘itt’ vagyunk mi és ‘ott’ pedig van Isten.’Itt’ a pokol és ‘ott’ pedig van a mennyország, és nem mindegy, hogy hol töltjük az örökkévalóságot.Az örökkévalóságot, ami definíció szerint mindent is a maga egységébe forraszt.Ezzel együtt én magam is saját önkényes ítélkezésem törvénye alatt állok.Ami megnyilvánulhat abban is, hogy ‘ítélkezőkre’ és ‘nem-ítélkezőkre’ osztom az örökkévaló világot, ahogyan ebben az írásomban is teszem.Én is csak azon bizonyos törések mentén tudok beszélni, melyek bennem, azaz személyemben húzódnak.Kiábrándító, de mindenki csak önmagáról tud beszélni vagy írni.Önmagát mutatja meg, fejezi ki.(Többé-kevésbé tudatosan, azt, amit önmagáról hisz / gondol.) Megynyilvánulásaink csak egyvalamiről adhatnak képet és hírt: arról, ami bennünk van.Igen, szeretnénk az idők jeleiről, az Igéről meg mindenféle fennkölt dologról beszélni, de csak egyvalami fordulhat elő: nevezetesen az, hogy önmagunkról írunk és beszélünk.A legtöbb, amit tehetünk, és ez naaaaaagyon nem kevés, hogy minden megnyilvánulásunkat alaposan mérlegeljük, átgondoljuk.Mindent, amit írunk és mondunk és teszünk.És mindent, amit gondolunk.Ez utóbbi már elég kemény, hiszen ki merne ennyi (igazán elmélyült) időt tölteni önmagával? 🙂 Még az előbbiek is sok önmagunkra szánt időt igényelnek, nem még az utóbbi.Azt is mondhatnám, hogy az idők jelei ismérve, hogy ki mennyi időt mer szánni önmagára – hogy tisztában legyen saját tettei, szavai súlyával.Ez egy ‘kicsit’ újraértelmezi az idők jeleit.Az idők jeleit, ami már évtizedek óta ugyanazt a ruhát hordja.
Bele akartam még menni, miért definíciója az örökkévalóság fogalma az abszolut egységnek és oszthatatlanságnak, de talán majd máskor, már így is sokat írtam.Önmagamról…..önmagamnak. 🙂 Hiszen mindenki csak saját magáról írhat….saját önmagának.Már csak ezért is érdemes odafigyelni.Senki sem nézhet más helyett tükörbe.
Az idők jelei – avagy: vissza az eredethez
Az ember megépítette az első órát, mert tudni akarta, mikor ültessen, mikor kezdje öntözni kertjeit, mikor végezze szertartásait.Az ember jelt kívánt, ezért gondolkodásában kiszakadva eredetéből, tudni akarta a jövőt.Egyre pontosabban akarta tudni a jövőt, mely tudásra egyre kevésbé volt szüksége.Ezzel együtt egyre kevésbé maradt kapcsolata eredetével, az örökkévalósággal.Az örökkévalósággal, aminek örök, folyamatos, állandó jelenlétét, teljességét és teljes valóságát egyre inkább elfelejtette, szem elől tévesztette.Az ember, aki eredetileg jelen volt az időben, ebből a jelenlétből jelekre emléxik már csak.Egyre süketebb lett a hangra, ami a mező virágaira és madaraira emlékeztette.Az ember le akarta hozni az időt az égből a Földre.De a bolygók és más égitestek mozgásának útmutatását félreértette, ahogy ezt a hangot egyre inkább kizárta szívéből.Az ember csak az órát hozta le a Földre, hogy számon tartsa az időt, de a számok rendszerében gondolatai csak kizökkentek időtlenségéből.Azóta minél ikább vágyunk a jövőt megpillantani, annál inkább a múltba révedünk.Óráinkat imádjuk, jobb a kapcsolatunk velük, mint Istennel.Megalkottuk Kronoszt, és részeseivé váltunk, mint órának a perc, mint társadalomnak a személy.Minél kevésbé ismerjük ezt fel, annál inkább van így.Mégis, legtöbbünknek ez soha eszébe sem jut.Pedig órák Istent nem érzékeltethetik, ahogy Kronosz sem egyenlő Ővele.Már régesrég nem kell állandóan szemeink előtt tartanunk ezeket a gépeket, hiszen tudatunk mélyén folyton ott ketyegnek a láthatatlan digitális számok.Az a részünk, ami egykor az emlékezet volt, azonban felismeri a számok változásait, de arra már nem emlékezhetünk, hogy ez tulajdonképpen visszaszámlálás.Maximum az első útkereszteződésig láthatunk táblák alapján, és azt hisszük, ezt a társadalmi beidegződést a mindenségre vetíthetjük.Ezért nincs béke bennünk, ezért lett hadszíntérré az elménk, és ezért látunk háborúkat.Mert már nem emlékszünk a mező virágaira és madaraira.Azok bezzeg sosem felejtettek el minket. 🙂 Csekély vígasz?Nem, nem az.Hanem ez maga a MINDEN.Szerencsére ennyire egyszerű.
