Elmélkedések

Találkozás a falnál

Írta: John Plummer

A nappaliban voltam, éppen olvastam. Közben a televízió lehalkítva ment. 1996 volt, kellemes meleg júniusi este, és örültem, hogy egy kicsit egyedül lehettem.

Ekkor a képernyőn egy fotó jelent meg. A kép, ami évekig kísértett és minden alkalommal, amikor megláttam. Belém nyilallt a fájdalom. Hogyan bocsáthatnának meg nekem? Hogyan tudnám akárcsak megemlíteni, hogy milyen részem volt benne? A képen egy vietnami kislány szalad a kamera felé kitárt karokkal, miközben hisztérikusan ordít a napalm okozta szörnyű égései miatt. Ez a Pulitzer-díjas fotó milliók szívét szorította össze, de különösen az enyémet: ugyanis én voltam a felelős a kislány haláltusájáért.

Előrehajoltam, és felhangosítottam tévét. A riporter elmondta, hogy a lányt Phan Thi Kim Phucnak hívják, férjhez ment, és jelenleg Torontóban él.

Tehát él, gondoltam hálásan.

Gondolatban visszamentem 1972-be, amikor az Egyesült Államok hadseregének századosa voltam Vietnámban. A Harmadik Területi Kiszolgáló Parancsnokság G3-as légi személyzetéhez voltam beosztva. Hozzám tartoztak a B-52-es bombázók, én terveztem és koordináltam a földi csapatok vadászbombázókkal való biztosítását. Ha egy csoport bajba került, nekem szóltak, hogy lássam el őket légi támogatással – méghozzá gyorsan.

Azon a tavaszon a parancsnoki bunkerből rádióbeszélgetést folytattam egy dél-vietnami egység amerikai tanácsadójával, akik megpróbálták bevenni Trang Bang városát. ?Azonnali segítségre van szükségünk,? mondta a tanácsadó röviden. A Vietkongok a közelükben beásták magukat. Megadta a célpont koordinátáit.

A térkép tanulmányozása után azonban zavarban voltam. ?Közvetlenül a falu szélén van a célpont,? mondtam. ?Mi lesz a ?baráti törzsekkel??? Ezt a kifejezést használtuk a szövetséges polgári személyekre.

?Már nincsenek ott,? felelte. ?Mindnyájan elmentek. Evakuálták őket.?

Tudtam, hogy a legjobb eszköz a lövészárokban lévő ellenség ellen a napalm és a nagy erejű bombák. Miután a célpont közel volt a csapatainkhoz, a legpontosabb eszközt akartam használni. Odairányítottam egy dél-vietnami légi egység A-37-es és A-1E-s támadó repülőgépeit.

Még mindig nyugtalan voltam, ezért megbeszéltem a dolgot a körzeti parancsnoksággal. ?Mi a helyzet az ottani baráti törzsekkel??

?A faluból mindenki elment.?

Rádión helybenhagytam a parancsot, és körülbelül öt perc múlva a tanácsadó jelentette: ?a bombák célponton vannak; a gyalogosaink már benyomultak.?

Rutin feladat, gondoltam. Már több tucatszor megtettem.

Három nappal később a kantinba indultam. Az ajtónál egy köteg Stars and Stripes katonai újság hevert; a kezembe vettem egy példányt. Elvettem az ebédemet, leültem, hoztam magamnak kávét, majd kinyitottam az újságot. Egy szívet tépő fotó meredt rám belőle. A képen egy kilencéves kislány menekült a tűztől. A cikkből kiderült, hogy egy Trang Bangot ért támadás következtében égett meg.

Abban a támadásban, amit én szerveztem.

A kezem remegni kezdett, és a forró kávé kiloccsant az asztalra. Egy pillanatig levegőt sem kaptam. Egy asztaltársam rám bámult. Annyit motyogtam csak magyarázatképpen: ?Én adtam parancsot a támadásra.?

Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Vietnámban említettem volna az esetet. Senki sem kérdezett róla, én pedig megpróbáltam kiverni a fejemből. A bűntudat azonban – a rettenetes, lélekölő  bűntudat – egyre inkább nőtt bennem. Nem mentem el lelkészhez, már régóta elhagytam az egyházat. Amikor visszatértem az Államokba, mintha mindenhol ezt a fotót láttam volna -magazinokban, újságokban, televízióban. Nem tudtam megszabadulni tőle.

1974-ben leszereltem. Utána szörnyű boldogtalanságban éltem. Hogy megpróbáljak megszabadulni fájó emlékeimtől, elkezdtem inni. Két házasságom végződött válással. Érzelmileg megnyomorodva nem tudtam mások előtt megnyílni.

Aztán egyik évben újév éjszakáján egy harmadik személy által létrehozott randevú kapcsán találkoztam Joanne-nal, egy elkötelezett kereszténnyel. Ezt követően együtt jártunk gyermekkorom templomába, Hoke Countyban. Ott kötöttünk házasságot. Szerettem Joanne-t, de a mások iránti nyíltsága és nagylelkűsége zavarba hozott. Mindig segített másoknak, gyakran a saját költségére. Csodálkoztam, honnan lehet ennyi energiája és szeretete.

