Elmélkedések

Megbocsátás

Részlet C.S. Lewis Keresztény vagyok című könyvéből

?Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.? ? Máté 6:14

Egy előző fejezetben azt mondtam, hogy a tisztaság a legnépszerűtlenebb keresztény erény. De nem vagyok biztos benne, hogy igazam volt. Azt hiszem, van még egy ennél is népszerűtlenebb. A keresztény parancsolatban meg van írva: ?Szeresd felebarátodat, mint magadat.? S mivel a keresztény erkölcs szerint a ?felebarátod? fogalmába beletartozik az ?ellenséged? is, így szembetalálkozunk azzal a rémes kötelezettséggel, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek.

Mindenki azt vallja, hogy a megbocsátás szép gondolat; mindaddig, amíg valamit nem kell megbocsátani, mint nekünk kellett a háború alatt. Akkor aztán a téma puszta említése is ingerült méltatlankodást vált ki. Nem azért, mert az emberek a megbocsátást túl nagy vagy magasztos erénynek gondolnák, hanem mert gyűlöletesnek és megvetendőnek tekintik. ?Az ilyen beszédtől émelyeg a gyomrom? — mondják. S netán az olvasók fele már biztosan azt kérdezi tőlem: ?Kíváncsi lennék, hogy érezné magát, ha lengyel vagy zsidó lenne és a Gestapónak kellene megbocsátania?? Én magam is nagyon kíváncsi vagyok. Éppen úgy, mint amikor a kereszténység azt tanítja, hogy még akkor sem szabad megtagadnom hitemet, ha ez megment a kínhaláltól — nagyon kíváncsi lennék, mit tennék, ha erre kerülne a sor. Nem azt próbálom elmondani ebben a könyvben, hogy én mit tudnék tenni — valójában nagyon keveset –, arról beszélek, hogy mi a kereszténység. A kereszténységet nem én találtam ki. S lám, a kellős közepén ezt találjuk: ?bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.? Nincs a leghalványabb utalás sem arra, hogy más feltételek mellett nyernénk bocsánatot. Teljesen világos, hogy ha nem bocsátunk meg, minekünk sem bocsátanak meg. Nincs más lehetőség. Mit kell hát tennünk?

Meglehetősen nehéz a helyzet mindenképpen, de úgy vélem, két dologgal könnyebbé tehetjük. Amikor matematikát kezdünk tanulni, nem a differenciálszámítással kezdjük, hanem egyszerű összeadással. Ugyanígy, ha tényleg meg akarunk tanulni megbocsátani (s minden azon múlik, hogy tényleg akarjuk-e), akkor talán jobb valami könnyebbel kezdeni, mint a Gestapóval. Például kezdheti valaki a férjével vagy a feleségével, a szüleivel vagy a gyerekeivel, vagy a legközelebb útjába kerülő ügyintézővel, megbocsátva valamit, amit a múlt héten tettek vagy mondtak. Ez egy darabig valószínűleg lefoglal majd bennünket. Majd azután megpróbálhatjuk megérteni, pontosan mit is jelent, hogy szeressük felebarátainkat úgy, mint magunkat. Hát tulajdonképpen hogyan is szeretjük magunkat?

Amikor most erre gondolok, nem mondhatnám, hogy elfogultságot vagy szeretetet éreznék magam iránt, sőt még csak nem is mindig élvezem a magam társaságát. Így hát nyilvánvaló, hogy a ?szeresd felebarátodat? nem azt jelenti, hogy ?kedveld őt? vagy ?tartsd szeretetreméltónak?. Ezt már korábban is látnom kellett volna, mivel próbálkozással nyilván nem érezhetünk szeretetet valaki iránt. Jó véleménnyel vagyok magamról, vagy rendes fickónak tartom magam? Azt hiszem, néha igen (s ezek kétségtelenül a legrosszabb pillanataim), de nem ezért szeretem magamat. Valójában fordítva van: önszeretetem miatt gondolom magamat rendesnek, de nem azért tartom magam rendesnek, mert szeretem magam. Ezért nyilván ellenségeim szeretete sem azt jelenti, hogy őket rendesnek tartom. Ez óriási megkönnyebbülést jelent. Ugyanis sok ember azt képzeli, hogy megbocsátani ellenségeinknek azt jelenti, állítsuk úgy be, mintha alapjában véve nem is volnának igazán olyan rossz fickók, pedig hát egészen világos, hogy azok.

Menjünk egy lépéssel tovább. Legvilágosabb pillanataimban nemcsak hogy nem látom magam rendes fickónak, de tudom, hogy nagyon is rossz ember vagyok. Némely cselekedetemre borzadva és utálattal tekinthetek. S ahogy most erre gondolok, visszaemlékezem a keresztény tanítómesterek régi mondására, hogy a rossz ember cselekedeteit kell gyűlölnöm, nem magát a rossz embert; azaz gyűlölni a bűnt, de nem a bűnöst.