Amikor jobban megnézzük https://i.pinimg.com/originals/e8/b1/41/e8b141b1ccc61eb33aa5ff41637cf81c.jpg , egy sok színű világ tárul szemeink elé.Rengeteg történés.Egy csomó féle ember.Akik hajlamosak arra, hogy beleragadjanak helyzetekbe, mint ahogy lelkünk beleragadt bőr- és húsjelmezünkbe.Emberi voltunk teljessége személyiség lett, ahogy végérvényesen magunkévá tettünk néhány gondolatmenetet, melyeknek még az alapjuk is ugyanaz.Beleragadtunk paraméterekbe, és már annyiszor használtuk nevünket, annyiszor írtuk le születési dátumunkat is, hogy már fel sem tűnik, hogy programnyelvet használunk amikor önmagunkról beszélünk.Telefonszám, bankszámlaszám, társadalombiztosítási szám, PINkód, személyiszám…stb…stb….Úgy bánunk egymással, mint akik tudják, hallgatunk ezekre a kódnevekre, és így bánunk önmagunkkal is, eszünkbe sem jut, hogy másképpen merjünk gondolni magunkra.Ezért tudunk beleragadni helyzetekbe.Ezért tudtunk most belesétálni egy ilyen háborús helyzetbe is, és nem hogy nem tudjuk elengedni, de nem is akarjuk.Látom kicsit lejjebb, közben meg azért megy az aggódás, hogy valami főgonosz jele alatt nyerünk egységet.De hiszen ez már régen megtörtént.Ebbe a mostani helyzetbe is együtt mentünk és ragadtunk bele.Úgy látom, elég otthonosan is érezzük magunkat benne.
Más történések is mennek a világban.Ugyanabban a világban.Ebben a világban.Döntés kérdése, hogy mire figyelünk.És ezt a döntési szabadságot régen kiadtuk kezeinkből.(Nem vette el senki, mi adtunk túl a jogon döntéseink felett – de valójában még egy tál lencséért vagy harminc ezüstért sem paráználkodhatjuk el azt, ami sosem volt a miénk, hiszen végtelen és örökkévaló.) Nem is értem, miért problémázunk, miért bizonyos láthatatlan, misztikus erőket okolunk mindezek megtörténte miatt.Amire figyelmünket fókuszáljuk, annak mértékében kölcsönzünk annak energiát.(Ahol a kincsünk, ott a szívünk.) Végül olyan hatalmas erővel fog bírni akaratunk felett, hogy már nem is emléxünk másra többé.Tudom, hogy ez nem fog tetszeni sokaknak, de a világban igenis béke van.Gondolataink vannak tele csatazajjal.És ezek a gondolatok arra készülnek, hogy megöljenek minket.Mert magunk ellen fordítottuk őket.Persze, gondolatok csak gondolatban tudnak ölni, de realitásukat olyan tényként könyveltük el, mint a fájdalamt, amikor belerúgunk egy kőbe.Csak egyfelé nézünk, amiről ráadásul ugyanazon séma mentén gondolkodunk.És a széles és nagyvilág többi, örökkévalóságba vesző része hol marad?Az miért nem nyer számunkra most realitást?Minden, ami tröténik, ugyanazon bolygón, világon történik.Miért csak egyetlen dolgot teszünk nagyító alá mindig?A többi részről meg nem gondolkodunk, nem beszélünk, számításba sem vesszük.Felosztjuk a világot.Csak egy megosztott, hasadt elme lehet képes ilyesmire.Valami mindig kitakarja a teljes képet.Már többször javasoltam korábban, hogy addig gyakoroljuk, élesítsük érzékeinket a békére, amíg békeidők járnak.Ha nem tesszük, akkorára duzzasztjuk szívünk háborúit, hogy elveszítjük végleg a hidat a békével.Várunk egy megmentőt, aki megment majd minket saját magunktól, de az nekünk nem fog tetszeni.Ha tetszene, már rég hozzá fordultunk volna, hiszen itt van, most van JELen van. https://i.pinimg.com/originals/30/77/28/3077289781f966abf2017d0667a35cf4.jpg
Egyetértek, hogy fontos a mennyei dolgokon tartani a szemünket és arra irányítani másokét is, de az is fontos, hogy ez közben ne tegyen minket érzéketlenné. Jézus sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy percek múlva feltámad és megindult, amikor az elgyötört sokaságot látta, pedig biztos vagyok benne, hogy nem feledkezett meg a mennyről közben. “ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni”