A 80-as évek végén egy nagyvállalat ügyvezetője lettem, és elköltöztünk Észak-Virginiába, ahol Viennában csatlakoztunk egy egyházhoz. Itt olyan emberekkel találkoztam, akik valóban a hitükért éltek. Egyik hétvégén egy lelkigyakorlaton könnyekre fakadtam, amikor rádöbbentem, hogy milyen távol voltam attól, amit Isten akart, hogy legyek. 1990 novemberében életemet átadtam Krisztusnak, és első alkalommal értettem meg, valójában mit is jelent Isten kegyelme. Ennek ellenére még mindig szenvedtem attól a bűntudattól és fájdalomtól, amikor belegondoltam, hogy min ment keresztül az a kislány.

Amint növekedtem a hitben, éreztem, hogy az Úr elhívott a szolgálatára. Joanne támogatásával elvégeztem egy szemináriumot, és végül Purcevillebe kerültem, a Bethániai Egyesült Metodista Egyház lelkészeként.

Ott történt a nappalimban, hogy ismét megláttam a képet, amely kísértett. Most hallottam először, mi történt a lánnyal. Miután felépült égési sebeiből, Kim Phucot tiltakozása ellenére a kommunisták propagandájuk eszközéül használták. Kubába küldték, hogy gyógyszertant tanuljon, és ott beleszeretett egy vietnami diákba. Mézesheteiket Moszkvában töltötték, és amikor útban hazafelé a gép megállt tankolni Newfoundlandban, politikai menedékjogot kértek. Jelenleg Torontóban élnek a kisfiukkal.

Erőt vettek rajtam az érzelmeim. Nagyon szerettem volna találkozni vele, de féltem. Nem hittem, hogy látni akarta volna azt, aki a szenvedését okozta.

Néhány hét múlva egy Kaliforniában a Pilóták Szövetsége által rendezett összejövetelen találkoztam Linh Duy Voval, egy vietnámi költővel. Linh ismerte Kim Phucot és Nick Utot is, a fényképészt, aki a híres fotót készítette. Tőle tudtam meg, hogy Kim Phuc és a családja egy pagodában voltak a bombázás idején Trang Bangban. Kimenekültek az utcára, ahol a lányt a napalm megégette. Nick Ut vitte őt a kórházba. Nem gondolták, hogy életben fog maradni. 14 hónapig volt kórházban. Az álla összeolvadt a mellkasával, a bal karja pedig a bordáival. Egy amerikai plasztikai sebész operálta meg, és segített neki abban, hogy új életet kezdjen.

Miután visszatértem Virginiába, Linh felhívott, és elmondta, hogy beszélt rólam Kim Phucnak. Azt is mondta, hogy Kim keresztény, és hogy szerinte fel kellene vennünk a kapcsolatot egymással. Én azonban elzárkóztam a gondolattól, számomra túlságosan fájdalmas és ijesztő volt.

Később értesültem róla, hogy Kim Washingtonban lesz a veteránok emlékművénél, ahol megemlékezés lesz a Veterán nap keretében a vietnami veteránok emlékére. Úgy terveztem, hogy ezen én is ott leszek. Mintha az Úr rendezte volna meg a találkozónkat.

1996. november 11-én hétfőn ott álltam a fekete gránit emlékműnél. Néhány veterán társam is velem volt, hogy bátorítsanak. Egész délelőtt vártunk, de Kim Phucnak nyoma sem volt.

Hirtelen mozgolódás támadt a tömegben, és megpillantottam, amint riporterek és fényképészek rohannak oda egy kis vietnami nőhöz, akit a szónok dobogójához kísértek.

Egy férfi bemutatta Kimet. Elmondta, hogy családjának két tagja meghalt azon a napon Trang Bangban. Uram, irgalmazz nekem, imádkoztam. Remegni kezdtem, és sírva fakadtam. A barátaim megöleltek. Aztán Kim kezdett beszélni: ?Ha beszélhetnék azzal a pilótával, aki ledobta a bombákat, azt mondanám neki, hogy nem változtathatjuk meg a történelmet, de a jelenben és a jövőben meg kell próbálnunk jót tennünk, amivel hozzájárulhatunk a békéhez.?

Remegő kézzel írtam neki egy üzenetet: ?Mondanom kell magának valamit.? Odavittem a levelet egy parkőrnek, és megkértem, hogy adja oda Kimnek. Addigra azonban az ünnepség véget ért, és Kimet elkísérték. A szívem összeszorult. Lehet, hogy soha többé nem találkozom vele.

John Plummer és Pham Thi Kim Phuc

Ekkor egy barátom sietett oda hozzám, és kijelentette: ?Én majd odaviszlek hozzá.? Keresztülfurakodtunk a tömegen, és odavezetett Kim Phuchoz, aki éppen beszállni készült egy várakozó rendőrautóba. Valaki szólt neki, hogy ott vagyok. Megfordult, és a szemembe nézett. Arcán együttérzéssel kitárta a karjait. Zokogva borultam a karjaiba: ?Sajnálom. Annyira sajnálom. Nem akartam fájdalmat okozni magának.?

?Megbocsátok. Megbocsátok,? mondta, és átölelt. Abban a pillanatban elmúlt a lelkiismeret furdalásom. Leesett a kő a szívemről.

Meghívtak, hogy látogassam őt meg a szállodájában, ahol sokáig beszélgettünk. Egész idő alatt arra gondoltam, hogy milyen csodálatos, hogy láthatom Kim Phucot. 24 éven át menekültem a fájdalomtól, amit neki okoztam, és most Isten végre összehozott bennünket. Végre megbékéltem a múltammal.

A látogatásom végén a szálloda halljában megfogtuk egymás kezét, és imádkoztunk. Isten szeretetének ereje elképesztő. Amikor nem tudtam megbocsátani magamnak, Isten mégis segített megtalálnom annak az embernek a megbocsátását, akiére a legnagyobb szükségem volt.

