Hit és vallás

Tolerancia vagy szeretet?

Religious-conflict

Pár napja az egyet nem értésről írtam. Mi mást jelenthet még az egyet nem értés? Milyen az az egyet nem értés, ami nem elítél, hanem éppen felemel? Az egyet nem értést gyakran mossák össze az intoleranciával, vagyis a manapság oly kívánatosnak feltüntetett toleranciával állítják szembe. Ez lenne a legtöbb, amit a társadalom fel tud ajánlani? Toleranciát?

Vince Vitale jóvoltából egy olyan történetet ismerhettem meg, ami kézzelfoghatóan szemlélteti a különbséget a tolerancia és szeretet között.

Hassan John Nigériának egy olyan régiójából érkezett Oxfordba, ahol a Boko Haram tetteit mindenki első kézből ismeri. Hassan is. A szervezet 500 fontos vérdíjat tűzött ki a fejére, amit már több alkalommal megkíséreltek begyűjteni. Keresztény apológia kurzusának első napján diáktársai megkérték, mondja el, hogyan lehet másokat elérni Jézus üzenetével egy olyan helyen, ahol a hírhozót ellenségként kezelik.

Hassan megpróbálta átadni a közvetíthetetlent. Megosztotta társaival, hogy miután annyi testvérét látta meghalni, az elkeseredés olyan fokára jutott, ami már csak a mindent átható erőszakban látja az átmeneti kiutat. Eldöntötte, hogy beszerez egy Kalasnyikovot és tárgyalásokba kezdett egy helyi fegyverkereskedővel.

Miközben azon tanakodott, hogy honnan szerezhetne pénzt a fegyverre, meglátott egy kislányt, aki őrölt magvakat árult iskolaidőben. Megkérdezte, hogy miért nincs az iskolában, mire a kislány elmondta, hogy a családjának nincs rá pénze. Valami megmozdult Hassan szívében és eldöntötte, hogy cselekednie kell. Rávette gyülekezetét, hogy fizessék ki a lány tandíját, a családtól pedig a kislány közvetítésével személyes találkozót kért.

A gyomra görcsberándult, amikor útjuk a város muszlim kerületébe vitte őket. Hassan végig azt gondolta, hogy egy keresztény gyerekkel van dolga. Nem volt mit tenni. Már ígéretet tett, hogy segíteni fog. Végül több látogatás után, illetve az imám és a muszlim közösség felügyelőjének közbenjárásával megegyeztek, hogy mostantól Hassan gyülekezete fizeti a kislány minden iskolai költségét. A kislánynak azonban bátyjai is voltak, akik szintén nem jártak iskolába. A gyülekezet a fiúkat is támogatni kezdte. Majd egy másik muszlim család gyerekeit is, majd megint egy másikét, míg végül már összesen 200 muszlim gyerek iskoláztatásáról gondoskodtak.

Közben Hassan azon is elgondolkozott, hogy miért csak a gyerekeknek segítenek? A keresztény asszonyok annyi mindent taníthatnának muszlim társaiknak, és persze fordítva. Ma 160 keresztény és muszlim nő találkozik rendszeresen, hogy főzni és varrni tanítsák egymást és megosszák, amijük van.

Röviddel Oxfordba utazása előtt néhány militáns fiatal jelent meg Hassan otthonában. Hassan attól tartott, hogy ismét a vérdíjnak köszönheti a találkozót, vagy ami még rosszabb, talán a családját akarják bántani. A fiúk azonban másért jöttek. Azt akarták tudni, hogy Hassan nekik miért nem segít. „Segítesz a gyerekeknek. Segítesz az asszonyoknak. Nekünk miért nem segítesz?”

Vagyis nigériai militáns muszlim fiatalok azt kérték egy keresztény lelkipásztortól, hogy vonja be őket missziója evangelizációs stratégiájába!

Miért? Hiszen a fiatalok nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a mindannyiuk számára legfontosabb kérdésekben Hassan egy kicsit sem ért velük egyet.

Hassan a tetteivel azt üzente, hogy szereti az ellenségeit és imádkozik az üldözőiért, az iszlám pedig ennek nagyjából az ellenkezőjét. Az ellenségei felé nyújtott segítő kéz egyúttal azt is üzente, hogy tanulmányaik középpontjában Jézust szeretné látni. Csakhogy Hassan nem ellenük, hanem értük használta az igazságot, aminek egykor birtokába jutott. Azután Hassan a segítést nem holmi ideológiai csata enyhítésére használta. A segítés az egyet nem értés előtt járt, pedig éppen a segítség adta az egyet nem értés tárgyát. Ráadásul a segítségért semmit sem kértek cserébe. A fiatalok ebből tudhatták, hogy egyet nem értésük ellenére bízhattak a másikban.