Hosszú ideig ostoba, szőrszálhasogató megkülönböztetésnek tartottam ezt: hogyan lehet valamit gyűlölni úgy, hogy elkövetőjét ne gyűlöljem? Azonban évekkel később eszembe jutott, hogy van valaki, akivel szemben így jártam el egész életemben, nevezetesen saját magammal. Bármennyire is nem tetszett saját gyávaságom, önhittségem vagy kapzsiságom, továbbra is gond nélkül szerettem magam, s a legkisebb nehézség sem merült fel e téren. Sőt, az igazi oka annak, hogy miért gyűlöltem ezeket a dolgokat, az volt, hogy szerettem magát az embert, s éppen mert szerettem magam, azért találtam sajnálatosnak, hogy olyan ember vagyok, aki ilyeneket cselekszik. Következésképpen a kereszténység nem akarja egy fikarcnyival sem csökkenteni azt a gyűlöletet, amelyet a kegyetlenség, az álnokság iránt érzünk. De a kereszténység azt kívánja tőlünk, hogy ugyanúgy gyűlöljük ezeket, mint a magunkban lévő dolgokat: sajnáljuk, hogy az illető ilyen dolgokat elkövetett, remélve, hogy ha egyáltalán lehetséges, valahogy, valamikor és valahol kigyógyuljon ezekből és újra emberré váljék.

Az igazi próba azonban az alábbi. Tételezzük fel, hogy az ember piszkos kegyetlenségekről olvas az újságban. Azután tegyük fel, hogy valami olyan kerül előtérbe, ami arra utal, hogy a történet talán nem is egészen igaz és nem is olyan szörnyű, mint ahogy megírták. Vajon ilyenkor az az első érzésünk, hogy ?Hála Istennek, mégsem olyan rosszak az emberek?, vagy csalódottságot érzünk, sőt határozottan ragaszkodunk az első történethez pusztán azért az élvezetért, hogy ellenségeinket a lehető legrosszabbnak lássuk? Ha a második eset áll fenn, akkor attól tartok, ez lesz az első lépés abban a folyamatban, amelynek során végül magunk is ördöggé válunk. Azzal kezdődik, hogy azt szeretnénk, ha a fekete kicsit feketébb volna. S ha ennek a kívánságunknak helyt adunk, akkor később azt fogjuk kívánni, hogy a szürkét feketének lássuk, majd magát a fehéret is. Végül nem tudjuk megállni, hogy mindent — Istent, barátainkat és magunkat is beleértve — rossznak lássunk, és nem leszünk rá képesek, hogy felhagyjunk ezzel: megrögződünk mindörökre a tiszta gyűlölet világában.

Igyekezzünk úgy érezni az ellenség iránt, mint magunk felől; azt kívánva, hogy bárcsak ne lenne rossz, azt remélve, hogy ezen a világon vagy a másikon, meggyógyuljon, egyszóval, hogy jót kívánjunk neki. Ez az, ami a Bibliában azt jelenti, hogy szeressük őt: kívánjuk a javát, s nem azt, hogy kedveljük, sem azt, hogy jónak mondjuk, amikor nem az.

Elismerem, ez azt jelenti, hogy olyan embereket szeressünk, akiken semmi szeretetreméltó sincs. De hát van-e szeretetre méltó az emberen magán? Egyszerűen csak szeretjük magunkat, mert ez mi magunk vagyunk. Isten arra szán bennünket, hogy ugyanezen a módon és ugyanezen okból mindenkit szeressünk; saját esetünkre azonban mintegy kidolgozta a képletet, e szeretet lényegét, hogy megmutassa, hogyan kell működnie. Nekünk aztán folytatni kell a dolgot és alkalmazni másokra is a szabályt. Ez könnyebb lesz talán, ha eszünkbe juttatjuk, hogy pontosan így szeret ő is minket. Nem azokért a szép és vonzó tulajdonságokért, amelyekről azt hisszük, hogy rendelkezünk velük, hanem saját magunkért. Mi más szeretni való lenne bennünk, akik a gyűlöletet tulajdonképpen akkora élvezetnek tekintik, hogy az arról való lemondás szinte olyan, mintha a sörivást vagy a dohányzást kellene abbahagyni…

Előző posztKövetkező poszt

36 hozzászólás

  1. Sok gondolatot ébresztett bennem ez a cikk. Azt mondjátok, hogy minden megbocsátható, de a Biblia sok olyan bűnről ír, amely megbocsáthatatlan és nem is lehet elkövetni. És ha ez így van, akkor miért van az, hogy a hívő emberek is beleesnek a bűnbe? És hogyha egy gyilkos, házasságtörő, csaló keresztény ember megbocsátást kér az Úrtól, akkor az automatikusan jár neki? És ha ugyanezeket egy nem hívő teszi, az a pokolra jut, mert számára nincs megbocsátás, mert nem hisz?

    “Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.”
    “Mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”
    “Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom.”

    1. Fontos különbséget tenni aközött, hogy te megbocsátasz egy embertársadnak valami rossz dologért, amit tett ellened és a megváltás között.

      Jézus azt mondta, minden bűn megbocsátható egyet kivéve: “Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.” Máté 12:31

      A legtöbb hívő is nem hívő volt korábban, éppen akkor és azáltal vált hívővé, amikor Isten bocsánatát kérte a bűneiért. Ezt senki nem érdemli meg, ez Isten ajándéka, mert szeret minket.