Előző posztKövetkező poszt

44 hozzászólás

  1. Egy dologgal adós maradtam, Ida:
    Milyen Istenben hiszek?
    Olyanban, aki felé majd el kell számolnom az életemmel; minden pillanatával, amit kölcsön kaptam Tőle. Jó gazda voltam-e a rám bízott időben, vagy elherdáltam-e a perceket. Jó gyümölcsöt termő lettem, avagy sem, hiszen kegyelemből megkaptam a megváltás ajándékát. Olyan Istenben hiszek, aki minden bűnömet megbocsájtja, csak hinnem kell benne és követnem a kéréseit.

    1. Kedves Koe Paal!

      Én is úgy láttam a régebbi hozzászólásaidból, hogy közös az Istenünk, ezért nem értettem a hozzászólásodat, ill a többiek hozzászólásait se! Ezért írtam, hogy “Drága Testvérek”, csak úgy alakult, hogy csak a te hsz-od alá írtam! Bocs, nem kizárólag neked szántam!
      Egyébbként nem haragítottál meg természetesen, inkább csak “elhűltem” az olvasottak kapcsán.
      pl írtad:
      ?Nem fog felelni a tettéért,mert az Urtol bocsanatot nyert.? ? nem igaz, nem értek egyet.”
      “Egyrészt nem tudjuk, valóban megbánta-e tettét, vagy csak a hívő környezet hatására viselkedik így (a mag, amelyik addig nő, amíg jó a környezet, de ha megsüti a nap?), másrészt minden tetted számon kéretik, csak amit megbánsz, megbocsáttatik. De azért előveszik ám az ítélőszék előtt.
      Másfelől mindamellett, hogy Benderrel egyetértve valóban negédes amcsi képmutatásra sikerült a történet, a sorok közül nekem előtűnik a vétkezés-megbánás-megbocsátás hármassága. Erre érdemes fókuszálni. Hagyjuk a többi mérget, ami a történetben van, tévútra visz. Bűnbe, ha úgy tetszik.”

      Vádaskodni se szerettem volna, de szerintem, ha elolvasod azt a hozzászólásodat, akkor te is elképedsz tőle.( Meg ahogyan a többiek is egyből “amcsi képmutatót” láttak a bizonyságtévő testvérben, akinek még a megtérését se hiszik el, hogy őszinte lehetett, nemhogy a bűnbánatát…stb!)
      Bár nem egészen értem, hogy mit szerettél volna nekem mondani, de ha azt kérdezted, hogy magamat is ítélem-e az Úr előtt, akkor az a válaszom, hogy természetesen! Nem “feddek” , ill “intek” senkit, tudván ( hogy én se vagyok senki) csak felhívom a figyelmet rá, ha valami nem “kerek”, de muszáj egymásra figyelnünk, hogy a Sátán el ne ragadozzon közülünk senkit, ha lehet! ( Hiszen látod, hogy milyen könnyű bennünket rávenni, hogy gonoszúl szóljuk!)
      Az igei idézetek pedig azért vannak, mert nem tartom magamat méltónak rá, hogy a saját szavaimmal álljak elő!
      Meg azután meg is van írva:
      1 Pét. 4,11
      Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.

      Kérlek téged is, meg a többieket is, hogy ha valami írásom szeretetlennek is tünik, az nem azért van, mert olyan indulat van bennem, hanem csak azért van, mert igyekszem lehetőség szerint röviden és tömören leírni azt, amit szeretnék! (Az is röviden és tömören ennyi volt! 🙂 )

        1. Ida,

          minden rendben van akkor. Gyakorlatilag az írott szó csapdájába estünk, hiszen ha mindezt egy keksz-kávé-tea kombó mellett beszéljük, sokkal kifejezőbb lett volna.
          Nincs harag és megértés van végül,és ez a jó.

  2. Hej de jol jarok én ezzel (a legtöbb esetben) ,hogy hat oraval késöbb virrad nalunk,mint odaat… 🙂 – kösz Ida,kb. én is ilyeneket irtam volna.

    Azok a bunök,amik mar itt a földön megbocsatattak,az Itéloszék elott mar nem lesznek szamonkérve.

    1. Szia Ria!

      Szívesen! De ha kell még hozzátenned bármit, tedd meg! Sokan olvassák, hátha pont az kell valakinek a megtéréséhez, amit te írsz!!

      1. Nem nem…jol van ez igy,es elég is ez igy Ida – ha valaki ebbol nem ért,majd rakérdez. 🙂

  3. azt a több száz, vagy több ezer “rutinból” lenapalmozott családját védő katonáért nem fáj a szíve? Semmi bűntudat értük, vagy a félárván maradt gyermekeikért? Még ő sajnáltatja itt magát az idegen földön elkövetett tömegmészárlásai után. Negédes amcsi képmutatás.

    1. Nem szeretnék ítélkezni, csak ma du. ugyanazon töprengtem, amit Bender mondott, illetve azon, hogy mi van, ha a hölgynek nem úgy alakul az élete, ahogy alakult és otthon marad a rezsimbe, a szegénységben, vajon akkor is megtudott volna bocsájtani azoknak a katonáknak?
      Nekem sem tetszik ez a történet, nincs benne semmi rendkívüli, sőt, itt-ott sántít is. A szegény csaj meg csak úszik a propaganda árral,…… miért, tehet mást?