Érzéketlenség?Hogy sikerült ebből az érzéketlenséget kiolvasnod? 😀 Lehet, hogy túl mélyen ástad magad a háborús hírekbe?Előfordulhat ugyanis, ha valakinek kalapácsot adunk a kezébe, az hamarosan mindent szögnek néz… Visszagondolva, bizony voltak érzéketlen dolgaim a múltban, sajnálom őket, tanultam belőlük.Csak azért, mert nem teszem itt ki az ablakba, hogy mikor kiért imádkozom, abban még semmi érzéketlenség nincsen.Inkább arról szoktam írni, hogy a valódi szükségeket mindenki először önmagában vegye észre, mert amíg ez nem történik meg, másoknál sem tűnik majd ez fel.A valódi idők valódi jelei valójában éppen erről szólnak.Észrevesszük a szükség jeleit.(Az idők jelei mégis a bőség jelei.)Ha valaki magában képtelen erre, nem is érdekli, annak tényleg valami nagy világégés kell, hogy ezek a jelek feltűnjenek.Érdekes, hogy az Idők Jelein is csak most érett meg erre a helyzet.Pedig korábban is voltak körülöttünk szükségben lévő emberek, elsősorban is mi magunk, de valahogy -néhány írástól eltekintve- nem szóltak erről cikkek itt.Leginkább szó volt emberi mélységeket feltáró, csupa hasznos gyöngyszemként 😉 politikáról, sátánistákról, a CERN-ről, az LMBTQ-ról, a jeruzsálemi templomról, a COVID háttérhatalmi manipulációiról, agyi inplanktátumról, a Fenevad bélyegéről, mint ilyen-olyan chip, az amerikai választásokról.Ne haragudj, de éppen én voltam az, aki visszatérően megemlítettem, hogy annyira belevesztünk a dolgok hátterébe, hogy arra, ami az ‘előtérben’, az orrunk előtt van, tehát a valódi szükségleteinket illetően, tök süketek vagyunk már.Mert az összeesküvésekről szóló infók nem fognak segíteni azon, aki tényleg bajban van.Többször is írtam erről itt.Nekem eszem ágában sincs -hogy a te szavaiddal éljek- mennyei dolgok felé irányítani mások figyelmét.Nem azért írok ide.Inkább azért, hogy a saját kukkeremen finomítsak. 🙂 Na, ezzel tényleg lenne tennivalóm, minden más betű (és persze, betúköz) pocsékolás részemről.Ezt is megjegyeztem már jópárszor.Senki sem nézhet mások helyett tükörbe.Sőt, ne is legyen az én eljárásom példa senki számára, mert ez az én utam.De azért látom, nem írok itt hiába. 🙂 És semennyire sincs ellenemre, ha valaki nézetéhez pozitívan hozzá tudok járulni.Nem törekszem erre, ha ez mégis így adódik, akár feléd is, az valami ‘mellékhatása’ lehet csak a soraimnak.Melyekre árnyaltan olykor még nálad is ráismerek. 🙂
Thea, akad itt példa érzéketlenségre.Sokat gondolkodtam rajta, hogy idézzem-e.Az egyik rövid beszélgetésünk alapján, az Üzenőfalon.Amikor kifejtetted, hogy Isten gyilkol.Ekkor végleg eltört bennem valami irányodban, és itt tényleg eszembe jutott, hogy minek írogatok ide.Persze, mivel minden esetben igazából önmagamat szólítom meg itt, ez csak amúgy futólag jutott eszembe.Hiszen mindenki önmagának ír vagy mond értelmezést.És csakis önmagát tudja kifejteni.Hogy te bő harminc évnyi Biblia tanulmány után hogyan juthattál erre a gondolatra, hogy Isten kész és képes igaz ítélet szerint gyilkolni, csak sejtéseim vannak, de az azonban biztos, hogy ez a hozzáállásod megmagyarázza az itteni posztjaidat: UFÓKról, a réselméletről, a Fenevadról, a politikai helyzetről, az afgán helyzetről, sátánistákról, összeesküvések tucatnyi fajtájáról…..szóval, csupa-csupa felemelő téma az alapvető emberi szükségletek húsba vágó mélységeiről.Ja, nem.