      “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16

    2. Kedves Holy Angel!

      Ezt úgy lehetne a legjobban (talán) elmagyarázni, hogy :

      Alapjáratban, hitetlenként, minden ember bűnös. Még azok is vétkeznek, akik jónak tünnek! Vannak, akik “tartják” magukat, és kevesebbet vétkeznek, és vannak akik “nem fogják vissza” magukat, és sokat.
      Azután, mindenkinél eljön az idő, amikor Isten “meglátogatja”, megmutatja a bűneit, bűnös mivoltát. Ekkor el kell gondolkoznia az életén. Hogy akkor, most mi is van, mi lesz ennek a vége, és akkor hogyan tovább?!
      [expand title=”Teljes hozzászólás” swaptitle=”Bezár”]
      És ekkor jön az, hogy valaki , beismerve azt, hogy bűnös, és nincs mentsége, és ennek nem lehet “jóvége”, elkezd kiáltani Istenhez ( és itt teljesen mindegy, hogy ateista-e az illető, mert mélyen a lelkében mindenki tudja, hogy van Isten, még akkor is, ha ezt elnyomta magában!), kegyelmet, könyörületet kérve! Vagy, látja úgyan a bűneit, bűnös mivoltát, de ( mondjuk elkezdi másokhoz hasonlítani magát, és azt mondja, hogy “na azért én mégsem vagyok olyan rossz, mint mások, vagy legalábbis nem rosszabb”! Vagy pedig oszt-szoroz, és úgy dönt, hogy ragaszkodik a bűneihez, mert úgy “látja” , hogy azok nélkűl az élete “színtelen”, “sívár”, ” elviselhetetlen” lenne! Persze, ne felejtsük el, hogy a döntésnél nem csak Isten vonz, és vár, hanem a Sátán is ott van, és megteszi a “magáét”, azért, hogy meghíúsítsa a megtérést)! azt mondja gőgösen , hogy én majd “beválalom” az ítéletet, majd “kimagyarázom” magamat!
      Ekkor van az, hogy az egyik megtér, a másik nem! Egyik belátja, hogy szüksége van Isten kegyelmére, megváltásra, a másik nem akarja megalázni magát, nem akarja elhagyni bűneit! Akarná a Mennyországot, nyílván nem “őrült”, de az itteni régi életét is akarja! És akkor (is) jön Sátán, aki “elmagyarázza” neki, hogy : figyelj! Az Isten nem “olyan”! Nem “kegyetlen”! Nem fog “néhány kis bűnöcskéért” pokolra küldeni! Ezt, csak azok az “elcseszett keresztények” mondják, akik nem is igazán ismerik Istent! Isten jó! Isten soha nem okozna ekkora szenvedést, a teremtményeinek! …Meg, figyelj! Pokol sincsen! Csak “ezek” találták ki, hogy minnél több embert “behülyítsenek”! Hogy mindenki olyan “sötét” legyen, mint ők! …stb!

      Persze, van aki először még úgy tér meg, hogy “tudományosan” rájön, hogy léteznie kell Istennek, és akkor úgy dönt, hogy az igazságban akar járni. De azután, nagyon gyorsan, úgyanúgy szembesűl a bűneivel, bűnös mivoltával, és a folyamat onnan folytatódik! És, ha a megtérés mellett dönt valaki, akkor irányítja Isten Jézushoz az embert!

      Az ember újjászületik, de csecsemőként! Ekkor még,( akár mennyire is szeretnénk, hogy már felnőtt, tapasztalt, keresztények legyünk !) kicsinyek vagyunk! Még nem tudunk tökéletesen járni a keresztény életben, bár megpróbáljuk! Sok mindent kell még megtanulnunk, megtapasztalnunk. A tisztítási folyamat is elkezdődik az életünkben, és akkor ismerjük meg önmagunkat is! Persze, amikor eljött ránk a bűnbánat lelke, akkor láttuk bűneinket, bűnös mivoltunkat, és hogy a Krisztusért, és a Krisztusban ezek megbocsáttattak, de legtöbbünk még nem ismeri önmagát! Többet gondol magáról (jobbnak képzeli), mint amilyen valójában! És itt jön az, hogy legtöbbünk, bár szeretne tökéletesen járni, de elkezdünk bukdácsolni. Nem mindig a Szent Lélek írányítása alatt járunk! (Tudjuk úgye, hogy a zsidóknak is anno, vinni kellett a bűnért való áldozatot! Mindenkinek! Azért mert kicsit, nagyot, de mindenki vétkezett! Ha bűnbocsánatot akartak, akkor az áldozat nélkül nem ment! Mi keresztények így járulunk az Isten elé az Úr Jézus Krisztus vére alatt, és által a bocsánatért, mert Az, az Isten igazságosságát megelégítette! Mert úgye az Ő egyszeri áldozata , egyszer s mindenkorra elég, mindenkinek, aki kegyelmet kért!)

      ” És ha ez így van, akkor miért van az, hogy a hívő emberek is beleesnek a bűnbe?”- ezért!
      Persze, most azokról beszélünk, akik ragaszkodnak Istenhez, akarnának, szeretnének tetszeni Istennek, csak még a “test erőtelen”. Néha még a lélek is. És a hitűk is “gyenge” (nem kipróbált) még! Ahogy megtérünk, Sátán “ránk ugrik”, és mindent megtesz annak érdekében, hogy lehetőleg minnél hamarabb eltérítsen bennünket a keskeny útról. Vagyis, ott van a mi régi természetünk (kinek mennyire makacs, romlott, stb ), amit megkell tagadnunk, és ott vannak Sátán támadásai( amit nem mindig ismersz fel, hogy tőle van!) amivel harcolnunk kell! Ráadásul ekkor rájössz, hogy a “régiéned”, a Sátán szövetségese! (Szóval küzdesz, harcolsz, de olykor sajnos elesel! Ha valaki nem, az adjon Istennek dicsőséget, mert az akkora kegyelem, hogy kimondhatatlan! De az is lehet, hogy elestél, de észre se vetted, és még azt hiszed, hogy “állsz”!- ez akkor szokott előfordulni, amikor felfuvalkodunk, és azt hisszük, hogy mi jobb keresztények , emberek vagyunk, mint mások, és érthető is, hogy Isten miért választott ki bennünket! stb!)