Hasonlítsuk ezt össze a toleranciával.

Amit Hassan tett, az inkább nevezhető intoleranciának. Nem volt hajlandó ugyanis tolerálni, hogy egy gyerek ne járhasson iskolába. Nem tolerálhatta, hogy az iszlám tanítása megakadályozza abban, hogy segítsen egy muszlimnak, de még azt a véleményt sem tolerálta, hogy egy muszlim semmit sem taníthat egy kereszténynek.

A tolerancia nem egy keresztény erény. Senkit se szeretnék tolerálni. Szeretni annál inkább. Jézus nem arra hívott el, hogy toleráljak, hanem hogy szeressek másokat, és ha kell, az életemet adjam azokért, akikkel nem értek egyet.

Hassan éppen a kizárólagos igazság melletti kiállásával vont kört muszlim társai köré. Ez az igazság kizárja a vallásukat, de bevonja a személyüket.

Persze gyakran hivatkoznak arra, hogy ez vagy az a nézeteltérés nem a személyt, hanem az illető nézeteit érinti, csakhogy ezt nehéz komolyan venni, ha a nézeteltérés arroganciával, lenézéssel vagy az őszinte tettek hiányával párosul. Hassan esetében viszont éppen az egyet nem értés kontextusából adódott a másik személyének elfogadása, miközben ideológiailag mindvégig fenntartotta a kizárólagosságot.

Hassan tette nem toleranciából mutatott példát, hanem abból, hogy miként követhetjük az „igazságot szeretetben”1. Nem szerető szavakban, hanem a szeretetet közvetítő tettekben mutatta meg az igazságot.

Mi kell ahhoz, hogy hozzánk is bekopogtassanak, és arra kérjenek, hogy tettekben fejezzük ki egyet nem értésünket?

Hassan azóta visszatért Nigériába. Egy olyan gyülekezet pásztoraként hívták vissza, amelyik a muszlim kerület határán működik. Templomukat muszlim fiatalok egyszer már porig égették, majd másodszor is felgyújtották a helyreállítási munkálatok közben. Angliai testvérei egy tűzbiztos sátorral és egy ígérettel indították útnak, hogy amennyiben a sátor tönkremegy, újat küldenek helyette. Utolsó összejövetelükön megkérdezték, hogy mit üzen nyugati testvéreinek, mire Hassan ennyit mondott:

„Ne kössetek kompromisszumot abban, amiért mi Afrikában az életünket adjuk!”

  1. Efézus 4:15 []
Előző posztKövetkező poszt

23 hozzászólás

  1. Egy látomásomat osztanàm meg veletek. Egy fából készült színpadon egy tar kopasz fehérre meszelt ember osztja az ígét, mellette pedig egy fából készült széken egy feketébe öltözött nő ül, fekete kalapban arcát fekete kalapjáról lelógó fátyol fedi. A színpadot körülálló tömegek éljenzik őket. Én csak azt szeretném kérni testvéreim, hogy ne hallgassatok rájuk, ahogy George Lucas is megmondta a Sith-ek mindig ketten vannak, egy mester és egy tanítvány.

    1. Jézus a farizeusokra mondta, hogy olyanok mint a fehérre meszelt sírok.
      Aztán, másik asszociáció: van olyan pantomim, ahol fehérre festik az arcot hogy mimika se látsszék, nemhogy szó hangozzon el ! Mennyi beszéd VOLT mennyi szó, ami nem hatott! Feketében mindenki? halál … és közben nagy öröm, hű SAJNOS nagyon valószínű hogy így lesz ! Igazad van, hogy figyelmeztetsz, ez az álom maga egy figyelmeztetés …

      1. A pantomim tényleg találó mert fehér ruhában volt az ember és fehér púder fedte a ruhából kilátszó részeket, de én amiket látok a művészet kategóriába sorolom, tehát nem tudom megmagyarázni nem is az én dolgom csak elmondom amit látok, Te ezt láttad benne és van benne logika bár az értelmét nem tudom, amúgy a fekete ruhába öltözött nő fekete kalapjáról fekete lepel lóg le ami eltakarja az arcát, de ugyanígy a bepúderezett ember sem imerhető fel. Nekem személy szerint ez az Apokalipszist jelenti.