Oszkár
2020/11/17 – 21:17
Feltűnt, hogy akik Istenre hivatkozva keményen ellenzik az abortuszt és harsányan rosszallják az eutanáziát, még azok is masszívan és kérdés nélkül nyilvánvalónak hiszik azt, hogy ugyanez az Isten végül abortálni fogja a világot, és eutanáziát fog végrehajtani rajta a ‘végső idők’ jegyében.A világot, amiért az egyszülött Fiát adta.
Thea
2020/11/18 – 19:38
Szia Oszkár!
Azért itt két fontos különbséget érdemes észrevenni. Az első esetben az ártatlanok vagy kiszolgáltatottak halnak meg, míg a másodikban azok, akik maguk választották a halált és az Isten nélküli életet (hívhatod őket gonosznak, de sejtem, nem szeretnéd).
Illetve az első esetben az ember gyilkol, a másodikban Isten (aki az életünket is adta) szolgáltat igaz ítéletet, szintén az emberek saját döntése alapján.
Az se mellékes, hogy az Úr nem akarja senki halálát: “Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?” Ezékiel 33:11
A választás pedig mindig a miénk: Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod!
Az Úr nem fogja megszegni, amit ígért. Ha valaki a halált választja, megkapja. Nem azért mert az Úr ezt akarja vagy szánja neki, hanem azért, mert az illető ezt választja. 🙁
Oszkár
2020/11/19 – 08:15
Szia Thea!Ahogy Jézus mondja, nem mi választottuk Őt, hanem fordítva van az.De nem szeretnék igei csörtébe belemenni, mert minden bibliai pró- mellé állítható (jogosan) egy kontra is.Aszerint, ki mit választ.Te ezt választottad.Én mást.De elszakadva a részletektől a teljesség felé tartva, inkább az tűnik életbe lépni, (és most a szavaidat használom), hogy ha az Úr nem szán valakinek halált, akkor annak nem lesz szánva halál, és kész.Ennyi.Egyszerű.Könnyű és gyönyörűséges, mint… Tudjuk.Ha Isten nem szán valakinek halált, akkor nincs az a hatalom, aki érvényre tudná juttatni saját akaratát Isten szándékával szemben.És ahogy idézted az élők Istenét: nem is kívánja a halált.A Biblia sem úszhatja meg, hogy minden ízében önmaga ellentéte legyen, hiszen önmagában az is matéria és betű, ezért tehát dualitások láncolata.Felkínált választási irányokkal.Te is választasz, és láthatóan választottál is.Én is választottam.Pedig nincs is olyan, hogy ‘én’, mert az ‘én’ csak egy kitalált entitás. “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” És akiben a Krisztus él, mindenki másban is az élő Krisztust tudja látni csak.
Szia Oszkár!
Jó sok időd lehet emészteni magad ezen.
Lehet, hogy a fent idézett hozzászólásban félreérthetően fogalmaztam, de szó nincs benne arról, hogy “Isten gyilkol”. Épp azt írom, hogy az ember teszi ezt, Isten pedig “igaz ítéletet szolgáltat”, amit mindenki maga választ magának. Ha neked az elmúlt évek posztjaiból ez jön le, azt nagyon sajnálom, de senki sem kényszerít, hogy elolvasd, főleg, hogy magadnak írsz, nem nekem.