      “És hogyha egy gyilkos, házasságtörő, csaló keresztény ember megbocsátást kér az Úrtól, akkor az automatikusan jár neki?”
      Ha megbánja a bűnét, megtér, és elhagyja azt, akkor Isten megbocsátja! De Isten a szíveket is vizsgálja! ( Nem mindenki úgy, akarattal vétkezik, hogy eleve arra számit, hogy “majd az Isten megbocsátja”! Van aki észre se veszi, hogy bűnt követ el , mert még nem olyan “fejlett” szellemileg, hogy meglássa, hogy az “nem az Isten tökéletes akaratja”! ( Sátán “szövetségét” régi éneddel se felejtsd el! Mindig van magyarázatuk, hogy miért is nem rossz az, amit tenni készülsz!” Sőt, kitudja, lehet, hogy Istentől van”! -mondják!) Vannak esetek, amikor azonnal kell dönteni valamiről, és az a másik döntés is “jónak” látszik! Istennek mindenki számára külön nevelési programja van. Olyan, amivel azt az embert tudja nevelni! Pl: ha Péter nem ment volna el akkor a Templomba, hogy lássa mi történik Jézussal, akkor nem tagadta volna meg háromszor! Akkor nem ismerte volna meg magát olyannak, mint amilyen valójában volt! Vagy később kellett volna valami hasonlót átélnie, ahhoz, hogy erre a felismerésre jusson! Vagy ott van Dávid! Mindent megkapott Istentől! Neki mégis az kellett, amit nem kaphatott meg! De amikor megakarta szerezni, az “agya elborúlt”, eszébe se jutott, hogy az Isten szemében bűn ! Mint tudjuk , addig, amig Isten nem küldte hozzá Nátán Prófétát, és nem szembesítette cselekedetével, addig nem is látta azt! Viszont, amikor Isten szembesítette vele, akkor elísmerte, megtört, megbánta és megtért! Nem magyarázkodott, hogy: …de hát én nem is gondoltam, meg hasonló! stb!)
      Ez olyan emberekre nem vonatkozik, akik azt hiszik, hogy jár nekik, és úgy gondolják (olyan lelkülettel), hogy tulajdonképpen akármit csinálnak, majd megvallják, és az Isten meg megbocsátja ( maguknak feszítik meg a Krisztust!) !

      ” És ha ugyanezeket egy nem hívő teszi, az a pokolra jut, mert számára nincs megbocsátás, mert nem hisz?”- Számára is lett volna kegyelem, de ő nem AKART élni vele! ( Vagy nem Isten feltételei szerint! Koszos ruhában, nem mehetünk a mennybe! Megtérés, és a bűn elhagyása, megbánása nélkül , nem igényelhetünk megbocsátást!)

      ?Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.?

      A Biblia figyelmeztet mindenkit a megtérésre! A keresztényeket is, ha elestek! ( Nem csak nyílvánvaló, kivülről is látható bűnök vannak!)
      “Mert nem mindenki, aki azt mondja nekem, hogy Uram, Uram, megyen be a mennyek országába! Hanem , csak aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi!”

      ?Mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.?
      ?Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom.?

      Igen, a kulcsszó a GŐG! Sajnos ez a legnagyobb ellenfele az embernek, és ehhez ragaszkodik a legjobban!
      [/expand]

  2. Csak egy rövid gondolat.
    Ez a megbocsájtás kérdés is kb. ugyanolyan, mint az ember bűn nélküli élete. Képesek vagyunk rá?
    Talán inkább arra kéne gyúrni, hogy ne tudjunk haragudjunk, mert elvileg akkor kell valakinek megbocsájtani, ha előzőleg megharagudtunk rá,….legalább is szerintem. Lehet, hogy hülyeségeket állítok, de leírni egyáltalán nem volt nehéz..
    Már itt sem vagyok.

    1. Drága Kanku!

      “Ez a megbocsájtás kérdés is kb. ugyanolyan, mint az ember bűn nélküli élete. Képesek vagyunk rá?”

      Igen, az Ige azt írja, hogy ha az Úrban maradunk, akkor előbb utóbb képesek leszünk rá!

      1 Ján. 5,18
      Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.

      “Talán inkább arra kéne gyúrni, hogy ne tudjunk haragudjunk, mert elvileg akkor kell valakinek megbocsájtani, ha előzőleg megharagudtunk rá,?.legalább is szerintem.”

      Hát arra gyúrunk, de ezt nem adják ingyen! Ahhoz annyira meg kell, hogy tisztitson bennünket az Isten, hogy teljesekké lehessünk Szent Lélekkel! Mert az Ő gyümölcse a szeretet! Meg az összes többi! ( A tisztítás pedig fájdalmas, és sajnos általában hosszadalmas! De ha hagyjuk magunkat megtisztítani, akkor ezek a gyümölcsök is egyre jobban növekednek bennünk! De a megbocsátást se kerülhetjük el! )
      Gal. 5,22
      De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.

      De azután,ennek teljességére is eljutunk valamikor:
      1 Kor. 13,4
      A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
      Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
      Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

      Csak kitartás kell hozzá!