  2. “Naponta a halál révén állok.”
    (Pál apostol)

    Hassan története annyira megcsapott, hogy ezidáig nem is tudtam mélyebb értelemben hozzászólni.Szerintem innen, a még mindig kényelmes honi körülmények közül szemlélve a világot, nem igazán érthetjük meg Hassán történetét.Azt, amikor valaki rendre az életét kockáztatja ilyen hatalmas dologért (a hitéért).Nem érthetjük.Miért?Mert nem éljük.Amit nem éltünk meg, nem tapasztaltunk……nem is érthetjük igazán – vagyis, azt hiszem, sehogy sem.Ha valamit rosszul értünk vagy félig-meddig értünk, akkor inkább jobb kerek perec bevallani, hogy nem értjük.És itt jön a nagy DE!De kell-e ezt nekünk értenünk egyáltalán?Mármint, valóban értenünk kell-e a halál szakadékának a széléről belátható panorámát, miközben még további lépéseket teszünk a szakadék felé?… Muszáj-e ezt mindenkinek megtapasztalnia a megértés kedvéért?Muszáj-e mindenkinek áldozattá tennie magát, hogy megértsük, hogy valójában az ott nem is szakadék, hanem nagyon is az Isten országa inkább, és hogy nem is önfeláldozásról, hanem inkább nagyon is az élet maradéktalan megéléséről van szó?Ezek itt kérdések csupán.Mint ahogy Hassan története is csak egy történet a megszámlálhatatlanul sok történet közül.Megszámlálhatatlanul sok történet van.Ahogyan megszámlálhatatlan az a sokadalom is, amit ezekkel kezdhetünk.Sok-sok-sok van mindenből… Miközben az elégnél nincs “elégebb”.(Csak a sok fokozható.) Szóval, dönthetünk úgy is, hogy a nagy világ sokadalma nem éri el a szobánk küszöbét.És akkor azok, akik Afrikában az életüket adják, nem adják hiába.Mert nagyobb van itt nem csak Hasszánnál, de még Salamonnál is.Istennél pedig egyszerűen nincsen lehetetlen.Nem!Ez sem lehetetlen. 🙂

    Nem tudom feltűnt-e, de a Biblia nagy részét, sőt, talán a teljességét, űzött embereken keresztül ihlette Isten.Sajnos (vagy nem sajnos), mi gyakran hajlamosabbak vagyunk ebből csak az űzött állapotot észrevenni.És megértjük, hogy magunk is űzöttek vagyunk, hiszen már eleve ezt gondoljuk magunkról, és erről hagyjuk magunkat meggyőzni minden által, amivel csak van szerencsétlenségünk valamiféle viszonyrendszerbe kerülni.Ha pedig magában a Bibliában találunk (aki keres az talál) az űzött jellegünkre megerősítést, akkor az ezerszeresen válik dogmánkká, és ezennel máris egy téveseszme vált megértésünk tárgyává: az egész világ egy űzött vad.Ne is ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy mi majd képesek leszünk mások kárából, történetéből tanulni.Sokkal inkább az az igazság, hogy a fájdalomküszöbig nincs érdembeli okulás.Sőt, sok-sok esetben még a fájdalomküszöbön túlmenve sem adjuk fel, nincs az a balhés illegális törvénysértés, hogy felébredjünk és kinyíljék végre az a szem.. Hiába is javasolnám bárkinek is (beleértve magamat is), hogy most tapasztaljuk meg a békét, mert most ez lehetséges.Lehetetlen!Embernél ez lehetetlen.A 100%-os lehetőség ellenére… Leélhetnénk reinkarnációk csillióinak az állomásait, nem sikerülne a lényeg.Nem értjük meg, hogy Istennek nincsen szüksége áldozatokra, és senkit sem hoz a fent leírt helyzetbe, bizony, még Hasszánt sem.De ezt azért nem értjük igazán, mert jól programozottakként csak Ábrahám kését látjuk, amint lecsapni készük Izsákra.És mindenképpen meg akarjuk menteni a világot.Na igen, főleg a Megmentőtől akarjuk megmenteni… Pedig éppen Hasszán története világít rá: a világ meg van mentve, meg van váltva.De már most szólok: nem fogjuk ezt meglátni benne.Jézus történetéből sem tudtuk ezt kiolvasni.Egyszerűen nem merünk Pál apostolként a halál révén állni.Mert ebből csak a halált vagyunk képesek leszűrni, és számunkra nem tanulság az, hogy mióta világ a világ, élünk.De nem baj!Hiszen pont így, és pont ilyennek szeret minket az Isten. 🙂 Embernek.Miközben a szemében mi Isten vagyunk, akikben az Ő lelke van, és akiknek Ő az Atyja…