Egyébként biztos sokszor rám fér egy kis emlékeztető, hogy az Úr szemével hogyan lássam a világot, és ez még semmi ahhoz képest, hogy mennyi mindenben kellene változnom, növekednem, de azt engedd meg nekem, hogy a saját oldalamon olyan témákról írjak, amelyeket az Úr a szívemre tesz.
Miért látunk háborúkat, ahogy Jézus mondta?Ugyanazért, amiért félelmeink is vannak.Fél-elem.Fél.Nem pedig egész, egészség.És a kétségeink miatt.Két-ség.Két-ség Istennel szemben, nem pedig egység Ővele.Mert az vésődött belénk, hogy nekünk választanunk és döntenünk kell.És így szinte állandósul bennünk a félelem, hogy ennek nem tudunk megfelelni, hogy nem jól döntöttünk, hogy talán mégsem sikerült Őt választanunk.Ezzel végtelen és hiábavaló szakadatlan törekvésre ítéljük magunkat, és ennek a törekvésünknek a lényege a bizonyítás saját lelkiismeretünk számára.Tesszük mindezt ahelyett, hogy egyszerűen csak bemennénk az Ő nyugodalmába.Mivel megvagyunk arról győződve, hogy a döntésünkön és a választásainkon múlik, az erre való törekvésünk során létrehozunk dolgokat magunkban és magunk körül.Ennek a folyamatos létrehozásnak pedig az Istentől való két-ség az alapja, amiről az előbb is szó volt.Ha ezt a két-séget az Ővele való egységre cserélnénk, észrevennénk, hogy nekünk már nem kell létrehoznunk semmit, nem kell dolgokat, helyzeteket teremtenünk tetteinkel, mert Ő már mindezt megtette.És munkáját követően megnyugodott.Ahelyett, hogy bemennénk ebbe az Ő nyugoldalmába, amit Jézus is felkínált nekünk, és ahová mindeneket magával vonz, mi a folyamatos akarásunkkal Bábel lelki tornyát építjük, ami megjelenik a szemeink, az érzékeink előtt is.Mindezt azért, hogy elérjük Istent.Béke és nyugalom helyett Bábel tornyát építjük, egy olyan világot teremtve közben, ami ember alkotta, ember teremtette világ.(Múlandó.Mielőtt létrejöhetne, már el is múlt.) Ezért látunk háborúkat.Azt hisszük, hogy mindaz, amire azt mondjuk, hogy körülöttünk történik, tőlünk független.Pedig mi teremtettük. Istentől is elkülönültnek hisszük magunkat; pontosabban, két-ségesnek gondoljuk az Ővele való végtelenre és örökre szóló egységünket.Lényegében gondolkodásunk alapja a materializmus.Hogy a körülöttünk lévő anyagi világ határoz meg minket, és mi nem tudunk hatással lenni rá.Ezért futunk az események után.(Hol az idegenek számítanak, hol pedig a chip, hol a koronavírus, most meg ez a háború stb stb.) Pedig a gondolkodásunk megváltoztatása (metanoia, megtérés) mindent megváltoztat.(Észrevesszük, hogy semminek sem kell megváltoznia, észrevesszük az eredetit.) Akinek fontos a béke, megteszi ezt a változtatást.Jézusnak fontos a béke. “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” Itt és most bemehetünk az Ő nyugodalmába.Már bent is vagyunk. 😉 Az a gondolkodás, hogy vannak emberek, akik maguk választották a halált, hogy a fentieket idézzem, érvényét, lényegét veszítette.Ha így gondolunk másokra, az abból a félelmünkből fakad, hogy magunkra is csak így tudunk gondolni.A legmarkánsabb tettünk az lehet, a legeslegfonotosabb, amit csak tehetünk, hogy nyugodtan és békében átengedjük magunkat Isten döntésének, annak, hogy Jézus már választott – minket választott.A valódi idők valódi jelei ezt mutatják.