      ?Luk. 21,19
      A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.
      Zsid. 10,36
      Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

  3. A megbocsátás de kinek is?
    Az első és második világháború több, mint 100milliós népirtása , az iraki több, mint másfél milliós népirtás, 19.-20.sz.-i az érdek-kirobbant háborúk mögött, szinte ugyanazokat a cionista családokat találjuk évszázadokon át. Mikor a gazdasági-manipulativ rendszerükkel ellen 1933-ban a kifosztott Németországban felléptek, minden szívfájdalom nélkül, a rendszerük alsó szintjén álló kiszolgálókat, az esetleg a többségi nemzethez kötödő, kis zsidókat odalökték,. Több előnnyel járt:
    1. Kiszűrték a számukra bizonytalan, a többséghez asszimilálodó réteget.
    2. A cionizmushoz erősebben kötődő, jobb szolgák aránya nőhetett
    3. Elrettentette a cionizmuson kívüli úttól a tisztes zsidókat is.
    4.A diaszpórákban faji alapon csak hozzájuk kötődő rétegeket kaptak.
    5. Koncot vetettek, elterelték az ellenséget.
    6.Az általuk odavetett kis zsidóknak a szenvedéséből, ők gazdagodtak, szilárdították rendszerük, hozzájuk loyalisok pozícióit. (jó példa erre Soros György, ki részt vett családjával a hittársai vagyonának német kézre játszásában, majd a háborút követően rotschildék szárnyai alatt, fényesen részesült).
    Bábukként mi mit bocsássunk meg!?
    Az ördögnek meg lehet bocsátani?

    1. Ahogy a cikk írja, a véreskezű diktátorok helyett kezd mondjuk a feleségeddel, gyerekeddel, a szomszéddal…

      1. Kedves Thea,
        Ha egy tolerancián alapuló közösségben úgy érzem, hogy a türelem már nem belülről jön, meg kell bocsátanom, az már nem biztos, hogy szövetség.
        A “véres diktátorok” nem bocsátanak meg az ellenük még nem vétkezőknek sem. Én, hogyan bocsáthatok meg az ártatlanul legyilkoltakért, vérért, könnyekért, a nevükben?
        Ha már nem is szólhatok, akkor az ártatlanok szenvedése, esetleges megbocsátása, csak egy lap a vérgőzös diktátorok hamis, öntömjénező képes média könyvében, melyben a jók rosszak és a rosszak jók, melyben a megbocsátók gonoszak, melyben a gyilkosok a megbocsátók. Csendes, mosolygó elfogadásunk, ördögi képmutatás, a mi egyik janus arcunk, utunk a pokolba.

        1. Igen. Ezért is írtam, hogy kezdjük saját házunk táján. “És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;” Nem úgy értettem, hogy valaki helyett mi bocsássunk meg.

          És nem is arról van szó, hogy ha mi megbocsátunk nekik, akkor az egyenlő a bűnbocsánattal. Arra csak Istennek van hatalma. Az köztük és Isten között történik és nyugodt szívvel rábízhatjuk Isten igazságosságára.

        2. ” Pál apostol nevezetes megtérésének egyik oka egy férfi volt, István, akit halára köveztek, és aki így kiáltott halála előtt: ?Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt!? (Apcs. 7:60.)
          Talán István tekintete akkor, abban a pillanatban találkozott egyik vádlója, egy fiatalember, a tarzuszi Saul tekintetével. Miután István megbocsátott, ezért nem kötöztetett meg semmi a Mennyben, az ellenség nem nyert jogot arra, hogy markában tartsa a fiatalembert, Sault. Később Isten drámai fordulatot hozott Saul életében: a megtérését. Igen, Pálról van szó, a keresztények apostoláról.”

    2. Kedves TheRM!

      Mát. 6,12
      És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

      Azoknak kell nekünk megbocsátani , akik ellenünk vétkeztek! Mert sajnos akarva, vagy akaratlanul, de mi is vétkezünk mások ellen! És azoknak is meg kell nekünk bocsátaniuk! Nekik se könnyű! ( Az ördögnek nem kell megbocsátanod! Őt majd az Isten ítéli meg!)

  4. Megbocsátás: “Isten a rossz embereket bűneiért mérhetetlen kínokkal sújtja az idők végeztéig” Soha de soha nem lesz vége gyötrelmüknek, és kínjaik nagyobbak lesznek annál, amit egy ember elméje el tud képzelni. Mert rosszak voltak. A bűneik miatt. Ez Bosszú. Ez gyűlölet. Örökké és maximálisan büntetni. Olvassátok a Bibliát és megvilágosodtok! Isten akarata szent! Ne kritizáljátok! Ne másítsátok meg a Bibliai igét, saját szátok íze szerint! Azzal Isten ellen vétkeztek. Ne csak olvassátok, de fogadjátok is el a Bibliát. Örökké tartó szenvedés a bűnökért!

    1. Minden ember “rossz”. Isten ennek ellenére szeret minket és megbocsát, csak kérnünk kell. Az ítélet pedig nem a mi dolgunk.

      “Mindenki vétkezett és híján van az Isten dicsőségének.” – Róma 3:23

      “Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” – Róma 5:8

      1. Akkor jó. Lányom megerőszakolója és gyilkosa ugyanoda fog jutni ahová te. Csak “kérnie kell”. Ugyanúgy szereti őt, mint téged. Csodálatos ez a szeretet. Nincs pokol, de ha van kong az ürességtől, azért mert Isten mindenkit ugyanúgy szeret. Ugyanúgy! Ha a mennybe jut ugyanúgy, ha mégis a pokolba, akkor is ugyanúgy.