    1. Megváltásfüggők vagyunk. 🙂 Azzal együtt (vagy talán éppen annak ellenére), hogy a világ meg van váltva, és hogy a világ története (az idők minden jele) másról sem szól, mint a Megváltásról.Igen, oxigén függők is vagyunk.Ezért képtelenek vagyunk belátni, hogy amíg az oxigént elszívhatjuk egymás elől, a Megváltást nem.A végtelen tényleg nagyon sokáig tart.Ennyire hosszú Út számunkra a Megváltás.A Megváltás, ami (Aki?) végig a halál réve mentén vezet.És ebben holnap sem lesz változás.Sem holnapután, sem máskor.De majd csak megtanuljuk szeretni. 🙂 Megtanuljuk szeretni a dolgokat olyannak, ahogyan azok vannak.Isten is olyannak szeret minket, ahogyan vagyunk.De ez ésszel, értelemmel meg nem érthető.Az értelembeli racionalitás folyton feltételeket és elméleteket gyárt.Csak a megtapasztalás vezet célra.Annak ellenére (vagy talán inkább éppen azért), hogy életünk minden pillanatában (igen most is, éppen MOST) a Megváltást tapasztaljuk, ez az Út végtelenül hosszúnak számít.Erre utal a cikk utolsó mondata is, amit Hassan mondott.Ha kompromisszumot kötünk és valahol a jövőben számítunk a megoldásra, az sosem jön el senki számára.Azonban ha a kör be is zárul, attól még az Ajtó a kellő időben még nyitva van…

      1. Na jó, de lehetne érdekesebb is a sztori. Jézus viccesebb is lehetett volna és persze hatékonyabb. Hatalmában állt volna 180 fokban megfordítani a Második Templomot, azt gondolom, az elég meggyőző lett volna. Még talán később Titus sem merte volna lerombolni. Minden gyereknek adhatott volna héliumos lufit vagy focilabdát, már beljebb lennénk és csodának sem lett volna utolsó, ehelyett véráldozatával borzolta a kedélyeket. Igazából nem érdekel az sem, hogy Hassannak éppen van kedve kalasnyikovval lövöldözni vagy sem, sőt Hassan sem érdekel igazából. Már rég csillaghajókon repkednénk (igen ahhoz lenne kedvem) és új világokat fedezhetnénk fel, ha nem lenne ilyen elképesztően ősi, nyúlós, ragadós valami a butaság. Egy hete is itt tartottunk, nem is írtam azóta semmit, de szerintem nincs igazad és van egy tippem, méghozzá az, hogy a gonosz addig örül, amíg te azt hiszed, hogy igazad van.

        1. Ajánlanék figyelmedbe kedves Neverend egy keresztény mondókát, amely így hangzik:”Digi dagi daganat, kergeti a halakat, de a halak ügyesek, digi- dagi elesett”

        2. A halak valóban ügyesek, de nem adott nekik túl sok értelmet a Teremtő. A rövid memória hipotézis megdőlni látszik, kollektívan idomítva őket néhány hónap időtartamra is megtudnak jegyezni egyszerű dolgokat. Kergetni nem érdemes őket, a jó halásznak viszont maguktól a hálójába úsznak. Péternek mondta Jézus , “Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok”. Nemesebb zsákmány az biztos.

        3. Neverend, azt ugye tudod, hogy Péter apostol ilyen szavaira mint a tied azt mondta Jézus: “távozz tőlem sátán”!?

          Én nem mondom és nem mondhatom ezt rólad, viszont valóban életveszélyesnek tartom játszadozni a gondolattal, mi lett volna ha … HA az Isten nem adja oda életét halandó testben a bűnökért ? HA az Isten nem válaszol úgy a bűnre, ami Őellene történt és történik, hogy add nekem ide … én megkapom érte, TEHELYETTED ami neked járt – volna !

        4. Kiegészítem, Neverend: hogy jön ehhez csillaghajó ? “Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt” …hogy hasonlítható az örök élet gazdagságához és öröméhez egy űrjárgány ?