Valamikor évekkel ezelőtt olvastam egy olyan Biblia értelmezést, hogy az antikrisztusi birodalom felemelkedése előtt még lesz egy nagy háború. A háború hagyományos fegyverekkel kezdődik, de a vége felé bevetnek atomfegyvereket is. A háború borzalmai fogják arra sarkallni az emberiséget, hogy összefogjanak, és egységbe tömörüljenek. Ekkor jelenik meg az Antikrisztus is, akinek a vezetése alatt mindez végbe is megy. Vélemények?
Ezt sok keresztény látja így, mert az utolsó időkre vonatkozó próféciákból egy ilyen forgatókönyv rajzolódik ki.
Kiegészíteném a fent írottakat azzal, hogy az imákat immár tettekkel is kísérhetjük, hiszen szükségben nincs hiány. “a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában”
Csodálatos látni, hogy mennyien fognak össze a menekültekért és milyen erős a segítő szándék és, hogy ez nem csupán elszórtan van így.
De épp a helyszínről jön a pontos tájékoztatás, ismerősök révén, hogy nem azok kapják, akiknek szánták, hanem “mások”! Személy szerint ezért “nem” kapcsolódunk be, valamint azért is, mert az Igazság könyve is erre utal! Céljuk, hogy minél jobban “kifosszanak” a jó látszata alatt, sőt a szeretet jegyében!
🙂
Ti vagytok az én második eljövetelem!
https://brunocapuano.files.wordpress.com/2015/05/jesus-thumbs-up-pic.jpg
Ez a videó és ezek a felvételek felkavaróak és nagyon zavaróak lehetnek ❗ ❗ https://www.youtube.com/watch?v=8BxHfWwXw5s
A Világkormányt és a WHO egészségügyi világuralmát, el KELL kerülni … okosan mint a kígyók és szelíden mint a galambok …
Egyelőre ott tartunk, hogy több diplomás tanult emberek NEM HISZIK EL h a nanobotos oltással a személyiséget változtatják meg, a gondolatainkat, akaratunkat a “testek internetével” ! Itt nincs “háttér” hatalom, szemben mondják meg, ahogy azt is, h az egész vcn-zás a pénzügyi – tarthatatlan – helyzettel függ össze mintegy annak megoldásaként és igazán sietni kellene végrehajtani …
Az ember MÉG mondhat NEM-et – nem sokáig …
Nincs nanorobot az oltásban, kicsit marha drága lenne, már pár darab legyártása is nagyon problémás, tömeggyártástól meg ne is beszéljünk, amennyiben nanorobotokat akarnának bejuttatni a testünkbe ahhoz nincs szükség oltásra. Persze ha nagyon félsz, akkor vegyél egy jó nagy neodym mágnest, húzd végig az egész testeden, garantáltan kinyír minden elektromos eszközt, mobilon ne próbáld ki, kinyírja
Van igazság abban, amit Thea ír, Földi László tikoszolgálati szakértő jelentette ki még a háború kitörése előtt, hogy amennyiben az oroszok megtámadják Ukrajnát, az kizárólag csak Washington beleegyezésével történhet meg.
Való igaz,hogy az oroszok csak engedéllyel támadhattak. Ebben benne lehet simán a keze amerikának,a kinainak,és akár az uniónak a legfőbb vezetői is,de legfőképpen Isten beleegyezése is kellett,nem mintha p. bácsi kérdezte volna,vagy mondjuk b.bácsi,hanem tudnunk kell azt,hogy Isten kezébe van minden,még a vég eljövetele is.
Az is lehet,h.szólni akar ezen a helyzeten keresztül nekünk nyugati keresztényeknek?
Nyugodtan elolvashatjuk az 50-Zsoltár ide találó igéit:
,, Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9
[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam.
12
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
22
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.”
Nos ha belegondolunk,és magunkra vesszük Isten beszédét,azt kell mondanom jogosan panaszkodik ránk.
Amit tanácsol nekünk:
,, A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
15
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
16
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
17
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
18
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
19
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
21
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
22
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteteknek.”
Még hozzátenném,nem lehet rózsás a helyzetük azoknak,akiknek kell menekülniük,és ami rajtunk mulik meg kell tennünk mások szenvedéseinek enyhitésére,legyen szó anyagi,vagy szellemi segitségről.
Épp a mágnessel jöttek rá, kezdték az oltás helyén. Aztán, a kiszárított hidrogélt vizsgálva, “látják feleim szümükkel” !!