      1. Mindig van választás, Vietnámban éppúgy, mint Kanadában. Egy ember ennél sokkal kevesebbtől is keserűvé válhat, ezért fontos figyelni, hogy minden tapasztalat jobbá, ne keserűbbé tegyen. A legtöbben egy enyhe lankán, szép észrevétlenül haladnak a pokol felé. Ez az ördög legbiztosabb módszere.
        Ha a fenti történet nem tetszett, akkor Corrie Ten Boom Menedék című könyvét nem ajánlom neked. Számomra felejthetetlen olvasmány volt.

        1. Én nem könyv meg cikk történetekre vágyom, hanem arra, hogy magam körül tapasztalhassam ugyanezeket nap mint nap. Mondom ezt ,miközben a legtöbbször én sem vagyok rá képes. Akkor miről is beszélünk? Ja tudom már. Egy könyvben vagy egy cikkben leírt megható történetről. Bocsi, de egyelőre nem tudok meghatódni.

        2. Nyilván az az igazi, ha személyesen tapasztalsz meg ilyen dolgokat. A könyvek és cikkek többnyire a “nagyobb” dolgokról szólnak, pl. megbocsátani valakinek, aki családtagod halálát okozta. Az albán férfiról, akiről irtam, még nem született cikk/könyv, pedig akár lehetne irni róla. Ott voltam a megtérésénél, láttam az “előtte” és “utána” állapotot, és tényleg felejthetetlen élmény. De ugyanilyen élmény minden megtérés, amikor látjuk Isten munkáját egy ember életében, és egyértelműen kitűnik, hogy ember ilyen változást nem tudna kimunkálni.
          Ha meg tudok bocsátani a munkatársamnak, miután jól keresztbetett nekem – ez is megbocsátás, de erről nem biztos, hogy könyvet lehetne irni. Az ilyen cikkek arra is jók szerintem, hogy elgondolkozzunk, hogy ha Isten el tudta végezni ebben a nőben, hogy ilyen “nagy” dolgot megbocsásson, akkor én mért ne bocsátanék meg a kollégámnak egy ilyen kis dolgot.

      2. Kedves Kanku!

        írod:
        “..hogy mi van, ha a hölgynek nem úgy alakul az élete, ahogy alakult és otthon marad a rezsimbe, a szegénységben, vajon akkor is megtudott volna bocsájtani azoknak a katonáknak?”

        Igen, abban az esetben, ha ott is megtért volna, és kereszténnyé lett volna! ( Ahogyan a fenti írásban ez olvasható!)
        Ha nem vált volna kereszténnyé, akkor nem tudott volna megbocsátani! Bennünk is Isten végzi el a megbocsátás munkáját, ha mi kijelentjük, hogy megbocsátunk valakinek! Magunktól erre képtelenek lennénk! Pedig a mi ellenünk elkövetett bűnök, össze se hasonlíthatóak azokkal, amit itt olvastunk! A mi családunkat, nem ölték meg, nem zárták koncentrációs táborba, nem gázosították el, nem kinozták halálra,….stb! Nem az anyagi javak megléte feledteti el az emberrel az ellene elkövetett bűnöket, hanem az Isteni kegyelem! Hogy nekünk is megbocsátottak, pedig….!

        1. “Ha nem vált volna kereszténnyé, akkor nem tudott volna megbocsátani!”

          Nem akarok szőrszálhasogató lenni, de szerintem már a kereszténység előtt is ismerhette az emberiség a megbocsátás fogalmát. Egy vietnámi ember nem tud megbocsátani valakinek amég fel nem veszi ezt a számára idegen vallást? Honnét tudod, hogy az ő vallásuk nem tanít a megbocsátásról? A keleti tanokat nem kétezer éve ollózták össze… nem szeretnék teológiai vitákba bonyolódni, de azért a józan paraszti eszünket is használjuk már, könyörgöm!

        2. Szia Bender!

          Nem arról van szó, hogy más vallásokban nincs olyan tanítás, hogy bocsássanak meg, hanem arról, hogy más vallásoknak nincs köze Istenhez! Nincs köze a megváltáshoz , és más vallások által nem kapsz isteni életet , amely által meg tudnál teljes szívedből bocsátani! Az emberek szívébe a törvény van beírva lelkiismeretként. Az pedig azt mondja:
          Mát. 5,43
          Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.

          Meg azt mondja, hogy : ” Szemet szemért, fogat fogért!”!

          Kizárólag a kerszténységben ( mint valódi élő kapcsolatban Istennel és az Úr Jézus Krisztussal a Szent Lélek által! Nem a “keresztény vallásra” gondolok!) van az az új törvény ( a szívbe beírva!), hogy:
          Mát. 5,44
          Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.

          És kizárólag e miatt az Istennel való kapcsolat miatt tudunk megbocsátani ( És még ez is Isten műve az emberben!)! Ember igazán őszintén, és valóságosan nem képes rá! ( Viselkedhet úgy, mintha megbocsátott volna, de az nem megbocsátás!) Az újjászületetlen ember azt mondja, hogy : “…azt tegyétek vele, amit ő tett másokkal….!”