          Valaki egy nagy aranydarabot hozott ajándékba a gyülekezetnek, átadta a prédikátornak, aki a Mennyről beszélt előbb. Erre ő azt mondta: “utcakövet hoztál” ?

        5. Neverend, kiadtad magadból egyelőre?Megnyugodtál? 🙂 Vagy fogsz még itt olyanokat olvasgatni amiket hüjeségnek tartasz, és írni olyasmikről amik tulajdonképpen nem is érdekelnek téged?

        6. Szia Oszkár, inkább úgy mondom, hogy megtudtam amit akartam, de nem látom szükségesnek, hogy beszéljek róla. Jól telik a nyár, szép és gondtalan, ezért hálás vagyok. Ősszel görög ortodox templomokat fogok látogatni, nagyon érdekes az is. A legjobb a méhviaszgyertya gyújtás. Gondolom valami pogány szokás, azért tetszik annyira. Új keresztényeknél nincs olyan. Az Athosz-hegyi Köztársaságot is érdemes lenne megnézni, de most is kimarad. Egy nagyon korlátozott szerzetesi élet, rengeteg böjttel, ugyanakkor elgondolkoztatóan szép is.

    2. Idézem: valójában az ott nem is szakadék, hanem nagyon is az Isten országa inkább, és hogy nem is önfeláldozásról, hanem inkább nagyon is az élet maradéktalan megéléséről van szó?

      Remek, kedves Oszkár ! Válaszom : DE 🙂 !

    3. Oszkár, arra válaszként, hogy így szeret minket az Isten: tegnap hosszan elnéztem egy pici lányt, másfél éves lehetett, ezt a kis suta mozdulataiból gondolom. Annyira bájos volt, ahogy igyekezett “szaladni” közben keze-lába összevissza járt, még jó hogy nem akadtak egymásba 😀
      Az, hogy futna de nem bír, mégis futott teljes erejéből és jókedvéből, annyira megható volt! Ja, és közben a fejecskéje is ide-oda forgott 🙂 : a mozdulatai édes-kedves sutaságát szerintem egy táncművész sem tudná utánozni 🙂

  3. De súlyosan aktuális kérdés ez manapság ! Szerintem ez nem csak az üldözött keresztények térségében jelen levő probléma. Talán az elkényelmesedett, demokratizálódott nyugaton és az USA-ban még inkább jellemző kísértés és sajnos gyakorlat a kompromisszum kötés nemcsak a bűnökkel, de a haszonért cserébe kötött különböző megalkuvások a médiával, a politikai élettel, a világgal, más vallásokkal, Pápával és okkultizmussal is. A nagy betűs egyház egyre inkább két részre fog szakadni (kezdetben nem annyira látható módon), ami a nagy rostaként fog folytatódni az anti eljövetelével. Az egyik a fent említett jellemző tendencia, a másik pedig az olyanoké, akikről példát lehet venni, mint a muszlim országokban élő keresztények, az áldozatokat is vállaló cikkben említett Hassan, vagy pl. a magyarországi keresztény közéletben talán kevéssé ismert Soós Péter példája. Utóbbit azért is említettem, mert eléggé képben van utolsó idők jelei tekintetében, és nem átalik beszélni a kényes és konteós dolgokról is.

  4. Köszönöm Thea, ez nálam most nagyon időszerü. Pont ezen gondolkoztam mostanában, hogy az az egyetlen lehetőség, hogy megpróbálunk a lehető legkedvesebbek lenni velük (itt segítségre nincs szükségük) dacára annak, hogy ők hogyan viselkednek velünk. Pofon a Gonosznak.

    1. Egyetértek. A cikk nagyon fontos és aktuális ! A tolerancia mindössze MEGHAGYJA a “hitében” vagyis a meglévő állapotában a másikat, mert “neki mindegy” : így fogadták el liberális körökben pl. Prékopa Donát tisztasági gyűrűjét is. Nem váltott ki vitát: vállvonás kíséretében – szerintem – szemük se rebbent ebben az átszexualizált világban.

      Pál apostol kifejezetten mondta is: “rosszért jóval fizessetek” előbb pedig az Úr Jézus beszélt az ellenség szeretetéről. Miben különböznénk a nem-hívőktől? A barátait mindenki szereti … de az AGAPÉ nem hagyja, hogy szükséget szenvedjen az “akárki” főleg ha kisgyerek …

      “Szegények mindig lesznek veletek” mondta az Úr. Hát ezért. Hogy meginduljon a szívünk és szeretetet teremjen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Send this to friend