        1. Drága Alessa!

          Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom ami veled és drága kislányoddal történt! Nagyon mélyen együttérzek , együtt érzünk (biztosan mondhatom a többiek nevében is!) veled! Nem gondolom, egy percig sem, hogy ez egyedül feldolgozható, esetleg megbocsátható lenne! Bár én közel se ilyen színtű megbocsátani valóval szembesültem, mint te, de mint írtam, az én számomra még azok se voltak olyanok, amelyeket magamtól megtudtam volna bocsátani! Még ahhoz is “vért izzadtam”, hogy azt kitudjam mondani, hogy “akarok akarni”!
          Amióta az Úrral járom az útamat, azt tanultam meg az emberről, hogy megfelelő körülmények között (ha olyan körülmények közé kerülünk), minden ember, mindenre képes! Olyasmikre, amiről soha nem gondolta volna magáról, hogy képes lenne rá! Isten kegyelme az, ha nem kerülünk olyan körülmények közé, amikor elkövetünk olyasmit, amit nem szeretnénk, nem akarunk!
          A megbocsátás a te számodra fontos! Nem csak azért, hogy az Isten neked is megbocsásson az Úr Jézus Krisztusban , az Ő érted végzett áldozatáért, hanem azért is, hogy te megtudj ettől az elhordozhatatlan tehertől szabadulni! Hogy a te lelked meggyógyúlhasson, meggyógyíthassa!
          Csak azt tudom mondani neked, hogy bár nagyon nem lesz egyszerű a dolog, de fordulj Istenhez, és ahogyan írtam is kérd Tőle, hogy végezze el benned, mind az akarást, mind a megbocsátást!
          Szeretném, ha tudnád, hogy ez a döntés, hogy megbocsátasz, ez akarati döntés, és nem érzelmi! Mi nem tudnánk az érzelmeinket ebben befolyásolni! De Isten megtudja tenni, és ha engeded neki, meggyógyítja a lelked! És Istennek is bocsáss meg, azért, hogy mindezt megengedte! Ha megteszed, valószínüleg elmagyarázza majd neked, hogy miért volt ez!
          A leánykád gyilkosával kapcsolatban: én nem tudom, Isten vizsgálja az emberek szíveit. Ő tudja, hogy ki az akin könyörül, és ki az akin nem! Ő a Sátán munkáját is látja egy ember életében, amit mi nem látunk! Szóval én nem tudom!
          Bár nagyon nehéz ilyen esetben erre gondolni, de mi azért vagyunk itt a földön, hogy megdícsőittessék bennünk az Isten Fia! Ahhoz pedig, hogy tudjunk másokért imádkozni, a megbocsátás is szükséges! Az pedig nagy dicsőség lenne az Úrra, ha tudnál annak az embernek, nemcsak megbocsátani, hanem imádkozni is érte! Persze, ezt csak Isten tudja elvégezni benned! Kérlek kérd Őt erre!

          Imádkozom érted!

  5. Ja adni , lehet gondolttal is jókivánság imátsággal is.Az legtöbbet semmibe nem kerül neked , haragot tartani pedig nem érdemes .
    Viszont a barát csak bajban ismerszik meg .
    Legalábbis nekem ezt tanitották és tanultam meg.
    Sajnos felejteni nem szeretek , mert sok helyzet a ismétlődik ,ha
    valaki nem tanul.

    1. Kedves T33!

      Jak. 2,12
      Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.
      Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.
      ?Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?
      Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
      És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?
      Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.

      Nem éppen arról az “adásról” beszéltem, ami nekem , nekünk semmibe nem kerül!

      “Ja adni , lehet gondolttal is jókivánság imátsággal is.Az legtöbbet semmibe nem kerül neked ,”…..És Isten se erre gondol!

      “… haragot tartani pedig nem érdemes .”

      Az , hogy nem “tartasz haragot”, az még nem jelenti azt, hogy megbocsátottál!

      “Viszont a barát csak bajban ismerszik meg .”
      Legalábbis nekem ezt tanitották és tanultam meg.”

      Igen, és a keresztény is!

      “Sajnos felejteni nem szeretek , mert sok helyzet a ismétlődik ,ha valaki nem tanul.”

      Ezt az Úrral kell megbeszélned! Én se “szerettem” felejteni, de azt se szerettem volna, ha az én bűneimet se “szeretné” “elfelejteni” ( megbocsátani) a Mennyei Atyám!
      Mát. 6,14
      Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
      ?Mát. 6,15
      Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
      ?

      1. Pedig a megbocsátás ,annyi nem nehesztelsz nem érzel haragot ha tudsz segitesz
        akár a elenségednek is .Sajnos a felejteni a bolond felejt mert azt tapasztaltam
        a progrémák sokszor ismétlődnek ennyi.
        ján 14,17 Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
        Emiatt kell megbocsátani , mert szeretni nem lehet , ha neheztelek és haragot érzek .
        A szeretet parancsa a első parancs .Számomra.
        De a anyagi lehetőségek végesek és mások nem is lesznek soha .
        Ezért adni gondolatban könnyebb , mint cselekedetben .
        Ja régen a mesékben a szegény ember mit mondott .
        Isten fizesse meg ,ha adtál valamit.
        Ma Sokszor jó szó sincs.

        Én e szerint probálok élni , minden nap koldus
        karácsonyt probálok tartani .