Én nem félek, én nem hagyom. Nem véletlenül rémült Kövér L. a parlamentben, “eddig ideológiával akartak megváltoztatni – koponyán kívül – hanem most majd, koponyán belül.”
Azért mondta Jézus, hogy Háborúkat fogunk látni és ezek híreiről hallani, mert a mi szívünkben sincsen béke.Nem a Putyin, meg a NATO a ludas, hanem ahogy -nem túl tudatosan- a szívünkbe tekintünk.Ha béke lenne a szívünkben, nem háborúkat tapasztalnának az érzékeink, hanem mást.Találjuk meg szívünkben a békét, és minden megváltozik, elnyeri eredeti állapotát.Akinek béke van a szívében, annak úgy tűnik fel a valóság, mint ahogy az tényleg van.Minden visszaáll eredeti állapotába, amit soha nem is vetkőzött le.Azt írtam, hogy találjuk meg… De inkább ne találjuk meg, hanem maradjunk békén, hagyjuk, hogy a béke találjon meg minket.Sőt, inkább érdemes kibékülnünk azzal, hogy már meg is talált, sőt, a béke sosem veszített el senkit sem.Kicsit fura nekem, hogy itt mindig csak ugyanabból a nézőpontból van tálalva az idők jelei.Mintha minden étel rántotthús ízű lenne, pedig az egyik csoki, a másik, kelkáposzta, a harmadik meg zsíroskenyér.De itt minden posztnak média íze van.Vagy mintha lenne egy ezer szobás kastélyunk, de mi mindig csak egyetlen helységet használnánk belőle.Azt, ahol a hadászat, meg a politika is van.A háttérszoba. 🙂 Igen, az idők jelei léteznek, persze.Egysíkú tálalásuk viszont árnyékot vet rájuk.Még szerencse, hogy itt legalább Thea írja ezeket a cikkeket, és ő jól és szépen ír.Ez még akkor is igaz, ha sok más nézőpont meg közben fel sem merül benne.
Azért látunk háborúkat és halljuk azok híreit, mert a szívünkben sincsen béke, és nem azért mert Putyin így, a NATO meg úgy, az EU meg amúgy… Az Antikrisztusról, a háttérhatalomról, meg a többi ilyen gondolkodásunkba gyökerezett díszletről nem is beszélve.Az idők jelei tényleg valósak, de pont ezektől nem látjuk őket.Bámuljuk a híreket, de a lényeg meg a szívünkben él.Abból az irányból jön az, amit valóságnak hiszünk, a szívünk felől, nem pedig onnan, amikor bemondja a tévé.Imádkozzunk ezekért, imádkozzunk azokért…!Ahogy olvasható a fenti cikkben.Miért nem rendezi ki-ki saját szíve dolgait önmagával, néz szembe mindazzal, amit ott rejteget, mindazzal, ami a háborúságot okozza odabent?Szívünk felfedi származásunkat, eredetünket, ott szükség, ínség, háború nincsen, adhatnánk akár hálákat is folyamatosan ahelyett, hogy kérünk, miközben mindenünk megvan eleve. “Nézzétek meg a madarakat, meg a virágokat!” Mindenük megvan, és hálásak.Mi a híreket nézzük, és azt hisszük, hogy szükséget szenvedünk…
Láttam egy ismeretterjesztő filmet, amiről már írtam itt, de megint megemlítem.Egészen pici gyerkőcök homlokára észrevétlenül tinatfoltot ejtettek, és egy bizonyos kor alatt a gyerekek a tükörképükön akarták letörölni a pacnit. 🙂 Úgy látszik, kell bizonyos fajta érettség, hogy mindabban, amit látunk magunk körül, a legmesszebbmenőkig észrevegyük magunkat.Béke a szívben, szívből békében önmagunkkal, és minden megváltozik, visszanyeri eredti képét, amilyen mindig is volt.Hallanunk kell majd háborúkról.Thea, ezt nem az utolsó időkről mondta Jézus, ahogy fent megjegyezted, hanem a szívünkről, lelkünk rejtett dimenzióiról – már ha a valóság teljes panorámáját merjük szemügyre venni, a legtágabb szélességében.Errefelé lesz (VAN) a megoldás is.