2020-as amerikai választások: a legrosszabb forgatókönyv a legvalószínűbb

Régóta nem osztottam meg az alábbihoz hasonló elemzést (bár biztos lesz, aki összeesküvés-elméletnek hívja), most mégis megteszem, mert érdekesnek tartottam és remélem mások számára is az lesz. Azt azért szeretném kihangsúlyozni, hogy az amerikai választások kimenetele nem képes befolyásolni az igazán fontos dolgokat, de egy ilyen esemény mégiscsak elindíthatja azokat a bizonyos dominókat, amikről már annyit beszélgettünk, így nem árt időnként olyan eszmefuttatásokat olvasni, amelyek több lépés távolságból, az erdő széléről segítenek látni a helyzetet. Senki se tekintse az alábbi írást isteni kijelentésnek, hiszen maga a szerző se állítja ezt és többféle forgatókönyvet el tud képzelni, ami pedig a legfontosabb, hívő keresztényként soha ne a jobb és baloldal vonatkozásában gondolkozzunk, hanem a fent és a lent töltse ki gondolatainkat. Ezek közül is inkább a fent… 🙂 – Thea

Brandon Smith cikke alapján

Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés olvasóim között, hogy mit gondolok a 2020. novemberi elnökválasztás kimeneteléről. Úgy tűnik a közvéleményt ez még a koronavírus járványnál is jobban foglalkoztatja. Amikor 2016-ban azt jósoltam, hogy Trump fogja megnyerni a választásokat, egész ellenvélemény dömpinggel találtam szemben magam. [A magyar változatot lásd ITT] Akkoriban a szabadságmozgalomban az a vélekedés járta, hogy akár kemény verseny, akár csalás által, de Clinton jön ki győztesként. Nem így lett.

Számos oka volt annak, hogy Trump győzelmére számítottam. Függetlenül attól, hogy a legtöbb elnökválasztásban komoly szerepet játszanak a különböző belső csalások, hiszen valójában az elit állítja a jelölteket mindkét oldalon, érdemes megvizsgálni, hogy mi hajtotta az akkori kampányokat.

Először is Clinton a lehető legrosszabb jelölt volt, ha az elit tényleg demokrata győzelmet akart Trumppal szemben. Szándékosan alakították úgy a demokrata jelöltek közötti versenyt, hogy Clinton megelőzze Bernie Sanderst, pedig Clintont nemcsak a konzervatívok, hanem a mérsékelt liberálisok is gyűlölik. A demokraták mindig sokkal több embert tudnak mozgósítani dinamikus jelöltek mögött, akik megmozgatják a fiatal amerikaiakat, mégis egy velejéig romlott, rozoga teremtést toltak az összes többi jelölttel szemben. Bár a média váltig hangoztatta, hogy Clinton fölényes győzelemnek néz elébe, kampányeseményei jelentéktelenek és minden energiát nélkülözők voltak. Egyértelmű volt, hogy hiányzott belőle a lendület.

Mintha eleve vesztésre indították volna. Mi célból? Trump retorikája a kezdetektől fogva globalizmus ellenes volt. Folyton arról beszélt, hogy „le fogja csapolni a mocsarat”, ami ugyan tetszett a választóinak, de mi haszna lenne belőle maguknak a globalistáknak?

A válasz nem túl bonyolult. Bizonyos helyzetekben jó stratégia, ha hamis biztonságérzetbe ringatjuk az ellenfelet egy-egy apró győzelem átengedésével. A háttérhatalom hosszú távra játszik, nem az éppen következő 4 év érdekli csupán, hanem az azt követő 40 is. Ahogy Richard N. Gardner, Kennedy és Johnson elnök nemzetközi szervezetekért felelős államtitkára, a Trilaterális Bizottság tagja, a Külkapcsolatok Tanácsa által kiadott magazin 1974. áprilisi számában írta „Nehéz út a Világhatalom felé” című cikkében:

„Röviden, a ’világrend házát’ alulról felfelé, nem pedig fentről lefelé kell megépíteni. Egy hatalmas, zsongó zűrzavarnak fog tűnni, hogy William James híres, a valóságot leíró szavaival éljek, ami a nemzeti szuverenitás végét jelenti, apránként rombolva le azt, mégis sokkal hatékonyabb eszköznek bizonyul majd, mint egy nyílt támadás.”