        Áprily Lajos:

        Karácsony-est

        Angyal zenéje, gyertyafény ?
        kincses kezem hogy lett szegény?

        Nem adhattam ma semmi mást,
        csak jó, meleg simogatást.

        Mi győzött érdességemen?
        Mitől csókolhat úgy kezem?

        Simogatást mitől tanult?
        Erembe Krisztus vére hullt?

        Szemembe Krisztus-könny szökött? ?
        kinyúló kézzel kérdezem.

        Áldott vagy a kezek között,
        karácsonyi koldus-kezem.

        1. “Sajnos a felejteni a bolond felejt mert azt tapasztaltam a progrémák sokszor ismétlődnek ennyi.”

          Nem saját hibáidat, bűneidet kell elfelejtened, hanem a máséit! A tieidből tanulni kell! A máséiból is, de azokat meg kell bocsátani!
          Egyébbként én is ennyit gondoltam a megbocsátásról, amit te is írtál ( amit az elején írtam is, ezzel kezdtem!), de nem az a lényeg, hogy mi a mi véleményünk, ha nem a Isten véleménye számít!

          Persze, mint írtam is, ezt neked kell megbeszélned az Istennel!

          (Tényleg a megbocsátás, a legnépszerütlenedd dolog a keresztényeknél!)

        2. ján 8.34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
          ján Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
          ján De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.

  6. Vicces,ti a megbocsájtással vagytok elfoglalva,én meg mulatok a világ őrültségein.Ez a pápa állat nagyon tetszik,kidobja a pápai trónt,mint a szemetet,olyan lett így az egyház,mint egy kiherélt macska,csacska macska.Senki nem kiált fel,hogy az a trón volt az egyház,és most nincs egyház,mert nincs trón.Hanyagolják a reverendákat,a szokásokat,nem több a katolikus egyház,mint egy eunuh egyház.Meztelen a király és senki nem meri meg mondani neki!
    Akkor kezdjetek el megbocsájtani kinek is?

    1. A Bibliában az egyházat a görög ???????? (eklézsia) szó jelöli, ami azt jelenti “az elhívottak” vagy a “Krisztus által megváltottak közössége”. Ez nem egy intézmény.

      Minden középpontjában, az idők jeleinek középpontjában is a Jézuson keresztüli megváltás áll, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy Isten megbocsát bűneinkért, ha megkérjük erre. Ez ellen harcol az ördög is, akinek az emberi lelkek elpusztítása a fő célja, és ennek végső harca az utolsó hét év. A megbocsátás így szerintem nagyon fontos.
      Fontos figyelni az idők jeleit, de lelkünk épülése ennél is fontosabb. Amit e téren tanulunk örökre velünk marad.

  7. Nem olvastam ezt a könyvet, de ezt most bepótolom!

    Én sokáig “szerettem” felebarátaimat ( bár valóban volt bennem szeretet irántuk, hiszen az Úr szeretete a szívünkben van). Úgy cselekedtem velük, ahogyan én szeretném, ha velem cselekednének! Megpróbáltam nekik megbocsátani, gondolván, hogy “majd, az Isten megfízet nekik”!
    Azután egyszer, azt mondta az Úr: ” hát ez nem éppen az a fajta megbocsátás, amit én kívánok! Te leginkább csak “eleven szenet” akarsz a fejükre gyűjteni! Én meg azt akarom, hogy megbocsáss! Ahogyan én nem emlékezem meg a te megvallott bűneidről többé, úgy bocsáss meg!”
    Na, akkor láttam meg, hogy ez az, amire én magamtól képtelen vagyok! Akkor kellett azt megvallanom, hogy én még “akarni se tudok akarni”, nekik megbocsátani! El kellett kezdenem úgy ímádkozni, hogy : Atyám, én még akarni se akarok megbocsátani nekik! Kérlek végezd el bennem az akarást! Azután pár nap múlva, már akartam nekik megbocsátani! (Pedig azelőtt én híába próbáltam magamtól! Nem hogy megbocsátást nem éreztem, hanem még a gondolattól is, hogy esetleg “megusszák”, “fel voltam háborodva” (én mindig őszinte voltam magammal, és Istennel szemben is, hála Neki! Úgy gondoltam mindig, hogy Istennek úgyse tudok hazudni, vagy szépíteni a dolgokat, magamnak meg “hülye” leszek hazudni! Persze ez azért tudjátok, hogy kemény dolog, mert mi azért valahogy mindig “szebbnek ” látjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk! Ezért írom nektek is, hogy ha van közöttetek valaki, aki hasonló cípőben jár, az nyugodtan forduljon az Istenhez, Ő elvégzi azt, amire mi képtelenek vagyunk! Persze nem akarok senkit vádolni semmivel, lehet, hogy nektek ez a dolog megy, csak én vagyok selejtes!)
    Azután, amikor már akartam megbocsátani, megint csak kérnem kellett, hogy: Atyám, én úgyan már akarok nekik megbocsátani, hála Neked, de kérlek végezd el bennem, mert én erre se vagyok képes!
    Már nem emlékszem pontosan, hogy mennyi idő is telt el az akarástól, a mindenki felé való megbocsátásig, de úgy rémlik, úgy 3-4 hét!
    Sok évet éltem előtte kinlódva azzal, hogy magamtól tegyem meg!
    Most már valóban tudom szeretni felebarátaimat, ellenségeimet, és megtudok nekik bocsátani! Persze én magamat is láttam úgy, ahogyan Isten lát engem! Így ők már nem is annyira bűnösek, szörnyűek!