      3. “mi van, ha a hölgynek nem úgy alakul az élete, ahogy alakult és otthon marad a rezsimbe, a szegénységben, vajon akkor is megtudott volna bocsájtani azoknak a katonáknak?”
        Krisztus nélkül nem biztos, hogy meg tudott volna bocsátani. Aki viszont saját maga átéli azt, hogy Krisztus megbocsátotta az összes bűnét, maga is meg tud bocsátani másoknak, és ez nem a környezet, az életkörülmények alakulásától függ.
        “Bocsásd meg a mi vétkeinket, úgy, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”
        Személyesen találkoztam egy albán féfival, aki Koszovóból menekült Magyarországra. Bosszút fontolgatott, hogy megöli azt a szerb orvost, aki megölte a gyermekét. Ekkor nyúlt bele Isten az életébe, és megtért a magyarországi menekülttáborban. Megtérése után elmondta, hogy kész lenne kezet fogni azzal az orvossal. Ilyet csak Isten tud elvégezni egy emberben.
        Ajánlanám még “A dárda vége” cimű filmet, amely egy valós esemény feldolgozása, utána pedig ezt a bizonyságtételt:
        http://www.youtube.com/watch?v=Dx1q_ChBxSg
        (A film magyarul is megnézhető, a fenti bizonyságtétel angolul van)

    2. De igen Bender, fáj értük a szíve! Meg is bánta már, és ha visszacsinálhatná, azonnal megtenné! ( Mint ahogyan valamennyien visszacsinálnánk valamennyi bűnünket, ha megtehetnénk!) De most csak erről az egy dologról tett bizonyságot! Ezt az egy történetet mondta el!

    1. Nem kötelező katonának menni. Aki belép, jól tudja mi fog történni. Aki tudja, hogy külföldön fogják bevetni még inkább.
      Így hát, ha másban nem is, de ebben az egyben egyet tudok érteni Henry Kissinger-rel.

      “Military men are just dumb, stupid animals to be used as pawns in foreign policy. “

      1. Igen, de hitetlen korában az ember nem így gondolkodik! “Hazafiasság”, “haza”( ez persze, ha valóban erről van szó, akkor más, de azt a saját földjükön szokták vívni a népek, a betolakodókkal szemben!) és “igazságvédelem”, terrorizmus, kommunizmus , fegyverkezés elleni harc, meg stb maszlaggal etetik be őket! ( Miközben megvetően így szólnak magukban és egymásközött róluk: Henry Kissinger:
        ?Military men are just dumb, stupid animals to be used as pawns in foreign policy. ?) Ráadásul a lőfegyverek, repülők, meg stb használata által, nem kerülnek testközelbe az ellenséggel! Nem látják, hogy emberek vannak a túloldalon is! Ez mindegyik félre igaz! Meg azt se felejtsük el, hogy ilyenkor a sátáni tevékenység is sokkal nagyobb! Amit az emberek nem tesznek meg békeidőben, azt a háború idején csuklásnélkül, gondolkodás, lelkiismeretfurdalás nélkül megteszik! ( Nem csak a katonák!)
        De szerintem a múlt évszázad már a Sátán “uralma” alatt volt legnagyobb %-ékban!
        Megazután az emberről egyébbként is ez van megírva:
        1 Móz. 6,5
        És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
        Róm. 3,23
        Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

        De hitetlen állapotunkban, rólunk is ez volt elmondható:
        Tit. 3,3
        Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk.

        Bocs Kanku, nem megbántani akartalak, de ne feledkezzünk el róla, hogy mi is csak Isten kegyelme által vagyunk ezen az oldalon!

  4. Ez nem mentség.Felelni fog tetéért.Hány gyereket küldőtt a sirba?
    Az ur igasága,másabb mint az ember igazsága.

    1. Számomra mindig mosolyt csal az arcomra az a dolog ha egy ember,emberi gondolkodással próbálja megérteni Isten nagyságát.Az tudjuk ,hogy Isten maga a jo, a szeretet ennél többet nem igazán tudunkróla,ráadásul mintha egy kis utálatoságot vennék ki a szavaidból kedves kazartoni… Az itélkezés nem a mi dolgunk azt hagyjuk meg a fentieknek 🙂
      És inkább imádkozz érte 🙂

    2. Inkább tanulj meg helyesen írni ítélkezés helyett, fájdalmasan analfabéta vagy, de itt bölcselkedsz

    3. Nem fog felelni a tettéért,mert az Urtol bocsanatot nyert.Nincs olyan bun,amit Isten ne bocsatana meg (kivéve a Szent Szellem karomlasat).

      1. Ria,
        “Nincs olyan bun,amit Isten ne bocsatana meg (kivéve a Szent Szellem karomlasat).” – igaz, egyetértek.
        “Nem fog felelni a tettéért,mert az Urtol bocsanatot nyert.” – nem igaz, nem értek egyet.
        Egyrészt nem tudjuk, valóban megbánta-e tettét, vagy csak a hívő környezet hatására viselkedik így (a mag, amelyik addig nő, amíg jó a környezet, de ha megsüti a nap…), másrészt minden tetted számon kéretik, csak amit megbánsz, megbocsáttatik. De azért előveszik ám az ítélőszék előtt.
        Másfelől mindamellett, hogy Benderrel egyetértve valóban negédes amcsi képmutatásra sikerült a történet, a sorok közül nekem előtűnik a vétkezés-megbánás-megbocsátás hármassága. Erre érdemes fókuszálni. Hagyjuk a többi mérget, ami a történetben van, tévútra visz. Bűnbe, ha úgy tetszik.