Trump győzelmét illető jóslatomat nem csupán Clinton alkalmatlanságára alapoztam, hanem az ellenfelében rejlő potenciálra, hogy jó bűnbak váljon belőle. Ne felejtsük el, hogy az amerikai gazdaság a 2008-as válság óta nem volt képes igazi támogatókat maga mögött tudni. Az ország alappillérei legjobb esetben is stagnáltak vagy tovább romlottak 2016-ban. A cégek és fogyasztók által felhalmozott adósságok, valamint az államadósság hatalmas lufit hozott létre, amit a FED végnélküli élénkítő csomagjai tovább fújtak, míg végül a gazdaság az olcsó pénz rabjává vált. Az egész rendszer ettől függött.

Ennek a lufinak előbb-utóbb durrannia kell, függetlenül attól, hogy mennyi pénzt nyomtat a központi bank. A bankoknak szüksége volt egy jó kis fedőeseményre és bűnbakra az elkerülhetetlen összeomlás esetére. Azzal, hogy Trump került a Fehérházba kényelmesen minden bajt a konzervatív szavazók és eszmék nyakába varrhatnak.

Trump győzelme sok konzervatív szavazó számára reményteli eseménynek tűnt, pedig elég hamar egyértelművé vált, hogy a kabinet egyre több tagja ugyanannak az elitnek a táborából kerül ki, akiktől szabadulni próbáltak. Ez most is így van. Trumpot minden irányból ők veszik körül. Nem tudni, hogy ebből mennyit fog maga Trump, de tény, hogy ezek az emberek komoly befolyással bírnak a Fehérházban hozott döntésekre.

És ezzel elérkeztünk 2020-hoz. Az Egyesült Államokban még mindig dúl a járvány. A kormány különböző tagjai további szigorításokat követelnek, amelyek tökéletes helyzetet teremtenek a válság mélyítésére és az ország esetleges teljes összeomlására. A helyzet mindkét oldalon robbanásig feszült.

A társadalmi igazságosság lovagjai a rendszer megdöntése érdekében akarnak káoszt, hogy a helyébe valamiféle marxista utópiát állítsanak. A konzervatívok is tettre készek, akár még egy háborút is bevállalnának, hogy elkerüljék a további korlátozásokat és az egészségügyi diktatúrát. Ehhez a helyzethez adjuk hozzá az érkező választásokat. Az eredmény történelmi mértékű zűrzavar.  

Pár hónapja merült fel bennem és másokban a gondolat, hogy talán nem is lesznek választások. Az alaptényezők a következők:

1. Joe Biden, a demokraták jelölte, vagy 4-es stádiumú demenciában szenved vagy nagyon jó színész. Itt megint felmerül a kérdés, hogy miért ő? Miért futtatnák Bident, a lehető legrosszabb demokrata jelöltet Trump ellen?

Esetleg meg akarják tartani Turmpot további négy évre, mert Biden a jelek szerint semmilyen közönség figyelmét nem képes megtartani (feltéve persze, hogy az Alzheimer tüneteket nem megjátssza)? Természetesen, amennyiben a gazdasági helyzet elég komoly mértékben romlik novemberig, még mindig elképzelhető egy szoros eredmény, ami a legkönnyebben manipulálható bármelyik irányba.

2. A baloldal olyan szinten utálja Trumpot, hogy bárkire hajlandóak szavazni, csak hogy megszabaduljanak tőle. De még így is kérdés, hogy mennyi mérsékelt demokratát tudnák rábírni arra, hogy a súlyos mentális problémákat mutató Bidenre szavazzon.