    Viszont, én azt is kaptam, már a kezdetektől fogva, hogy nekünk nem kell azzal foglalkoznunk, ha mások ki akarnak használni bennünket! Ha adunk is úgy adjunk, hogy semmeit érte ne várjunk! Tudni fogjuk, ha kiakarnak használni csak, de ezt bizzuk az Úrra! Lehet, hogy pont ez fog a megtérésükhöz vezetni!
    Luk. 6,35
    Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
    Róm. 13,8
    Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

    1. Szia Ida!

      “Viszont, én azt is kaptam, már a kezdetektől fogva, hogy nekünk nem kell azzal foglalkoznunk, ha mások ki akarnak használni bennünket! Ha adunk is úgy adjunk, hogy semmeit érte ne várjunk! Tudni fogjuk, ha kiakarnak használni csak, de ezt bizzuk az Úrra!”

      En is pontosan erre a kovetkeztetesre jutottam.
      Tokeletesen egyetertek veled!

    2. Köszi Ida, hogy ezt leírtad. Én is hasonlóan gondolom.
      Némiképp kapcsolódik ehhez egy idézet, amit a napokban olvastam:
      “Don’t feel bad if people remember you only when they need you. Feel privileged that you are like a candle that comes to their mind when there is darkness.”

      “Ne érezd rosszul magad, ha csak akkor jutsz egyesek eszébe, amikor szükségük van rád. Inkább örülj, hogy mint egy fénylő gyertya, te jutsz eszükbe, amikor sötétben vannak.”

      A könyvvel kapcsolatban: most nem kapható, de itt elérhető: http://www.ppek.hu/k149.htm
      (Sajnos C.S. Lewis az evolució hazugságának megértéséig nem jutott el élete során, de én megértem a nehézségét, hiszen az angol elit egyetemeken élte egész életét. Kb. 2 oldalon beszél mindössze erről a könyv végén.)

      1. Szia Thea!

        Köszönöm a linket, de én is azonnal, rákerestem! Elkezdtem olvasni, de én úgy olvasom, hogy ő látta, hogy az evolúció butaság! Inkább csak nem akart belefolyni olyan vitákba, amik terméketlenek.

        1. Látni fogod a végén egyből, hogy mire gondoltam. Lewis a teremtésben hitt, csak (mint némelyik egyház) azt gondolta, hogy a teremtés után az evolúció változtatta az élőlényeket.

  8. Erről ép most olvasok egy kicsike könyvet. John Arnott: A megbocsátás jelentősége. Ebből idézek egy részt, hogy miért fontos és mit takar a megbocsájtás.

    “Amikor bűnösök vagyunk, a Szent Szellem figyelmeztet minket erre, mi pedig irgalmat akarunk a magunk számára. Ám amikor áldozatok vagyunk, igazságtételért kiáltunk, és gyakran megkeseredünk.
    Fel sem merül bennünk, hogy az ellenség körmönfont módon csapdát állított nekünk.
    Abban a pillanatban, ahogy a Sátán csapdájába lépve igazságtételt követelünk, feljogosítjuk őt arra, hogy beavatkozzon az életünkbe és megkapjuk megérdemelt büntetéseinket.”

    (Ez alatt azt az “igazságtételt, törvényt” értsük, amit mi – áldozatként – az ellenségeinkre kérünk Istentől a megbocsájtásunk helyett.)

    “Irgalmasságot akartam önmagamnak és ugyanakkor ítéletet azok felett, akik velem összetűzésbe kerültek. ”

    “Nem kaphatjuk meg mindkettőt. Ha azt mondom: igazságtételt akarok, mert valaki vétett ellenem, akkor a magam számára nem kérhetek irgalmat. Ezt tette a gonosz szolga. ”

    Ha az ellenségeinknek nem tudunk megbocsájtani, és ítéletet kérünk életükre, akkor mi magunk is kiesünk az Isten kegyelméből.

    Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
    Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.
    Máté 5:43-44

  9. Vigyázz a felebaráti szeretettel mivel van valami a vele való viszaélésre is.

    – Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.

    1. Az Antikrisztusi szellem tokeletesen ki tudja hasznalni a “szeresd felebaratodat mint onmagadat, tegy ugy masokkal, mint ahogy te szeretned, hogy veled tegyenek” hozzaallast. Volt ebben szemelyes tapasztalatom. Meg kell ismerni a szellemet, amely ezt ki akarja hasznalni, es aszerint donteni. Nalam az, akinek “jar” alapban gyanus. Ilyenkor inkabb “allj ellene, es elfut toled.” Persze ezt mindenkinek a sajat szituaciojaban kell felismernie…

      1. Egyetértek. Ne felejtsük el, hogy a fenti részlet az emberek közötti megbocsátásról szól.
        Egy egész hosszú rész foglalkozik a könyvben azzal, hogy a felebaráti szeretet nem azt jelenti, hogy az ember legyen balek. Jézus is azt mondta, hogy “legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.” 🙂

      2. Mit gondolsz , a feled és ezért barátod nem lenne-e
        jobb meghatározás a második rész szerint és az
        magas rendű szöveg bibliában.
        Te azért nem bánthatod a felebarátodat , mert
        magadat bántod , ha őt bántod .
        És ez lelki szintű , kapcsolatra utalhat a emberek között.
        Egyébként nekem is volt rossz tapasztalatom , és
        sokat tanultam belőle.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Send this to a friend