        1. Mit beszéltek drága Testvérek?!

          Írod Ria írására:
          ?Nem fog felelni a tettéért,mert az Urtol bocsanatot nyert.? ? nem igaz, nem értek egyet. ”

          Mát. 26,28
          Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
          1 Ján. 2,2
          És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
          Csel. 13,47
          Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
          Csel. 2,21
          És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

          Szerintetek mi az Evangélium? Szerintetek Jézus miért halt meg? Szerintetek mi az, hogy megváltás? Mit jelen az szerintetek, hogy segítségül hívod az Úr Jézus nevét, megtérsz és ( ha végig kitartasz a Krisztusban való hítben) megmenekülsz, üdvözülsz?! Mi az, hogy bűnbocsánatot nyersz?! (“….?????….”)

          Róm. 5,8
          Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, KRISZTUS ÉRETTÜNK MEGHALT.
          Róm. 5,6
          Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében MEGHALT A GONOSZOKÉRT.
          Mát. 18,11
          Mert az embernek Fia azért jött, hogy MEGTARTSA, a mi elveszett vala.
          Mát. 20,28
          Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és ADJA AZ Ő ÉLETÉT VÁLTSÁGUL sokakért.
          Luk. 9,56
          Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
          Luk. 19,10
          Mert azért jött az embernek Fia, hogy MEGKERESSE ÉS MEGTARTSA, a mi elveszett.
          Márk. 2,17
          És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy BŰNÖSÖKET HÍVJAK MEGTÉRÉSRE.

          írod:
          “Egyrészt nem tudjuk, valóban megbánta-e tettét, vagy csak a hívő környezet hatására viselkedik így (a mag, amelyik addig nő, amíg jó a környezet, de ha megsüti a nap?)”

          1. Megmondta, hogy megtért, ÉS megismerte az Úrat! Újjászületett!
          2. Bűnbánat nélkül nincs megtérés, és újjászületés!
          3. Ha nem bánta volna meg, akkor nem mondja el a történetét! Ki tudott volna róla, hogy Vietnámban harcolt?! Ki kérdezett volna rá?! Ki tudott róla, hogy egyáltalán katona volt?! Neki nem lett volna elég, ha azt mondja magának, amit a többi, hogy ” csak parancsot teljesítettem”!?
          4. Vannak bizony olyan bűnök, amiket megtérésünk után rendezni kell, és nem csak Istennel! Nekem is voltak olyanok, és akár tetszett, akár nem( nyílván, hogy szégyelltem magamat!), mennem kellett és bocsánatot kérnem attól, aki ellen vétkeztem, vagy vissza kellett vinnem a lopott dolgokat, és megvallani, bocsánatot kérni, és bizonyságot tenni az Úr Jézus Krisztusról!

          Írod:
          “Egyrészt nem tudjuk, valóban megbánta-e tettét, vagy csak a hívő környezet hatására viselkedik így (a mag, amelyik addig nő, amíg jó a környezet, de ha megsüti a nap?)”
          Mát. 15,19
          Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.

          írod:
          “, másrészt minden tetted számon kéretik, csak amit megbánsz, megbocsáttatik. De azért előveszik ám az ítélőszék előtt.”

          Milyen Istenben hiszel ?!
          Ésa. 43,25
          Én, én vagyok, a ki ELTÖRLÖM ÁLNOKSÁGAIDAT enmagamért, ÉS BŰNEIDRŐL NEM EMLÉKEZEM MEG!
          Zsid. 8,12
          Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
          Mát. 26,28
          Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.

          Jézus vére elmosta el bűneinket, ha megtértünk és megbántuk azokat! És továbbra is rendelkezésünkre áll, ha elesünk és vétkezünk! Ezért van az Úr imájában is, hogy :
          Luk. 11,4
          És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
          Mert:
          ?1 Ján. 1,9
          Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

          Amiről majd számot kell adnunk, azok azok a cselekedetek, bűnök és szavak, amelyekért nem kértünk bocsánatot! De Isten nem ember, hogy úgy bocsásson meg valakinek, hogy közben azt mondja: ‘….na azért emlékszem ám! Tudom ám, hogy ezt meg ezt tettél ellenem, vagy más ellen! Úgyhogy “húzd meg magad, mert ezért még számolunk…”!
          Az Úr Jézus Krisztus hordozta el minden bűnünk bűntetését! Ő már kifizette azoknak az árát ( a bűn zsoldja, mint tudjuk a halál!), és ez által, és Ő általa és Őbenne állhatunk Isten előtt megigazultan! Az Ő áldozatára, vérére való tekintettel lehetünk mi Isten előtt büntelenek! ( Mármint természetesen csak azok, akik megtértek, és elfogadták Isten kegyelmét és befogadták a szívükbe Jézust! De ez mindenkinek lehetőség, mert Jézus mindenkiért meghalt, mindenkiért kifizette az árat, amivel a halálból átviheti az embereket az életre! Viszont mindenkinek magának kell döntenie és elfogadnia a kegyelmet, mert Isten nem erőszakolja rá magát senkire, mint ahogyan azt a Sátán teszi! )

          írod:
          “Másfelől mindamellett, hogy Benderrel egyetértve valóban negédes amcsi képmutatásra sikerült a történet, a sorok közül nekem előtűnik a vétkezés-megbánás-megbocsátás hármassága. Erre érdemes fókuszálni. Hagyjuk a többi mérget, ami a történetben van, tévútra visz. Bűnbe, ha úgy tetszik.”

          Itt még csak nem is értem, hogy miről beszélsz?! Azt gondolod, hogy te nem követsz el bűnöket akár tudatlanul, megfontolatlanul?!