3. A járvány miatti korlátozások és a vírus terjedése valószínűleg tovább durvul novemberre, ami azt jelenti, hogy a szavazatok személyes leadása akadályokba ütközik.

4. A levél útján történő vagy elektronikus szavazás eredménye mindig megkérdőjelezhető, így akárki nyer is, a vesztes oldal csalással vádolja majd a másikat.

5. A választások közeledtével az erőszakhullám valószínűleg erősödni fog, ami még több embert riaszthat el a személyes szavazatleadástól, ha egyáltalán lesz ilyen.

Ezek és még néhány egyéb tényező alapján nagy esély van rá, hogy a választások kimenetelét megtámadják majd, de Trump marad hivatalban, a vesztes oldal pedig a demokratikus folyamatok megsértésével vádolja. Ez az elképzelhető legrosszabb kimenetel az ország számára, és a legelőnyösebb a globalista hatalomnak.

Egy-két célzást lehetett már hallani az elit tagjaitól, hogy valami ilyesmi történhet. 2016-ban írtam a „maláj modellről”, amiről Max Boot, a Külkpacsolatok Tanácsának tagja jelentetett meg cikket, leírva, hogy miként lehet a lehető leghatékonyabb irányítani egy társadalmat és leverni egy lázadást. A lényege dióhéjban, hogy város-méretű koncentrációs táborokat kell létrehozni, amelyek segítségével izolálni lehet a lázadást. A városok lakosságát pedig mindenre kiterjedő nyomkövetéssel kell megfigyelés és irányítás alatt tartani, miközben a vidéki területeket a katonaság tartja irányítás alatt a potenciális lázadások elfojtása érdekében.

Boot idén visszatért és ezúttal arról ír, hogy miként fogja Donald Trump meghekkelni a 2020-as választásokat.

„Mi van, ha Trump veszít, de azt mondja, hogy nyert” című cikkében a Transition Integrity Project (Átmeneti Integritás Projekt) által kitalált forgatókönyvet írja le, aminek lényege, hogy Biden rendkívül kevés szavazattal nyer, amit Trump megtámad, majd hazugságok és jogi manőverek segítségével mégis sikerül megtartania az elnökséget. A csoport lázongásokat vagy akár polgárháborút is lehetségesnek tart ugyanezen forgatókönyv részeként a Fehérházért folytatott küzdelemben.

A cikk a prediktív programozás tökéletes példája. Leírja, hogy mi fog történni. Vitatott választási eredmények, polgárháború, statárium, gazdasági összeomlás és az Egyesült Államokat belülről döntik romba. Amennyiben a konzervatívok aktívan támogatják a hatalom alkotmányellenes mértékben történő gyakorlását vagy a statárium bevezetését, a helyzet ennél is rosszabb lehet. A rend alapvető elveinek feladásával tálcán kínálnánk a győzelmet. A mozgalom létjogosultságát pusztítanánk el, miközben az elitnek az ujját is alig kéne felemelnie a győzelemhez.

A Külkapcsolatok Tanácsának régi terve az Egyesült Államok szuverenitásának elpusztítására a végső beteljesedés közelébe jutna. Már csak azzal kellene foglalkozniuk, hogy ők építhessék újjá az országot a belső konfliktusok és összeomlás hamvaiból. Pedig nem kell, hogy így történjen.

Továbbra is kitartok amellett, hogy a terv az Egyesült Államok olyan módon történő elpusztítása, hogy a konzervatívokat lehessen okolni az eredmény miatt. Mivel Trump kabinetjében is szép számban vannak jelen az elit tagjai, a feladat kivitelezése nem lenne túl nehéz, de nem feltétlenül kell, hogy sikerüljön.

A konzervatívok számára óriási kísértés lesz elfogadni a totális szövetségi hatalmat a baloldal megállítása érdekében, pedig lenne más megoldás is. A kísértés és a tét is hatalmas.