          1 Ján. 1,5
          És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
          Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
          Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
          Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
          Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
          Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
          Jak. 3,2
          Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
          Jak. 3,5
          Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
          ?Jak. 3,6
          A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
          Jak. 3,8
          De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
          ? Zsolt140,4.,
          Jak. 3,9
          Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:
          ? Péld.18,21 ? 1 Móz.1,27
          Jak. 3,10
          Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!

          Egy másik fordításban (Egyszerű ford 2006):

          Jak 3,2
          Azért figyelmeztetlek benneteket, mert mindannyian sokszor vétkezünk. Aki a beszédében nem vétkezik, az már tökéletes! Hiszen, ha a beszédén tud uralkodni, akkor az egész testét is uralma alatt tartja.
          A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek akaratunknak. Így a zablával a ló egész testét irányítani tudjuk.
          Vagy gondoljatok a hajókra! Lehetnek bármilyen nagyok, és bármilyen er?s szelek hajtják is ?ket, az irányításukhoz elég egy kis kormány: arra fordulnak, amerre a kormányos akarja.
          Ugyanígy van a nyelv is: bár csak kis része a testnek, mégis azzal dicsekedhet, hogy igen nagy hatása van! Gondoljatok arra, milyen nagy erd?t t?zbe boríthat egyetlen lángnyelvecske!
          Bizony, a nyelv is olyan veszélyes, mint a t?z! Testrészeink közül a nyelvünkkel, vagyis a beszédünkkel tudjuk a legnagyobb bajt okozni, és a legsúlyosabb gonoszságokat elkövetni. Beszédünkkel tönkre tehetjük egész testünket és életünket. Olyan tüzet gyújthatunk vele, amely elpusztíthat bennünket. Miért? Mert a nyelv tüzét a pokol lángjai gyújtják meg.
          Mindenféle vadállatot meg lehet szelídíteni: a madarakat, szárazföldi és tengeri állatokat is. S?t, az emberek meg is szelídítették ?ket.
          De a nyelvet senki ember nem tudja megszelídíteni, mert az maga a nyughatatlan gonoszság, és tele van halálos méreggel.
          Nyelvünkkel áldjuk és dicsérjük Urunkat és Atyánkat. De ugyanazzal a nyelvvel átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett!

          A világiak szemében minden keresztény bizonyságtétel “nyálas” , “negédes”, stb!

          Jak. 4,11
          Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.?
          1 Pét. 1,22
          Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;

        2. Ida,

          látom,kivertem nálad a biztosítékot. Nem akartalak magamra haragítani.

          Mindemellett elég rosszul esett a “Milyen Istenben hiszel ?!” felhorkanás. Ne aggódj, nem locsolok kecskevért pentagram felett…
          A másik sértő dolog az a vádaskodás,hogy engem álszentnek próbálsz beállítani, “Azt gondolod, hogy te nem követsz el bűnöket akár tudatlanul, megfontolatlanul?!” Mondtam ilyent? Írtam ilyent?
          Ha nem érted, miről beszélek, akkor előbb kérdezd meg.
          Mondjuk: Pali, nem világos, miről írsz, fejtsd ki nekem bővebben, mert ezek alapján: “idézetek” aggasztó, amiket leírtál.
          Persze szemantikailag ettől eltérhetünk, csak a tartalma jobb, ha szelídebb. Nem esel a vádaskodás hibájába meggondolatlanul esetleg 😉 A hozzászólásod alapján gondolhatnék erre is, de feltételezem, keresztyén testvéri feddés az, amit kaptam – legalább is ennek készülhetett. Lesütöm szemem, és bocsánatot kérek érte, nem akartam én senkit megbotránkoztatni véleményemmel, testvéreimet meg pláne.
          A rengeteg idézet: igazságok, amik kétélűek, és bizony – a hozzászólásod, felelősségre vonásod okán – téged is sebeznek.

          Szerinted az Úr ítélőszéke előtt nyilvánvalóvá válik-e minden bűnöd, mielőtt eltörlik azt, vagy véka alá rejtik?
          Szerintem nyilvánvalóvá válik. Most, amíg vétkezünk, vétkeink szégyellni való dolgok, mint Ádám és Éva mezítelensége a bűnbeeséskor. Megtérve és üdvözülve már régi tévedések, amiket nyilvánosan megbocsátanak.
          Nem idézek az írásból, mindenki tudja, melyik versek illenek ide.
          Mindenki, aki kiáltozza az Úr nevét, megtért már, szentként él és 30-60 avagy 100 annyi gyümölcsöt hoz, vagy vannak olyanok, akik az út szélére szóródott magok? Vannak mindegyik fajtából.
          Az utolsó idézet-áradat meg szimplán vice-versa igaz.
          Hagyjuk a gonoszt, de tényleg. Szelídséggel többre megyünk, mint hévvel.

          Mindenesetre köszönöm a feddést, elgondolkodtam rajta.

          “Pali, aki nem pali :D”

        3. Ida,

          kikre gondolsz itt: “Mit beszéltek drága Testvérek?!”,hogy többes szamban beszélsz? – aruld el majd légyszi’.

        4. Szoval akkor Koe Paal!

          Egyszer egyetértesz ezzel: ?Nincs olyan bun,amit Isten ne bocsatana meg (kivéve a Szent Szellem karomlasat).?
          Azutan nem értesz egyet ugyanazzal: ?Nem fog felelni a tettéért,mert az Urtol bocsanatot nyert.? – igy kell ezt csinalni…

        5. Szia Ria!

          Én úgy látom a régebbi hozzászólások alapján, hogy olyan testvérekkel van dolgunk, akik “hülyeségeket” beszélnek meggondolatlanúl!

        6. Pedig rögtön alatta két mondatban ki is fejtettem, miért nem.
          Nem szeretek csak úgy dobálózni, hogy valami jó vagy nem jó ilyen esetekben, teljesen haszontalan lenne.
          Na de akkor tegyük tisztába az egészet, mielőtt tényleg vádaskodásba vagy ítéletbe megy át a dolog az egyszerű megállapítások helyett.
          Persze, hogy fanyalgok egy ilyen cikk láttán. Mindez mögött ott van a több évtizedes tapasztalatom a magukat megtérteknek vallókkal, akikről kiderül azután, hogy út szélére szóródott magok; amint nincsenek testvéreik között, máris nem úgy viselkednek. A történetből sem derül ki minden, egyoldalúan mutatja be a folyamatot; ezért engedtessék meg nekem az óvatosság – én nem jelentem ki rögtön, mekkora bizonyságtétel volt. Ha úgy tetszik, nem engedek a történet autoritásának.
          Továbbá nem hitetlenkedek Isten megbocsátásával kapcsolatban. Nem kellene normális esetben ezen sok mindent magyarázni, de azért idebiggyesztek egy gondolatot ismétlésképpen. A megbocsátott bűnök többé nincsenek felróva, azokkal nem kell elszámolni, ám minden nyilvánvalóvá válik Előtte, az ítéletkor. Nagyjából úgy,mint amikor valakitől bocsánatot kérsz egy vétségért, és ő megbocsát. Nyilvánvaló lesz, elismert lesz minden oldalról a vétség, de nem kell utána már felelned miatta. Nem hinném, hogy hülyeség, ez, csak azt gondoltam, elég kifejteni egy mondatban is. Nem volt elég, ennyi.

        7. Oké, Kedves Koe Pali Testvérem!

          De a gondolatolvasás nem tartozik a Szent Lélek ajándékai közé, ezért én is az írásodra (írásaitokra) reagáltam! 🙂
          És miután más hozzászólásaidat (hozzászólásaitokat) olvasva azt láttam, hogy hívő keresztény vagy ( vagytok) , ezért írtam a Riának, hogy csak “hülyeségeket” beszélsz (beszéltek) meggondolatlanul ( és ezt nálad főképpen az isteni megbocsátással kapcsolatosan értettem, és “arra” a hozzászólásodra! )! És leginkább azért mondtam ezt ( de kérlek bocsáss meg ha erősnek érzed a kifejezést, csak a “balgaságot” ridegebbnek tartottam ez esetben), mert nem csak mi olvassuk ezt az oldalt, és nem csak keresztények olvassák, és még a keresztények között se vagyunk mindannyian ugyanabban a hítbéli “életkorban”, hogy esetleg ne zavarhatna meg valakit az, amit mondunk..( Nincs gond azzal szerintem, ha saját véleményt mondunk valamiről, és esetleg az olyan “egyéni” bizonyos határok között, de ha az Isten dolgairól szólunk, akkor szerintem nagyon vigyáznunk kell, hogy az tényleg “klappoljon” az Igével!
          Na ez is elég kioktatósnak hangzik, de bocs nem akartam az lenni, csak feltételezem te se rendelkezel “olyan” ajándékkal! 🙂
          De remélhetőleg most tisztáztuk a dolgot!(?) 🙂

    4. Azt mondja az írás aki megbánja bűneit azt isten megbocsájtja .
      És megkérem azokat az embereket ,hogy csak azért vannak fent hogy csúfolódjanak azért ne legyenek fent. Inkább olvassák el ezt

      Milliókat kap, aki cáfolja a bibliai teremtést
      karpatinfo.net

      1. Állj,állj,állj….remélem nem az én komentem indította el ezt a vádaskodos lavinát…hahó 19 éves srác vagyok még sokat kell tanulnom,de tudom a széthúzással nem oldunk meg semmit,nem azt mondom legyünk egy véleményen de akkor is létszíves ne marcangoljuk egymást,egy oldalon állunk vagy nem?

        1. Szia Spyke93! Nem te voltál és igazad van, fontos, hogy a párbeszéd szeretetben folyjon, akkor is ha egy-két dolgot másképp látunk. 🙂

        2. Szia skyke93!

          Nincs szó vádaskodásról! És szeretetlenségről se! Mondjuk inkább arról, hogy:”….hahó! Figyeljetek oda, hogy mit és hogyan beszéltek!…” ( Csak bőlére ersztve! 🙂 )

        3. Ja jo Ida, csak az a bizonyos megszolitas ugy nézett ki,mintha az csak Koe Paal-nak es nekem szolt volna.

          Egyébként pedig,nem tudom,hogy (hit)testvéremnek mondhatok-e egy olyan valakit, aki az isteni megbocsatasnak a mibenlétével sincs tisztaban… – mert akkor mire tért meg? – az egész “dolognak” ez a lényege. ( Egyenlore inkabb “csak” keresonek mondanam az ilyen embert.)

        4. Kanku Kanku…ne viccelodj velem 😉 – na,de vannak Elveszett Keresok nem? :))

        5. Szia Ria!

          Tényleg, most így utána nézve! Bocs, tényleg félreérthető volt a címzés! ( De neked miért szólt volna?! ) Azoknak írtam, akik erősen “fanyalogtak” a bizonyságtételen, és hitetlenkedtek Isten megbocsátásával kapcsolatban. Csak Koe Paal volt akinél az egér “megindult”!

Hozzászólás a(z) Ida bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Send this to a friend